Kedves Limoni87,

Ezeknek az információknak a birtokában más lett kicsit a kép.
A nevelőapja több okból is (a "hitel", a kétkezi munka, illetve az ingatlanok értéknövekedése) megtérítési igénnyel léphetne fel. A bizonyítás viszont őt terhelné.
"Birtokvédelmi joga" - tekintettel arra, hogy ilyen nincs, nem illeti meg. Az ingatlan használatára ugyanis jelenleg jogcímmel nem rendelkezik, így ha Ön kilakoltatást kérne, azt valószínűsíthetően megnyerné. Az, hogy nem követelhet semmit, az nem teljesen igaz. Mivel az Ön édesanyja azt a pénzt ajándékozta vagy adta Önöknek, ami a házastársi közös vagyonhoz tartozhatott (ezt is bizonyítani kell), ajándék esetében visszakövetelheti az ajándék rá eső részét (ennek is vannak feltételei), illetve mondhatja, hogy kölcsön volt, ekkor pedig annak visszafizetése iránt indíthat pert. Mivel anyagi jogi határidőn belül vagyunk, így elévülésre sem lehet hivatkozni.
A fentiek mellett azt is értékelnie kell, hogy mindez a nevelőapjának nem kevés energiájába és pénzébe fog kerülni (ügyvéd, hosszas bírósági eljárás, stb.).

https://demeterakos.hu

Illetve a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a hagyatéki eljárás során minden nemű örökséget visszautasítottunk, tehát legjobb tudomásom szerint mindannyian megszűntünk jogilag örökösök lenni. Ennél fogva -szerintem- semmilyen jogcímen nem követelhet tőlem/tőlünk semmit édesanyámra hivatkozva.

Kedves Demeter Ákos,

Most olvastam csak, hogy az 1. háznál rosszul fogalmaztam, nem voltam elég körültekintő.

Tehát édesanyám 1997-ben örökségéből vásárolt egy ingatlant. Ide költöztünk mi ketten édesanyámmal, aki egyedül nevelt engem.
Majd 2000-ben megismerkedett a férjével, akitől pár hónap után terhes lett a húgommal. A ház kicsinek bizonyult 2 gyerekkel, bővíteni nem lehetett, így 2002-ben eladta és ebből, ekkor még mindig a saját vagyonából vett egy telket, majd erre épült az 1. (közösnek mondható) ház. Házasságot azonban csak ennek felépülése közben/után kötöttek, tehát az 1. ingatlan is édesanyám különvagyonának számított. Ekkor férje az 1. háznál - amelyről végrendelet volt - az építkezés befejezéséhez egy cégtől "magán" hitelt vett fel, de mint kiderült a cég büntető eljárás alatt volt, így a hiteleket felvevők "piramis játék" áldozatai lettek. A céggel szembeni, több rendbeli csalás ügyében, büntető eljárás során az az ítélet született, hogy mivel a károlsultak nem kapták meg szerződésben szereplő összeget, csak a töredékét, csak a ténylegesen kiutalt összeget és annak kamatait kell visszavizetni, ez pedig megtörtént. Majd az ingatlan 2016-ban eladásra került, de elméletileg még mindig édesanyám különvagyonának számított, mert a házasságkötés előtti vagyona volt. Ennek az árából vette édesanyám a 2. házat, ekkor már 16. éve házasok voltak. Majd a 2. házat
is eladta édesanyám 2018-ban, ekkor költöztünk össze.

Édesanyám részéről részünkre az "ajándékozás" hivatalosan nem történt meg. A hitelfelvételnél önerőnek minősített, egyben a foglaló összegét ő utalta el a mostani házunk adás-vételi eljárásában az eladónak, illetve a felújításhoz vásárolt anyagok számláját is a saját nevére kérte. Közjegyző vagy ügyvéd előtt nem írtunk az összeg(ek)ről semmilyen szerződést.

Férje konkrétan pénzt, számlával vagy bármivel igazolható anyagi hozzájárulást egyik ingatlanhoz sem adott - a fent leírt hitelen kívül. Azonban az építkezésekben, felújításokban kétkezi munkájával segített. A mostani háznál is segített a munkájával, de csak annyira, hog be tudjanak költözni, illetve akkor, amikor az érdeke diktálta, mert többször felhoztam az alkoholos befolyásoltsága alatt kirobbanó viták alkalmával, hogy kijelentem a házból és mehet, ahova akar.

Ő szentül meg van győződve, hogy neki van egy ún. birtokvédelmi joga, amit hangoztat is. Erről én nem tudok, elvégre nem vagyunk házasok, nincs köztünk válóper, illetve nem bérlő, nincs bérleti szerződés, mindössze a rezsijét kell(ene) fizetnie, illetve a gyermekét eltartania, nevelnie, de valahogy egyik sem sikerül.

Őszintén megmondva tartok attól, hogy ha meglépem a "kilakoltatását", akkor 15-20, évvel ezelőtti dokumentumokkal áll elő, és addig csűri-csavarja az információkat, esetleg szerez hamis tanúkat, amíg ki nem forgat minket a vagyonunkból.

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Limoni87,

A kiegészítő információkat köszönöm, ezek releváns információk.
Úgy tűnik számomra, hogy édesanyjának volt egy saját tulajdonú ingatlana már a második férjével való összeköltözéskor, ezt tehát tekinthetjük különvagyonának. A nevelőapjára tett utalások (alkoholista, munkakerülő életmód) feltételezhetjük, hogy sem az első, sem a második ingatlanba, illetve a jelenlegi ingatlanba sem tett bele összeget (mint. pl. felújítás, korszerűsítés, vagy bármilyen értéknövelő beruházás). A végrendelettel kapcsolatos tényekről a közjegyző megfelelő tájékoztatást adott, így az jelen helyzet szempontjából érdektelen. Mivel nincs haszonélvezeti joga, vagy más lakhatást biztosító joga a nevelőapjának az ingatanon, így ő biztosan csak szívességi lakáshasználó.
A fentiek alapján az édesanyja különvagyoni ingatlanának értékesítését követően a befolyt vételárat Önnek és a párjának ajándékozta, és nem tudunk olyan jogcímet mondani, ami alapján a nevelőapa a jelenlegi ingatlanból tulajdont vagy pénzt követelhetne. Az eredeti kérdésére a válasz ezek alapján biztos, ha nem költözik magától, akkor Ön peres eljárásban szüntetheti egy az ingatlanban a lakhatását. Erre a járásbíróságon/kerületi bíróságon megindított perrel tud élni.

https://demeterakos.hu

Kedves Demeter Ákos!

Édesanyámmal korábban 2 közös házban éltek együtt a férjével. Az elsőnél készült egy végrendelet édesanyám részéről, de mivel azt a házat eladta - 1/1 tulajdonos volt, a szerzés után házasodtak össze - a végrendelet hatályát vesztette, mert a vagyon, amiről a végrendelet szólt, már nem volt édesanyám tulajdonában, ezt a közjegyző is elmondta a hagyatéki tárgyaláson. Annak az ingatlannak az árából vették a 2. ingatlant, ekkor édesanyám már férjezett volt, de még mindig 1/1 tulajdonos maradt az új háznál is. Ezt az ingatlant eladva, az azután kapott vételárból fizette ki nekünk az önerőt, erre vettünk fel lakáshitelt illetve ebből az összegből támogatott minket a felújításban is. Egy szóbeli megállapodás volt közöttünk, miszerint cserébe holtáig biztosítom a lakhatását, illetve a húgom lakhatását is. Így költöztünk össze gyakorlatilag és az új ingatlanban már sem neki, sem a férjének nem volt tulajdonjoga. A férje mindenáron akart egy közjegyző előtt hitelesített nyilatkozatot, hogy holtáig lakhat ő is a házban - édesanyámnak eszébe sem jutott ilyet kérni -, amit én is és a párom is megtagadtunk, tekintettel az alkoholista és munkakerülő életvitelére. A férje volt hivatalosan édesanyám ápolója-gondozója is egyben, mert rokkant volt, gyakorlatilag 24 órás ápolásra szorult volna, de szellemileg abszolút tudatánál volt halálig, nem volt gyámság alatt. Az összeköltözést követően a férje nem látta el az ápolási feladatait sem, ezt követően én láttam el minden vele kapcsolatos ápolási feladatot, mert őt gyakorlatilag nem érdekelte mi van a feleségével, már ez is önmagában megért volna egy feljentést, de az akkor még kiskorú gyerekre való tekintettel nem tettem jogi lépéseket.

Nem tudom ezek az információk mennyire relevánsak.

Segítségét, válaszát előre is köszönöm!

Kedves Limoni87,

Ha jól értelmezem az Ön által írtakat, úgy a jelenlegi ingatlannak Ön és párja az 1/2 - 1/2 arányú közös tulajdonosai. Ez esetben a túlélő házastárs ún. szívességi lakáshasználó. Természetesen ezt megszüntetheti és felszólíthatja, hogy hagyja el az ingatlant, ha ennek önként nem tesz eleget, akkor marad a peres eljárás. Azt nem tudhatom ennyi információból, hogy a nevelőapa terjeszthet-e elő megalapozott igényt a jelenlegi ingatlanra vagy annak kapcsán megtérítési igénye lehet-e, de a válaszhoz feltételeztem, hogy ilyen igénye nem lehet vagy nincs.

https://demeterakos.hu

Kedves Fórumozók!

Elég érdekes, kissé összetett kérdésem van, de talán nem járok ebben a cipőben egyedül.

2018-ban vettünk egy házat a párommal, édesanyám segítségével, aki a saját ingatlanát eladva teremtette elő a mi jelenlegi házunk önerejét. Ezt az ingatlant most a párommal 1/2-1/2 arányban birtokoljuk. Édesanyám tavaly hunyt el férjezettként, egy 18 éves gyermeket és a férjét hagyta itt - aki nekem csak a nevelőapám, húgomnak a vér szerinti apja. A hagyatéki eljáráson mindent visszautasítottunk, édesanyám csak adósságot hagyott hátra, amit a Magyar Állam átvállalt. Minden járulékos költséget - pl. temetés - én fizettem, mindenről számlám van. Jelenleg 4-en lakjuk az ingatlant, a húgom, az apja, a párom és én. A gyermek még iskolás, a párommal mi tartjuk el, gyakorlatilag a hagyatéki óta az apjától egy forintot nem kapott, a családi pótlékon kívül, illetve az özvegyi nyugdíját "adta oda", de az csak a saját rezsijét és a telefonszámlájukat, illetve a gyerek bérletét fedezte az iskolához, semmi egyebet. Időközben az özvegyi nyugdíját is megszüntették, így összességében közel 400 forint tartozást halmozott fel az apja velünk szemben, mert a gyermek összes alapvető és egyéb kiadását mi fedeztük a párommal. Továbbra sem hajlandó a gyermeke alapvető kiadásait finanszírozni, és ezt nyíltan közli is. Felénk a tartozását apránként próbálja törleszteni, de gyakorlatilag az egyik héten ad, majd a következő héten tovább halmozza a tartozást, mindeközben napi szinen alkoholt iszik, ráadásul elég gyakran vényköteles gyógyszerekre. Megtehetem-e, hogy a tulajdonjogomra és a gyermek nagykorúságára hivatkozva felszólítom, hogy költözzön el? Vagy "kilakoltathatom-e"?

Válaszotokat előre is köszönöm!