Kedves Fórumozók
Az alábbi történettel kapcsolattal szeretném a segítségeteket kérni:
A sztori:
2010-ben feleségemmel külföldre költöztünk, a frissen (még Mo-on) született gyermekünkkel.
Az első 4 hónapot egyedül töltöttem, "előkészítettem a terepet". Majd 4 hónap múlva költözött ki utánam feleségem a gyerekemmel, aki akkor pár hónapos volt.
Nyelvi nehézségek miatt, valamint, hogy a gyermekem még kicsi - megértettem, és elfogadtam feleségem érvelését, hogy otthon szeretne egyelőre maradni.
Aztán később sem akart munkát keresni, és ez így van amióta itt élünk.
Azóta a fiam 12 éves, jól tanul. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben feleségemnek nincs szerepe - de az is igaz, hogy én is foglalkozom vele még munka mellett sokat.
Tény viszont, és ezt főleg a home-office idején tapasztaltam meg, hogy feleségemnek nem tölti ki az idejét itthon a 12 éves fiam, és a házimunka.
Házimunkát (mosás, főzés, takarítást) "elmegy" minőségben végzi. 10-es skálán 4-es (ami nagyon muszály kategória).
Anyagiak: én vagyok az egyedüli kereső, nagybevásárlást együtt csináljuk. Kifogása arra, hogy miért nem hétköznap csinálja, ami alatt én dolgozom, hogy időt spóroljunk: "ő nem vezeti az ÉN autómat", pedig van jogsija! A pénztárnál természetesen már nem gond, hogy az "ÉN" fizetésemből fizetek, sőt, az sem gond, hogy a nevére érkező Krankenkasse (betegbiztosítás), bérleti díj, és egyéb csekkeket az "ÉN" fizetésemből fizetEM be.
Amikor szóváteszem, hogy menjen el dolgozni, legyen szolidáris a családdal, az a válasz, hogy "ő majd Magyarországon (!!!) megy el dolgozni" - merthogy ez teljesen logikus, hogy most külföldön élünk (Ő IS) és emellett ő Magyarországon menne dolgozni... :)
Kifogás még, hogy "ÉN" akartam, hogy külföldre jöjjÜNK (azaz ő is...). :) Erre mondtam neki, hogy miért nem mész akkor haza? Erre sztenderd válasz: "ő majd legközelebb amikor hazamegyünk otthon is marad" - emellett MINDIG visszajött eddig 10 év alatt! Soha nem volt téma Mo-on, hogy ő márpedig maradna.
Én erősen úgy látom, hogy ő a lustaságát a gyerekkel, és azzal takargatja, hogy külföldön élünk. Valamilyen szinten elvégzi az itthoni munkákat, utána viszont, éppen abban az időben, ami arra állna rendelkezésre, hogy elmenjen dolgozni és pénzt keressen, az alábbi a menetrend: kávé, csipsz, és telefon nyomkodás (játszik!!!) :)
Alapvetően spórolós (ez szerencse), nagyon megnézi, hogy mire ad ki pénzt és mennyit. Ruháit saját pénzéből veszi Mo-on (pedig mondtam neki, hogy kifizetem neki itt külföldön is).
Csekkeket mind én fizetem. Amióta házasok vagyunk, feleségem egy kanyi vasat nem adott még a közösbe.
Az én szempontjaim:
...az alábbiak - mielőtt jönne a kérdés, hogy "miért nem válok el tőle":
Azért, mert szeretem a fiamat. Ő a jövőm. Jó vele a kapcsolatom, annak ellenére is, hogy a feleségem próbálja néha úgy terelgetni a dolgokat, hogy ne legyen olyan jó (vitáknál "gyengít" stb... - elég alattomos cselei vannak).
Ráadásul fiam itt külföldön szocializálódott, az egyik legjobb tanuló az osztályban. Végsősoron ő is szeret itt.
Egy válással beláthatatlan folyamatokat indítanék el, bizonyára kihatással lenne a fiam életútjára, karrierjére is ez a dolog. Azaz, nem marad más választásom: tűrök.
Szóval: nem válok. Én nagy valószínűséggen nem fogom ezt indítványozni.
Másfelől ami tény: feleségem segít a gyerek "menedzselésében" amig én dolgozom. Ő itthon van, főz, és odafigyel rá. Ez jó.
Egy ideig azt mondtam magamnak, hogy amig az "összcsomag" stimmel, addig nem ragadok ki belőle részeket, és értékelem ezeket egyedileg.
Ellenben azzal nem értek egyet, hogy alapvetően nem keres munkát legalább részmunkaidőben. Ezt meg is mondtam neki, sőt meg is írom neki minden évben email-ben év eleje körül - tök hivatalosan, hogy legyen nyoma:
- Ez az ő egyedüli döntése, amivel én nem értek egyet.
Namármost: ő idén először, amikor vita volt erről a témáról, megemlítette, hogy ő "ezt az email-t nem látta" (persze ez kamu). De elvileg mondhatja ezt, hogy nem kapta meg, mivel én nem tudom bizonyítani, hogy megkapta.
A kérdéseim az alábbiak lennének:
- A házasságon belül keletkező vagyon megosztását leszámítva (van házassági szerződés szerencsére) - véleményetek szerint milyen költségek terhelnének ebben a szituációban engem, ha mondjuk 10 év múlva -pl nyugdíj előtt, amikor a fiam már önálló- úgy döntenék, hogy el akarok válni a feleségemtől? Feleségem jelenleg munkaképes, 40-50 év közötti, házasságunk előtt végig dolgozott! - Én úgy néztem, hogy házastársi tartásnak komoly feltételei vannak - ezek egyike sem találó a feleségem helyzetére.
- Szükséges -e dokumentálnom valahogy, hogy én azzal a házasságom alatt nem értek egyet, hogy a feleségem nem dolgozik - azaz, hogy ez az ő egyedüli döntése?
- Mi történik egy olyan esetben, ha mondjuk nyugdíjas korunkban hazaköltözünk, elválunk?
- Milyen egyéb "óvintézkedést" kell tennem annak érdekében MA, hogy ne jöjjek ki rosszul ebből a helyzetből HOLNAP, úgy, hogy a házasságunk alatt végig én voltam a "hangya" szerepben?
Előre is köszönöm!
Miki