Idő közben sikerült beszélnem a tulajdonossal, aki úgyszintén le volt sokkolva a hírek hallatán. Állítólag pár napja a "kedves hölgy" albérlő (aki egyébként jogásztan hallgató ahogy megtudtam) írt egy levelet a tulajdonosnak, aki ezt nem tudta állítólag mire vélni, mivel jól ismerjük egymást a 13 év egymás mellett lakás miatt és soha nem tapasztalt panaszt rám. Kértem, hogy tolmácsolja, hogy eddig sem állt szándékomban szándékosan zavarni senkit, de nem szeretnék megszűnni létezni. Viszont fenyegetettségben sem szeretnék élni. Egyelőre nem kaptam semmi választ, a továbbiakról ennek fényében döntenék, alszom a hétvégén párat rá. Szívem szerint egy tanyára költöznék a sok beteg embertől távol, de sajnos - mint sokakat másokat - a megélhetés engem is a városhoz köt...
Természetesen nem akarok rendőrségre járkálni, meg eszkalálni és eddig nem igazán vettem komolyan a dolgot, de amikor az ember lakásának a felgyújtásával fenyegetnek tudat alatt is elkezd az a gondolat mocorogni az emberben, hogy mi van, ha tényleg egy elkeseredett beteg apáról van szó aki rajtam akarja kitölteni megreccsent beteg elméjét...