kórházat perelni?

Kedves BataG!
A károkozás az egészségügyben csak felróható felelősség esetén lehet jogellenes szvsz., mivel az eü. nem veszélyes üzem.
A konkrét üggyel kapcsolatban:
Ha a nőgyógyász szakmai kollégium (a kollokvium mást jelent) adott ki olyan irányelvet, ami szerint a szóban forgó esetben anitbiotikumot kellett volna adni, az igazságügyi orvosszakértő meg kijelenti, hogy a koraszülés a burokrepedés miatt volt, amit meg bakteriális fertőzés okozott, akkor talán lehet valamit keresni. Pont abban kételkedem, hogy ez a logikai sor igy fennáll.
Ja, és a szigorú logika szerint még az is kellene, hogy a magzatvízből kitenyésztett baci érzékeny legyen a kollégiumi állásfoglalásban ajánlott ab-ra.

Kevdes dr Zákányi Csaba !

Válaszát, meg hogy erre kattintott, - köszönöm.

Nem is jogellenességre, hanem (max.) felróhatóságra gondoltam, hogy - esetleg - nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható.
Ha pl. orvosi kollokviumi vélemény, állásfoglalás nyilvánvalóvá teszi, hogy ajánlatos ilyen esetben az antibiosz, az sokat nyomhat a latba szerinted?

Egyébként a bakteriális fertőzést kimutatták, egyértelműen ennek tulajdonítják a (felső?) burokrepedést.
Kérdés persze, mennyire lehet igazolható, hogy mondjuk kisebb lett volna annak a veszélye, hogy a gyerkőcöt is elérje a fertőzés, ha előbb kap antibioszt.
(magzatvízból kitenyésztették, vérből már nem tudom, de volt némi szemgyulladás is)

Hááát, kedves BataG !
Ha én ügyvéd lennék nem vállalnám el a perét, és önt is lebeszélném - na persze.
Orvosi szempontból nehezen tudom elképzelni, hogy az "antibiosz" megakadályozta volna a koraszülést, bár nem vagyok szülész, és nem ismerehetem az orvosi dokumentációt, mely nélkül bármiféle véleményt adni csacskaság.
De annyit azért mondhatok, hogy a leírtakból számomra nem tűnik elő az a jogellenes károkozás, ami egy kártérítés alapja lehet. Az én gyerekem is koraszülött volt, fel sem merült az antibiotikum, igaz annak már tíz éve, de ha az antibiotikus kezelés, mint új módszer megakadályozná a koraszülések nagy részét, azért arról tudnék.

:)
Azért a bizonyítékok foszlanak, utóbb (pár év múlva) egyes dolgok esetleg nem is, vagy csak naygon nehézkesen tárhatók fel.
Kár nyilván többrétű, de önmagában a koraszülöttség egy fokozott veszélyeztetettség. Sokk az anyának.
De lehetne olyanokat felhozni, hogy még utaztak volna, lakásátalakítás befejezését el kellett halasztaniuk, ... és szemlátomást zavarodottabbak.
Ez miért nem kár?
Plusz pszichés terhelés. Ez nem kár?
(egyébként kösz hogy írtál)

BataG, térjünk erre vissza pár év múlva, amikor a kisbaba akkori állapota és a most esetleg elkurjantott dolgok közt okozati összefüggés van, ami bezony a kisbaba életvitélt olybá elnehezítette, hogy kártérítés jár neki. Per pillanat adott egy koraszülés, a megviselt anyuka, egy megviselt baba és egy dühös öcsi. Hol a kár?

BataG, térjünk erre vissza pár év múlva, amikor a kisbaba akkori állapota és a most esetleg elkurjantott dolgok közt okozati összefüggés van, ami bezony a kisbaba életvitélt olybá elnehezítette, hogy kártérítés jár neki. Per pillanat adott egy koraszülés, a megviselt anyuka, egy megviselt baba és egy dühös öcsi. Hol a kár?

OK, de orvosi kérdés így-vagy-úgy eldöntött volta után bizton értelmezhető jogilag is.

Jogi fórum. Nem orvosi.

Nővéremnek várandóssága 32. hete felé fájásai vannak.
Nőgyógyász, majd körzeti után kiköt a kórház nőgyógyászati vagy szülészeti osztályán. Benntartják 6 napig. Tünetmentesség okán hazaengedik. Zárójelentés, minden.

Kiengedés után 2. napon váratlanul beindul a szülés, megszül, gyermeke koraszülötten jön a világra.

Utánaolvasva - keresvén a koraszülési okot - kiderül, hogy a koraszülések 70-80-90%-a vmilyen fertőzésből eredeztethető, naggyon-nagy valószínűséggel az az ok.

Koraszülött osztályon elmondják, hogy rögtön adják az antibioszt, mert - mint imént írtam - ők is úgy tekintik, hogy a koraszülés hátterében vmi fertőzés áll, s hogy a fertőzés a gyerkőcöt el ne érje, vagy hogy minél előbb leállítsa, szüks., s rutin az antibiosz.

Ezt visszakontrolálva, s olvasva nővérem kb egy hetes szüléselőtti kórházi zárojelentését, látható, hogy vmi baktériumot találtak, antibioszt viszont nem kapott, - holott egyértelműen diagnosztizált volt (s említi is a zárója) a "fenyegető koraszülés"-t.

Szummázva:
Ha koraszülés-okok között a szakmai vélemény szerint 70-80-90% a fertőzési ok, és szülés után rögtön nyomatják az antibioszt, kérdés, hogy a diagnosztizált "fenyegető koraszülés"-i állapotban miért nem indult meg az antibiosz fertőzésellenes program, infúzió, etc.

Utóbb kiderült, volt fertőzés a megzatvízben.

Ha valóban értékelhető egyértelmű mulasztásként szakmai szemmel is a szüléselőtti 1 hetében az antibiosz-kezelés hiánya, van-e mit keresnie?

Kár egyértelműen az, hogy korábban szült, unokahúgom koraszülött, és ... ez mindenképp hátrány, nekik is, meg a lurkónak is.
(Remélhetőleg az időfelboruláson túl egyéb gubanc nem marad hátra. Gyógytornászást azért emlegetik.)

Szóval ilyen esetben mizu? Van-e itt vmi keresni való?
Egyébként írásokat köszönöm.

Először mindenképpen ezt próbáld meg:
az Egészségbiztosítási Felügyelet elvileg arra jött létre, hogy rendezze az ilyen panaszokat (ld.: http://www.ebf.hu/).

Utána lehet gondolkodni a peren...

Azért nyert más orvosi műhibapert beteg Magyarországon. És hálistennek, nem csak a kórház, hanem a felelősségbiztosítója is helytáll. Más kérdés, hogy az adott ügy pontosabb ismerete nélkül a konkrét ügyre nem lehet semmit mondani.

Ha van is, azért elég vékony a tényállás!

Van kár?

Véleményt szeretnék kérni arra, hogy kórházi ellátás alatt, ha a bentfekvő utólag észlel - mondjuk úgy - az optimumtól való eltérést ellátásában, ami a kiadott papírokból is megállapítható,
és 2 ismerős orvos is finoman, de elmondta, hogy ... hát igen, ... talán lehetett volna másként, ... lehetett volna ezt-azt egy kicsit jobban erősíteni, és pl. amazt, vagy vmi hasonlót is adni,
szóval ilyen esetben van értelme bármit lépni egy kórház ellen, vagy eleve reménytelen?
Arra gondolok, hogy nyilván működik a szakmai önvédelem, és ennek fényében hogyan lehet felmérni, megítélni, hogy érdemes-e akár csak felszólalni.