Még mindig bizonyítás... - Kit terhel a bizonyítási kötelezettség?

Üdv mindenkinek!

Arról már nagyjából kiokosítottatok, hogy mi is számít bizonyítéknak, és mi nem.
Most felmerült bennem mégegy kérdés:

Kinek kell bizonyítania az állítását egy eljárásban?
Úgy tudom, hogy nagyrészt a vádlónak. De van néhány kivételes eset, hogy a vádlottnak kell bizonyítania az ártatlanságát, nem? (Vagy ezt csak álmodtam?)
Hogy van ez? Mondjátok már meg plíz, csak úgy nagy vonalakban.

Köszi
Ui: Lassan Jogi Fórum helyett Jogi Egyetemnek hívom ezt a fórumot...

Ha egyetemen kérdezik, csak azt válaszolhatod, hogy lényegében egyetlen esetben fordul meg a bizonyítási teher:

becsületsértés és rágalmazás esetén a vádlottnak kell bizonyítania - ha a valóság bizonyításának egyéb feltételei fennállnak - hogy az általa állított tény valós, és ebben az esetben mentesül a felősség alól.

A tényleges helyzet ezzel szemben az, hogy amennyiben - bármilyen ügyben - a vádló fel tud állítani egy koherens bizonyítékrendszert, a vádlott kénytelen védekezni azzal szemben, mert hallgatása esetén elfogadja azt.

Miért jelentené a hallgatás, hogy a vádlott elfogadja a bizonyítékokat. Ha hallgat, akkor úgy védekezik, hogy hallgat. Egyébként is az a lényeg, hogy a bíróság elfogadja-e a bizonyítékot. Nem a vádlottnak kell azt elfogadni. A büntető eljárásban az ártatlanság vélelméből ( vagy ahogy az egyszeri töri tanár mondja, az ártatlanság védelméből) kiindulva a vádlónak kell bizonyítani a vádlott bűnösségét. Polgári perben ár árnyaltabb a helyzet.

Megbeszéled a barátoddal, hogy megviccelitek egy másik barátotokat azzal, hogy rablótámadást mímeltek vele. Álarcban odaugrasz a barátod elé, rákiabálsz, hogy ide a pénzt... ebben a pillanatban elfognak.

Mire mennél a hallgatással?

Én érthetően árnyaltam az előbb. Első bekezdés elmélet, második gyakorlat.

Sziasztok!
Eddig csak nézegettem, hogy mit írtok, és örülök neki a, hogy előkerült az ártatlanság vélelme. Ez ugyanis a bűntetőeljárás sarkalatos elve már vagy 100 éve, és ma is annak kéne lennie. Ebből az elvből - sok minden mellet persze - az is következik, hogy a vádlott nem kötelezhető arra, hogy ártatlanságát bizonyítsa. Ha akarja, hallgat - néha hallgatni arany-, ha akarja védekezik, és mint tudjuk úgy, ahogy akar, mert ő akár hazdhat is saját védelmében.
Persze azt is érdemes itt megjegyezni, hogy az elvek nagyon szépek és jók, de hát nem mindíg érvényesülnek a bűntetőeljárás során. A gyakorlat nagyon sokszor mást mutat, főleg Magyarországon. Persze ez messzire vezetne a témánktól,tény hogy elsődlegesen a bűntetőeljárásban a vádlónak kell bizonyítania.
De álljon itt a hallgatásra vonatkozóan a hivatalos szöveg is: a vádlott (terhelt) nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt bármikor megtagadhatja, viszont ha nem hallgat, bármi, amit mond, felhasználható ellene bizonyítékként. Ha a vallomástételt a vádlott megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy az eljárás lefolytatását ez nem akadályozza, de a védekezésnek erről a módjáról lemond. Ezek a bűnetőeljárás egésze folyamán érvényesülnek, és úgy gondolom, hogy az az adott eset határozza meg a védekezés racionális módját is. Ahogy korábban írtam, hallgatni néha bizony arany.
 

Ezt így felfogtam. Köszönet mindenkinek.