Rég óta csendes megfigyelője vagyok ennek az oldalnak. Cégügyekben már olvastam itt sok hasznosat, de néhány hete úgy akarta az élet, hogy munkajogi segítséget is kellett kerítenem magamnak. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szerettem volna megosztani veletek.
Egy Budapest melletti kisvárosban élek és ott is dolgoztam egy cég gazdasági vezetőjeként több mint 14 évig. Tavasszal új ügyvezetője lett a cégnek, aki október elején jelezte nekem, hogy más tervei vannak, ezért máshol kéne állást néznem és majd beszéljünk arról, hogy ők mit tudnak felajánlani. Fel akartam készülni én is, ezért rövid időn belül ismerősök ajánlása alapján két helyi ügyvédhez is elmentem, mert biztosra akartam menni, hogy ennyi év után a legjobbat hozom ki a kirúgásomból. Egyik ügyvéd sem volt kifejezetten munkajogász, de ismerőseim szerint alaposak és korrektek. Ezt utólag meg is tudom erősíteni. Gyakorlatilag egybehangzóan vázolták nekem, hogy ennyi év után mire számíthatok, illetve azt is elmondták, hogy gazdasági vezetőként nagyon nem tudok ugrálni, mert a vezetőket indokolás nélkül ki lehet rúgni. Bántott, hogy 14 év után ennek vagyok kitéve, de kezdtem beletörődni. Egy nappal az ügyvezetővel való találkozásom előtt egy reggeli kávé mellett beszélgettem egy másik ismerősömmel, akinek elpanaszoltam, hogy mire jutottam és milyen információkat kaptam az ügyvédektől. Ő arra buzdított, hogy meg kéne hallgatnom egy munkajogászt is, mert mégis csak ez a szakterülete, hátha tud olyat mondani, ami más megvilágításba helyezi az összképet. Még aznap délelőtt böngésztem a neten és találtam egy munkajogászt, akivel felvettem a kapcsolatot és délután tudott fogani.
Az ügyvéd úr azzal indított, hogy megnézte a munkaszerződésemet. A másik két ügyvéd nem kérte, arra hagyatkoztak, amit mondtam nekik. Tudták, hogy gazdasági vezető vagyok és hogy 14 éve dolgozom a cégnél, ez nekik elég volt.
Szóval, ott ültem a munkajogász irodájában, aki végig olvasva a munkaszerződésemet azzal kezdte a beszélgetést, hogy a munkaadóm köteles indokolni a felmondásomat, mert nem vagyok vezető a törvény értelmében. Először nem értettem, hogy ez mit jelent, hiszen ahhoz nem fért semmi kétség, hogy én voltam a cég gazdasági vezetője. Az ügyvéd úr elmagyarázta nekem, hogy a titulus önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a törvény szerint is vezető legyek. Mivel nem helyettesíthetem az ügyvezetőt és a munkaszerződésemben sincs olyan kitétel, mely szerint én vezető lennék, ezért a törvény szerint nem vagyok az, vagyis a felmondásomat a munkaadómnak indokolnia kell. Ennek megörültem, mert innentől kezdve más számokról beszélünk, mondta az ügyvéd úr. Minél nehezebb valakit kitenni a cégtől, annál magasabb a csomag értéke. Körülbelül egy óra alatt át is beszéltük, hogy hányadán állok és hogyan álljak bele az ügyvezetővel való egyeztetésbe, mire hivatkozhatok és minek nem kéne bedőlnöm. A konzultáción kapott értékes információk segítségével és köszönhetően annak, hogy máshonnan közelítettük meg az adott kérdést, a törvény szerinti járandóságaimon felül kaptam még 5 havi munkabért végkielégítés címen.
Összegezve tehát elmondhatom, hogy talán kisebb horderejű kérdésekben el lehet bátran menni egy „általános” ügyvédhez, aki alaposan utánanéz a jogszabálynak és elmondja, hogy mik a lehetőségek. De komolyabb vagy talán komplexebb kérdésekben úgy látom, hogy érdemes szakosodott ügyvédhez fordulni, mert jobban látja az összefüggéseket, máshonnan közelíti meg az adott kérdést és bele tud esetleg vinni olyan csavart az ügybe, amely teljesen más kimenetelt eredményez. A két helyi ügyvéd korrekten elmondta, hogy mi jár, a számok stimmeltek, a tájékoztatás e tekintetben megfelelő volt. A munkajogász viszont felhívta olyan részletekre a figyelmemet, amelynek eredményeként nem csak a törvényi járandóságomat kaptam meg, hanem még ezen felül 5 havi munkabért sikerült kialkudnom.
