Fórum egyéb szakmai témakörök régebbi elöl     új hozzászólás


Vitafórum a bírói felelősségről

sessy #   2007.02.27. 11:50

Fleck Zoltán írását hol lehet megtalálni?

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2007.02.27. 11:03

Most olvastam Fleck Zoltán jogszociológus óvatos nyilatkozatát a móri ügyben eljárt bíró felelősségével kapcsolatban, melynek a konklúziója az volt, hogy talán jobb lenne, ha az illető pályát változtatna. Azt hiszem ez a jámbor óhaj jól jellemzi a bírói felelősséggel kapcsolatos lehetőségeket. Nem kicsit maszatolásnak tűnik számomra a szándékosnak tűnő memória kiesés az eljárási szabályokat illetően. Egyáltalán nem érthető, hogy miért egy bíróról beszélnek, amikor tudomásom szerint fellebbezési szakon is átesett az ügy, bár nem tudom, hogy a felülvizsgálat történt-e. Ha történt, még rosszabb a helyzet. Tehát alaphelyzetben nem egy bíró volt, hanem minimum négyen voltak, felülvizsgálat esetén pedig heten voltak összességében a három fokon azok, akik elvileg tételesen megvizsgáltak minden bizonyítékot, és úgy döntöttek, hogy azok egyértelműek voltak és első fokon megalapozott ítélet született.
Úgy tűnik minden nyilatkozatból, hogy szeretnék egyszemélyi kérdésként beállítani a rendszerproblémát. Az nem lehet kérdés mostmár, hogy a „tévedés” a rendszer velejárója. Ebből viszont az következik, hogy a hibák kiküszöbölésére alkotott felülvizsgálati szisztéma önmagában nem alkalmas erre a célra. Egész addig, amíg a jogszerű döntések meghozatala az egyéni felelősség valamilyen formájával összekapcsoltan nem fog megjelenni, addig az ilyen jellegű büntetlen „tévedések” természetes velejárói lesznek a szisztémának azzal, hogy igényt tartanak ezen körülmény kritika nélküli akceptálására is. Ez a rendszer arcátlansága.
Bár ez a topic elsődlegesen szakmai szempontok alapján kísérelte meg a bírói felelősség, pontosabban felelőtlenség kérdését tárgyalni, mégsem lehet elvonatkoztatni az ilyen módon felépített bíráskodás tágabb rendszerben elfoglalt helyétől és célzatosságától, ami sok mindenre magyarázatot adhat.
Egyre többen látják be, hogy a jelenlegi Alkotmány olyan hiányosságokban szenved, amelyek nem korrigálhatók saját rendszerében, mindenképpen új alaptörvényre lenne szükség. Itt jegyezném meg, hogy az alaprendszerek szabályozási szisztémájának alkalmatlansága válik egyre nyilvánvalóbbá.
Ennek kifejezett bizonyítékát szolgáltatják az utóbbi időszak végletes megnyilvánulásokat produkáló politikai eseményei is. Ebből a szemszögből nézve a bírósági rendszer problémáit, az állapítható meg, hogy a hatalmi struktúrában a kezdő pontot képviselő törvényhozás ezen tevékenysége kapcsán sem szervezetként, sem képviselőnként semmilyen felelősséggel nem tartozik. Ez annak a nagy „bátorságnak” az alapmotívuma, amely a választói felhatalmazás tartalmának következmény nélküli megváltoztatását teszi lehetővé, akár visszaélésszerűen is. A hatalmi skála végpontját pedig a bíróságok jelentik, ahol az egyéb hatalmi ágak vizsgálható intézkedéseinek felülvizsgálatára kerülhet sor. Nos ebben a szisztémában is személyükben nem felelős bírók döntenek az eléjük kerülő ügyekben. Ezzel a kör bezárult, a folyamat eleje és vége is felelősség nélküli emberek döntéseire épül. Az én számomra ez a helyzet egy potenciális és tényleges diktatúra szervezeti hátterét biztosítja, ráadásul mindez független a pártállástól, világnézettől, ill. minden egyéb körülménytől. A mindenkori aktuális ill. a későbbi potenciális hatalom alapérdeke, hogy ez a felelősségi-felelőtlenségi állapot ténylegesen ne változzon meg. Nem hiszem, hogy ez az állítás bárkit is meglepne, éppen ezért a jelenleg ismert politikai szereplők részvétele mellett törvényhozási úton a rendszer átalakítására a magam részéről nem látok lehetőséget.

Dr.Attika # e-mail 2007.02.26. 19:56

K-t pontosan azért ítélték el, mert a bíróság által megállapított tényállás szerint ő állt az ajtóban.
KBS! Nem tudom Tóth professzor mit elemzett, de a televízióban azt mondta, hogy nincs sok ismerete a konkrét ügyről. A bírói felelősségről annyit mondott, hogy az másmilyen, mint az általános felelősség.
Egyébként egyvalaki nem nyilatkozott még a nyomozásról. Az aki aláírta a nyomozati anyagot. Na ki ő?

Ügyvéd
http://jogitanacs.info
http://amerikairendszam.com

Cola # e-mail 2007.02.26. 17:27

a további nyomozásra magyarázat lehet az, hogy az ítéletek szreint elkapták azt, aki az ajtóban állt, és azt a fegyvert szerezte be... de azt nem mondta senki, hogy az is ülne, aki a nyolc emebrt lelőtte... ezért a további nyomozás indokolt és szükséges volt.

Kovács_Béla_Sándor # e-mail 2007.02.26. 17:08

...szinte nem volt semmi bizonyiték, sehol nem mondták hogy hohó, valami nem stimmel.

Ez nem igaz. Olvasd el az indexen Tóth professzor elemzését.

(Mondta már más is, hogy kifejezetten jó alany vagy a propagandának?)

www.kbs-ugyved.hu

bootmaker # e-mail 2007.02.26. 16:11

Azért nem úgy van az.
Végigment úgy az ügy az igazságszolgáltatás lépcsőin, hogy szinte nem volt semmi bizonyiték, sehol nem mondták hogy hohó, valami nem stimmel.
Nem vitás hogy másban bűnösök, de akkor ez már perkoncepció......
Azal egyetértek amit irtál, hogy a bünösök szabadon maradtak, és ez tudta a rendörség is, hiszen ugy nyilatkoztak, hogy ök nyomoztak tovább.
Ezek szerint tudták hogy ebben az ügyben nem a igazi elkövetők ülnek, és ez a félelmetes az egészben.
Ezzel az erővel rám is bizonyithatták volna, és ez enyhén szólva nem megnyugtató.
B

Kovács_Béla_Sándor # e-mail 2007.02.26. 09:01

Azért ne túlozzunk. A móri ügyben elítéltek más. bizonyított bűncselekményeik miatt simán megkapták volna azt az adagot, amit eddig leültek. Úgyhogy csak ez legyen a legsúlyosabb justizmord.
Ebben az ügyben nem az a botrány, hogy "ártatlanokat" ítéltek volna el, hanem az, hogy súlyos bűncselekmény elköüvetői garázdálkodhattak tovább még évekig. De ebben meg nem egyedi az eset.

www.kbs-ugyved.hu

bootmaker # e-mail 2007.02.26. 08:51

Valóban egy laikus szemében is szégyen és gyalázat ez az eset.
Sajnos még mindig az van, hogy az adott ügyben telyesen ártatlan embereket is el lehet úgy itélni hogy szinte semmi bizonyiték nem szól ellene.
Ott van pl. a telefonforgalma, abból ugye egyből látszik, hogy a közelében sem volt a dolognak, de ugy valahogy itélték meg a dolgot, hogy azt is elene forditották, mivel előre megfontoltan azzal akart alibit bizonyitani.
B

Dr.Attika # e-mail 2007.02.26. 06:52

Válaszoltam, de elszállt. Legközelebb nekifutok megint.

Ügyvéd
http://jogitanacs.info
http://amerikairendszam.com

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2007.02.25. 16:25

Bár ez a topic láthatóan elvesztette közérdeklődésre számot tartó jellegét, - amelyet egyébként én tudomásul is vettem -, de szomorú aktualitás ad okot arra, hogy kísérletet tegyek felélesztésére, ami ugye nem lehet más, mint a móri ügy.
Azt hiszem ennél eklatánsabb példát az élet nem is szolgáltathatott volna a téma aktualitására. Azt hiszem az sem lehet kétséges, hogy ha a halálbüntetést el nem törlik, a jogerősen elítélt egyik elkövető nagy valószínűséggel ennek a büntetési nemnek esett volna áldozatul.
A jogi fiaskó hatására a sajtóban felmerült a nyomozók, az ügyészség és érintőlegesen a bíróság felelősségének kérdése. De az eljárt bírók személyes felelősségére vonatkozóan még érintőleges utalás sem történt és én magam ebben látom a legnagyobb problémát. Amíg a felelősségi lánc el nem éri az eljáró bírók személyét, a hasonló „tévedések” ne lesznek megelőzhetők.
Határozott véleményem, hogy az ügynek van felelősségi vonzata, továbbá az is, hogy az nem oszlik meg a részt vevők között, egyedül az eljárt bírók felelősek érte személyükben, ami ugyebár nem létező felelősségi alakzat, így aztán megalapozott felelősségről csak teoretikus szinten lehetséges értekezni.
Hogy miért állítom a fenti kizárólagos felelősséget az az eljárási szabályokból vezethető le.

1998. évi XIX. törvény
a büntetőeljárásról

A bizonyítási teher
4. § (1) A vád bizonyítása a vádlót terheli.
(2) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
A bizonyítékok értékelése
78. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.
(2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje.
(3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.
Az nem lehet kétséges, hogy a két rendelkezés egymást nemcsak időbeli síkban követő eljárási lépést jelent. Az alapvető probléma éppen az, hogy ez az egymásra épültség nem jelenik meg az eljárásokban. A valóságban általánosan követett gyakorlat, hogy az eljárás közben a védelem soha sem tudja, a bíróság elé tárt vallomás, tény, okirat stb. vajon bizonyíték lesz-e, ha igen minek lesz a bizonyítéka, milyen súllyal fog latba esni. Ez különösen akkor igaz, ha adott tényre ellentmondó állítások, bizonyítékok állnak rendelkezésre. A végén kialakul egy állításhalmaz és bizonyításra alkalmas eszközök adathalmaza, amelyből a bírók mazsoláznak, rakosgatnak, elhallgatnak és az így kihozott tényállásra építkezve ítélkeznek. A bizonyítékok szabad értékelésének elvét valahogy ilyen módon jelenítik meg az eljárás során.
Véleményem az, hogy ez a gyakorlat mindenképpen törvénysértő és ezért állítom, hogy a felelősöket a bírók között kell keresni.
Ha elfogadjuk azt, hogy egy időbeli és ok-okozati összefüggést is tartalmaz a két fenti eljárásjogi rendelkezés, akkor ebből egyedül az következhet, hogy bizonyíték csak az lehet, amely kiállja a 100%-os terhelő jelleget, amire a 4§(2) kötelezné a bíróságot. Ha csak 99% egy adott bizonyíték értéke, akkor azt a bizonyítékot eleve ki kellene zárni a bizonyítékok köréből, az olyan mintha nem is létezne.
A magyar büntető eljárásban ismeretlen a bizonyítékok bevezetésének fogalma így a gyakorlata is, bár a 4§(2) ezt tenné kötelezővé az ítélkezési eljárás során.
Bár nem ismerem az ügy aktáit, csak azokat az apró részeket, morzsákat, ami a bizonyítékokkal kapcsolatosan a sajtóban utólag megjelent, de azokból egyértelműen az derült ki számomra, hogy a bizonyítékok között egy sor 100%-ban nem bizonyított tényt is a tényállás részévé tettek, és ezt követően már a szabad értékelés bírói jogára hivatkozással 100%-ban bizonyítottnak elfogadva az ilyen tényeket születtek meg az ítéletek.
Az eljárt bírók felelőssége tényszerűen és pontosan megállapítható az egyes bizonyítékoknak tekintett anyagok bizonyítéki értékének utólagos megvizsgálása alapján, amely ilyen módon nem érinti a bíró szabad mérlegelési jogát. A 4§(2) alapján, ha csak egyetlen olyan tényt is találni lehet, amelyről megállapítható, hogy nem éri el a 100%-os bizonyítottsági szintet és ennek ellenére az ítélet meghozatala során tételesen nem zárta ki az eljárt bíró a tényállás kialakításánál, a bíró felelősségének alapja nem lehet kétséges. Továbbá az sem lehet kérdéses, hogy sem elvi, sem gyakorlati okokból nem lehet elfogadni, ha bár egy ilyen alulbizonyított tény bekerül a tényállásba, annak ne lenne kihatása az ítélet rendelkező részére. Általában a bizonyítékok láncszerűen vezetnek az ítéletig, így egyetlen bizonyítéknak láncmegszakító hatása van, de ha megengedhető lenne egy ilyen szemlélet, akkor a 4§(2) rendelkezést nyugodtan az eljárás díszes de egyébként szükségtelen részének kell minősíteni.
Ha egy nem ilyen koncentrált hatalmi gépezet hibás eljárásának eredményeként állnak elő hasonló jogellenességek, azokat a Btk különböző bűncselekmény kategóriákban meg is jelöli, mint büntetendő cselekményeket, ilyen a kényszerítés, a személyi szabadság megsértése, jogellenes fogvatartás, stb. stb. Természetesen ez csak az állampolgárokra igaz, kivéve, ha ilyen cselekményeket bírói működésük keretében valósítanak meg.
Az ügy kapcsán sokkal távolabbi problémák is megjelentek, mint a bírók személyes felelősségének kérdése, bár a kulcskérdés mégiscsak ez.
Mint kiderült az ügy nyomozása milliárdos nagyságrendű költségkihatással járt. A kérdés ennek kapcsán az, hogy ha a nyomozó-ügyészi szakasz ilyen költséget képes megmozgatni, a védelemnek ehhez képest egyáltalán lehet-e esélye bármire is. Sokat beszélnek mostanság az áldozatok védelméről. A jogtalanul elítéltek egy ilyen koncentrált hatalmi nyomásnak kitett áldozatok. Ha a védekezés jogát komolyan gondolja a jogalkotó, akkor ennek mind a személyi, mind az anyagi fedezetét is meg kellene teremteni. A védelemnek nem áll rendelkezésére saját nyomozati apparátus és költségvetés sem. A potenciális bűnösök anyagi képességétől függ, hogy mire merjen a védő saját hatáskörében és ne a bíróság jóindulatában bízva javaslatot tenni a bírói szakaszt megelőző eljárásban, de az alatt is. Éppen ezért a jelenlegi állapot tarthatatlanná vált, és ahogy egy rendőr ismerősöm állította teljes határozottsággal, „ebben az országban az lesz bűnös, akit mi akarunk azzá tenni.”
A kérdés csak annyi, hogy ki akar egy ilyen országban élni?

bootmaker # e-mail 2006.04.14. 18:47

Minap olvastam valamelyik ujságban. Valamelyik "főbiró" nyilatkozta, hogy türhetetlen az hogy egyre több birót jelentenek fel a szerinte bünözők, és hogy ilyen a nyugati demokráciákban nincs,ez tűrhetelen, ez ellen tenni kell valamit :(
És "igaza" van ha valakit elitéltek az már bűnöző, ne jelentgessen fel, még ha igazságtalanul, részrehajlóan itélték vagy tévedett is a biró :)

B

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.04.14. 17:32

Tisztelt Fórumozók!

Úgy tűnik számomra a közvetlen visszajelzésekből, hogy sokaknak lenne közlendője a témában, de több ok miatt nem akarnak, tudnak, vagy mernek nyilatkozni. Többen kerestek meg közvetlenül elküldve ügyeiket emailen, megadva a kellő felhatalmazást tömörítésre és megjelenésre. Ezek alapján felajánlom mindazoknak, akik a közvetlen megjelenésre bármilyen okból nem vállalkoznak, amennyiben emailen elküldik azokat az ügyeiket, amelyekben bírói műhibát vélelmeznek, vállalom, hogy kellő felhatalmazás mellett ugyanezt megteszem azokban az ügyekben is.
Mivel a kérdés ugye arra vonatkozott, hogy legyen vagy ne legyen egy olyan adatbázis, amelyben egyrészt a műhibák konkrét fajtáit lehetne csoportosítani, ill. az érintett bíróságokat is meg lehet jelölni, mely adatbázis további felhasználásáról egy további véleménycsere eredményeképpen lehetne dönteni, ezért a megkapott anyagokból tematikusan próbáltam egy későbbi felhasználást segítő vázat képezni.
Elsőként a hermanp@freemail.hu címről kapott anyagokat foglalnám össze azzal, hogy a részemre megküldött szűk kivonatok tartalmáért természetesen felelősséget vállalni nem tudok.
Hibás tájékoztatás
• A Miskolci Városi Bíróság 26.P.20.184/2001 sz., Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.21.670/2001/10.számú ítélete ellen 2002. szeptemberben benyújtott felülvizsgálati kérelmet 2004. februárban a LB kezelőiroda tájékoztatása szerint az ügyet elbírálták és továbbították a döntést. Az I. fok tájékoztatása szerint, nem bírálták el még és az anyag még mindig a LB-on van. Az ügy iratainak megtekintése érdekében tájékoztatást kért, de nem kapott az ügyfél az I. fok elnökétől. Nem lehetett kideríteni, hol található a peranyag. Az ügyfélnek egy sor többletkiadása merült fel az utánajárás kapcsán.

Illetékességi kifogás
• Fővárosi Bíróság 4.P.29.752/2004/2.számú végzésével kapcsolatban, melyben saját hatáskörének hiányát állapította meg olyan ügyben, melyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság lenne az alperes és a végzés szerint a pert ugyancsak ennek a bíróságnak kell letárgyalnia, tehát az alperesnek kellene letárgyalnia az ellene benyújtott keresetet. Ez az Alkotmányban rögzített pártatlan és független eljáráshoz való jogot sérti, továbbá sérti azokat a nemzetközi, emberi jogokkal kapcsolatos egyezményeket, melyek hasonlóan írják elő a joggyakorlást.

Jogszabályokkal és joggyakorlattal ellentétes döntések
• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Pf.21.670/2001/10.számú ítélete válóperes ügyben az anyánál helyezte el két kiskorú gyermekét, de a közös vagyon kizárólagos használatára az „alkoholista, brutális” férjet jogosította fel, melybe a közösen felépített lakásingatlan is beletartozik. Minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztotta. (Ebben az ügyben nem tudtak felvilágosítást adni a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban)

Állami szervek károkozásának jogellenes megítélése
• Fővárosi Bíróság 47.Pf..26.379/2003/2. sz. ítélete elutasította hadifogoly utalványra alapozott igény teljesítését. Az utalványokat még 1946-ban ügyintézési céllal vette át a honvédparancsnokság, majd azok véglegesen eltűntek, a hivatalok nem tudták azóta sem megtalálni, melyre tekintettel az igényt elutasították.

Bíróság önállósította magát
• Szentesi Városi Bíróság 4.P.20.046/2004/3. sz. alatt ítéletet hozott azt követően, hogy több, mint hat hónap telt el a szünetelés megállapítását követően és egyik fél sem kért folytatást. A Csongrád Megyei Bíróság 4. Pf.20.487/2004/5.sz.részítéletével az I. fokú ítéletet részben helyben hagyta, a perköltségviselés alól mentesítette a felperest, ennek ellenére 0605-1Vh.399/2004. sz. alatt végrehajtási eljárást indítottak ellene a meg nem ítélt perköltség végrehajtására. A benyújtott felülvizsgálati kérelmet szándékosan visszatartották tudva a végrehajtási eljárás elrendeléséről.

Elkövetési magatartás nélküli bűnösség megállapítás
• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Bf.1898/2000/5 sz. határozatával helyben hagyta a Mezőkövesdi V.B. 5.B.175/2000/5.sz. ítéletét, melyet hivatalos személy elleni erőszak elkövetése miatt hoztak. A rendelkező részből nem lehet megállapítani, hogy ki volt a hivatalos minőségben eljáró személy, ki ellen követték el a cselekményt és mi volt az elkövetési magatartás, ami megvalósította azt. A rövid történet szerint valamilyen közlekedési ügyben intézkedő rendőr az eljárás színhelyén lakó elítéltet saját udvarán könnygázzal lefújta. Az emiatt tett feljelentés alapján nem folytattak le eljárást, hanem helyette a rendőr feljelentése alapján ítélték el a sértettet.

Határidő anomáliák
• A Szentesi V.B. általi peranyag visszatartás több hónapon keresztül jogellenes határidő mulasztás volt, az előzőekben ismertetett hivatalos személy elleni erőszakkal kapcsolatos ügyben a Legfelsőbb Bíróság eljárása szintén a gyakorlattal nem magyarázható másik végletet jelenti, mivel a Bfv.III.2885/2001/2. sz. alatt kiadott határozatával a 2001.szeptember 24-n kelt felülvizsgálati indítványt 2001.október17-n elutasította. A panaszos az ügyet koncepciózus eljárásnak tekinti, melyet az ismertetett körülményeken kívül alátámaszt az is, hogy a javára a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati kérelmet is elutasították, a perújítási kérelmeivel egyetemben.

Amennyiben mások is úgy ítélik meg, hogy a bírósági eljárásokban őket, ügyfelüket olyan hátrány érte, melynek korrigálását a rendszeren belül nem lehetett elérni, hasonló tömörségben adjanak róla tájékoztatást. Szeretném kiemelni, hogy most csak egy adatgyűjtési szakasz folyik, melynek célja a probléma nagyságának vélelmezése.

Tisztelettel: K. I.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.04.05. 20:39

Tisztelt Fórumozók!

A felvetett téma egyszerre hipotézis és egyszerre valóság is. Viszont nem mindegy, hogy ezeknek milyen az aránya. Ha kollégák – ügyvédek - között beszélgetés alakul ki, rendkívül rövid időn belül a bírósági problémákra terelődik a szó saját tapasztalataim szerint.
Az alapprobléma szerint mivel nincs a bírói műhibák tárgyalására elkülönült szervezet, ezért a műhibákat elkövetők tárgyalják saját műhibáikkal kapcsolatos ügyeiket is, rendszerszinten, ilyen módon nem létezik olyan adatbázis tudomásom szerint, amelyből következtetni lehetne a valós arányokra.
Éppen ezért indítványoznék elsőként egy konzultációt arról, hogy a fórumon belül történjen-e kísérlet egy ilyen adatbázis összeállítására vagy ne.
Saját elképzelésem szerint azok, akik úgy ítélik meg, hogy velük szemben bármely bírósági fórumon bírói műhiba folytán hátrányt szenvedtek, elküldenék röviden összefoglalva saját verziójukat, melyekből egy adatbázis készülne. Ha bármilyen okból érdektelenség mutatkozna, akkor természetesen nem történne semmilyen további lépés. Ha viszont úgy tűnne, hogy egy reálisan létező és nem elhanyagolható problémával állunk szemben, akkor további konzultáció lenne szükséges annak eldöntésére, hogy mit lehet kezdeni a jelenlegi körülmények között ezekkel a problémákkal. Én a magam részéről több hatékony lépést is el tudok képzelni. Példaként és felvetésként is megjelölném elsődlegesen egy bírói citromdíj alapítását, melyet évente ítélne oda a fórum az arra érdemes 1-3 helyezett ügyben eljárt bíróknak. Ez egy fajta jogon kívüli erkölcsi értékmérőként szolgálna. Mint ismeretes pl. az USA-ban is minden évben kiadják ezt a díjat, melyet arról a hölgyről neveztek el, aki több millió dollárt perelt ki a McDonaldstól, mivel az ott vásárolt kávét a saját autójában vezetés közben magára borította és kisebb égési sérüléseket szenvedett.
Ezen túlmenően egy módszertani adatbázis is kialakulna arra nézve, hogy melyek ezek a hibák. Ezekről akár konzultáció is kezdeményezhető lenne a jogalkalmazással, de akár jogalkotási indítványokhoz is elvezethetnek.
Mivel magam jelenleg fel sem tudom mérni ennek a kérdésnek a nagyságát, ezért tartom szükségesnek azt, hogy erről az, akinek véleménye van, közölje, hátha kialakítható lenne egy közös cselekvési program.
Azt viszont tapasztalom a Jogi Fórum egyéb fórumaiból, hogy létező a probléma, itt csak Péterapó nyílt levelére utalnék, de magam a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt többször is találkoztam magányos tüntetőkkel kezükben transzparenssel, miszerint Õk az igazságszolgáltatás áldozatai.

Tisztelettel: K. I.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.27. 23:52

Tisztelt Fórumozók!

Úgy látom leült a téma, amit rendkívül sajnálok. Ettől függetlenül azért tájékoztatom az érdeklődőket - ígéretemhez híven - a műhibaper fejleményeiről.
Mint korábban írtam, a keresetet elutasították, amit előre már kibarkóbáztunk, tehát nem volt meglepő. Ettől függetlenül fellebbezést nyújtottam be, melyben több harcvonalat módosítottam a szükséges információk beszerzése érdekében.
Elsőként kettévettem az ügyfelem és a saját igényemet, az ügyfelem vonatkozásában megállapítás helyett kártérítés megállapítását kértem a Pp. 2§(3) alapján, míg a saját keresetem változatlanul megállapítást kér. bevallom kíváncsivá tett az ítéletnek az a mondata, hogy a Pp. 2§(3) alapján felróhatóság nélküli felelősség érvényesíthető és ennek a pontos értelmezése érdekében váltottam kártérítésre. A másik ok az, hogy a saját igényemet az ítélet az ügyfelem igényének függelékeként kezelte, ezért azt is elutasította. A módosítás következtében elvileg ügyfelem igénye megalapozott is lehet, így az én igényem is tárgyalható lesz, mint megállapítás. Szóval kíváncsi vagyok. Kifejezetten a fórum hatására elindítottam még egy célzott kérdést is a fellebbezésben az anyagi jogerőt illetően. Bár tudom, hogy ennek sem lesz eredménye, de az indoklás sokkal jobban érdekel. Polémia alakult ki a fórum keretén belül - Nick Name és ÓbudaFan - abban a kérdésben, hogy egy ilyen per alkalmatlan az anyagi jogerő feloldására. Újraértékeltem a helyzetet és konkrétan felvetettem ezt a kérdést is a fellebbezésben. Ennek alapja a Pp. 260§(1) a pontja, mely szerint perújítás oka lehet egy jogerős bírósági ítélet is, amelyet az alapügyben nem vettek figyelembe. Szigorúan alkotmányossági alapon hogyan lehetséges az, hogy minden egyéb ügyben egy bírósági jogerős ítélet perújítási ok lehet, míg a bírói műhibára alapozott ügyben pedig nem. Én a magam részéről nem találtam olyan rendelkezést, amely ilyen eltérő megítélésre adna lehetőséget. Természetesen értem és érzem a probléma lényegét, mégpedig azt, hogy a független, bírói műhibára szakosodott fórum hiányában a bíróságok egymás ügyében hozhatnak jogerős ítéleteket, de hogy nézne ki az, hogy ezzel végeláthatatlan eljárások sorát lehetne elindítani. Ennél a problémánál tetten érhető az alkotmányostól eltérő szabályozásból fakadó abszurd eredmény lehetősége, melyet feltételezem majd valamilyen joggyakorlati korláttal védenek ki. Ettől függetlenül, ha van valakinek ésszerű alkotmányos magyarázata a kizárásra szívesen meghallgatom.

Tisztelettel: K.I.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.27. 23:14

Tisztelt Péterapó!

Sajna lekéstem a hozzászólásáról, így nem tudom mi volt az. Ha konzultációs célú volt, benne vagyok a megvitatásában, de ahhoz kérném, hogy emailben küldje meg a véleményt.

Tisztelettel: K.I.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.19. 19:03

Tisztelt Bovary!

Mint tudja a személyiségi jgok védelme fontos minden ember vonatkozásában, így a bírók esetén is. Bevallom engem egy cseppet sem érdekel az, hogy a hiba mögött szakmai vagy személyi okok vannak e. Egyetlen gond van, az, hogy a bíráknak nem kell egy tőlük független szerev előtt megvédeniük az ítéletüket, így aztán nincs tétje az Õ szempontjukból az ítélkezésnek. Sajnos az is igaz, hogy a mai eljárási rendelkezések lehetővé teszik hogy azonos tényanyag birtokában egymásnak ellentmondó ítéletek is szülessenek. Ez a körülmény nem támogatja a tisztességesen felkészült bírók tevékenységét sem, mert nem lehet eldönteni, melyik ítélet a helyes, mivel mindegyikhez anyagi jogerő kapcsolódik. Éppen ezért szelekciós hatások sem érzékelhetőek, így aztán megeshet - szerintem meg is esik - hogy a kevésbé felkészült bírók élveznek előnyt az előléptetések során. Ennek igen káros következménye lehet az ítélkezés színvonalára. Mivel a folyamat elég régóta folyik, ezért hipotetikusan sajnos fel kel azt is tételezni, hogy a hibás első fokú ítéletek azért nem szűrődnek ki, mert a kiszűrésre kijelölt bírók sem állnak a helyzet magaslatán. A korábbi kérdésével kapcsolatban azt kelll mondanom, hogy az alkalmassági arány nem releváns kérdés a mai körülméynek között, mivel bizonyíthatatlan. Ha szelekciós hatások érvényesülnének, meggyőződésem, hogy nem kizárólagosan a szakmai kérdések állnának egy bíró távozása mögött, hanem pl. a teherbírás, stressztűrő képesség alacsony szintje, a kockázatokhoz mért fizetés aránytalansága stb. stb., így objektív választ nem kapnánk. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a bírói felelősség alkotmányos alapelvek mentén történő újraszabályozása nem képzelhető el az eljárási szabályok pontosítása nélkül, amelyeknek segíteniük kell a bírót abban, hogy biztosak lehessenek döntésük helyességében és meg is tudják azt védeni, ha arra kényszerülnének.

Tisztelettel: K.I.

Bovary # e-mail 2006.03.19. 16:59

Kedves Kincses Úr!
Az fel sem merült Önben, hogy a sorozatos bírói melléfogás hátterében esetleg anyagi vagy személyi érdekek is fennállnak?...

Ki meri ezt kimondani?!

Hol van az a sajtószabadság, amelyik által a nyilvánosság tudomást szerezhet erről?!

Mikor kerülnek már pellengérre azok a jellemtelen bírók, akik vagy közömbösségből, szakmai hozzá nem értésből, vagy igenis megvesztegethetőségükből kifolyólag hoznak döntéseket a Magyar Köztársaság nevében?!

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.19. 15:55

Tisztelt Fórumozók:

Ígéretemhez híven beszámolok a fórum apropójaként szolgáló műhibaper fejleményeiről.
Azt hiszem nem meglepő az elutasító ítélet, mivel ezt már menet közben kibarkobázták a részt vevők, viszont az indoklás tartalmat egy sor figyelemre méltó momentumot.
Az előzményi perről röviden annyit, hogy az nem a pdf állományban csatolt alapper, hanem a másik általam hivatkozott eljárás. Ennek lényege, hogy a kifogásolt ítélet átjárási jogot állapított meg egy zárt - és emiatt megnyitásra kötelezett - állattartó telepen keresztül a mögötte lévő tanyába történő bejárás biztosítása érdekében. Mindezt tette úgy, hogy a Ptk kifejezett rendelkezése ellenére nem volt hajlandó rendelkezni a megnyitással felmerült költségek viseléséről, pedig azok kifejezetten az átjárók érdekében merülnek fel. Ide kell érteni az állategészségügyi, fertőtlenítési lehetőség biztosításáról szóló jogszabályok rendelkezéseiből származó kötelezettségek teljesítését is, ami ugyebár a mostani madárinfluenzás világban azért kellően fontos kötelezettség lenne. Mivel a költségviselésről kötelező lett volna a Ptk szerint dönteni, ezért remélem nem ér az a vád, hogy lám ismételten az ügyvédi hibás és egyoldalú mérlegelés az oka a bírói ítélet vitatásának. Ezen kívül egyéb számomra magyarázhatatlan eredetű rendelkezések is szerepelnek az ítéletben. Ilyenek pl. hogy az ügyfelem területén a az átjárók engedély nélkül feltöltéssel utat létesítettek környezetszennyező törmelékből, m4elyet ügyfelem eltakarított, de kötelezték az út helyreállítására is. Bevallom idáig azt gondoltam, hogy az átjárási jog nem tartalmazza az idegen ingatlanon történő útlétesítés jogát. A következő ilyen probléma az, hogy két útvonalat jelölt meg az ítélet az átjárási jog gyakorlására, az egyik a telepen keresztül gyalog és személygépkocsival, egyet pedig közvetlenül közútról - nagygépek részére - az átjárásra jogosultak saját tulajdonú ingatlanjaikon keresztül. Én idáig szintén azt gondoltam, hogy átjárási jogot csak az kaphat idegen ingatlanon keresztül, akinek a saját ingatlanján keresztül nincs lehetősége a bejárásra. A tanyába viszont három úton lehet bejutni, kettő a tulajdonosok saját tulajdonú – bár eltérő hrsz. alatti – összefüggő ingatlanjain keresztül, a harmadik a zárt telepen keresztül. Az sem jelentett problémát, hogy még további két tanya van az érintett tanya mögött, azok tulajdonosai csak a közútnak minősülő dűlőúton keresztül tudnak közlekedni, ahol az érintett tanya másik kijelölt útvonala húzódik. Ennyit a bíróság előtti egyenlőség elvéről a gyakorlatban. bevallom sem jogszerűségi, sem méltányossági szempontból sem értem az ítéleteket, biztos bennem van a hiba. A II. fok annyiban módosította az I. fok ítéletét, hogy mellőzte a szolgalmi jog megállapítására és bejegyzésére vonatkozó rendelkezéseket, tette mindezt azért, mert nem volt ilyen kereseti kérelem. Mindez ugye az én olvasatomban azt jelenti, hogy az I. fok önállósította magát és valamilyen okból olyasmiről is rendelkezett, amit nem is kértek. Az ok ugyebár lehet bármi, de ez nem róható fel az eljáró bírónak, ha jól értem a hozzászólások egy részét.
A Legfelsőbbhöz benyújtott felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül visszautasították, mondván nem látnak benne semmi felülvizsgálatra okot adó törvénysértést. Ezek után csak azt tudom üzenni az ingatlantulajdonosoknak, figyeljék a szomszédjukat, mert ha az úgy döntene, hogy át akar járni az ingatlanon akár még utat is csinálhat rajta magának, mert ez a legújabb bírósági értelmezés. ( Ügyvédi szubjektivitás )
Ezek után rátérve a műhibaper I. fokú ítéletére a következők érdemelnek figyelmet:

Felperesi álláspont módosulás
Bírói felhívásra pontosítani kellett a keresetet a Ptk 84§-ra történt hivatkozásra tekintettel, így azt a kereseti kérelmek közé soroltam be. Ebben a körben a személyhez fűződő jogok megsértésének ténybeli megvalósulását a társasági jogból ismert goodwill sérelmeként jelöltem meg, mely abban a körben az anyagi értékkel bíró jog. Háttérmagyarázatként az szolgált, hogy bírósági műhibából eredő pervesztés az eljárt ügyvéd piaci megítélését rontja, amely a vagyoni értékű személyiségi jogaiban is jelentkezik, de a műhiba megállapítása önmaga reparálhatja ezt a hátrányt.
Az ítélet nem osztotta ezt az álláspontot, de lényeges megállapításokat tartalmaz a következő rendelkezése:
„ A megyei bíróság elfogadhatónak látja a II. r. felperesnek azt a jogi érvelését, hogy az ügyvéd által képviselt fél pervesztessége a jogi képviselő szakmai jó hírnevét hátrányosan érinti. Ebben az esetben azonban – szemben a vagyoni kár megtérítése iránti igények esetén a jogellenesség tételezése során érvényesülő neminem laedere elvvel – a felperest elsődlegesen annak a bizonyítási kötelezettsége terheli, hogy olyan személyiségi sérelem érte, ami megfelel a jogellenesség kritériumának. Márpedig a fentiek szerint kijegecesedett jogértelmezés és az ennek megfelelően kialakult következetes bírói gyakorlat szerint az szóba sem kerülhetett, hogy a megyei bíróság a jogerős ítéletről állapítsa meg: az jogsértő. „
A fenti indoklási résszel összefüggésben nem kevés ellentmondást érzek a következő megállapítás kapcsán:
„ … amennyiben a bíróság jogellenes magatartásával okozati összefüggésében kár keletkezik és a bíróság a felróhatóság vélelme alól nem tudja magát kimenteni, illetve teljesül az a különös feltétel is, hogy a rendes jogorvoslatot kimerítették, az okozott kár megtérítése követelhető.”
Bevallom két ok miatt sem értem az első álláspontot. Egyrészt a Ptk 349§ alapján megítélt kártérítések alapfeltétele az, hogy a vitatott ítélet valamilyen módon jogsértő legyen, mivel jogellenesség hiányában ott sem ítélnek meg kártérítést, - második idézet - a másik pedig az, hogy a nemrég közzétett Ságvári Endrével kapcsolatos ítélet pontosan azt mondta ki, hogy a vitatott ítélet koncepciózus, jogsértő és azt megsemmisítette. Ennyire szelektív lehet a jogértelmezés egy ítéleten belül is?

Alperesi álláspont módosulás
Mint ismeretes az alperes a megyei – jelen ügyben II. fokú – bíróság. Rendkívül meglepő módon nyitó álláspontja az volt, hogy az ügy tárgyalására hatáskörrel helyi és nem megyei bíróság jogosult, kérte az ügyet áttenni. ( Szóval megyei bíróság felett a helyi bíróságnak kellene ítélkezni. Ez az egyik jelentős ellentmondásra lehetőséget adó problémája a mai fórum és hatásköri rendszernek. )
Ezt az álláspontját utóbb megváltoztatta és elismerte a megyei bíróság hatáskörét, de csak azért, mert a kereseti kérelmek közé emeltem a személyiségi jogi védelmi kérdést, melyre tételesen megyei bírósági hatáskört rendeltek, egyébként nem módosított volna.
Továbbá vitatta, hogy a helyi bíróságnak perbeli jogképessége lenne jelen ügyben. Egyebekben elutasítást kért.

Ítéleti rendelkezések
A bíróság elsőként hozott egy végzést, melyben megállapította a helyi – I. fokú - bíróság perbeli jogképességének hiányát és vele szemben a pert megszüntette.
Indoklásában a következőket emelte ki:
„ A Ptk. 349. §-ának célja nem a meghozott határozatok törvényességének felülvizsgálata, hanem kizárólag azt a helyzetet hivatott orvosolni, ha a megjelölt szervek – köztük az önálló államhatalmi ágként működő bíróságok – a közhatalmi jogkörükben eljárva kárt okoznak. E kártérítési felelősség megállapítása az általános eljárási szabályok szerint folyik.”
Minderre tekintettel a perbeli jogképesség megállapíthatóságát nem látta az ítélet fennállónak. A kereseti kérelmeket pedig elutasította. Mint ismeretes a kereset megállapítási kereset volt bírói műhiba megállapítására. Ebben a körben az elutasítás indoklása sok lényeges elemet tartalmaz, melyeket idéznék, mivel azok egy sor lehetőséget nyitnak meg a jelenlegi perjogi keretek között is:
A leglényegesebb újdonság a Pp. 2§ újonnan bevezetett új kártérítési klauzulájának értelmezése:
„ A megyei bíróság osztotta a felperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a bíróság ez utóbbi, -(Pp. 2§) – sajátos kártérítési felelősségét nemcsak az eljárási határidők elmulasztása, hanem a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmére alapot adó bármilyen magatartás – így például a felajánlott szakértői bizonyítás indoklás nélküli elvetése – is megalapozhatja.„
Ez mindenképpen előrelépés lehetne, de itt bejön a 70 éves joggyakorlat, miszerint csak a kirívóan súlyos jogsértés esetén fognak kártérítést megítélni, ami valójában a „nesze semmi fogd meg jól” elv megjelenítése. Vagy esetleg ez is változóban van? A következő idézet akár erre is mutathat:
„ … a Pp. 2§-a (3) bekezdés alkalmazásában a Ptk. 349. §-ában írt rendelkezéstől eltérően arra nincs szükség, hogy a megyei bíróság a felróhatóságot, mint szubjektív elemet és ezzel összefüggésben azt vizsgálja, hogy az alperes kimentési kötelezettségének eleget tud-e tenni.”
Úgy ítélem meg, hogy az indoklás fenti mondata a leglényegesebb rész. Ha jól értem, felróhatóság nélküli felelősségként értelmezik a Pp. 2§ (3) bek-t, ami ugye azt jelenti, hogy a kirívóan súlyosságot sem lehet vizsgálni. Hát ez óriási lépés lenne, de nem hiszem, hogy ez általánosan követett jogértelmezést takarna.
Az ítélet a következőket is rögzíti:
„… a peres eljárás résztvevői a keresetlevél V. fejezetében megjelölt jogszabályhelyek alapján nem válnak jogosultakká arra, hogy a bírói alkalmatlanság megállapítására irányuló soron kívüli értékelést, illetve fegyelmi eljárást kezdeményezzenek abban az esetben, ha a bíróság elleni per keretében megállapíthatóvá válik a jogalkalmazási hiba.”
Erre utalt Nick Name is, amikor közölte, hogy a jogszabályok megsértése nem jelent fegyelmi felelősséget. Nos ezek a mondatok rendkívül fontosak egy alkotmánybírósági eljárásban.
Összességében bár egy elutasított keresetről van szó, úgy ítélem meg, hogy végig kell futtatni a mai rendszeren, hogy a végleges bírósági álláspont megismerhetővé váljon.

Tisztelettel: K.I.

Bovary # e-mail 2006.03.17. 14:09

Kedves Hozzászólók!
Mekkora arányt képzelnétek el helyesnek egy esetleges pályára alkalmatlan bírói körből?
10%?
Ennyi más hivatások, foglalkozások esetében is reálisnak tartható.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.16. 17:49

Kedves Rite Csillaggal!

Köszi az infót. Én is írtam egy cikket csak úgy, az összehasonlítás kedvéért.
„ Középföld szociálisan rendkívül gondoskodó vezetése a nép érdekében összevonta az összes kórházat, amely „Soha Nefelejts” kórház néven megkezdte a munkáját. Mivel egy idő után felháborító és galád módon olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy alkalmatlan orvosok is gyógyíthatnak, sőt akár még befolyásolhatók is a gyógymód és egyéb megkülönböztető kórházi körülmények biztosítása érdekében, ezért a vezetés elindította „az igazán szigorúak és korrektek vagyunk az ellenőrzések során” projektet, melynek keretében minden orvos pályafutása során két alkalommal alkalmassági vizsgálaton esik keresztül, melyet a kórház vezetése végez. Ennek során 50 esetet megvizsgáltak, arányosan, így az 50 esetből 35 influenzás, 10 allergiás, 2 depressziós 1 gyomorfekélyes, 1 daganatos és 1 szív és érrendszeri megbetegedést. A vizsgálat eredményeként büszkén állíthatta a kórház vezetése, hogy az 50 esetből csak három végződött maradandó testi fogyatékossággal, és kettő halállal, amely rendkívül jó arány és a vizsgált orvos kiválóan megfelelt minősítést kapta. A vizsgált orvos nem tett különbséget még véletlenül sem faj, nemzetiségi hovatartozás vagy szexuális irányultság szempontjából sem, ilyet fel sem lett volna szabad tételezni. A rokkantsági és a halálesetek, mivel bekövetkeztek, már nem orvosolhatók, abba bele kell nyugodni, sőt aki annak megvizsgálását szeretné olyan kórház vagy orvos által aki nem tagja a kórháznak, határozottan állíthatjuk, hogy sarlatán, kuruzsló szakmailag nem releváns, az ilyenek felelősségét a törvény legnagyobb szigora mellett bíróság előtt kell megállapítani, hagy okuljon belőle minden renitens másként gondolkodó. Egyébként a vizsgálat szabályai mindenki előtt ismertek, az orvos független a diagnózis és a gyógymód felállítása során, így azt a vizsgálat egyébként nem vizsgálhatta, de azt elmondhatjuk, hogy nem veri a családot, kocsmába is ritkán jár, csak egyszer lépte át a záróvonalat, amelyért egyébként rendkívül kemény feddésbüntetéssel sújtottuk, így egy igazán jó emberrel van dolgunk. Az ellenünk benyújtott kártérítési igényt is mi bíráljuk el egyébként, de azt is tudomásul kell venni, hogy csak akkor lehetséges kártérítés megítélése, ha kirívóan súlyos gondatlanság mellett járt volna el az orvos. Ilyen alatt olyan esetet kell érteni, ha elnézte a testrészeket és véna helyett a szívbe szúrta a tűt, de az orvos személyiségi jogai tiltják, hogy megnevezzük és azt is, hogy az egyes esetek kapcsán kapott minősítést nyilvánosságra hozzuk. Az ilyen esetekben a kártérítést és költségeket is a betegek dobják össze adó formájában. Régen igen, akkor másképpen mentek a dolgok, politikailag befolyásolták az orvost és arra kényszerítették, hogy görbe tűvel adja be az injekciót a kórház ellenségeinek, de most mutassanak csak egy görbe tűt is! Mindenki láthatja teljesen másképpen mennek a dolgok, mindenki biztonságban érezheti magát, aki a kórházba kívánja kezeltetni magát.
Jelszavunk empátia és egyenlőség!!!!

Kórház vezetése”

Jelentkezzen, aki itt akarja magát gyógykezeltetni.
Összesen ennyi a problémám a rendszerrel.

Tisztelettel: K.I.

rite csillaggal (törölt felhasználó) #   2006.03.16. 10:09

Csak érdekességként:

Bíróvizsgálat: csak elvétve akadnak alkalmatlanok
A huzamosabb ideje ítélkező bírók közül 1999-ben mindössze négyen bizonyultak alkalmatlannak a pályára a vizsgálat után. Ketten egészségügyi, ketten szakmai okokból. A határozott időre kinevezett bírák alkalmasságát idén értékelték először. Harminc közül egynek kellett végleg leköszönnie. A bíró indokolás nélkül mondhat le tisztségéről. Így nem tudni, hogy a pályaelhagyók közül voltak-e olyanok, akik emberi vagy szakmai alkalmatlanságukat felismerve önként távoztak.

Magyarország 2600 bírójának túlnyomó többsége megbízhatóan és jól dolgozik. Az 1997-ben hatályba lépett szabályok alapján többszörösen ellenőrzik a munkájukat, így tényleg csak a rátermettek és az alkalmasak maradhatnak a pályán – mondta dr. Baloginé dr. Faiszt Judit, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) Hivatala személyzeti és oktatási főosztályának helyettes vezetője.

A határozatlan időre kinevezett bírók ténykedését pályafutásuk során kétszer kell értékelni. Ezt a megyei bíróságok elnökei rendelik el, s ők jelölik ki azokat is, akik alaposan megvizsgálják az adott bíró munkáját. Meghallgatják egy-egy tárgyalását, és az ügyeit sokféle szempont alapján elemzik. Vizsgálják például azt, hogy milyen a bíró döntési, illetve lényeglátási képessége. Baloginé szerint eddig fel sem vetődött olyan körülmény, amely arra utalna, hogy egy-egy bíró valamiféle “politikai elvárásnak” megfelelően ítélkezett vagy a közvélemény nyomása miatt döntésképtelenné vált volna. Kétségtelen, vannak nehéz ügyek, de a bíró ilyenkor sem panaszkodik. Módjában áll, hogy a büntető és a polgári eljárásjogi szabályok alapján elfogultságot jelentsen be. Ilyenkor a bíróság vezetője köteles az ügyet más bírónak átadni. A bírói tevékenység törvényben előírt értékelése során egyébként elemezni kell továbbá a munkabírását, hatékonyságát és azt is, hogy milyen kapcsolatot tud tartani az ügyfelekkel. A jelentések alapján a megyei bíróságok elnökei készítik el az értékelést, amely alkalmas, kiválóan alkalmas, illetve alkalmatlan minősítéssel zárulhat. Az OIT erről legutóbb 1999-ben készített egy összesítést. Akkor 360 bíró alkalmas értékelést kapott, a bírák egyharmada pedig kiválóan alkalmasnak bizonyult – tájékoztatott a főosztályvezető-helyettes.

Az elmúlt időszakban összesen négy bírónak kellett alkalmatlanság miatt elhagynia a pályát. Baloginé szerint két bírónak egészségügyi okokból, kettőnek pedig szakmai szempontból mondták ki alkalmatlanságát. Ahhoz azonban, hogy valaki a megromlott egészsége miatt ne bíráskodhasson, olyan betegségben kell szenvednie, amely miatt tartósan alkalmatlan a bírói hivatás gyakorlására. Ilyenkor az a gyakorlat, hogy a megyei bíróság elnöke felszólítja az érintettet, hogy mondjon le. A fent említett két esetben az érintettek így is tettek. Ha a bíró nem fogadja el ezt a helyzetet, akkor pszichológus és pszichiáter részvételével orvos szakértői bizottság vizsgálja meg őt. Erre még nem volt példa. Az egészségügyi okokból megállapított alkalmatlanság esetén a bíró kvázi végkielégítést, azaz többhavi illetményt kap.

Amennyiben felmerül a bíró szakmai alkalmatlansága – folytatta a főosztályvezető-helyettes –, elrendelik soron kívüli értékelését. Ha a vizsgálat igazolja a föltevést, akkor a törvényben írtaknak megfelelően felmentik tisztségéből. Legutóbb két bírónak kellett emiatt távoznia. Ehhez azonban már súlyos és sorozatos hibákat kell elkövetni. A bíró alkalmatlansága kizárólag akkor állapítható meg, ha a több mint harminc vizsgálati szempont többségében nem megfelelő értékelést kap. (Például ha valaki keveset tárgyal, problémák vannak a lényeglátásával, nem tudja megfogalmazni az ítéletet, nem tud bánni az ügyfelekkel.) Önmagában az a tény, hogy másodfokon sorra változtatják meg az ítéleteit, még nem jelenti a bíró alkalmatlanságát. Az azonban már alapot adhat rá, ha folyamatosan olyan döntéseket hoz, amelyek alapján nem tud határozni a másodfokú tanács.

A bírók persze önmaguk is felismerhetik alkalmatlanságukat, és mivel nem kell indokolniuk, ha lemondanak a posztjukról, így nem tudni, hogy a pályaelhagyók közül akadtak-e ilyenek.

Ha nem is sokan, de akadnak rendbontó bírák is. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a kilencvenes évek végén nagy port kavart az az eset, amikor a Ceglédi Városi Bíróság egykori elnöke ellen vádat emeltek hivatali visszaélés miatt. A vád szerint a volt elnök az egyik ismerőse szorult helyzetével visszaélve meg akarta szerezni annak végrehajtás alá vont ingatlanát.

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit az elmúlt évben összesen négy olyan üggyel találkozott, amikor bírók ellen indult büntetőeljárás, ám az általuk elkövetett vétkek – például közlekedési szabályok megszegése – egyike sem volt összefüggésben a munkájukkal. Előfordul, hogy a bírók kisebb mulasztásokat követnek el, ám ez sem gyakori. Tavaly tizenöten kaptak írásbeli figyelmeztetést, és tizenkét bíróval szemben kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Írásbeli figyelmeztetésben általában azért részesültek, mert késlekedve foglalták írásba az ítéletet, vagy a fellebbezést a határidő lejárta után továbbították a másodfokú bíróságra. Ugyancsak figyelmeztetés járt azért, ha a tárgyalást nem tűzték ki időben. A tizenkét fegyelmit többnyire azért kapták, mert a fentiekben részletezett mulasztásokat többször követték el, avagy a határidőket hónapokkal lépték túl.

Az új rendelkezések garanciát adnak arra, hogy csak olyanok kerüljenek a bírói pulpitusra, akik arra emberileg és szakmailag is alkalmasak. A bíróvá válásnak 1997 óta elengedhetetlen feltétele, hogy a jelölt a kinevezése előtt pályaalkalmassági vizsgálaton vegyen részt, ahol egy háromtagú orvos szakértői csoport vizsgálja meg pszichológus és pszichiáter bevonásával. Ezen túl a megyei bíróság elnöke értékeli a gyakorlat alatti ténykedését is. A pályázót először három évre lehet kinevezni, utána pedig újabb vizsgálaton kell átesnie, hogy határozatlan időre bíró lehessen. Ekkor ötven ügyét elemzik különböző szempontok alapján, s ezután döntenek az alkalmasságáról. A törvény hatálybalépése óta az idén volt az első ilyen alkalmassági vizsgálat. Harminc közül csupán egy nem felelt meg a követelményeknek, így őt felmentették a tisztsége alól. A feladathoz nem lehet “felnőni”, ugyanis ha valaki alkalmatlannak találtatik három év elteltével, úgy évekkel később nem lehet megismételni a megmérettetést.
B.T.

Népszabadság 2001 augusztus 8.

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.15. 23:22

Tisztelt Nick Name!

Semmilyen kérdésre nem kívánom megkerülni a választ, ezért megkíséreltem a megválaszolatlan kérdéseket összegyűjteni és röviden megválaszolni. Hagy kérjem azt, hogy amennyiben úgy gondolja bármely kérdés kimaradt volna, azt jelezze és azokat sem fogom megkerülni.
A kigyűjtött kérdései a következők:

  1. Mi a jogi igazság fogalma szerintem, hogy lehet eljutni ahhoz, ha a bíró nem volt annak tanúja
  2. A laikus esküdtek mennyire lennének alkalmasak egy szakbírókból álló tanács döntésének megkérdőjelezésére
  3. Hatályon kívül helyezés esetén van-e vége a műhiba pereknek
  4. Minden apró ügyben is követendőnek tartom e a felvázolt eljárást
  5. A rendszer többletköltség igénye
  6. Hibásnak bizonyult védői álláspont szankcionálása
  7. Bíró rehabilitációja
  8. Egymás háza táján történő söprögetés helyett a saját előtt lenne célszerű munkálkodni

Igyekszem röviden összefoglalni a válaszokat.

1. Jogi igazság kérdése
Kezdeném a végén. Ha véletlenül átolvasta a Tripartitum azon részeit, amelyben a bíró követendő magatartását írja le Werbőczi, arra a kérdésre pontos választ lehetett ott kapni, hogy ha tanúja volt ill. nem egy eseménynek a bíró részéről mi a követendő. Ha nem olvasta ne hagyja ki, mert alapvető filozófiai és gyakorlati kérdéseket tárgyal a mai bíráskodás által is megszívlelhető tanulságokkal. Werbőczinek az az álláspontja, amennyiben szemtanúja lenne egy előtte elkövetett gyilkosságnak és bíróként az ügyben bíráskodnia kell, csak azzal szabad foglalkoznia, amit a tárgyaláson előadnak, tehát a nem tapasztalást tételezi fel – mint a függetlenség egyik elemét – a bíráskodás során. Éppen ezért a jogi igazság mint kifejezés is ebben az értelemben keresendő.
A további pöckölések célpontjaként leírom a saját jogi igazság fogalmamat, amelyet az ítélethozatal szempontjából alakítottam ki. Szerintem egy ítélet akkor szolgáltat jogi értelemben igazságot, ha az alkotmányosan jogszerű, egyénileg pedig méltányos.
Magyarázat:
Alkotmányosan jogszerű alatt azt értem, hogy az ítélet jogi érvelését egyenesen le lehet vezetni egészen az alkotmányos alapjogokig, és ez természetesen azt is jelenti, hogy a bírókat nem kötnék azok a – nem titok sajnos létező – jogszabályok, amelyek nem illenek bele ebbe a sorba. Ez a jogosítvány a törvényhozás irányában fejtené ki leginkább a hatását, mivel az alkotmánnyal össze nem egyeztethető részletszabályok nem kerülnének alkalmazásra. Ez nem újdonság alapelv az angolszász jogrendben.
Egyéni méltányosság. Ez a része az ítélkezésnek a bírói munka művészi része. Úgy gondolom ennek kialakítása során figyelembe kellene venni pl. a felek vétkességének mértékét a jogvita kialakulásában, jogkövető magatartásukat, pervitel rossz ill. jóhiszemű voltát, - különös nyomatékkal az igazmondásra – továbbá a társadalom általános értékítéletét is közvetítenie kellene, tehát valahol az erkölcsi oldal is megjelenhetne.
Itt egy pillanatra megállnék a bíró életkorával kapcsolatos más fórumban is megjelenő kifogásokkal kapcsolatban. Úgy gondolom valahol a fenti fogalom mindkét eleme szükséges a jogi igazság meghatározásánál, lehet hogy több is. Az első elem megtanulható. Egy kellően szorgalmas diák diplomájával a zsebében egy kis odafigyeléssel képes alkotmányosan jogszerű jogi megoldást kínálni egy jogi kérdésre. A második, a méltányosság kérdése nem tanulható meg, azt meg kell élni. Véleményem szerint a 40-es életkor vízválasztó ebből a szempontból. Ezért mosolyogtam meg a LB Elnök Úr bejelentését a bírói akadémia alapkövének letételével kapcsolatban, mert olyan látszatot kelt, hogy ezen hivatás megtanulható. Továbbá ezért haragszok első ránézésre a bíróra, ha az ehhez képest elképesztően fiatal, mert eleve kizárt az, hogy a méltányosság kérdése felmerüljön, és tudom, hogy egy szerény kísérletnek leszek tanúja - és sokszor szenvedő alanya -, melyben megpróbálnak jogszerű döntést hozni. Nagyon sokszor ez sem sikerül. Egy személetes példa a méltányosság kérdésének fontosságára természeti népek ítélkezési gyakorlatából, melyből az is megállapítható, hogy a méltányosság kérdése sokkal fontosabb, mint a közvetlen jogszerűség. A Rhodéziában élő Barotsek fejlett jogi kultúrával rendelkező természeti nép törzsi keretek között élnek. A föld tulajdonjoga a mindenkori törzsfőnökhöz kötődik, de az is alapszabály, hogy minden tag egyenlő joggal rendelkezik a föld használata során, tehát aki a faluban lakik egyenlő mértékű földdarabot művelhet ill. halászhat a közös tóban. A jogvita azt követően alakult ki, amikor a törzsfőnök boszorkányság vádjával elüldözte a faluból az egyik rokonát – alaptalanul -, aki ettől kezdve nem tudott földet használni. A tó másik partján telepedett le. A törzsfőnök meghalt, utóda pedig panaszt emelt a törzsi bíróság előtt az elüldözött és fiai tóhasználata miatt, mivel nem laknak a faluban. A faluban lakás alapfeltétel a föld és tóhasználat szempontjából. Az ítélkezés úgy történik, hogy a bírák a meghallgatásokat, bizonyítást követően egyesével mondják el a véleményüket, de az ítéletet az utolsó bíró véleménye tartalmazza. A nyilatkozatok életkor szerinti sorrendben hangzanak el !!!!!!, a legidősebb hozza meg a döntést. Valamennyi bíró úgy döntött, hogy a bepanaszoltak nem jogosultak a halászatra, mert nem laknak a faluban, mivel ez az egységesen követett alapszabály. A legöregebb bíró döntése viszont úgy szólt, hogy nem hagyható figyelmen kívül az a jogellenesség, amit az elüldözöttel szemben a volt főnök elkövetett. Erre tekintettel az egységesen követett szabály szerint valóban nem jogosult a bepanaszolt a tóhasználatra, mivel nem lakik a faluban, de amennyiben a főnök az igényét érvényesíteni akarja akkor le kell mondania a tisztségéről, mert csak olyan személy töltheti be a tisztséget, aki a törzs tagjai teljes bizalmát élvezi és képes, eljárása során pedig képes figyelembe venni a tagokat ért hátrányos megkülönböztetéseket. A főnök visszavonta igényét. Az ítélet szerint a jog sem sérült és az üldözött jogvédelmet kapott. Számomra a nagybetűs igazságszolgáltatás valahol itt kezdődik. Ezért írtam, hogy precedensek nélkül igazságot nem max. jogot lehet szolgáltatni.

2. Laikus esküdtek
Az angolszász joggyakorlatot, ill. saját 19. századi történelmünket is nézve ez nem hiszem, hogy vitaalapot képezhetne. A zavart ott érzem a kérdéssel összefüggésben, hogy a mai eljárási szabályok annyira kidolgozatlan eljárási kereteket határoznak meg, hogy abba egy döntés és annak az ellenkezőjének meghozatala is belefér. Ez így valóban nehéznek látszik, ezért tartom szükségesnek az eljárási szabályok korábban vázolt rendezése. Továbbá az sem mellékes, hogy jogi képviselők járnak el, akik pontosan meg tudják határozni azt a problémát, amit annak tartanak és le lehet egyszerűsíteni eldöntendő kérdésre a jogvitát. Egyébként azt gondolom, hogy az eljárási szabályok rendezése esetén csak elvétve kerülne sor ilyen perekre.

3. Parttalanság kérdése
A mai eljárási rendben lenne az általam indított műhibaper parttalan eljárás. A javasolt rendszerben az pontosan megegyezne a felülvizsgálati eljárás mai szabályaival, tehát a megismételt eljárás ellen is lehet most is és akkor is ilyen eljárást indítani.

4. Apró ügyek kérdése
Szerintem az apró ügyeket a kötelező bírósági közvetítés kiszűrné, így azok nem kerülnének oda. Ha mégis azok is az általános szabályok szerint működnének.

5. Többletköltség igény
Nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz lenne, mivel pontosított eljárási szabályok és a bírói szelekció folyamatos működése mellett egyrészt jóval kevesebb bíróra lenne szükség, másrészt kevés műhibaper lenne. De ez csak hipotézis.

6. Hibás védői álláspont szankcionálása
Ki által? Mint korábban már leírtam az ügyfél, a kamara, a bíróság közvetlenül és személyében is támadhatja a védőt. A bírót nem, így aztán nem is értem ezt a kérdést. Nem azonos a perbeli helyzet.

7. Bírói rehabilitáció
Valójában ezt a kérdést sem értem. Kétfokú eljárás során van egy I. és egy II. fokú döntés. Műhibapert a II. fokkal kapcsolatban lehet indítani. Ha ott az ítélet nem állt meg, akkor a II. fok bukott meg. Az I. fok döntése volt lehet a jó, de ez irreleváns ebben a vonatkozásban. Viszont a bírói kar érdeke lenne az, hogy a hibás I. fokú ítéletek hozóit házon belül kezelje, szelekciós eszközökkel önvédelmi célzatból.

8. Söprögetés kérdése
A söprűkkel van baj. A bíró seprűje az én portámon is söpör, az enyém nem tud az övén. Óriási mértbeli különbség van köztük. Ez az alapprobléma.

Ha kimaradt valami az nem szándékos, mindenre válaszolok, ha felteszi azokat. Egyebekben kíváncsi lennék azokban a kérdésekben – anyagi jogerő – a véleményére, amelyeket ÓbudaFannak tettem fel.

Tisztelettel: K.I.

Nick Name # e-mail 2006.03.15. 16:54

Tisztelt Kincses Úr!

Úgy érzem, ezzel a hozzászólásával Ön elegánsan átlépett mindenen - ideértve azt a nem kevés számú kérdést is, amit az eddigiekben megválaszoltalanul hagyott - és miután minden lepergett Önről, újra az első hozzászólásában kifejetett, ezerszer megcáfolt érveit kezdte hangoztatni. Mivel erre már végképp nincs időm, csak távirati stílusban reagálnék:

  • nem hiszem, hogy öngól lett volna részemről az adatsorok idézése, én ugyanis, ha az eddigiekből nem tűnt volna ki, a bírói felelősség bővításe mellett vagyok,
  • Ön írja: "Alapvető nézetkülönbség van abban köztünk, hogy én a fegyelmi eljárás megindítására okot adó jogszabályi feltételt - „ a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi” – az alkalmazott eljárási és anyagi jogi szabályok hibás alkalmazása esetén is megállapíthatónak tartanám, míg Ön nem."

Ez a jelenlegi helyzet. Én elképzelhetőnek tartanám a felelősségre vonást az olyan típusú, mérlegelést és értelmezést nem igénylő anyagi és eljárási szabályok téves alkalmazása folytán, amelyekért most is kártérítés jár, és amire egy példát hoztam a március 12.-i hozzászólásomban. Természetesen nem tartom lehetségesnek a felelősségre vonást olyan esetben, mint ami például az Ön keresetében szerepel, ahol egyszerűen Ön képtelen belenyugodni az első- és másodfokon született, a felülvizsgálat próbáját kiállt ítéletbe.

A bírói tekintélyért meg kérem, ne hullasson krokodilkönnyeket. A pervesztes előtt nem lesz tekintélye a bírónak, akire meg kedvező a döntés, az előtt lesz. Ez ilyen egyszerű.

Üdvözlettel:

Nick Name

Dr. Kincses István (törölt felhasználó) #   2006.03.15. 13:55

Tisztelt Nick Name!

Köszönet az adatsorért, teljesen lenyűgözött. De tényleg! A feddés az olyan „ejnye-bejnye rosszcsontja” típusú büntetés? Kicsit komolyabban ugye nem veszi rossz néven, ha azt mondom, hogy ez az adatsor egy nem gyenge öngól volt. Szóval ha jól értem a teljes bírói kar kevesebb, mint fél %-a ellen indult valamilyen fegyelmi eljárás és nem is mindig a bírói tevékenysége miatt, hanem egyéb közlekedési stb. ügyek miatt. Maga a bíráskodási tevékenység ha jól láttam egyáltalán nem szerepel tárgyként, ha leszámítom a késlekedési kérdéseket. Szóval létezik egy olyan szervezet, amelyen belül a statisztika minden törvénye csődöt mond. Nincs szükség szelekcióra, mert ezek szerint mindenki szakmai tudásának csúcsán áll és csak mi ügyvédek okvetetlenkedünk, mivel ezek szerint rossz az értékítéletünk. A túlságosan zárt a bírói pálya fórum kiinduló pontja, ha jól értelmezem az, hogy csak a kivételeseknek lehet bekerülni. Én viszont az ellenkezőt gondolom, azért zárt, mert nincs meg benne a természetes szelekció és azok is bent maradnak, akik nem oda valók. Ez viszont az általános megítélés szintjének folyamatos csökkenését is eredményezi, ami sajnos érezhető anélkül is, hogy bármit mondanék az ügyfélnek. A tekintély elvesztését én nagyon veszélyes folyamatnak tekintem, szerintem mindent meg kellene tenni ennek megakadályozása érdekében, de jelen helyzetben sajnos a bírói kar a maga belterjességével a legfőbb okozója a tekintélyvesztésnek.
Alapvető nézetkülönbség van abban köztünk, hogy én a fegyelmi eljárás megindítására okot adó jogszabályi feltételt - „ a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi” – az alkalmazott eljárási és anyagi jogi szabályok hibás alkalmazása esetén is megállapíthatónak tartanám, míg Ön nem. Hagy kérdezzem meg, hogy mit kell szolgálati viszonyával összefüggő kötelezettségnek tekinteni, ha magát a munkavégzés alapjait szolgáló jogszabályokat nem. Továbbá hagy kérdezzem meg azt is, mivel utalt rá, hogy az EU bíróság több esetben megállapította a Magyar Állam vétkességét több ügyben és kártérítést is ítélet meg, hogy ilyen esetekben sem kerül sor fegyelmi eljárásra? Ha nem akkor ennek mi az oka? A megítélt kártérítéseket a költségvetés fizeti, azaz az adófizetők. Ezt nem tartja egyenlőtlen elbírálásnak? A bíróság pálcát tör mindenki felett, de ez reá nem vonatkozik. Ez nem fér össze saját igazságérzetemmel.
Remélem a téma sekélyességétől függetlenül ÓbudaFan néha belenéz a fórumba és ha így van, Õt mint az anyagi jogerő number one védelmezőjét is szeretném szólásra bírni egy aktuális téma kapcsán. Eddig úgy tudtam, hogy a felülvizsgálat és a perújítás képes csak az anyagi jogerőt feloldani ítélet dolog vonatkozásában. Most viszont meglepve olvastam a Ságvári Endrével kapcsolatos ítéletről, amely megállapította, hogy egy 1959-es ítélet semmis, azaz ha jól értem feloldotta az anyagi jogerőt. Nem jól értem? Nem foglalkozva az érzelmi, politikai, történelmi háttérrel, csak a mostani eljárással, akkor mégiscsak létezik időtől független „visszaítélési” lehetőség? Tényleg nem ismerem a részleteket, csak elgondolkoztam azon, hogy ki lehetett egy ilyen ügyben a felperes és ki volt az alperes? Mi a helyzet a kereshetőségi joggal ennyi idő után. Ez az ítélet most megnyit egy kártérítési igényre vonatkozó lehetőséget is? Megint mi fogunk fizetni? Mi a helyzet az elévüléssel? Vagy ezek a kérdések politikafüggő kérdések? És a leglényegesebb! Kik hozták a semmis ítéletet? Megint az állam hozta és nem név szerinti bírók? Ha jól számolom minimum 4 bíró nevét illett volna közzé tenni, feltételezve, hogy egy bíró járt el megyei szinten és három a LB előtt. Az Alkotmány szerint már 1959-ben is független és pártatlan volt a bíróság. Ha akkor nem volt az most mitől vált azzá, hiszen a fórumrendszer kibővítésén kívül más lényegi elem nem változott. Egy szónak is száz a vége, amíg nincs egy olyan független és összetételében előre ki nem számítható – így nem befolyásolható - szerv, amely előtt a bíróságnak meg kell védenie a maga által hozott ítéleteket, és felelniük kell név szerint is érte, addig semmilyen jogbiztonság nem fog működni. Politikai kurzusváltásonként lehet számítani arra, hogy az aktuális nemzedék fog fizetni a korábbi jogsértésekért. Ez az alapproblémám.

Tisztelettel: K.I.

Nick Name # e-mail 2006.03.14. 17:03

Kedves Ildikó,

köszönöm , megkaptam, ahogy lesz egy kis időm, válaszolok.

Nick Name