A láthatások gyakoriságában és egyes időtartamában a két szülőnek kell megállapodásra jutnia - figyelembe véve a nagylány véleményét ezzel kapcsolatban.
Aztán ha a megállapodás létrejön - és ezt le is írjátok és mindketten alá is írjátok -, onnantól annak működnie kell, ergo senkinek utólagos kifogása nem lehet. (Értsd: ha a lányod nem megy el az egyes láthatásokra azért a gyámhívatal téged von felelősségre - joggal.)
Nem könnyű a helyzet, mert ha a lány nem akar annyit lenni az anyjánál ill. az anyjával - bizonyos értelemben el is fogadható, hiszen alkalmasint jobb saját programja is adódhat, ugyanakor az esetleg elmaradt láthatást mielőbb pótolni KELL. (Nem számít bele az egyébként menetrendi láthatásokba.)
Bíróság, válóper, gyermekelhelyezés, t.díj, láthatás minél részéetesebb leszabályozása stb. Valamint a házastársi közös vagyon megosztása: ingatlan és ingóság dolga. Az esetleges hiteltartozások további "sorsa".
Rossz esetben akár 2-3 évre is bőven "programot" az mindkettőtök számára, és bírni kell idegileg, mert egy válás alapvetően a másik minél több idegi/anyagi kicsínálásáról szól...
Egy válási hercehurca során a gyermek adott esetben csak mint "fegyver" - lehet vele zsarolni.
Zárójelben: egy 14. életévét betöltött gyermek véleményét a bíróság már megkérdezi elhelyezés stb. dolgokban. A 16. életév betöltése után pedig meg akár át is költözhet a másik szülőhöz - a gyámhatóság hallgatólagos tudtával. (Mármint ha a szülők nem tudtak volna egyezségre jutni melykűjüknél is legyen a gyermek.)
"Lisa"
laikus hozzászóló
