Ajándékozás, kötelesrész, hagyatéki eljárás

innuendos

„Nem akarok pereskedni, nem akarom elkölteni feleslegesen a nehezen megkeresett pénzünket.”
Anélkül pedig ezen a szinten már nem fog menni.

Szomorú örökös
Elképzelni nem tudod, mennyi félelem van bennem.
Nem akarok pereskedni, nem akarom elkölteni feleslegesen a nehezen megkeresett pénzünket. Keresem, kutatom a buktatókat, próbálom csökkenteni a kockázatot.
De támogatnom kell a férjemet.
Igen, leírtam.. mondhatni, ventilláltam ami nyomasztott. Kár volt.

innuendos

„Higgadjunk le. Nem egymással van bajunk. Csak valahogy nem értjük mit mond a másik.”
Azt hiszem, nem én használtam először olyan hangnemet a másikkal, ami nem ide való.

„Engedjük el.”
Te is a folyamatos panaszkodást - mint írtam, nem idevaló - és akkor nem lesz gond.

Szomorú örökös

Higgadjunk le.
Nem egymással van bajunk.
Csak valahogy nem értjük mit mond a másik.

Engedjük el.

Ejjjnnnnye- bejjjnnnye...
Basta, per favore , basta!

innuendos

„Én téged nem kérdeztelek, te jöttél ide okoskodni.....Én szakértőket kérdeztem, nem laikus okoskodókat.”
Ez itt egy nyilvános fórum, soha nem te fogod eldönteni, hogy ki válaszolhat és ki nem. Főleg hogy itt nem csak jogászok vannak.
Te is laikus vagy, csak nem okoskodó, hanem inkább gyalázkodó, mocskolódó. Egyfolytában a férjed testvérét ekézed hónapok óta, de szépen lassan kezdek meggyőződni, hogy ez az „igazság”, amit te itt több hónapja idetolsz elénk, az nem a valódi igazság, hanem csakis a te gondolataid, egyre jobban kristályosodik ki a történet. A teljes történethez viszont az anyósod és a lánya véleménye is hozzá tartozna.

„Mi lenne, ha nem lennél itt?”
Én épp kb. 10 éve regisztráltam ide. Más is próbált már így leosztani engem, de eddig senkinek nem sikerült - így megnyugtatlak, hogy te is messzire vagy nagyon ettől, meg tudom védeni magam. :-)

„Nyílván, vannak sebek. Amiket mi kaptunk, nem te.”
Hidd el, hogy én is kaptam, csak ha jogi fórumra írogatok, akkor nem fogom megosztani a családi szennyest másokkal, ugyanis csak rám tartozik, nem a fórumra. Ezzel elárulom, inkább magadnak ártottál, mint használtál. ;-)

„Nem idevaló kifejezések? Azt ki határozza meg? Talán te?”
Nem én! Moderátornak hívják. De ha úgy gondolod, hogy te nem írtál ilyet, akkor esetleg olvasd végig a „2025.01.12. 07:07-kor” írt hozzászólásodat. Ott már olyan minősíthetetlen szintre süllyedtél le a nem igazán választékos szóhasználatoddal, ahová intelligens ember soha nem fog téged követni.

„Névtelen senki.....Semmihez, semmi közöd, és te papolsz.....Kapjál már a fejedhez..”
Még egyszer leírom: te egy nyilvános fórumra írtál, de én inkább csak folyamatos panaszkodásnak nevezném. Aztán ha valaki megpróbált egy kicsit rávezetni, hogy azért nem minden úgy van, ahogy azt te elképzeled, akkor azt zsigerből támadod. Mert te aztán marhára vállaltad magadat, ugye? Ja nem! Te egy hatalmas névtelen nulla vagy, aki hasznot akar az anyósa halálából húzni, annak az anyósodnak, akit életében semmire se tartottál már, ezt már egészen biztosan bizonyítottad., most meg tartanád a markodat, mint egy igazi harácsoló hiéna. Na húzz inkább innen a férjeddel együtt oda, ahová gondolom!

Szomorú örökös

Én téged nem kérdeztelek, te jöttél ide okoskodni.
Te alkottál hamarabb véleményt, nem én.
Olvasol, de csak annyit értesz, ami a te háttér sztoridat és hárításodat erősíti.
Mi lenne, ha nem lennél itt?
Ki hívott?
Én szakértőket kérdeztem, nem laikus okoskodókat.
Nyílván, vannak sebek. Amiket mi kaptunk, nem te.
Nem idevaló kifejezések? Azt ki határozza meg? Talán te?
Ki vagy te?
Névtelen senki, aki mások kárára keres magának felmentést.
Semmihez, semmi közöd, és te papolsz..
Kapjál már a fejedhez..

„Ha nem tudod a teljes történetet, akkor inkább ne alkoss véleményt!”

Na, ez valóban egy megfogadni való ötlet.
Többeknek.

innuendos

„Nem akartál az lenni? Akkor nem lettél volna, és pont. Csak úgy látszik.....testvérek kijátszása is gyakorlat lett”

Na látod, most én mondom, hogy nagyon vegyél vissza! Ha nem tudod a teljes történetet, akkor inkább ne alkoss véleményt!
Kettőnk közül viszont én nem pakoltam ide a teljes családi szennyest. Azonban anyukámnak nyomós és elfogadható indoka volt,
amiért öröklési szerződést kötött velem, hogy a testvérem kizárja mindenből. De a háttértörténethez már nem sok közöd van.

Az viszont, hogy folyamatosan ekézed a férjed testvérét már gyakorlatilag idén januártól kezdve, majd júniustól ismét folytatva, benne egész oldalas litániában leírva, hogy az évek során folyamatosan mennyire bántották a te férjedet. Hát valljuk be, egy kicsit kezd már nagyon unalmas lenni. Főleg hogy néha nem is idevaló kifejezéseket is használtál, amikor elmesélted a történetet. Megjegyzem, ha valóban olyan rossz volt a viszony a férjed és édesanyja, illetve a testvére között, akkor most miért olyan fontos egyáltalán, hogy milyen örökség jár az anyósod után? Számomra ez kifejezetten erkölcsileg különösen furcsa, hogy ilyenkor bezzeg előkerül a történet, pedig ha valóban ennyire gáz volt a viszony, akkor én magasról tennék az egészre és nem érdekelne. Ez ugyanis végképp megpecsételi a viszony kimenetelét.

Kedves Niki!
Elolvastam, megértettem.
Talán nem kellene belémkötni.
Nem én mentem Szomorú örököshöz okoskodni, ő jött 'ide'.
Úgy emlèkszem hozzád sem intéztem kérdést.
Akitől kértem, megkaptam.

@innuendos
Szerintem az érték megállapítására vonatkozóan részletes választ kaptál lent pl drbjozseftől. Olvasd el, és hasznosítsd, mert nem látom, hogy ez átment volna neked.
A stresszt ne itt vezesd le, kérlek

De, pontosan értem, hogy lefutott meccs.
De nagyon nem mindegy, hogy mennyi az annyi. Mert 2025-ben, 290%-os ingatlan áremelkedés után ne egy 2011-es értékbecslés legyen már a mérvadó.
Igen, az én verziómat ismerhetitek, mert én kérek segítséget, nem az, aki kijátszotta a saját testvérét, miután fűt-fát megígért.
Nem akartál az lenni? Akkor nem lettél volna, és pont. Csak úgy látszik, nem csak az divat, hogy élő szülőkön jusst követelnek, hanem testvérek kijátszása is gyakorlat lett. Persze aki nyert az ügyön, erkölcsileg mindig meg tudja magyarázni. De vajon mit tenne ha fordítva lenne a dolog? Biztos békésen elfogadná és egyetértene..

innuendos

„a Te ügyedben Te voltál a kedvezményezett.”
Hidd el, nem akartam az lenni, viszont édesanyám így döntött és én ezt maximálisan tiszteletben tartottam.
Hogy miért, az már nem a fórumra tartozik, de elhiheted, hogy komoly oka volt anyukámnak rá.

„Persze, hogy nem akarod érteni, hogy mit él át az, akit épp kijátszottak.”
Te nem akarod azt megérteni, hogy ez már egy lefutott meccs, mert a férjed anyukája így döntött.
Mi csakis a te verziódat ismerjük, így pedig felelőtlenség lenne a leírt családi kapcsolatokról véleményt alkotni.
De ezek különösebben nem is számítanak, ha a kérdés jogi részét nézzük. És itt csakis kötelesrészre lehet igényed.
Hogy mekkora összeg lehet ez, na ez az, ami egyedül kérdés még a továbbiakban.

Visszaolvasgattam én is...
Már értem miért támadsz. Mert a Te ügyedben Te voltál a kedvezményezett. Persze, hogy nem akarod érteni, hogy mit él át az, akit épp kijátszottak.
Ez van..
Minden szentnek maga felé hajlik a keze..

innuendos

„figyelmenkívül hagyod, hogy nem mi kaptunk egy házat”
Nem, nem hagyom figyelmen kívül, szimplán az anyósod továbbra is azt csinál a vagyonával életében, amit akar.
Ez az, amit te valahogy nem akarsz megérteni. Szó nincs arról a jogban - nevezzük törvénynek - hogy kötelező mindig és mindenkor a gyerekeket egyforma arányban juttatásban részesíteni a vagyonból. Te azt írod: „...ami törvény szerint megilleti...” Nos, a törvény akkor jön elő, amikor az örökhagyó elhalálozik és még akkor sem „törvényszerű”, hogy a leszármazottak egyenlő arányban fognak bármiből is részesülni. Addig semmilyen törvény nem létezik, ami az örökhagyó vagyonát megszabná, hogy kinek és mennyit ad belőle. Ez mindig egyedül az ő döntése. És ebbe a „családi szennyes” nem tartozik bele, ez a ti dolgotok, felesleges a jogi részekbe ezt megpróbálni belemosni.

„De te csak szűrj le annyit, hogy a férjem már az anyja éltében is követelte a jussát..”
Ki állított ilyet? Én valami egészen mást írtam szerintem, amiben semmilyen utalás nem volt a férjedre:
„sajnos manapság egyre gyakoribb, hogy még a szülő életében már a gyerek igényt formál a várható örökségére”

Kimaradt az első 'nézzük' szóból egy 'z'.
Rendesen bántja a szememet..

De tudod mit?
Hagyjuk figyelmenkívül a felújítást, nézük csak az inflációt 2011-től napjainkig..
Nos, a KSH szerint 90%.
Akkor is legalább 1,520 millió járna.
Ha az ingatlan árindexet nézzük (felújítást még mindig nem tekintve) az bizony 290%.
Aszerint is 2,5 millió járna neki.
És még mindig csak a kötelesrészről beszélünk .

Szomorú örökös:
Azért ezt így igencsak kiforgatod.
Mi nem anyósom örökségére tartottunk igényt, még életében, valahogy figyelmenkívül hagyod, hogy nem mi kaptunk egy házat.
Édesmindegy mit mond a húga? Ez is szuper megállapítás.. mert mi bíztunk abban amit mondott, és amiről kiderült, egy pillanatig sem volt igaz.
Nem is értem..
Ha veled történne ugyanez, akkor is rendben van?
Nekem is 2 gyerekem van, de sose engedném egyiknek se, hogy a másikat kijátssza abból, ami törvény szerint megilleti. Főleg ilyen aljas módon nem, hogy még az anyjával is összeugrasztotta a férjemet. Mert szerinted ki hergelte a fia ellen?
Olvasd már és értelmezd is amit leírtam korábban. Már 16 évesen közölte, hogy a testvére takarodjon, mert övé a ház.
28 év alatt egy korrekt cselekedete nem volt.
Nem tájékoztatta a férjemet arról, hogy az anyja beteg, és ott van tőlünk pár 100 méterre. Elköszönni sem volt lehetősége.
Az apjuk úgy halt bele egy megfázásba, hogy 2 hét után, amikor látták, hogy nem megy ki a szobából, akkor hívtak orvost. Még aznap meghalt és az ágyánál nem állt senki, hiába szólt a nővér, hogy az apja haldoklik, menjenek be hozzá, VISSZAUTASÍTOTTÁK.
De te csak szűrj le annyit, hogy a férjem már az anyja éltében is követelte a jussát..

innuendos

„Nem az apai részre vonatkozott, nem a fél házba költözött be”
Az egy dolog, de a fél ház volt a férjed édesapjának a hagyatéka valójában özvegyi haszonélvezettel terhelve, az a fél ház tulajdonilag már a férjedé és a húgáé volt felesben egészen addig, amíg a férjed meg nem kapta 2010-ben a részét pénz formájában. Viszont az özvegyi haszonélvezet miatt egyedül anyósod rendelkezhetett a használata felett, de 2010 után az már a hugica tulajdona volt, nem a férjedé. Nyilván így nem a piaci értékét lehetett felszámolni érte, ennek megfelelően számolták ki a férjednek juttatott összeget. A másik fél ház anyósodé volt egészen addig, amíg teljesen szabályosan elajándékozta a férjed húgának. Ezután van egyedül lehetősége a férjednek köteles részt kérni, de ezt is csakis azért, mert még 10 éven belül van. Ha nem ajándékozás, hanem visszterhes értékesítés (azaz eladás) útján jutott volna a húgod birtokába, akkor még ez a lehetőség se volna. De ismét javíts ki, ha tévedek.

„Azt mondták, kifizetik az 5 millió Ft-ot (10 millióra értékelték 2010-ben a házat) amint el tudják adni a saját házukat......Amikor erre rákérdeztünk, jött az, hogy amíg anyósom él, addig mit követelőzünk..?”
Édes mindegy, hogy mit mondogatott korábban szóban a hugica. És valóban igaza van, anyósod életében nincs jogod számonkérni, hogy mit csinál a saját vagyonával. Főleg hogy korábban leírtad, nagyon rossz volt a férjed és a család közötti viszony, ami ilyenkor hagyatéki ügyek esetén bizony nagyon nem szokott számítani. Csak sajnos manapság egyre gyakoribb, hogy még a szülő életében már a gyerek igényt formál a várható örökségére.

Nem. Nem az apai részre vonatkozott, nem a fél házba költözött be. Azt mondták, kifizetik az 5 millió Ft-ot (10 millióra értékelték 2010-ben a házat) amint el tudják adni a saját házukat.
Amit aztán sosem árultak, hanem kiadták albérletbe. Amikor erre rákérdeztünk, jött az, hogy amíg anyósom él, addig mit követelőzünk..? Most mondom, mi hittünk egy ígéretben, megbíztunk bennük és nem kértük, hogy ügyvéd előtt írja le ami elhangzott.

innuendos

Helyesbítenem kell, tehát a férjed kapott meg mindent eddig és az ő húga lett a másik tulajdonrész tulajdonosa ajándékozás útján.

innuendos

„2010-ben azzal az ígérettel jöttek oda hozzánk, hogy TISZTESSÉGESEN KI LESZ FIZETVE a férjem.”

Visszaolvastam a teljes történetet. Ezt viszont te írtad, ugyebár a kifizetés az apai részre vonatkozott:

„Ekkor ügyvéd által kértük a vagyonközösség megszüntetését, mert ezek alapján már semmilyen kifizetésre nem számolhattunk. A férjem családja az özvegyi jogra és a haszonélvezeti jogra hivatkozva az 1/4 részesedést elharmadolták, és csak 1750000 Ft-ot szándékoztak kifizetni. Ezt a mi ügyvédünk javaslatára, az ingatlan birtokbavételéig visszamenőleg, az alapkamattal megnövelt összeget kértük, ami még így sem érte el a 2 millió Ft-ot. Ezt 2012-ben kifizették.”

Tehát az apai részedet megkaptad. A húgodé lett az ingatlanrész másik fele. Az anyai rész, azaz a fél ház után követelhetsz köteles részt, amit anyósod a férjed testvérének ajándékozott (életében ugyebár anyósod azt csinál a tulajdonával, amit akar). De javíts ki, ha tévedek. És nyilván a fél házrész ajándékozáskori értéke lenne a mérvadó, mert amit utána felújításként végeztek rajta - a férjed ugyebár ebbe egy vasat se tett bele - az már nyilván egyedül a húgod jogos tulajdoni része lehet szerintem.

Szomorú örökös:
2010-ben azzal az ígérettel jöttek oda hozzánk, hogy TISZTESSÉGESEN KI LESZ FIZETVE a férjem..
Íme, a tisztesség: a kötelesrészen megy a vita.
Mert a háta mögött elintézték.

Egészében láss, ne csak annyit, amennyiért támadhatsz!

@innuendos
szerintem nem jól gondolkozol. A kamatot el kell engedned, de a ház értékét vitathatod, azaz a kötelesrészre felajánlott 800 ezret is.

innuendos

„Az mennyire jogos, hogy valaki egy 15 évvel ezelőtti értékbecslés alapján akar kifizetni egy kötelesrészt?”
És az szerinted mennyire jogos, hogy amit ők egyedül beletoltak pénzt az értéknövelő felújításba,
most te abból is „köteles rész” címszóval részt követelsz magadnak?