„műszaki állagmegóvást kellett elvégeznünk egy igen silány épületen, amin a részletek csak a vásárlást követően derültek ki. Majdnem emberek haltak meg amikor például rájuk omlott egy emeleti fal. Hosszan tudnám sorolni a problémákat.
A jogászok mondják a maguk jogi érveit, az építészek meg a műszaki érveket. Úgy látom kevesen tudnak affinitással foglalkozni a másik oldal ismereteivel mindkét irányból”.
Szemecske!
Elhiszem, hogy rossz állapotú volt az épület. Meg kell értened, hogy azért, mert valami rossz, nem jelenti azt, hogy nekiesünk és óvunk. Ha tervezőt hívtok, aki átvizsgálja tüzetesen az épületet, bizony észreveszi, hogy az épület életveszélyes állapotban van, ezért a bontást és felújítást szakszerűen tervezi meg.
Ha majdnem meghaltak emberek, az annak a következménye, hogy életveszélyes házba engedtél munkásokat, akiknek nem feladatuk a hiba észlelése. Szakszerű tervezés és kivitelezés nélkül álltatok a felújításnak.
Ha ezt nem érted meg, nincs miről tovább beszélnünk.
A terveket ha átbeszélitek a tulajdonostársakkal, láthatták volna, hogy az évek óta használt bejáratukból elvennétek szigetelésre területet. Egy olyan kapcsolatnál, ahol a tulajdonostársak tisztelik egymást, ott megegyezésre lehet jutni. Még most sem tartom indokoltnak, hogy a gépkocsibejáróból akármennyi területet elvegyetek.
A jogászi és az építészi szakma két külön álló terület. Nem szükséges egybemosni, ahogyan gondolod. Az építész megtervezi a házat, az építéshatóság engedélyezi, amit a jogszabály lehetővé tesz, a jogász pedig óvja a Te, a tulajdonostársak és a szomszédok érdekeit, hogy senki se sérüljön jobban, mint amennyire az indokolt volna.
