Sziasztok!
Megjelent a cikk a Budapesti Napban augusztus 11-én. A téma úgy tűnik igencsak forró lehet, mert SENKI nem jelentkezett segítségnyújtási szándékkal sem nálam, sem az újságírónőnél. Nagyon kérem azokat a sorstársakat, akik a cikket elolvasva érintve érzik magukat, írjanak. Talán együtt többre jutunk.
Üdvözlettel:
Fehérné Tóth Magdolna
Budapesti Nap A HÍR, AMELY RÓLAM SZÓL 2003.augusztus 11., hétfő
IV. kerület Megáll az ész!
Egy válás, amiben az önkormányzat is vétkes
Hat évig húzódó válás – ez a procedúra van Fehérné Tóth Magdolna háta mögött, aki 1997-ben nyújtotta
be keresetét, majd idén júniusban sikerült megszereznie a bírósági végzést, amely részítélettel kimondta a válást.
A huzavona, mint oly sok más család esetében, náluk is a lakás miatt történt. Az asszonnyal éppen a 10. házassági évfordulójuk napján beszélgetett tudósítónk. 1993-ban azonban a házasságkötésen kívül még egy nagy esemény következett be a család életében: a IV. kerületi önkormányzat ebben az évben kínálta fel Tóth Magdolnának káposztásmegyeri bérlakását megvételre. A család elfogadta az ajánlatot, és megvették a lakást, amit az asszony nevére írattak. Négy évvel később azonban már nem tűnt számára olyan rózsásnak a helyzet: férjével megromlott a viszonya, és beadta a válókeresetet. Fehérné állítása szerint a férfi korábban nem akart tulajdont szerezni a lakásból, a családjogi törvények azonban másképpen rendelkeznek az efféle esetekről. Mivel pedig a férfi nem írt lemondó nyilatkozatot, a törvény szerint követelhette a lakásból neki járó tulajdoni hányadot.
Tóth Magdolna története eddig a pontig mindössze egy megromlott házasság kronológiája. Ezen a ponton azonban az asszony felvetette az önkormányzat felelősségét, amit mind az első, mind a másodfokú bíróság ítéletének indoklása is alátámaszt. A kerületvezetés nevében eljáró vagyonkezelő ugyanis az önkormányzati lakások eladásakor nem vizsgálta meg a vevők családi helyzetét. Azoknak a nevére küldték ki a lakásokat felkínáló iratokat, akik nyilvántartásukban korábban bérlőként szerepeltek, és a későbbi vevők családi helyzetét nem vizsgálták. A másodfokú bíróság ítéletében szereplő indoklás szerint mulasztás történt az önkormányzat nevében eljáró vagyonkezelő részéről, amikor az adásvételi szerződés megkötésekor a férj írásbeli nyilatkozatát nem szerezték be. Az önkormányzatnál azonban 1993-ban az eladásoknál alkalmazott útmutatás szerint erre nem volt szükség.
Egy évtized elteltével viszont, amikor kezd kiderülni, hogy az akkoriban még házasságban élők közül néhányan már nem viselik el egymást, ez az eljárási rend problémákat okozhat. A felelősség azonban – a jogászok szerint – nem hárítható teljes egészében az önkormányzatra, ezért a kerületvezetés ellenében nem is érdemes perrel próbálkozni. A mulasztás ugyanis mindössze annyit jelent, hogy akkor nem segítették lakóikat azzal, hogy eszükbe juttassák: egy későbbi huzavona esetére jó volna házassági szerződést vagy más nyilatkozatot beszerezni az önkormányzati lakások új tulajdonosainak házastársaitól is.
Fehérné előtt az elkövetkező három hónapban három út áll nyitva: eladja a lakását a bírósági szakértő által megállapított – az asszony szerint irreálisan magas – közel 10 millió forintos áron, és kifizeti a férjét. Akkor azonban két gyermekével együtt neki is mennie kell.
Megpróbálhat más módot találni arra, hogy kiegyenlítse házastársa követelését, de mint legrosszabb lehetőség, a lakás lakott állapotban történő elárverezése is a feje fölött lebeg.
A cikk közepén a két hasáb fele méretében kép, mely két épülő házat ábrázol, alatta az alábbi szöveg:
Az 1988-ban épült lakás szakértő által meghatározott ára a környék új lakásainak árával vetekszik.
Magdi.mama
