Banki hitelek

Talán a bemutatkozással kezdeném.
1985 től 1994 ig használtautó, majd 1994 től kezdődően 2009.06.01 ig a Magyar Suzuki márkakereskedője voltam. Ez idő alatt mindvégig az OTP bank volt a számlavezető bankunk.
Kezdetben a tevékenység saját erőből működött, de mint márkakereskedés már csak banki folyószámla hitel, és készletfinanszírozás kölcsönéből volt képes a tevékenységét folytatni.
Ez rögtön világossá válik, ha ismert az a tény, hogy a kereskedés a raktárkészletére rendelt gépkocsikat átlagosan 14 napon belül köteles volt a Magyar Suzuki felé kifizetni.
Tekintettel arra, hogy a készlet állandóan 20 db tól 60 db ig is terjedt, ezért úgynevezett háromlábú szerződés tette lehetővé a banki kölcsönt erre a célra.
Azaz a bank fizetett a gyár felé, majd a kereskedő fizetett a bank felé, miután az árút eladta.
Ez idáig rendben is volna. Csakhogy adódik egyéb bökkenő is.
Itt egy kis kitérő következik.
A piacgazdaságban ismert a csőd is, ezért hozták létre a KFT. gazdasági formációt, mely a cég vagyonával felel a cég tartozásaiért.
Csakhogy ez Magyarországon nem így működik.
Magyarországon a cégtulajdonossal aláíratnak egy készpénz fizetési nyilatkozatot, amiben elkötelezi magát arra, hogy a cégénél bekövetkező csőd esetén a saját vagyonával is felel, sőt élete végéig fizeti a cég százmilliós nagyságú tartozását.(amit pedig a piac beszűkülése okozott) Majd a gyerekei is az idők végeztéig, azt követően pedig azok örökösei is amíg azok is élnek és mozognak.
Na már most akkor mi a KFT lényege?
További kérdés:
Mint köztudott, a cégtulajdonos nem rendelkezik a KFT
pénzével, abból ő csak az eredményből származó törvényes osztalékból részesül,(feltéve, ha nyereséges) de az is csak elenyésző % !
Akkor hogyan képzelhető el, ha viszont a cég tönkremegy akkor annak százmilliós kárveszteségét saját magánzsebéből fizesse meg a cég volt tulajdonosa ?
Így aztán esetemben az a helyzet, miután nyugdíjas vagyok, a cég tartozását a nyugdíjamból vonják még vagy 2-300 évig folyamatosan.
Mért verik rá egy háromlábú szerződés kockázatából fakadó veszteséget a legkisebbre, a márkakereskedőre, de nem is ő rá, hanem egy magánszemélyre.
A hab a tortán az, hogy időközben a volt cégemet értékesítette a bírósági végrehajtó, aminek 2009 ben a becsült értéke 200 és 300 Millió ft. között ingadozott. (Ez is érdekes, ahány becslés, annyi ár)
Aminek bőségesen fedeznie kellett volna a cég tartozását, de én a mai napig hivatalos értesítést nem kaptam, mennyiért adták el, és a befolyt összegnek mi lett a sorsa.
Csak mindenféle kósza szóbeszéd járja miszerint,
talán harminc Millióért lett eladva.
A kérdés végső soron az, törvényes eljárás e, hogy a KFT re vonatkozó piaci törvényt felűlírhatja e egy kényszerhelyzetből származtatt zsaroló banki szerződés.