Kedves Szakértők, Fórumozók!
Egy ideje foglalkoztat, hogy a gyámhatóságnak jelentenem kellene a szomszédunkban zajló gyermekbántalmazást, ha ezt annak lehet nevezni, de semmiképpen nem nevezhető normális gyermeknevelésnek, ami ott zajlik. A kérdésem, hogy mit ért a rendszer névtelen bejelentés alatt, ha tudomásom szerint a névvel vállalt bejelentés esetén sem adja ki a szerv a bejelentő nevét a jelentettnek? A "félelmem" az, hogy sajnos egy olyan faluban élek, ahol bár mindenki elborzadva éli meg a helyzetet, de egy esetleges megkérdezés során senki nem vállalná fel, hogy valóban problámás a helyzet, simán azt mondanák az adott hatóságnak, hogy nincs semmi probléma. Nem azért, mert félni kellene bármilyen retorziótól, hanem mert "nem akarok belekeveredni semmibe" magatartás a jellemző. Azt sem tudom, hogy ilyen esetben a többi szomszédot is megkérdezik-e, vagy csak a családon belül vizsgálják a szituációt. Illetve szeretnék informálódni, hogy mennyire felszínes egy ilyen vizsgálat, mennyire foglalkoznak mélyrehatóan a bejelentésekkel? Kimegy a helyszínre a fáradt alkalmazott, megállapítja, hogy szép ház, van medence, csúszda, hinta, állatok, kert, miazmás és megállapítja, hogy nincs itt semmit probléma, mert a negyedórás beszélgetés alkalmával az anyuka egyszer sem ordította le a gyereke fejét a nyakáról és nem küldte a kurva anyjába (bocsánat a szóhasználatért, azért írtam így, mert konkrétan ilyenek hangzanak el folyamtosan akár a legkisebb, 3 éves gyerek esetében is)? Nehéz helyzetben vagyok, mert a folyamatos verbális bántalmazás a gyermekek számára a normalitás, igazán nem is bántalmazáskét élik meg. A legijesztőbb, hogy az egyik gyermek, az iskolát, ami az otthonán kívül az egyetlen szociális közeg, ahová jár és ahol teljesen kimaxolva a lehetőségeket csak a kötelező mértékig tartózkodik, érzi bizonytalan környezetnek, nem kommunikál senkivel, magányos farkas, visszahúzódó. Otthon pedig egy nagyhangú, ordítozós kis fruska. Azt a mintát követi, amit anyukájától látott élete során. A kommunikációjuk 90%-a ordítozás. Van apuka is, őt ez nem zavarja, hisz ez a gyermeknevelés, ilyen a családi élet, amibe időnkét ő is beleordít. Van egy fogyatékos felnőtt korú gyermek is, akinek az anyuka a gondnoka. Nos, ő a szégyellni való, a semmire sem jó "selejt" a család szemében, akivel nem mutatkoznak sehol, ha nagy ritkán mégis, akkor kizárólag mögöttük néhány méterrel kulloghat. Vele rendszeresen kiabál, leteremti az anyja is és a húg is, aki egyébként 13 éves. Most megint csúnya leszek, de érzékeltetni szeretném a probléma súlyosságát, az ő megszólítása általában az, hogy te fogyatékos geci. Ha ezt így felvázolom (bővebben is, de itt nem akarom húzni a dolgot) a gyámhivatalnak, fognak érdemi viszgálatot lefolytatni, vagy megelégszenek egy egyszeri, aktuális látott képpel?
