Szép napszakokat!
Röviden: A munkaidő alatt balesetet szenved a munkavállaló (beveri a térdét,ami véraláfutásos lesz,szép nagy 1,5-2 cm átmérőjű körben).Ezt késedelmesen (6 óra elteltével,2órával a műszak vége előtt) jelzi-meg is mutatja- a Műszakvezetőnek,akinek \\\\\\\"nincs kedve jelentést írni\\\\\\\". Ekkor a munkavállaló megpróbál szabadságért folyamodni,de elutasítják, majd jelzi betegszabadság igényét. A műszakvezető ekkor megfenyegeti a munkavállalót,hogy ha elmegy betegszabadságra ki lesz rúgva. Ezt nyomatékosítja is. Mindezt egy másik munkavállaló előtt.
Később a nyugalmazott táppénzes bevitte a fennmaradó táppénzes papírt(újabb 4es kód) a közvetítő irodába,ahol többször is erőltetve jelezték,hogy a táppénzes papírhoz kitöltendő Nyilatkozatban nem írhat a munkahelyi baleseti részhez,mivel nem kapott jegyzőkönyvet és a munkahelyéről a HR jelezte ,hogy biztos nem fog fizetni neki,emiatt csak úgy hajlandóak elfogadni a nyilatkozatot a közvetítői irodában,ha csak az egyes pontot tölti ki-adatai- és annyit ír,hogy beverte a térdét ,de semmiképp nem említi hogy a munkahelyén. A sérült jogi tanácsokért folyamodott az közvetítői irodában,de egyenlőre nem kapott.\\\\\\\"
Véleményem szerint a munkaközvetítő a munkahellyel való kapcsolatát akarja így védeni,nem pedig a sérült jogait.
Röviden ennyi. Kicsit hosszabban:
A késedelmes baleset bejelentésének az oka(i):
-hogy a munkavállaló már többször is beverte ottléte(fél év) alatt a lábát és nem tűnt annyira komolynak elsőre(férfi hiúság) viszont 6óra elteltével ismét fájt neki,
-(látott már mást munkahelyi baleset után -az adott illetőre rátoltak egy 250kgos hordóval megpakolt kocsit, lenyúzta az achilles sarkán a bőrt és ott a műszakvezető is azt mondta,hogy később visszajön és ha akkor is fáj az adott illetőnek akkor majd írnak jelentést róla-amúgy nem írtak,hiába jelezte,hogy fáj. Legalább kapott rá ragtapaszt ,ami kétszer lejött,majd később azért betekerték fáslival...természetesen a ragtapaszt,de abból legalább egy másikat. Másnap is azzal a ragtapasszal jött dolgozni. Vagyis inkább szenvedni.)
-tudta,hogy a műszakvezetők nem szeretik a baleseteket(elvileg pénzt buknak ilyenkor a jövedelmükből ők is,nem is keveset),
- 09:00-16:00-között az alap 2 fős pozíción (ahol 3 fő a célérték) extra 4 fő dolgozott(így 6an voltak)-> csökkentett terhelést jelentett a munkavállalónak
-Fontos tény még,hogy a sérült egész nap stresszelt a barátnője miatt-ami elvonta a figyelmét a balesetről- illetve próbált elkéredzkedni, feláldozva az ebédszünetét,hogy elhozhassa a barátnőjét interjúra,hogy ne kelljen taxiznia. Kézzel írt nyilatkozat után- amiben saját felelősségre vállalja,hogy időben visszaér- elengedték volna,de úgy számolt ,hogy nem lenne elég az ideje így nem ment. Később jóllakott,beszélt barátnőjével is és megnyugodott.
Tudta,hogy nagy valószínűséggel másnap is vissza kell majd menjen barátnője orvosi vizsgálatra és emiatt kezdett aggódni,bár úgy volt vele,hogy legfeljebb majd megoldják taxival aznap is,ha máshogy nem megy, viszont ez is hatással lehetett a baleset jelzésében.
Ezt követően munka végeztével a munkavállaló hazament , ám már az autóban begörcsölt a lába,nehezére esett mozgatni és enyhébb szúró fájdalmat érzett az éjszaka további részében több alkalommal is. Másnap jelzett két műszak(sor)vezetőnek is,hogy elmegy orvoshoz( az előző napi \"ki leszel rúgva\" fenyegetés után ezt érezte biztosnak).
Egész idő alatt stresszben volt, mivel nem kapott jegyzőkönyvet és tájékoztatást információ hiányában azt se tudta mit kell ilyenkor csináljon. Először úgy volt vele,hogy pár nap alatt biztosan helyrejön,nem akart ebből problémát, ezért megelégedett volna pár nap betegszabadsággal,ám ahogy telt az idő, egyre inkább rástresszelt,hogy mi lesz ha maradandó a sérülése és még öreg korában is érezni fogja ennek a hatásait. A háziorvos is arra intette,hogy menjen el az ügyeletre, úgy legalább lesz valami kézzel fogható bizonyítéka. Végül pár nap elteltével rávette magát,hogy elmenjen,de mivel nem környékbeli,nem tudta,hogy hova kell menjen. Az interneten tájékozódás után a legközelebbi kórház ügyeletére ment volna,ám ott kiderült,hogy nincs aktív betegfelvétel. Ekkor már felszívódott a véraláfutásának nagyobbik része,már csak pár erősebb seb formájú vonal volt látható az eredeti kör karimájánál és mivel nem tudta mi tévő legyen, így visszament a háziorvoshoz,hogy lezárassa a táppénzét-mivel ezalatt szinte végig otthon volt és pihentette a lábát így már csak ritkábban jöttek elő fájdalmak. Mivel munkaközvetítős ezt követően bement a munkaközvetítőhöz leadni a táppénzt,ahol jelezték,hogy majd kell egy nyilatkozat. Előtte megpróbált bemenni az ottani kórház ügyeletére is,ahol szépen útbaigazították,viszont onnan munkáltatói igazolás és érvényes, körzetbe tartozó lakcím nélkül a betegfelvételről elküldték,-ami a későbbi események miatt tovább stresszelte-,majd aznap ismét előjöttek a sérült térd körüli fájások ,így másodnap újra vissza kellett menjen a háziorvoshoz,aki ezúttal nyomatékosította az ügyeleti témát.A sérült jelezte neki,hogy megpróbálta,de nem jutott be,amire az orvos életvezetési tanácsokkal látta el. A sérült sokat agyalt,mert a legutóbbi kórházban az is kiderült,hogy a munkahelye hivatalosan egy másik város kórházi körzetébe tartozik,mint ahova az akkor még nem bejelentett lakcíme alapján próbálkozott, és mivel az egyetlen lakcíme igazából egyikbe se volt jó, munkáltatói igazolás nélkül pedig attól tartott,hogy a másik kórházból is elküldenék ,így végül úgy döntött,hogy megcsináltatja a lakcímkártyáját. (Bérlő volt,fel kellett keresse a tulajt, kérnie kellett lakcímmódosításra igény bejelentő papírt, és ki kellett töltetnie vele is,ami további 3napig tartott,így akkor tudott csak visszamenni az ügyeletre,ahol végül meg is vizsgálták (a balesetet követő 9. napon).lényegében \"békés pár mm-es abrasio\" meg otthonában pihenés,jegelés, végtag polcolása volt az ambuláns lapon(röntgen stb után),meg persze hogy ellátták életvezetési tanácsokkal,de mivel nem akart még tovább stresszelni otthon és már csak ritkábban voltak fájdalmai elment dolgozni.Igaz, munkában igyekszik nem túlterhelni sérült lábát.6. és 9.nap között a munkaközvetítői irodából is felhívták a sérültet,hogy a kapcsolattartójukat megkeresték a HR-ről,hogy biztosan a barátnője miatt ment táppénzre a és mivel késedelmesen jelezte nem fogják biztosítani a munkahelyi balesetet. A balesetet követő első munkanapon a sérültet műszakvezetője utólagosan egy fegyelmivel jutalmazta amiért késedelmesen jelezte a balesetet (jegyzőkönyvet persze így se látott).
Később a nyugalmazott táppénzes bevitte a fennmaradó táppénzes papírt(újabb 4es kód) a közvetítő irodába,ahol többször is erőltetve jelezték,hogy a táppénzes papírhoz kitöltendő Nyilatkozatban nem írhat a munkahelyi baleseti részhez,mivel nem kapott jegyzőkönyvet és a munkahelye biztos nem fog fizetni neki,csak úgy hajlandóak elfogadni a nyilatkozatot az irodába,ha csak az egyes pontot tölti ki és annyit ír,hogy beverte a térdét ,de semmiképp nem említi hogy a munkahelyén. A sérült jogi tanácsokért folyamodott,de egyenlőre nem kapott.\"
Véleményem szerint a munkaközvetítő a munkahellyel való kapcsolatát akarja így védeni,nem pedig a sérült jogait.
A sérült ,térdéről több napon is készített fényképet. Az elsőt a balesetet követő estén. Az utolsót az 5-6.napon mikor már felszívódni látszott a véraláfutás.
