jogi képvislethez segítség kérése


mmihaly # 2010.03.17. 21:42

Sziasztok! Ti mi alapján választotok ügyvédet? Végzünk egy kutatást az ügyvédválasztási szokásokról. Kérlek, segítsetek a kérdőív kitöltésével! http://internetstrategia.hu/felmeres/ Köszönöm!

alex49 # 2010.03.17. 09:16

Üdvözletem a Fórumozóknak!

Az alábbi ügyben szeretnék feljelentést tenni. Ehhez jogászra lenne szükségem. Ezért kérek tanácsot, ötletet, javaslatot arra nézve, hogy van e esélyem ezt a harcot sikerrel megvívni. Azt szeretném tudni, hogy hol, milyen hatóságnál, milyen módon kell megtenni a feljelentést.

F e l j e l e n t é s

A Bundespolizeidirektion 2320 Schwechat, Wiener Str. 13 alatt székelő rendőrség két beosztottja ellen rablás, és más bűncselekmények elkövetése miatt feljelentést teszek.

A elkövetők nevét, és szolgálati számait nem ismerem, mert a közúti ellenőrzés során, - miután megállítottak – nem köszöntek, és nem mutatkoztak be. Később kérdeztem az egyik rendőrtől a nevét, és a szolgálati számát, de az mondta, hogy rajta lesz a papírokon, és nem mondta meg. A szolgálati számot az egyen ruhájukon sem láttam.
A vád bizonyítására elmondom a történéseket. A jelenetnek számtalan szemtanúja is volt. A műszaki vizsgáztatást végző rendőrök, a kényszervizsgáztatást elszenvedő többi gépkocsivezető, és a mentősök.

A közúti ellenőrzés során vizsgáztatásnak vetették alá az általam használt gépjárművet. Elvittek a mobil vizsga-ponthoz, ahol több vizsgára váró autó is várakozott. Amíg sorra került az én autóm, a rendőrök fotókat készítettek az autóról. Közben az ajtókat is kinyittatták, hogy az általam szállított rakományt is ellenőrizhessék.

A oldalajtó kinyitása után láthatóvá váltak bizonyos szerszámok, amelyek között volt egy használt HILTI márkájú fúrógép. A rendőr kérte tőlem a gépről a számlát. A nyelvtudás hiánya miatt nem tudtam elmondani, hogy a rakomány egy barátom tulajdona, akinek szívességből viszem haza a holmiját, miután a munkáját Németországban elvégezte. Elmondtam azt is, hogy az a bizonyos gép (HILTI) már nagyon öreg, és természetesen számla, nincs. Erre megkérdezte, hogy mit akarok csinálni, ezekkel a szerszámokkal. Bankot akarok rabolni? Kérdés volt az is, hogy a kocsi rakományát loptam e, és van e számla a használt bútorokról.

E pillanatban úgy éreztem hogy ez az ellenőrzés már nem tréfa. Ez már komoly vád, és közöltem a rendőrrel, hogy szeretnék tolmácsot kapni a beszélgetéshez, és ügyvédet a jogaim védelme érdekében. Miután rájöttem arra, hogy ez a rendőr engem bűncselekmény elkövetésével vádol. Tolmácsot azért is igénybe szerettem volna venni, mert a rendőr közölte velem, hogy beszéljek németül, ha már Ausztriába jöttem. Azt ugyan nehezen értem, hogy ez az ember milyen jogon kényszeríthet engem arra, hogy az Ő nyelvén beszéljek. Az jutott eszembe, hogy már volt olyan világ Európában, amikor csak az az ember számított embernek, aki német volt. Én azt hittem, hogy ez a mostani Európa már nem ilyen világ. Csak azért szenvedtem hátrányt, mert nem tudtam, nem voltam hajlandó németül megszólalni, és volt merszem szembeszállni a rendőr akaratával.

Amikor világossá vált számomra, hogy itt már komoly baj van, felhívtam a barátomat. Ő beszél németül. Oda adtam a telefont az egyik rendőrnek, és a barátom el mondata neki, hogy a rakomány az Ő tulajdona, és ha a használt bútorok eredete érdekli a rendőrt, akkor hívja fel azt a német családot, kiktől a bútorokat kapta. Megbeszélték, hogy smsben elküldi a telefonomra a német család telefonszámát, címét, hogy a rendőr, ha akarja, ellenőrizhesse ennek az állításnak a valóság tartamát. Természetesen a rendőr, nem akart Németországba telefonálni. Ebből is az tűnik ki, hogy a rendőrök nem az „igazságot” keresték, csupán mindenáron bűnt, hibát szerettek volna találni, hogy „megbüntethessenek” miután nem tettem a kedvük szerint.

Közben jöttek, mentek a telefonok, és felhívott a feleségem. Tudta, érezte, hogy nagy bajban vagyok, és megpróbált megnyugtatni. A tanácsára bevettem két erős nyugtatót, és a gyógyszereimet. Baj van a szívemmel. Egy súlyos infarktust éltem túl. A szívembe két stent-t lett beültetve, és az orvos javaslatára távol kellene tartanom magamat minden izgalomtól. Számomra minden stressz helyzet potenciális életveszélyt jelent. Legalább ötször próbáltam meg orvost kérni, de kinevettek. Nem hívták ki a mentőt. Az gondolták, komédiázok.

Több mint másfél óra elteltével hívták csak ki a mentőket. Kiabáltam, és szidtam őket, -magyar nyelven,- amitől elvesztették a türelmüket, vagy talán megijedtek, hogy esetleg tényleg bajban lehetek, kihívták a mentőket. Közben megnyugtattak, hogy ne a aggódjak, mert a feleslegesen kihívott mentőautó költségét is megfizettetik majd velem.

A mentősök megmérték a vérnyomásomat, és be akartak vinni a kórházba. A két rendőr ezalatt a mentőautó ajtajában állt, és bár a mentősök kérték Őket, hogy álljanak félre, hogy az ajtót becsukhassák, mert nem tudnak dolgozni, de a rendőrök csak nevettek,, és az egyikük legfontosabb dolga az volt, hogy az időközben elkészült papírokat aláírassa velem. Természetesen ezt is megtagadtam. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kellett volna aláírnom. Én mérgembe kiszálltam a mentőautóból, és megtagadtam azt, hogy bevigyenek a kórházba, mert bíztam abban, hogy emiatt a két ember miatt meghalok, és akkor talán egy életre megtanulhatták volna, hogy „mindent” nekik sem szabad. A mentősök megmérték a vérnyomásomat, és nem ítélték kritikusnak. Ez persze nem csoda hiszen be vettem két Andaxin-t, ami meglehetősen erős nyugtató. Másfél óra múlva nem csoda, hogy hatott, és nem volt a vérnyomásom az egekben.

Az eseményeknek bizonyos értelemben fül tanúja volt egy ember, akit a rendőrök hívtak fel, és az illető azt állította magáról, hogy Ő egy tolmács. Tény az, hogy tudtam Vele beszélgetni, de ez a beszélgetés igazán nem volt tolmácsolás, mert a rendőr nem volt része a beszélgetésnek. Elmondtam Neki, hogy mi történik éppen velem, de segíteni nem tudott.

A rendőr kivette a kezemből a telefont, és megszakította a kapcsolatot. Ennyi volt a tolmács „segítsége”. A bécsi magyar konzulátus vezetője is értesült a történtekről, és felhívott. Segítséget ajánlott, és megpróbált megnyugtat-ni. Neki mondtam el, hogy milyen elképesztő dolog történt velem. A két rendőr odaszorított engem az autóm oldalához, és az egyik kivette a kabátom belső zsebéből a pénztárcámat, és kivette belőle a benne lévő 150 eurót. Azt mondta, hogy lefoglalja a büntetés kifizetésére. Ezzel egy időben át kutatták a vezetőfülkét, és a diplomata táskámból kivették a két telefont, és kivetették velem az autóból a navigátort, amit szintén lefoglaltak a büntetési díj fejében.

Tették ezt azért, mert kijelentettem, hogy egyetlen centet sem vagyok hajlandó fizetni. A 22 euró összegű vizsgadíjat sem akartam megfizetni, ezért az egyik rendőr a tőlem elrabolt pénzzel elment a vizsgáztató autóhoz, és kifizette a kérdéses 22 euró díjat. Miután a tárcámból kivették a pénzt, megpróbáltak rávenni arra, hogy legalább a vizsgadíjat fizessem meg, de újra és újra elmondtam nekik, hogy semmit nem fizetek ki. Nagyon ingerült, zaklatott voltam, és bosszantott a rendőrök hozzáállása, viselkedése. Tudtam, hogy gondban leszek a hazautazással, ha elveszik a pénzemet, ezért megpróbáltam menteni a menthetőt. Megkérdeztem tőlük, hogy ha a vizsgadíjat hajlandó lennék kifizetni, akkor a többi pénzt visszaadják nekem, de azt válaszolták, hogy nem. A maradék pénz megy majd a büntetésre.

Közben telefonált újra a Konzul asszony, és segítséget ígért, és azt kérte, hogy ne csináljak botrányt. Beszélt a rendőrökkel is, és valószínűleg ennek hatására vissza adták az egyik telefonomat, és a maradék pénzt. A Konzul Asszony valószínűleg eszükbe juttatta, hogy komoly hibát követtek el. Csak 128 eurót adtak vissza, mert a többit ugye, a 22 eurót, - az én akaratom ellenére – kifizettek a „vizsgáztatásért. Természetesen a Konzul Asszonynak elmondtam, hogy két rendőr fényes nappal kirabolt, és itt állok egy idegen országban egyedül egyetlen cent, és telefon nélkül a vakvilágban. A navigátort, és a másik telefont nem adták vissza. Kértem a telefonkártyát a telefonomból, de ezt a kérésemet sem teljesítették.

Közben elkészült a „számla” is. 1020 euró büntetést szabtak ki, amit később felkerekítettek 1200 euróra. Ki tudja miért? Azt mondták, hogy ha most kifizetem, hozhatom a trélert, és vihetem az autómat, és a rakományt, de ha nincs nálam elegendő pénz, akkor kapok három napot arra, hogy átutaljam a kérdéses összeget. Az elkobzott 150 euró is része lett volna a büntetés kifizetésének.

Szeretnék feljelentést tenni rablás miatt. A két rendőr odaszorított a kocsim oldalához, és a kigombolt kabátom zsebéből saját kezűleg vette ki a pénztárcámat. A rendőr ujjlenyomatát talán még most is megtalálhatják a pénztárcámon. Ha én a pénzemet önként adtam volna oda, akkor a pénztárcámon nem lehetne ott a rendőr ujjlenyomata. Védekezni esélyem se volt, a két állig felfegyverkezett, hatalmas termetű rendőrrel szemben.

Azt mondták, ha kifizetem a vizsgadíjat, és a bírságot, akkor mehetek. Természetesen én nem akartam, és nem tudtam fizetni. A viselkedésem a végsőkig felbőszítette a rendőröket, akik megütni nem mertek, de az egyik mérgében elfutott az autóhoz, és letépte a rendszámtáblákat.

A kálváriám ezzel még nem ért véget. Az utas fülkéből kivetették a diplomata táskámat, és kinyittatták. Találtak benne két darab használaton kívüli pénztárcát, amit a lányaimnak gyűjtöttem, a szemétben. Az egyik rendőr kikapta a táskából a két pénztárcát, és a zsebébe tette. Hiába magyaráztam neki, hogy a két tárca teljesen üres, nem hitt nekem. Később megnézte azokat, és miután látta, hogy tényleg nincs bennük semmi, utálattal vissza hajította, a kocsiba. „Szemét” mondta, de közben a másik rendőr átkutatta a táskámat. Belenézet minden rekeszbe, zsebbe, és kereste az értékeket., amit „lefoglalhatna”. Az útonállók nem végeznek ilyen alapos munkát, amikor kirabolják az áldozataikat.

Ez az eljárás egyszerűen döbbenetes. Az, hogy a rendőrök ilyent megtehetnek büntetlenül a harmadik évezred szabad Európájában egy védtelen öregemberrel, az egyszerűen elképesztő. Képesek lettek volna teljesen kifosztva, egyetlen cent nélkül, üres zsebbel, telefon, és nyelvtudás nélkül egy idegen országban útjára ereszteni egy embert, és a sorsára hagyni. Ez eddig teljességgel elképzelhetetlen volt a számomra.

A szabálysértés tényét – az autó állapota miatt – nem vitatom. Még igazuk is lehetett volna, hiszen az eredményeket, hogy az autóm „ kaput” a gép „mondta”, de ezek az emberek – EMBEREK ????? – emberségből elégtelenre vizsgáztak. Még talán ez sem lenne baj, de bűncselekményt követtek el. Kiraboltak fényes nappal egy védtelen embert. Pusztán a pénze miatt.

Lehet, hogy nem jól tudom, de az intézkedő rendőrnek még arra sincs joga, hogy az autóba benyúljon, és onnan valamit elvegyen. Ezek a rendőrök messze túl lépték a hatáskörüket, a hivatali hatalmukkal visszaéltek, és az eljárás során erőszakot alkalmaztak.

Bűncselekmény elkövetésével vádoltak. A védekezés lehetőségét megtagadták tőlem, pedig a jogi védelem jár nekem, még akkor is, ha az intézkedő rendőrnek történetesen igaza van, és az autó műszaki állapota nem felelt meg a jogszabályoknak. Az, hogy az autó műszaki állapota nem volt megfelelő, feljogosította a rendőröket a bírság kiszabására, az erőszak velem szemben alkalmaztak, akkor sem igazolható. Engem azért büntettek, mert megtagadtam a fizetést, volt bátorságom nemet mondani nekik. Lehet, hogy ezeknek a rendőröknek az életében én voltam az első, és egyetlen „mocskos külföldi”, aki vette a bátorságot, és packázni mert velük. A rettegett „osztrák rendőr” méltóságát sértettem meg ezzel.

Ezek az embernek egyáltalán nem nevezhető lények képesek voltak még az orvosi segítséget is megtagadni tőlem. Ez nem egyszerűen embertelenség. Ez a körülmény akár szándékos veszélyeztetésnek is minősíthető. Azt még egy magyarul nem beszélő osztrák rendőrnek is illik megérteni, hogy „INFARKTUS” !!!!! Mondtam, hogy baj van a szívemmel.

Az orvosi segítséget is csak azért adták meg – a sokadik hiába való kérés után – mert nagyon hangosan követeltem. Gondolom láthatták a képemen, hogy nagyon ideges vagyok, és talán eszükbe jutott, hogy mi van akkor, ha mégsem komédiázok. A cinizmusukra jellemző, hogy szurkoltak nekem, hogy a mentősök állapítsák meg, hogy feleslegesen hívtam ki őket, és akkor még a mentőautó kiszállásának a költségét is fizetni fogd, te mocskos magyar. „ Majd mi megmutatjuk neked, hogy fizetni fogsz.” Ez volt a képükre írva.

Így utólag végig élve újra a történéseket, szerencsésnek mondhatom magamat, hogy rajtunk kívül mások is voltak a telepen, mert ha mi történetesen magunk lettünk volna, akkor bizonyosan nem úsztam volna meg ezt a kalandot egy alapos verés nélkül. Az egyik rendőrnek az orra vészesen közel volt a képemhez….és talán szerencsém volt, hogy nem értettem azt, amit a képembe mondott, de a tekintete igen beszédes, és vészt jósló volt. Igazán kedvükre lett volna engem „tiszteletre tanítani”.

Csupán egy ügyvédet, és egy tolmácsot, és konzuli segítséget kértem. . Megmondtam, hogy amíg ezeket a feltételeket nem teljesítik, semmit nem fizetek. Igaz, nem is tudtam volna. Elkövettem még egy végzetes hibát is. Megszólaltam a saját nyelvemen, és nem voltam hajlandó a nagy hatalmú osztrák rendőr nyelvét használni. Igaz nem is tudtam volna. Ez úgy látszik végzetes hiba volt.

Kérem az elkövetők példás megbüntetését, és az elszenvedett megaláztatásokért kártérítést is kérek.

A Faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény a "faji megkülönböztetést" a következőképpen határozza meg: "bármilyen megkülönböztetés, kirekesztés, korlátozás vagy kedvezményezés faji, bőrszín szerinti, származási, nemzetiségi vagy etnikai alapon azzal a céllal, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerését, élvezését és azok gyakorlását, illetve az egyenlő elbánásban való részesülést befolyásolják, megsemmisítsék vagy károsítsák a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a közélet más egyéb területein."

…..a diszkrimináció áldozatát megakadályozza abban, hogy gyakorolja és/vagy élvezze az őt megillető alapvető jogokat.

"Abban az esetben beszélünk közvetlen diszkriminációról, amikor egy személlyel, faji vagy etnikai hovatartozása miatt, kevésbé előnyös módon bánnak, mint ahogy adott esetben egy másik személlyel bánnának." 1

A közvetett diszkrimináció egy adott politika vagy intézkedés hatásában jelentkezik. Közvetett diszkriminációról beszélünk olyan esetekben, amikor egy látszólag semleges intézkedés, kritérium vagy gyakorlat a valóságban egy adott kisebbséghez tartozó személyt vagy személyeket a többséghez képest hátrányos helyzetbe hoz.
Az Oxford English Dictionary a xenofóbia szó következő értelmezését adja: "idegenektől, más országból jött emberektől való beteges félelem". Más szóval az idegenektől, külföldiektől való irtózást jelenti.
Miután nem tudtam beszélni a rendőr nyelvén, idegennek számítottam. Más országból jöttem, ez kiderült a dokumentumaimból, de már az autót is azért állították meg – feltehetően – mert a rendszámom elárulta, hogy külföldi vagyok.
Az ellenszenv azonnal, és félreérthetetlenül meg nyilvánult a személyemmel szemben. Amikor megállítottak, és a rendőr oda lépett az autómhoz, csak annyit mondott, hogy” passport”. A köszönés, a bemutatkozás, és az udvarias megszólítás elmaradt. Pedig akkor még a rendőr nem tudhatta, hogy „bűnös vagyok” !!!!! Már azért is „büntetett” engem, mert külföldi voltam. Nem jár nekem – Tőle – a jó modor, az emberi bánás mód.
Az idegengyűlölet maga olyan érzés, látásmód, amelynek alapjául nem racionális vagy objektív tények, hanem társadalmilag felépített képek, elképzelések szolgálnak. A xenofób látásmód összetett társadalmi és kulturális jelenségeket egyszerű "jó fiú - rossz fiú" értelmezésre redukál.
A rendőr szemében én első látásra, és azonnal csak „ rossz fiú „ lehettem. Ami nem csoda, hiszen eléggé fáradt, borostás voltam. Ez teljesen nyilvánvalóan így volt az én esetemben, hiszen amikor a rendőr meglátta a rakományomat, azonnal azt kérdezte, - félre nem érthető kézjelekkel – hogy az árút loptam? Amikor a kocsiban lévő hűtőgépet meglátta, konkrétan rákérdezett arra, hogy bankot akarok rabolni? A bútorokat csak lophattam, miután én egy ágrólszakadt külföldi vagyok, és a szerszámokkal dolgozni nem szoktam, csak bűncselekmény elkövetésére használom.
……..Bár az idegenektől való félelem - a xenofóbia - morálisan elfogadhatatlan, és ellenkezik mindazzal, ami az emberi jogok kultúráját jelenti, az idegengyűlölet nem törvényellenes, és így jogilag nem is büntethető. Következésképpen az idegengyűlöletnek csak a gyakorlati megjelenési formáit lehet büntetni, amennyiben azokat a törvény bűncselekménynek ismeri el……..
Az én esetemben a rendőrök tette egyértelműen bűncselekménynek minősülhet. Egyszerűen kiraboltak. A zsebemből kivették a pénztárcámat, kivették a pénztárcából a pénzemet, és az én kifejezett szándékom ellenére kifizették –helyettem- a vizsgáztatás költségét.
A hátrányos megkülönböztetés formái, és a diszkrimináció háttere jól definiálható. A szóbeli előítéletesség, a hátrányos megkülönböztetés, és a testi erőszak az én esetem kapcsán jól nyomon követhető.
Diszkrimináció jogi fogalomrendszere

A diszkrimináció alapjai - védett tulajdonságok: nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság (terhesség) vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője.

Nevesített diszkrimináció

· Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
· Közvetett hátrányos megkülönböztetés
· Jogellenes elkülönítés
· Megtorlás
· Zaklatás

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés

Ha valakit, vagy valamely csoportot az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben felsorolt tulajdonságai miatt - más, velük összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek és tárgyilagos mérlegelés szerint ennek nincs ésszerű indoka. A törvény 20 olyan tulajdonságot sorol fel, melyek az egyéb feltételek megléte esetén megalapozhatják a hatóság eljárását.

A diszkrimináció fogalma három elemet rejt magában:

· a megkülönböztető intézkedés negatív hatással van az érintett személyre,
· ez a negatív hatás a különbségtételből ered,
· a különbségtétel ésszerűtlen, azaz objektíve nem indokolható.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés

Ilyen megkülönböztetésnek minősül az is, ha valamely intézkedés látszólag semleges, tehát megfelel az egyenlő bánásmód követelményének, de a fenti tulajdonságokkal rendelkező személyt vagy csoportot lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányos helyzetbe, mint más velük összehasonlítható helyzetben lévőket. Egy 1995-ben megjelent tanulmány az előítéletek kétféle típusát különbözteti meg. Az egyik az úgynevezett „nyilvánvaló” (blatant) előítélet. Az ilyen előítéletek hevesek, direktek, tradicionálisak. Akiknek ilyen előítéleteik vannak, azok tagadják a diszkrimináció létét, elutasítják a másik csoporttal való intim érintkezés bármely formáját (szexuális érintkezés, beházasodás).

Közvetett hátrányos megkülönböztetés

· A „finom” (subtle) előítéletek körmönfontak, távolságtartók, indirektek. Három olyan összetevőjük van, amelyek kifejezési módja teljesen elfogadott a nyugati társadalmakban.
· A tradicionális értékek védelme.
· A kulturális különbségek eltúlzása.
· A pozitív érzelmek tagadása, ami valójában az outgroup iránti negatív érzelmek burkolt formája.

Jogellenes elkülönítés

A védett tulajdonságokkal (nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, stb.) rendelkező személyek másoktól történő elkülönítése, ésszerű indok nélkül.

Megtorlás

A megtorlás az egyenlő bánásmód megsértése miatt fellépő, eljárást indító vagy abban közreműködő személynek (pl. a kérelmezőnek, vagy a tanúnak) jogsérelem okozása, vagy ezzel való fenyegetés.

Zaklatás

A védett tulajdonságokkal (nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, stb.) összefüggő, emberi méltóságot sértő magatartás, melynek az a célja, vagy a hatása, hogy valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet alakuljon ki.

Egyenlő bánásmód

Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. Az egyenlő bánásmód elve tilalmat megfogalmazó jogszabályokra, vagyis negatív megközelítésre épül.

Az egyenlő bánásmód követelménye azt a kötelezettséget rója a nemzeti jogalkotóra, hogy:

· tiltsa a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját,
· helyezze hatályon kívül az egyenlő bánásmód elvét sértő jogszabályokat,
· teremtse meg az egyéni jogsérelmek orvoslásához szükséges jogintézményeket, eljárásokat, hatékony szankciórendszert.

A diszkrimináció szélsőséges megnyilvánulásai

Antiszemitizmus
Homofóbia
Idegengyűlölet (xenofóbia)

Az EU szerint a megkülönböztetés fajtáit nem lehet rangsorolni, mindegyik egyformán megengedhetetlen!