Szerintem a hivatalnak (gyámhatóság, bíróság) teljesen igaza van ebben.
Úgyhogy a gondnokságról le kell tegyen, amennyiben az öröklési szerződéshez is ragaszkodik.
Az ellenérdekeltség vizsgálatánál nem a felek szubjektív értékítéletének van jelentőssége, hanem pl. a kiforgatás veszélyének, ami így fennállna, a gyámhatóság és a bíróság pedig nem arra alapoz ilyen esetben, hogy várható-e tényleg, hogy megteszi-e, hanem arra, hogy a lehetőség adott-e egyébként rá.
Így a gyámhatóság, illetve a bíróság ezen álláspontja teljesen jogszerű.
Amúgy miért akarnak gondnoka lenni, ha egyszer eltartja Őket?
Intézetbe akarja dugatni? Mert az nem erre való...
A gondnoknak egyébként főszabály szerint - külön megállapodás hiányában - nem a gondnokolt gondozása, hanem "jogi képviselete" a feladata a különféle szervekkel és más személyekkel szemben.
Ptk. 2:19. § (1) bek.: A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá ítéletével - meghatározott ügycsoportok körében - azt a nagykorú személyt helyezi, akinek mentális zavara folytán az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége visszatérően vagy tartósan nagy mértékben csökkent, s jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon, társadalmi és szociális kapcsolataira is tekintettel nem biztosítható.
Ennek feltételét az előadottak alapján nem látom fennállónak amúgy, pont azért, mert jó kapcsolatban van ezek szerint a nagyszüleivel, eltartja Őket, megélhetésük biztosított.
Önmagában a gondozásra szorulás nem ok a gondnokság alá helyezésre.
A jogszabályi feltételek együttesen kell fennálljanak ahhoz
Az ideiglenes gondnokrendeléshez -a gyámhatóság csak erre jogosult amellett, hogy amennyiben a perindításra jogosult hozzátartozó nem indít felhívásra pert - további feltétel, hogy azonnali intézkedésre legyen szükség.
A cselekvőképesség teljes korlátozásához pedig további, illetve szigorúbb a követelmény, mégpedig a következő:
Ptk. 2:22. § (1) bek.: A bíróság az a nagykorú személyt helyezi cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá, aki belátási képességet mentális zavara folytán nagy mértékben állandó jelleggel csökkent, illetve teljesen hiányzik és ezért ügyei önálló vitelére képtelen.
Egyébként a cselekvőképesség gondnokság alá helyezéssel való korlátozásánál figyelemmel kell lenni még aarra, hogy:
- a gondnokolt jognyilatkozata csak akkor semmis, ha az arra hivatkozás az érdekében állt (Ptk. 2:24. §)
- a gondnokolt meghatározott körben gondnokság alá helyezése esetén is személyesen eljárhat (Ptk. 2:20. § (3) bek.)
- a gondnok és a gondnokolt cselekvőképesség részleges korlátozása esetén fő szabály szerint együtt hoz döntést (Ptk. 2:20. § (1) bek.), a gondnok csak kivételesen, azonnali intézkedést igénylő esetben járhat el önállóan (Ptk. 2:20. § (4) bek.), erről a gondnokoltat és a gyámhatóságot egyidejűleg értesíteni tartozik
- jogköre túllépéséért a gondnokolt felé kártérítési felelősség terheli (Ptk. 2:34. § (5) bek., nem beszélve a büntetőjogi felelősségről...
Nem hiszem, hogy akár nagypapának, akár Önnek ez valóban kell, úgyhogy gondolja ezt át mégegyszer szerintem!!