Megfenyegetett, meglökött. Tényleg nem ügy?

Mondom,vedd elő a megbízóját kártéritésért. Az több eséllyel jár.

Nem hinném, hogy bármilyen magánvádas eljárással meg tudnád változtatni az "úriember" viselkedési normáit. (Vajon miért nevezel olyan embert úriembernek, aki ha valóban úriember lett volna, nem kezd el lökdösni, és tisztelettel beszélt volna egy nővel?)
Meg próbálhatsz vele szemben erősködni, legfeljebb eléred, hogy tényleg megverjen, és akkor már orvosi lelettel alátámasztott jogalapod is lesz.

Köszönöm szépen.

Inkább a barátodat vedd elő akinek segitettél. Minimum a kocsit javíttassa ki,mert ő volt a megbízó.

A leírásod alapján megállhat.
De a rendőrség a másik fél álláspontjára is kíváncsi lesz, ahogy írtad a néma videón kívül nem sok tanútok van, szóval nagy reményeket azért nem fűznék hozzá.

Andilona

„A garázdaság, könnyű testi sértés és rongálás megállhat?”

Ha nem jól viseled az elutasítást, akkor előbb olvass utána mindegyiknek.

Köszönöm, én megpróbálnám. Ha ennyiben hagyom, előbb utóbb még agyonver valakit, mert azt tapasztalja hogy nincs következmény. A garázdaság, könnyű testi sértés és rongálás megállhat?

Andilona,

Tehetsz feljelentést garázdaság, testi sértés, etc. miatt, de ha elutasítja a rendőrség, akkor marad a magánvádlói eljárás.
Esetleg, ha kár keletkezett az autóban, akkor kártérítésért polgári pert is indíthattok.

Köszönöm szépen. Tehát ezek szerint tényleg nem rendőrségi ügy. Ez azért sajnálatos.

Andilona,

„Valóban ennyiben kell hagyni egy ilyen esetet?”
Magánvádas eljárásban a könnyű testi sértés, a rágalmazás és a becsületsértésre is kérhettek jogorvoslatot.

„ Milyen lehetőségeink vannak, hogy az úriember ne tehesse ezt másokkal?”
Nektek? Semmilyen. Nem vagytok hatóság.

„Végülis mi csak a munkánkat végeztük, mit kezd azokkal, akik mondjuk a lábára lépnek?”
Ki tudja. Lehet, hogy megharapja őket. De ez se jogi szempontból, se a ti ügyetek szempontjából nem releváns kérdés.

Szép napot kívánok!
Néhány napja a kisteherautónkkal egy barátunknak segítettünk. Ő nem volt jelen, csak a megbízottjai.
Az egyiknek nem tetszett, hogy sietnénk, ezért minősíthetetlen szavakkal szídta a férjemet, aki igyekezett nem felvenni a kesztyűt, inkább a kocsi belső részét takarítgatta.
Az úriember a harminc kilós térköveket szándékosan olyan erővel dobálta be a kocsiba, hogy attól féltem eltöri a rugót vagy kiszakítja a kocsi belterét.
Ezért kiszálltam a vezetőfülkéből és megkérdeztem mit művel.
Az úriember erre sértegetni keztett és megfenyegetett. A férjem hallotta a fenyegetést és a segítségemre sietett. Az úriember őt is megfenyegette, sértő szavakkal illette és olyan erővel meglökte, hogy több lépést hátratántorodott. Azért nem lett komolyabb tettlegesség, mert a többi munkás közéjük állt.
A férjem ekkor rendőrt hívott, akik meg is érkeztek, de nem akartak intézkedni, mert szerintük a veréssel fenyegetés nem is fenyegetés, csak a megöléssel való fenyegetés, a meglökés pedig nem tetlegesség. Hosszú ideig ment a vita azon, hogy ütés vagy lökés volt, mert a lökés az nem számít. Később jött egy újabb csapat, akik között már volt olyan rendőr is, aki mutatott némi hajlandóságot, többek közt erélyesebben rászólt az úriemberre, amikor az még mellette állva is \"faszszopónak\" titulálva hosszan sértegetett minket. Viszont az \"eláslak az árokba\" kijelentést szintén nem tartották fenyegetésnek, pedig közvetlenül az egyik első rendőr mellett állva mondta.
A férjemmel úgy éreztük, ki akarják mosdatni az úriembert, és ezt szóvá is tettük. Az úriember annyira nyeregben kezdte magát érezni, hogy ő maga mutatott rá egy kamerára, hogy azt nézzék meg, mert fel akar jelenteni rágalmazásért.
El is vonultak megnézni a felvételeket, amiről nekünk azt mondták, hogy mi nem nézhetjük meg, csak a rendőrök. Mint kiderült, az úriember és a többi munkás mégis megnézhette, egyedül én és a férjem nem láthattuk.
Amikor kijöttek, az úriember már nem beszélt rágalmazásról, hallgatott. A rendőrök pedig elmondták, hogy a felvételen látszik hogy az autó rázkódik a beledobált súlytól, ekkor kerülök én képbe, majd a férjem érkezik már eleve védelmező testtartásban valahonnan. Hangot nem vett a kamera.
Ennek ellenére a rendőrök szerint nem történt semmi olyan, ami őket illetné. Végül nagy nehezen annyit elértünk, hogy a férjem aláírhatott egy üres nyomtatványt, ami állítólag arról szólt, hogy 30 napig gondolkodunk a magánvádas feljelentésen, de azt nem a rendőrségre, hanem a bíróságra kell beadnunk. A felvételt állítólag lementették és a bíróság bekérheti. A férjemmel mindketten 56 évesek vagyunk, az úriember pedig egy kigyúrt börtönviselt harmincas köműves.
Semmiféle bizonyítékunk nincs arra, hogy egyáltalán megtörtént az eset, mert a rendőröktől semmit nem kaptunk. Mint kiderült a kipakolás után, az autó belseje tényleg megsérült.
Valóban ennyiben kell hagyni egy ilyen esetet? Milyen lehetőségeink vannak, hogy az úriember ne tehesse ezt másokkal? Végülis mi csak a munkánkat végeztük, mit kezd azokkal, akik mondjuk a lábára lépnek?
Köszönöm szépen hogy elolvasták.