Álláskereső jogászok

Kedves Impossible,

nem a kis egyházadra gondolok, hanem a kommunizmusra...:)
az egyház tanításai szerencsére eddig megmaradtak az elmélet szintjén...
a kommunizmus tartalmilag hasonló tanítása viszont továbblépett az elméleti síkról a gyakorlatira, és az bizony csúfos véget ért...

Kedves Kacsa,

"ami papíron nagyon szép, szavakba öntve egyenesen gyönyörű, az a gyakorlatban csúfos véget ért…:)" (Kacsa)

Ehhez csak annyit, hogy gyakorlatilag több ezer éve fennáll, és elvileg nem ér véget. Hogy a gyakorlat mennyire fogja visszaigazolni az elméletet, majd meglátjuk, de nincs semmi, ami alapján kijelenthetnénk, hogy a gyakorlatban véget ért. Tulajdonképpen nem tudom, mire gondolsz, amikor azt írod, hogy "véget ért". Mi ért véget? Ha az Egyházra és annak tanítására gondolsz, akkor ez a válaszom, és üzenem, hogy nem ért véget. :D

Valaki idézze már ide legyen szíves ezt a 8 vagy 9 pontot, kíváncsi lettem rá :)

"Egyébként azért igen tág a mozgástér a kétsoros önéletrajz és a kisregény között. Nekem az a tapasztalatom, hogy az önéletrajzból azért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ember személyiségét illetően, de még talán egy interjú alatt sem."

Pontosan.
És azt tegyük hozzá, hogy önmagában az, hogy valakit valahova nem vesznek fel, nem jelenti azt, hogy nem felelt volna meg, de még azt sem, hogy biztos nem tetszett az interjúztatónak. Mindig vannak szerencsétlen másodikok, akiknél csak egy jobb volt (akit felvettek) és az is sűrűn előfordul, hogy valaki oda épp nem való, de máshova igen (pl. az általam említett esetben az erasmusos tapasztalata jól jön egy másik munkakörben és előnybe hozza a többiekkel szemben, míg az én szememben semmi előnye nem származik belőle). És akkor arról nem is beszéltem, aki minden kívánalomnak megfelel, csak épp nem szimpatikus a felvételiztetőnek.

Kedves Kacsa,

Jaaa, így már értem. :)

Egyébként azért igen tág a mozgástér a kétsoros önéletrajz és a kisregény között. Nekem az a tapasztalatom, hogy az önéletrajzból azért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ember személyiségét illetően, de még talán egy interjú alatt sem. Az önéletrajz lényege - ha nagyon lebutítom - az, hogy felkeltsd a leendő munkaadód érdeklődését. A többi már úgyis azon múlik, hogy el tudod-e adni magad, és úgy tudod-e eladni magad, ahogy azt a leendő munkáltató "elvárja".

Legislator (nézd, milyen szépen kiírtam a teljes nicked :D),

Ebben teljesen igazad van. Itt utalnék Kacsa híres-hírhedt 8 (9) pontjára, ami értelemszerűen alkalmazható (lenne) a középiskolai oktatásra is.

Üdv.

Pontosan Mallinalli tapasztalatai mutatják, hogy igenis, alapdolgokat kell tanítani (sokaknak). Pl. kizárt, hogy gimiben pl. álláskeresési technikákat oktatnak-ehhez ugyanis az kell (vagy csak úgy, mint az állampolgári ismeretket...). Egyetemen meg biztos nem...

Szűklátókörűség lenne? Lehet. Nem gondolom, hogy egy ember személyiségéről az árulna el sokat, hogy egy szemesztert eltöltött egy német egyetemen, és ha ez szűklátókörűség, hát vállalom.
Milyen állítólagos HR-es és mit nem tud? Nem értem.

Azért egyébként javaslom, hogy hallgass meg jó sok jelöltet és rájössz, hogy a kellemes, érdeklődő, szorgalmas, értelmes személyiségnek nem sok köze van a tudományos diákkörhöz, az erasmusos ösztöndíjhoz meg hasonlókhoz.

Mallinalli, úgy látom téged a szűklátókörűség magabiztossá tesz. Lehet, hogy nincs közvetlen összefüggés, de a pályázó személyiségéről sokat elárul, ha nem két sorból áll az önéletrajza... (de hogy ezt egy állítólagos HR-s ne tudná?)

Kedves Csipke,

félreértettél: amit írtam, azt a témától absztraháltan és teljesen materiális formában értettem.:)
azaz nem tudás, hanem a javak szétosztásáról beszéltem...és nem a jogászokra, hanem úgy mindenre vonatkoztatva.
a tudást lehet osztani...nem lesz belőle kevesebb általa:)
Impy az általa kitalált előkészítőt meg nem tudná megfizetni:))) (meg egyébként is egy földről elruggaszkodott ötlet)

Mondjuk az is tény hogy olyan fajta önéletrajzot, amit az iskolában tanítottak nem használ már senki (a József Attila féle Copperfield Dávid stílusában megírt önéletrajzra gondolok :). Az amerikat típusú szakmai önéletrajzot (amire a munkaadók kiváncsiak) pedig nem nagy durranás összeállítani.

féltik a tudást, és nincs idejük, olyan is van sok, és ezt meg is értem

kár, hogy én ilyen helyen voltam, na mindegy

Imp.,

Önéletrajzot írni gimnáziumban tanítanak (legalábbis nekünk ott volt ilyen). Az más kérdés, hogy a gimnazista még nem veszi ezt komolyan, de ha valaki nem tud önéletrajzot írni, akkor azt pótolja önszorgalomból. Aki meg annyira életképtelen, hogy ezt nem tudja minimális szinten elsajátítani, akkor az ne menjen jogásznak (se). Erre azért ne pazaroljuk már az "öregek" idejét.

A fiatalok "öregebb jogászok" általi támogatása abban az értelemben igaz, hogy jelöltként - és utána is - az "öreg rókáktól" lehet tanulni. De sajnos az esetek többségében iszonyúan féltik a tapasztaltabbak a tudásukat átadni.

Kacsa,

ebben az értelemben most kivételesen nem értek veled egyet. Nem attól lesz valaki jó szakember, hogy féltve őrizgeti a tudását, és attól nem lesz (nem lehet) kevesebb, hogy átadja a tapasztalatait. Attól, hogy pótolhatatlannak gondolják magukat azok, akik nem adnak át semmit, még pótolhatók... :)

Üdv.:

„Egyetemistáknak is lehet felkészítőt, tájékoztatást tartani, és szerintem az öregebb jogászoknak feladata a fiatalok támogatása.”

persze

az konkurencia lenne

Eweol, hogy jön ide a profizmus?
Mindössze arról van szó, hogy amit én csinálok, annál pont semmi haszna a külföldi egyetemi tanulmányoknak, vagy csak én nem vettem észre a korrelációt a külföldi tanulmányok és a magyar bírósághoz címzett beadványok minősége között. Ugyanígy nálunk a munkanyelv az angol és a magyar, angolul tehát tisztességesen kell tudni, de tökéletesen irreleváns a munka szempontjából, hogy valaki beszél-e még más nyelveken is.
Most már nagyon szájbarágósan leírtam azt, ami szerintem elsőre is érthető volt: a munkahelyek igényei is változatosak. Ami az egyiknek fontos (sok nyelv ismerete például), az a másiknak felesleges. Ennyi, nem kell mögé képzelni semmi mást, csak tudomásul kell venni, hogy egyetemes recept nincs.

Kedves Impossible,

„Akinek van, annak azért van, hogy adjon annak, akinek nincs, nem pedig azért, hogy a birtoklástól jól érezze magát; érezze magát jól a megosztástól! A rászorulók jussa a bővelkedők kezében van.”

mindig is mondtam, hogy a kommunizmus és a katolicizmus kéz a kézben jár:)))

én nem azért dolgozom, hogy másoknak adjak belőle...ha így kellene tennem, akkor inkább beállnék a markukat tartó dologtalanok közé...
avagy
ha elveszed munkájuk gyümölcsét azoktól, akik megdolgoztak érte, akkor - motiváló erő hiján - senki sem fog dolgozni...
azt javaslom vizsgáld felül katolikus ideológiáidat.
ami papíron nagyon szép, szavakba öntve egyenesen gyönyörű, az a gyakorlatban csúfos véget ért...:)

„Én felvételiztetőként nagyokat ásítozok az erasmusos külföldi egyetemes tapasztalatokon, abszolút nem érdekel, hogy a jelölt a megkívánt nyelvtudáson kívül fel tud-e még mutatni 4 másik nyelvvizsgát, és a summa cum laude se különösebben hat meg.”

hű, akkor te tényleg nagyon profi vagy... gratulálok, csak el ne aludj ásítozás közben...

Egyébként szerintem a szakmára kell a fiatalabbakat tanítani, nem pedig elhelyezkedni, viselkedni és hasonlók.

Kezd úgy kinézni, mintha valakik a bölcsek kövét birtokolnák és jól eldugnák a kis tudatlanok elől.
Holott erről szó sincs. Így továbbra sem értem, mi az az információ, amit a már elhelyezkedett jogászoknak előkészítő keretében kellene átadni a fiatalabbaknak.

Egyetemistáknak is lehet felkészítőt, tájékoztatást tartani, és szerintem az öregebb jogászoknak feladata a fiatalok támogatása. Ez persze nemcsak jogászéknál igaz, hanem ez általános emberi feladat is. Akinek van, annak azért van, hogy adjon annak, akinek nincs, nem pedig azért, hogy a birtoklástól jól érezze magát; érezze magát jól a megosztástól! A rászorulók jussa a bővelkedők kezében van.

Most milyen lebarmításról beszélsz?

Előkészítőt? Gondolod, hogy egy minimum 23 éves jogászdoktornak előkészítőn kell elmagyarázni, hogy nem teszünk kurvás fényképet az önéletrajzra, próbálunk viselkedni és stb?
Egyébként pontosan azért írtam le a tapasztalataimat, hogy segítsek. Konkrétabban, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy mit nem kéne szerintem csinálni álláskeresés esetén.
Azt meg nem teljesen értem, hogy miért kéne nekem feladatomnak tekintenem a jövő jogásznemzedékei elhelyezkedési problémáinak megoldását. Ez szerintem klasszikusan egy olyan helyzet, amit minden embernek magának kell megoldani. Főleg, mivel általános szabály nincs és nem is lehet. Én felvételiztetőként nagyokat ásítozok az erasmusos külföldi egyetemes tapasztalatokon, abszolút nem érdekel, hogy a jelölt a megkívánt nyelvtudáson kívül fel tud-e még mutatni 4 másik nyelvvizsgát, és a summa cum laude se különösebben hat meg. De biztos van olyan hely, ahol ez számít.

Ja és az álláskeresők nevében mondom: nem lebarmítani kell, hanem segíteni, ÉS a lebarmítás csak ritkán jelent segítséget.

Konkrétabban: miért nem érzitek feladatotoknak, ti hozzáértő, tapasztaltak, hogy támogassátok az ifjúságot, pl. olyan módon, hogy valamiféle előkészítőt szerveztek nekik? Ha esetleg feladatotoknak érzitek, akkor pedig miért nem tesztek semmit sem az ügy érdekében?

"Eddig egy fejvadász cég volt az, amelyiknél megfelelő kompetenciával találkoztam, ami nem csoda, mivel kifejezetten jogi területre „vadásznak“ embereket…" (kácsa)

Hudson Legal :D

A prostis kép sem volt gyenge, de legjobban az ütött, amikor a jelentkező egy teljes oldalon keresztül magyarázta, hogy miért akar sportjoggal foglalkozni. Miután a munkakörnek teljesen nyilvánvalóan még érintőlegesen sem volt köze a sportjoghoz, nem meglepő módon félredobtuk az irományát. Már elnézést, de aki ilyet csinál, az szimplán idióta.

Valóban rengeteg oka van. Mindjárt az egyik a túlképzés, ami ellen szerintem egy joghallgató annyit tud tenni, hogy magára szed valami pluszt az egyetem alatt, ami által később kitűnhet a sokadalomból. Én elvégeztem egy főiskolát, normálisan megtanultam egy nyelvet és olyan helyen gyakornokoskodtam, ahova később el akartam helyezkedni. Nekem ez bevált, mindenkinek valami hasonlót javaslok. Ma már egy szál egyetemi diplomával és a 6 hetes gyakorlat letudásával igen nehéz elhelyezkedni, valamit kell mellé még mutatni.
A másik, ami ellen a joghallgató igenis tud tenni, az a tudatlanság. Lehet, hogy sikk egy kettessel átcsúszni a kollokviumon (és adott esetben az ember nagyon hálás a kettesért :-)), de legalább azt a területet, ahol el akar az ember helyezkedni, illenék normálisan megtanulni. (Volt olyan pályakezdő interjúalany, aki adott kérdésre közölte, hogy ezt húzta az államvizsgán, de sajnos már semmire nem emlékszik abból, amit akkor tudott.) Ugyanis később azt használni kell.
Amire nem tudok receptet, az az, ha valakinek nincs kiállása, túl félénk, halkszavú vagy épp borzasztó gyermeteg, naív. Félreértések elkerülése végett én sem vagyok egy nagyhangú típus és szerintem nem is feltétlen kell harsánynak lenni ehhez a pályához, de egy minimális kurázsi nélkül sem lehet jogászi munkát végezni. Volt olyan jelentkező is, akinek felvázoltunk egy konfliktushelyzetet és megkérdeztük, mit csinálna, mire teljesen őszintén közölte, hogy ő bizony elsírná magát. Így meg nem lehet.

Mallinalli írta: "...Prostit idéző és strandoló szépfiús fénykép..."

Elképesztő... Erről nekem egy Hunfrakk által itt leírt story is beugrik, mikor valaki micimackós órát, és nyakkendő nélküli, nyitott inget viselt a felvételi elbeszélgetésen.