Ráutaló magatartás jogi definíciója

Mit tekint a polgári jog ráutaló magatartásnak és milyen esetekben használható ez a szerződéskötési mód?

Hypo

A ráutaló magatartással létrejövő szerződések általában a kisebb értékű ügyletek körébe tartoznak, pl. automatából való vásárlás, élelmiszer vásárlás egy önkiszolgáló üzletben. A felek magatartásából e körben egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a szerződéskötési szándéknak. Pl. parkolóba való beállás.
A hallgatás önmagában nem jelenti hogy a szerződés létrejön.

Köszönöm a választ

Hypo

Igazán nincs mit, remélem az igazi jogászok azért erről a témáról többet írnak neked, én ennyit tudtam.

A ráutaló magatartásnak nincs törvényi deffiníciója, de nagyjából azt kell érteni alatta, amire redcat példákat sorolt. Vagyis azt, amikor a felek nem csak írásba nem fektetik a szerződést, de még csak szóban sem álapodnak meg a részletes feltételekben - hanem egyszerűen úgy viselkednek, hogy abból a kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy a szerződést mindketten fennállónak tekintik.

Elvileg minden szerződést meg lehet így kötni, amelyre jogszabály nem ír elő írásos formát, de a gyakorlatban az összetettebb ügyletek létrejötte nemigen valósul meg ezen a módon.

„Elvileg minden szerződést meg lehet így kötni, …”

Ráutaló magatartással nem kizárólag a szerződések jogában találkozhatunk, és az szerintem erős túlzás, hogy bármely szerződés megköthető lenne ilyen módon is.

„…nem csak írásba nem fektetik a szerződést, de még csak szóban sem álapodnak meg a részletes feltételekben - hanem egyszerűen úgy viselkednek, hogy abból a kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy a szerződést mindketten fennállónak tekintik.”

Véleményem szerint nem erről van szó. A ráutaló magatartás nem a szerződés tartalmára, hanem az alakjára vonatkozik. Ez lényeges különbség! Ha a felek a lényeges tartalomban, feltételekben nem állapodtak meg, akkor nem jött létre szerződés. (hacsak nem két gondololatolvasó szerződött) A ráutaló magatartás csak a szerződési akaratnyilatkozat kifejezésének egyik lehetséges alakja.

Tehát, mikor felszállsz a buszra pontosan tisztában vagy a szerződés tartalmával, minden feltételt ismersz, csak nem hívod fel a volán diszpécserét, hogy szóban is elfogadd azokat, hanem a felszállás tényével fogadod el, és a jegy megváltásával teljesítesz is.

„A ráutaló magatartással létrejövő szerződések általában a kisebb értékű ügyletek körébe tartoznak, pl. automatából való vásárlás, élelmiszer vásárlás egy önkiszolgáló üzletben. ”

Ez így nem igaz... Pl. távhőszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződés is létrejön ráutaló magatartással, mégpedig a szolgáltatás igénybevételével... nem minősíteném kisebb értékű ügyletnek a távhőszolgáltatást, a mai árak mellett :-)

A vonatkozó tv. a távhő szolgáltatásra írásbeli alakot rendel.

Akkor azt nagyon rosszul olvastad.

2005. évi XVIII. törvény
37.§ (5) A távhőszolgáltató és a felhasználó között a közüzemi szerződés - a jogszabályokban és az üzletszabályzatban meghatározott feltételekkel - a szolgáltatás igénybevételével is létrejön.

T. Jogászok. Titkolható az olyan szerződési feltétel (pl. áruházi házirend), amelyet az egyik fél ráutaló magatartással elfogad? Vagy másként: létrejöhet szerződés úgy, hogy azt a ráutaló magatartással azt elfogadó fél meg nem ismerheti?

Ha igen, miért nem?

(Megtörtént eset, van olyan áruház, amely nem tette közzé a Házirendjét a neten, bár ez máshol alap, és vonakodik rendelkezésre bocsátani. A vevőszolgálaton ki van függesztve, ott nagyítóval olvasgatható, de ergo meg kell történnie a ráutaló magatartásnak ahhoz, hogy megismerhessük a feltételeket, viszont azt ráadásul csak memorizálni lehet, mert a vevőszolgálatos nem meri kérésre lefénymásolni sem.)

„Ha igen, miért nem?”

A férjem szokott így kérdezni. Ilyenkor azt tudakolom tőle, ugyan melyik választ akarja hallani. Csak, hogy egy héten belül lezárhassuk a kérdést.

Nem titkolható, és a leírásod alapján nincs is titkolva. Tehát, mi a kérdés?

Szeretem, amikor a laikus fél nem a konkrét problémáját adja elő, hanem az általa - többnyire rosszul szubszumált és szakszerűtlenül megfogalmazott - jogi kérdést.

Így egyszerűbbnek tűnik olyankor, amikor konkrét probléma nincs is.

Gyanítom van konkrét kérdés. Pl. ha megette a kiflit a boltban, akkor azt csak "elfelejtette" kifizetni, vagy lopott? Egyáltalán van-e különbség.

Önök talán nem azért vannak itt, hogy a kisebb eligazítás útján akár ügyfelet szerezzenek maguknak, illetve hogy nyoma legyen a szakmai kompetenciájuknak (ami maga a potenciális ügyfélszerzés)?

Drbjozsef: „Nem titkolható, és a leírásod alapján nincs is titkolva. Tehát, mi a kérdés?”

Kedves Drbjozsef, de szerződéskötés előtt titkolva van, mert először be kell lépnem a létesítmény területére, ami maga a ráutaló magatartás, ahhoz, hogy megismerhessem a szerződést, melyet ráutalóan elfogadtam. Ráadásul nem kapom meg dokumentárisan, mivel csak memorizálhatom. Szeretném ismerni azt a szerződési feltételt, amelyet csak akkor ismerhetek meg, ha ráutaló magatartással már elfogadtam, és még akkor sem kapok belőle saját példányt.

wers: „Gyanítom van konkrét kérdés. Pl. ha megette a kiflit a boltban, akkor azt csak "elfelejtette" kifizetni, vagy lopott? Egyáltalán van-e különbség.”

Kedves wers, honnan tudhatnám, hogy van-e kérdésem, amíg nem ismerem a szerződés tartalmát?! Egyébként köszönöm a cinizmust.

Önök először aláíratják a szerződéseket (itt ráutaló magatartás), és a másik fél majd azután megismerheti a tartalmát, viszont még saját példányt sem kap? Ez így szabályos? Én eddig minden szerződésemről kaptam saját példányt, de lehet, hogy rosszul következtettem ebből.

Világosítsanak fel, kérem, melyik pontban tévedek. Erre irányult az eredeti kérdés is, de kezd ez a fórum egy nagy vicc és rossz marketing lenni.

"az áruház, valamint a hozzá tartozó parkoló területén a
személy- és vagyonvédelem biztosítása a személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény
(Vagyonvédelmi tv.) 22-33. §-ai, az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) rendelkezései, valamint az
2017. évi XC. törvény 273 § -a alapján történik."

Remélem az áruháznak meg van, hogy a Be. személyi hatálya nem terjed rá ki a tekintetben, hogy nem jogosult adatszerző tevékenységre, így kamerás megfigyelésre sem az alapján.Ennek joga a nyomozó hatóságot, az előkészítő eljárást folytató hatóságot és az ügyészséget illeti meg.

Zöldség. Ráadásul az után, hogy alfateam hivatkozta a vonatkozó jogszabályokat. Már ha Mellonnak valóban a kamerákkal van problémája. (Elég furcsa lenne, azokról ugyanis az ember nem a nyomtatott "házirendből" értesül, hanem azokból a lökött nagy táblákból, hogy "Vigyázz, kamera!")

Béla, Én itt a Be.-s részen akadtam csak fent. ???? Mert az nyilvánvalóan alaptalan hivatkozás. Igazolt jogos érdek esetén nyilván - de nem a Be. alapján - joga van a saját területét és a parkolót megfigyelni az áruháznak, ennek az ellenkezőjéről szó nincs. :) Azért ne játszunk illetve játszanak - "rendőrt"... :)

A Be. hivatkozás helyes és korrekt. (Nem kamerákról szól.)

Megnéztem, igen, a tetten ért ekövető elfogására vonatkozik a 273. §-a a Be.-nek, ami jogos hivatkozás, igen. Bár szerintem egy átlagpolgárnak erről fingja nincs és arra a megállapításra jut, mint Én az imént, magától.. :)

Mellon,

Oké, legyen igazad, de mi volt a probléma? Volt? Vagy elméleti a kérdés?

Se füle se farka ennek, senki sem érti, mi a kérdés. Csak találgatni lehet.

Bezzeg nekem. :P