gyerektartás 18 év után

Egy kérdésem lenne?Meddig kell a páromnak gyerektartást fizetnie a főiskolás gyermekére?A másik gyermekre még jár,ezt tudom,csak azzal nem vagyok tisztában,hogy a nagyobbikra mi vonatkozik ilyenkor?Gyerektartás,vagy rokontartás,vagy jár-e még rá egyáltalán,úgy,hogy nekünk is van egy 3éves kislányunk.Előre is köszönöm a választ.

Végtelen időkig nem lehet húzni-halasztani a gondtalan egyetemista életet., kérd a bíróságot, hogy a t.díjat július 1-től szüntesse meg. A diplomamunkát meg lehet írni munka mellett is - akár.

Ha mégsem, akkor meg mivel most már un. felnőttartásról van szó és ennek összege adott esetben kevesebb mint "a" gyermektartás havi díja, elvárható, hogy nagyrészt gondoskodjon magáról. (Diákmeló, részmunkaidő stb., és ez beszámítják a kötelezési összegbe.)

És mi számít annak?
Az első főiskolára jószerivel be sem járt, nem ment el a vizsgákra, itt pedig ezen a héten találták ki, hogy nem írja meg a diplomamunkát, eddig erről szó sem volt. Nem beteg, megfelelők a körülményei..., fogalmam sincs mit tudnának objektív hátráltató körülményként feltüntetni.

Ha nem önhibáján kívül bukdácsol-halasztgat, akkor van.

Új fejlemény van az ügyemben.
22 éves végzős főiskolás után fizetek 30 ezret, beadtam a július 1-től való megszüntetés iránti keresetet, tárgyalás a jövő héten lesz. Eddig azzal érvelt az ex, hogy a gyerek még tovább akar tanulni, most viszont stratégiát váltottak. nem lesz meg a diploma, mert annyira kikészült szegény idegileg, hogy nem tudja megírni. Majd jövőre, és amíg a diploma nincs meg, addig én csak fizessek. Jelzem ezt már egyszer eljátszották, mikor egy főiskolát 1 év után otthagyott és a megkérdezésem nélkül elkezdett egy másikat. Akkor nem erősködtem, de most kezdem unni a nyílt hülyének nézésemet. Így lesz a 3 éves tanulmányból 5 mire elvégzi, ha elvégzi egyáltalán. Szerintetek, van esélyük?

A véső céltalan- piszkálódó hozzászólásait ki kellene moderálni, mert nem én tördelem az adott topicot.

Valóban ezt olvastam ki - tévesen, azonban ugyanott mindjárt korrigáltam is önmagam. Na most akkor mi a szösszenet itt több hétre rá?...

Ennyire rossz a memóriád?!

Külön: tudod mit, írj te is segítőleg annyi választ- hozzászólást az egyik-másik kérdésre mint én - vagy akár csak a feleannyit, és ha te majd nem hibázol?...

Mert ugatni (...) azt tudsz, mást nemigen.

Neked mégis sikerült ennek az ellenkezőjét kiolvasnod!!

véső

A Gugliba beírva, az info az hogy Horvátország még csak tagország jelölt.

Üdv.

Akkor, ha gondolod, írj e-mailt.

Lehet, hogy még nem most. De nem szeretnénk hibázni, mulasztani....

„Még mindig ügyvédet keresünk.”

Mert elszántátok magatokat a perindításra?

Nem érdektelenség hanem érdemtelenség.
Kétszer is rosszul írtad,...

Nagyon örülök, hogy visszatértél, a fórum már éppen
összeomlóban volt, néhányan saját maguk válaszoltak
a feltett kérdéseikre.
Tőled kérdezem te mindent tudsz, Horvátország
tagja az UNIÓ-nak

Hát az még odébb van mire bírósághoz lehet fordulni az érdektelenségre hívatkozva, lévén még csak most töltötte be a 18. életévét, ergo el kell hogy teljen egy bizonyos idő az ő további elzárkózását bizonyítandó.

Egy fiatal felnőtt már nagyjából tudja mit csínál, és adott esetben ennek következményei lehetnek.

Külön: írtad az anyának sok pénze van, nos ez is egy "motiváció" lehet...

Monalisa1, Obudafan

Köszönöm a tanácsokat mindkettőtöknek. Még mindig ügyvédet keresünk. :-)

Egyelőre csak taktikánk van, ami nagyon rosszul hangzik:

Bizonyítható módon bombázni a gyerekeket szeretettel teli üzenetekkel, kapcsolatfelvételi szándékkal. Ha a törekvés bejön, akkor nyert ügyünk van, mert születik egy esély a kapcsolat halvány helyreállítására. Ha nem, akkor meg jöhet a bírósági procedura a kezünkben lévő megválaszolatlan gondolatokkal.

Wolleee

A kérdezett- és ObudaFan által megválaszolt érdektelenség dolgától függetlenül, én itt külön még azt, hogy mivel a "gyermek" jövedelemre tesz már szert, ezt a bíróság figyelembe fogja venni a felnőttartás összegének meghatározásánál.

„És egy héten belül betöltötte a 18. életévét.”

A jelenlegi bírói gyakorlat szerint csak a gyermek 18. életévét követő magatartásai vezethetnek az érdemtelensége megállapításához. Tehát az az érdekes, ha a kötelezett ez után is igazolhatóan megpróbálta felvenni a kapcsolatot vele, de ő elzárkózott ettől.

Kedves Monalisa1!

Jól látod, bosszúszomjas. És ha jól látod, akkor azt is tudod, hogy egy válás két emberen múlik... a harmadik megjelenése csak akkor veszélyes, ha baj van a 2 ember között. Persze ez egy másik fórum témája.

És én is azt gondolom, hogy egyszer nagy baj lesz ebből az agymosásból, mert a gyerekeknél eljöhet a lázadó, igazságot kutató időszak ... és akkor anyuka praktikáiból is sok csúnya dologra fény derülhet. Nem véletlenül szeretné távoltartani a gyerekeket. Ő nem tudhatja azt, hogy mi már nagyon sok éevvel ezelőtt megállapodtunk abban, hogy az anyára soha egy rossz szót nem mondunk. És ezt be is tartottuk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Tudod, ennyire hülyék vagyunk...
:-)

Én csak annyiban, hogy a gyermekek az évek hosszú sora alatt alapos agymosásban (= anyai befolyásolásban) részesültek annak "önálló" eldöntéséhez, hogy mit NEM akarnak.

Eljöhet az idő amikor nagyon fogják bánni az édesapjuktól való elzárkozásukat.

Külön: az a nő mindmáig nem tudta feldolgozni - vagy meglehetősen bosszuszomjas természetű -, hogy anno elment tőle a férje.

Köszönöm. Ezért keresünk a témára szakosodott ügyvédet. :-)

Évek óta nem múlik el úgy nap az életünkben, hogy a gyerekei ne kerüljenek szóba. És ezt most abszolút jó értelemben értsd. Amikor a nagyobbik a 18. születésnapjához közeledett, véletlenül összefutottunk vele egy gyorsétteremben, ahol dolgozott. Amikor megismerte az apját, bőgve elrohant az öltözőbe. Rábeszéltem a férjemet, hogy keresse meg és ha már ez a találkozás ajándékként az ölünkbe pottyant, beszéljen meg vele egy találkozót, amikor csak ketten leülnek egy kicsit. Nagy nehezen meglett az időpont. És a második meglepetés is: anyuka is megjelent és elkezdett ordítozni, hogy ne zaklassák a gyerekét a munkahelyén.... a gyerek meg azért sírt, mert ő nem akar kéthetenkénti láthatást. És egy héten belül betöltötte a 18. életévét. A férjem küldött neki köszöntést, de semmi válasz.... aztán megkereste mindkettőt írásban (kedvesen, érdeklődve), de semmi válasz ...

Ügyvéd nélkül nem hiszem, hogy menni fog.... lehet, hogy ügyvéddel sem. :-(

Két dologba meg lehet próbálni belekapaszkodni. Az egyik az érdemtelenség, ha a nagykorú gyermek nem hajlandó a kapcsolatot tartani az édesapjával. De ez csak akkor működik, ha az édesapja akkor is próbálkozott, amikor a gyermek már nagykorú volt.
A másik az, hogy saját (és a kiskorú gyerekei) szükséges tartása rovására senki nem köteles nagykorú gyermekét tartani.

Kedves ObudaFan!

Köszönöm az érdeklődést. Természetesen nem titkolózom:

A férjem egy házasságból lépett ki 17 lvvel ezelőtt, hogy együtt folytassuk. Én már korábban elváltam. Én egy gyereket neveltem, ő kettőt hagyott ott. Szerettük volna, a törést tompítani, de a volt felesége a gyerekeket használta fegyverként. Még akkor is, amikor új családalapításba fogott. A láthatásokat lehetetlenné tette, a gyerekek egyre kevésbé értek rá az apjukkal találkozni. És minden láthatás idegtépő vitával végződött. Egy idő után így el is maradtak. (Egy ügyvéd néhány hete rávilágított arra, hogy bizony fel kellett volna venni a kesztyűt és gyámhivatal, rendőrség bevonásával rendet tenni. Mi azt gondoltuk, hogy a gyerekeknek egyáltalán nem tenne jót ez a durva beavatkozás ... és bíztunk abban, hogy a félreállással teremthető meg a lelki béke. De megtudtuk, ez 100 %-ig a férjem ellen fordítható.) S hogy miért voltunk ügyvédnél? A nagyobbik gyerek 22 éves. Külföldre távozott a barátjával, tanulni. Azt biztosan tudjuk, hogy a volt feleség kiváló állami vezetői állásban havonta keres annyit, amennyi sok családnak az éves jövedelme. Naivan arra gondoltunk, csökkenthető, megszüntethető a gyerektartásdíj egyik része. De nem. Majd ha lesz szakmája, ha ezt kinyomoztatjuk …
Mindeközben én elvesztettem a munkámat a gazdasági válságnak köszönhetően és hónapok óta nem találok másikat. Olykor már a közös gyermekünk ebédbefizetése is megterhelő, de ezek a tények – mint megtudtuk – indiferensek az ügyet tekintve.

Az olvasott esetekből látom, hogy tipikus a mi esetünk is. A férjem mindent otthagyott, se vagyonmegosztás, se lakáshasználat ... a személyes holmijainak 70 %-a ott maradt ... és maximális gyerektartartás. A gyerekekkel próbált kapcsolatba lépni (főként a nagyobbal), de reménytelen. Talán egyszer a csoda segít.
Ami az én torkomon nem megy le, az a nagyobbik továbbtanulása. Kiment külföldre, a gyerektartásdíjat vonják. Egy évvel ezelőtt egy ismerős ügyvéd hivatalos érdeklődésére az anyuka egy tömör levelet küldött, melyhez csatolta a lefénymásolt külföldi diákigazolványt, valamint azt nyilatkozta, hogy a gyereknek nincs jövedelme, ösztöndíja. Olvastam a megjelölt egyetem honlapján, hogy milyen ösztöndíjlehetőségek vannak a tanulmányi eredményhez kötötten ... de azt hiszem,ez is indiferens. Abszolút megértem, hogy az elvált apák miért trükköznek sokszor a fizetésükkel ... és azt is, hogy sokan hogyan lesznek földönfutókká.....

Ha valami vigasztalót tudsz, akkor azt hálásan köszönöm. :-)

Az ügy körülményeitől függ, amiről még nem árultál el sokat.

Ideális az lenne, ha megszünne a gyerektartásdíj fizetési kötelezettség ... de már az is eredmény lenne, ha egy fix összeg nem letiltással való átutalását ítélné meg a bíróság a fél évente bemutatott hivatalos iskolalátogatási igazolás mellett.

Lehetetlen?

És mit szeretnél elérni?