Gyermekelhelyezés, válás...

Sziasztok, Apácska vagyok!

Sajnos csak most értem ide, délután anyácska írt az én és a saját nevével!
Persze egyetértettem vele, de kiegészítettem volna!

Kingus!
Mesélte Anyácska, hogy találkozott egy ismerős e-mail címével. Együtt használjátok?!?
Igen, egy anyának a gyerekei a legfontosabbak, de nem ez, vagy nem csak ez motiválja hogy velem maradjon!!! Ez édeskevés lenne! Ismerem!

A legelső, „topicnyitó” írásban is; csak a legkisebb gyermekemet szerettem volna megóvni!
„Mivel mind a három gyerek az Õ nevelésében van és papíron továbbra is így marad, lehet-e biztosítani, hogy a "megmaradt gyermekemet" ne vehesse el tőlem a későbbiekben, ha meggondolja magát?!?
Most a ház és a szoc-pol miatt nem célszerű leíratni.”

Később rájöttem, hogy a két nagyobbik gyermekemért is felelős vagyok!!!
Én igen!!! A herceg NEM!!!

„De nem merem még mindig elengedni a csöppségeket egy vadidegenhez, aki nem tud, a későbbiekben pedig nem biztos, hogy akar egyáltalán fedelet, vagy valami otthont biztosítani számukra! A szülői szeretetről és felelősségről pedig még szót sem ejtettem….
Pedig ez az ami a gyerekek szempontjából a legfontosabb!!!”

Sajnos úgy éreztem, Anyácska kezdte elhanyagolni a gyerekeket; Õ azt mondja nem, csak én kerültem sokkal közelebb hozzájuk. Meglehet!!!

A herceg azért jelentett lehetőséget számára, mert sokat beszélt egy szép életről, boldog jövőről (és múltról is), évenkénti több nyaralás…stb!
Az „őszintesége” és az álomvilág emlegetése (család, boldog múlt, jó kapcsolat a volt feleséggel, szép jövő…stb.), egy kicsit elszédítette Anyácskát….

Ahogy Õ fogalmazott;
„Lehet, hogy minden érzés csak az én agyam szüleménye volt, ÉN képzeltem magamnak 1 számomra ideális herceget, aki majd kiszabadít a várbörtönből és megad mindent nekem és a gyerekeimnek. Talán majd vele új életet kezdhetek, de az én hercegem sajna nem volt az a mesebeli gazdag szőke herceg aki felkap négyünket ( én+3gyermekem) és elvisz a saját várába és boldogan élünk amíg…. a többit + már tudjátok, mint a mesében, CSAK OTT!!
Még szőke sem volt nemhogy gazdag, nomeg vára sincsen!! Látjátok ez az átverés a chat!! Hiába megy át az egész utána a valóságba, akkor is már sajnos ott a virtuálba megalapozódott egy óriási tévhit rengeteg érzelemmel körítve és szinte nem is kell már a másik félnek semmit se tennie, hisz már megvan az alap meg rózsaszín felhőcske és úis belehabarodva érzed magad és csak azt hallod meg ami a fülecskéidnek kedves!!!

Megemlítem, hogy Anyácska elsőre egy gyors- és gépíró szakmát szerzett, tud helyesen írni (Word-ben írta), az esetleges hibákat kijavította.
A többi, kifogásolt hiányosság a chat-en való eligénytelenedés következménye!
Nem lesz Kazinczy Díjas.A herceg is tanulhatna (helyesen) írni!

Nem vette észre, hogy ez nem róla szól! Beleélte magát és ment utána!
Túl későn vette észre, hogy itt alapjában más a felállás!

A herceg írta neki, még május 23.-án (miután felszarvaztak);
„LÉGY OKOS, mert ezen sok múlhat, ez most az életed játéka, és a Game OVER után nincs több menet!!!”

1. EZ NEM JÁTÉK VOLT!
2. NEM CSAK ANYÁCSKA ÉLETÉRÕL vAN SZÓ!
3. VAN HÁROM VÉDTELEN CSÖPPSÉG IS!
4. MÉG ÉN IS LÉLEGZEM, ÉLEK! A CSALÁDHOZ TARTOZOM!

Ezeket az „apróságokat” (csöppségeket) Anyácska sem vette észre!
Akárcsak a barátnői, akik „Falaztak” nekik!!!

herceg;

Sokat szenvedtünk, többet, mint bármikor…
A család és az életünk ment rá…
Most próbálunk bízni a másikban újra…
Ezt a történetet nem nevezném sikernek, hisz itt Mi mindannyian vesztettünk; Anyácskával, és a Gyermekeinkkel együtt!!!
Szerintem megérdemeltünk volna egy kis nyugalmat, a szarkavarás helyett, amit folytattál!!!
Ne hízelegj, nem vagyok elég ügyes, mert nem tudtam rávenni majd egy hónapon keresztül, hogy legalább megkérdezzen téged is…és RÁJÖJJÖN!!!
Nem nyertem, mert csak akkor kaptam vissza, amikor már elengedtem, és kifelé mentem a kapcsolatból. Építeni kezdtem a saját külön életem…
Neked nem volt mit feladnod, hisz nem is vállaltál, és nem is tettél le semmit az asztalra…
Tét nélkül játszottál, és csak blöfföltél!!!
Ezek után a tiszteleted nem jelent számomra SEMMIT! BOCCS! Tartsd meg!

Belegondoltál egyszer is az egészbe?!?!
Mit él meg (és élhetett volna meg) az a három ártatlan kisfiú?!?!
Van fogalmad arról, mit is csináltál?!?!

Üdvözletem mindenkinek: Apácska

Csak köszönök mindenkinek, mindent!
(kiv. a "hercegnek")

• simi-

Kingus!

Már mindegy, hogy ki is vagy...
Azt írtad:
"Félelmetes az ahogy viselkedsz.Persze nyilván a gyerekek miatt."

Tájékoztatlak, hogy az egész esetről még július 1-jén, csütörtök hajnalban szereztem tudomást.
Péntek délután, amikor elengedtem a herceggel, a kórházba (ismerősünknek fia született), és még a szombati buliba is elengedtem azokkal, akik a "TE" e-mail címedet használják és falaztak neki, akkor történt, hogy megelégelve az akkori folyamatos hazudozását; szembesítettem a tényekkel!

Azaz, két napja tudtam és szóvá sem tettem!!!

Persze ezek után nem mentek sehova, csak szakítottak, "de most tényleg".
A szombati "alibibulit" és valódi randit is lemondta!

Elsőre felajánlottam, hogy bízom benne, mint anyában, ezért elengedem vele mind a három gyereket!
Nem biztos, hogy most a herceghez odaköltözhetnek...sőt!
Jó, akkor menj egyedül, vigyázni fogok a gyermekeimre!
Szeretnék a gyerekeimmel élni!
Rendben, akkor, ha nem tudsz odaköltözni, keressetek egy albérletet és éljetek boldogan!
Nem tudok hirtelen semmilyen albérletet!
Elköltözöm, és itt hagyom ezt, hogy együtt élhessetek!
Nem biztos, hogy a herceg ideköltözne, és fenn tudná tartani.
Fogadjam örökbe? Vannak saját gyerekeim! Mit akarsz még?

Ezután találkoztak és "szakítottak"!

Később megegyeztünk, hogy Gergő nálam maradhat.

Miután elvesztettük azt a lehetőséget, hogy az ismerősöm ad kölcsön 10.000.000.-Ft-ot, felajánlottam, hogy az Oktogonnál kap egy galériás, komfortosított, egyszoba, szükséglakást.
Később felajánlottam neki a XI. Ördögorom lejtőn lévő, kertes házat is! (A kettőt együtt!)

Mindvégig tudta, hogy nem fogom kisemmizni!
Tudta, hogy nem csak a gyerekek iránt, hanem iránta is érzek felelősséget!

"Felelős vagy a rózsádért!"

Ha érted mire gondolok!?!

"Kingának hívnak,folyamatosan olvasom, mert ÉRDEKEL mi történik a Simivel bár védelmében nem tudok tenni semmit!!!"

Simi védelmében tudtál volna segíteni, hogy megóvd attól a csalódástól és megaláztatástól, amit a hercegtől kapott!
Vagy legalább megpróbálhattad volna, "hiszen erről az e-mail címről falaztak neki!"
Úgy érzem, nem tőlem kell megvédeni, aki visszafogadtam, bízom benne, és segítem!!!

Elárulom, hogy nagyon jól esett, amikor a herceg utáni letargiájában hozzám fordult segítségért és engem hívott fel!
Éreztem, hogy bennem bízik, nem a barátnőiben, akik ugyanolyan naivak voltak!

„Ne tudjátok meg mit éreztem, és álltam ki!!!
Gyermekeim anyja megalázva, megtörve, szinte teljesen romokban… és nem tudtam mellette lenni, hogy segítsem…
Tartottam benne a lelket, másfél órás beszélgetés alatt megígértem, hogy bárhogy alakul az életünk nem fogom eltiltani a gyerekektől, sőt segítem Õt is, ha kell!!!”

Szólt, hogy mivel beázott a telefonja nem tudja kitörölni a herceg számát...

Tudod, aznap szavak nélkül értettük egymást…

Szóval, ha van időd, olvasd el az egészet a legelejétől és ha nem fáj gondolkozz!!!

Mi elvesztettük azt a lehetőséget, hogy részletre, minimális önerővel megvegyünk egy saroktelken lévő, 80nm-es házat, három sarokra az óvodától és az iskolától!!!
Az ismerősöm a kialakult helyzetben visszalépett!!! Amit megértettem...
Egyenlőre csak múltunk van...

"Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt."

sziasztok!

Mostmár utoljára irkálok, még nem jelentkezett senki a megjelentetés miatt de beleegyeznék ÉN is természetesen!
Sok ember tanulhat ilyen "happy end"-re végződő történetből! Hátha mások nem esnek a MI hibánkba és meg tudják előzni a bajokat!! Megéri!
És bocsi a sok szakembertől, hogy feltartottuk a Jogi Fórumot paragrafusok helyett ennnyi sok érzelmes és őszinte hozzászólással!!
De úgyis mindenki azér emberből van és tán valakinek még hasznára lehet!!!

köszönettel:-simi-

Szerintem lépjetek tul az egészen. Akik ártottak nektek azoknak nem érdemes magyarázkodni, akik nem, azok meg ugyis annak örülnek, ha minden rendben.

A bosszu semmire sem vezet. Felejtsétek el a herceget és a rossz tanácsadó barátnőket. Mindenki tette azt, amit jónak látott (a herceg is). Nem hinném, hogy ha bárki figyelmeztette volna simikét, elfogadta volna a figyelmeztetést. Hiszen eszerint simike végig olvasta a fórumot, és az elején már figyelmeztettem, hogy a chat nem az a hely, ahol hercegek várnak a hercegnőkre, hogy boldogan éljenek amig meg nem halnak.

Jobb másokat hibáztatni, de ha nálatok minden rendben lett volna, akkor herceg semmire sem ment volna. Emlitettem, ehhez legalább két ember kell. Natali is emlitette, hogy látszatboldogságban élt a feleséged, Te azt gondoltad boldog, legalább is annak kellene lennie. Nem volt az, ma már tudod.

A tanulság néha költséges, most nektek a saroktelekbe került.

Javaslom, hogy felejtsétek el a netet, sajnos ahogy elnéztem rossz tanácsadók is vannak. Kingus simikében próbált kétségeket ébreszteni (biztos, hogy az ő akarata a Te akaratod?), én pedig tudnék benned. Nem tettem és nem is fogom, de lehet, hogy megteszi más, ami rontani fog csak a kapcsolatotokon, hiszen kétségeket ébreszteni (a kis ördögöt beleültetni a füledbe) nem olyan nehéz.

Sajnos a nőknek ehhez különleges érzékük van, és ahhoz is, hogyan tegyenek tönkre egy jól müködő kapcsolatot (és akkor soha többet nem tudsz nyugodtan elaludni, mert mindig előjön a kisördög és a füledbe sugdossa, hogy majd meglátod... és akkor mást sem teszel, csak folyton a feleséged figyeled: hova megy, hogy viselkedik, nincs-e valami gyanus mozzanat).

Azt irtad elkezdtetek ujra bizni egymásban. Ez még olyan bizonytalan lábakon álló bizalom, hogy bárki megingathatja még. Ne hagyjátok.

Ne mással töródjetek, épp elég bajt okoztak mások, és épp elég keveset foglalkoztatok egymással. Tehát próbáljatok net helyett egymással foglalkozni, és minél többet beszélgetni (nem a hercegről, és nem a rossz tanácsadó barátnőkről.) És minél többet legyetek együtt (erdei séta, közös programok).

Ha most itt maradtok (fent a neten), rövid idő alatt ujra problémáitok lesznek. Ugy látom lesz aki tesz róla (és ugy látom nem a herceg lesz az).

Sziasztok!
Hááát.... Lehet, hogy elítéltek engem, de a következő a véleményem:
Informatikus lévén tudom, hogy mennyi fórum van a neten. (Magyar nyelvű több száz és azon belül is tagozódás) Szerintetek mennyi az esélye, hogy a "herceg " is olvassa a jogifórumot? Miért tenné? Nem ismerem a családi állapotát, de ha nős, akkor jogi tanácsot szeretne, hogyan váljon el? Ha válni készül, akkor mégiscsak valami elkezdődött "Anyácska" és közte. Ha pedig nem nős, akkor miért olvasná a "Gyermekelhelyezés, válás..." topicot? Értitek? Látjátok, innentől kezdve vált gyanússá számomra a dolog. Ha Ti lennétek ama bizonyos Herceg a fehér paripán és egyértelművé válna számotokra, hogy a "kalandnak" vége, akkor beírnátok ide a fórumra, hogy "Mea Culpa"? Nem hiszem. A másik dolog: Ebben a többszereplős játékban mindenki ismer mindenkit? Például nem tiszta számomra Kingus ill. Simike viszonya. Õk ismerik egymást? (Felettébb gyanús) Más. Többször elhangzott a "kiadás" kifejezés. Háát.... Kedves akárki(k)! Ne haragudjatok meg érte, de meg kell mondanom, szerintem semmi különös nincs a történetetekben.
Száz és száz ilyen és hasonló történet játszódik le napjainkban. (A miérteket ne firtassuk, de van véleményem erről). Az én történetem sokkal de sokkal kacifántosabb és érdekesebb mint a Tiétek, de én úgy gondolom:

1. nem tartozik senkire
2. nem vagyok megáldva írói vénával
3. saját lelki bajomat inkább elfelejteni szeretném, mint újra átélni, keseregni rajta.

Tahát szerintem némi alapot azért tartalmazó kész átverés show résztvevői vagyunk. Hm?

sziasztok,

végig az volt az véleményem, hogy nincs itt akkora baj, ezért örülök, hogy happy end lett a vége. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a story kezd elszappanoperásodni. A csúcson kell abbahagyni, és a katarzis már megvolt ...

Remélem már csak mi vagyunk a szereplői. Henriknek oka van aggályra: Anonim Balekból egyszercsak Zoltán György lett, előszőr egyes szám harmadik személyben irt Balekról, majd mivel senki nem foglalkozott a személyiségváltással, folytatta, mintha mi sem történt volna: a történetet.

Herceg tudhatott a forumról mondjuk Simikétől vagy Kingustól. Inkább Kingustól, aki ahogy elnéztem Simike barinője volt.

Nem az számit, hogy valóságos volt vagy nem, hogy átverés volt vagy nem, hanem az, hogy ilyen történetek sajnos vannak - bizonyitja ezt Henriké, amely hasonló ehhez -tehát tanulságos volt. Henrik házassága felborult, talán büszkeségből, talán mindenkinek jobb igy, talán mindenki bánja csak nem tudja hogy hozza helyre, vagy talán senki sem bánja - most még.

Gyógyir mindig mindenre van, talán kivülállók mindig jobban látják mi történik, de sajnos sosem nekik kell meglépni a dolgokat, hanem az érzelmektől tulfütött feleknek. Attilának most is igaza van, mi még pletykálkodtunk egyet a dolgon:))))

Kérdésem: Ha 19.-én volt tárgyalás, de én csak 21.-én kapom meg postán az ellenbeadványt, ez elegendő ok-e új bírói kérelemhez? Illetve miért lehet új bírót kérni?
Tisztelt Derill! Remélem nem okoztam problémát?-ámbár nem így képzeltem el...

Uj biró kijelöléséhez nem, mert nem biztos, hogy a biró tehet róla. Uj tárgyalás kitüzéséhez viszont igen. Elfogultság miatt lehet uj birót kérni, de azért az elfogultságot bizonyitani kell.

Problémát nem Ön okozott, ha felhiv, megbeszéljük.

Uj biró kijelöléséhez nem, mert nem biztos, hogy a biró tehet róla. Uj tárgyalás kitüzéséhez viszont igen. Elfogultság miatt lehet uj birót kérni, de azért az elfogultságot bizonyitani kell.

Problémát nem Ön okozott, ha felhiv, megbeszéljük.

Hallalihó Mindenkinek! Ide füleljetek!

Ma délelőtt voltam a II. ker.-i Gyámhivatalnál, ahol felhomályosított CS.H., hogy az elmaradt láthatásom miatt - ha az idén még nem volt felszólítva az anya, akkor megírja a felszólítást, hogy tartsa be az ítéletet. Ha az idén már kapott ilyent, jön a pénzbírság. Viszont:
1., ez a procedúra évente ismétlődik,
2., az elmaradt láthatás ezzel "ugrik", tehát nem követelhetem tovább a pótlást!
Csodálatos, remek!

Szia Tutucs!

Szerintem félreinformáltak. A láthatást minden esetben pótolni kell, ha a felek nem egyeznek meg az ellenkezőjében. Gondolom nem ez történt...

Ez tényleg baromság, de az a baj, hogy jogszabályba is ütközik, ha tényleg ezt az infót kaptad.

A Csjt. 92. § (6) bekezdése értelmében a kapcsolattartást szabályozó birói döntés végrehajtásáról a gyámhivatal köteles gondoskodni. Nem tudom, hogy nekik mit jelent az, hogy végrehajtani, de a jogszabályok alapján azt, hogy pótoltatni kell az elmaradt kapcsolattartásokat. Tehát addig végez a gyámhivatal végrehajtási cselekményeket, amig a pótlás meg nem történik.

A Gyer. 30. §-a értelmében az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, tehát jogszabály teszi kötelezővé.

A 33. paragrafus értelmében előbb fel kell szólitani az anyát, hogy tartsa be az itéletben és jogszabályokban foglaltakat (és ebben a fenti szabály miatt a pótlás is benne van), ha nem teszi, tehát nem pótolja az elmaradt kapcsolattartást, a a (3) bekezdés értelmében a végrehajtásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, tehát végrehajtási birságot kell kiszabni, vagy az Áe. más végrehajtási intézkedését kell alkalmazni (ez a fokozatosság alapelve miatt van igy).

Az Áe. 82. § (3) bekezdése szerint a birságot kiszabó határozatban határidőt kell adni a kötelezettség teljesitésére, ha addig nem teljesiti, ismételt birság szabható ki.

Az Áe. 83. paragrafusa azt is előirja, hogy a hatóságoknak a végrehajtási eszközök közül azt az eszközt kell alkalmaznia, amely várhatóan a leghatékonyabban biztositja a kötelezettség teljesitését. Ha a birság eredménytelen, akkor tehát más eszközt, akár karhatalmat, vagy ha várhatóan az is eredménytelen, akkor a gyermekvédelem más eszközét.

Ez a más eszköz védelembe vétel a Gyvt. 68. paragrafusa alapján, amelynek keretében a szülőt kötelezik különböző dolgokra, pl. egyrészt hogy tartsa be a határozatban foglaltakat, másrészt pszichológiai vizsgálatra, akár kezelésre is kötelezhetik. Ha ennek nem tesz eleget, akkor a védelembe vétel nem érte el azt a joghatást, amit kellett volna, és a jegyző ezt jelzi a gyámhivatalnak, az iratanyagot pedig átadja más intézkedés meghozatalára.

Ez a más intézkedés egyrészt a gyermekelhelyezési per meginditása, másrészt ha szükséges, akár a gyermek azonnali kiemelése a gondozói családból (mivel a gyermek érzelmi, erkölcsi fejlődését az anya a kapcsolattartás akadályozásával sulyosan veszélyezteti), és más arra alkalmas személynél történő elhelyezése.

Ez nem feltétlenül a másik szülő, de ha ő alkalmas a nevelésére, akkor ő. Ha nem, bárki más lehet.

Javaslom továbbá, hogy amennyiben az anya rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást, tegyél ellene feljelentést a kerületi rendőrségen kiskoru veszélyeztetése miatt a Gyer. 33. paragrafusa alapján.

Csjt. Családjogi Törvény 1954. évi IV. törvény
Áe. Államigazgatási Eljárási Törvény 1957. évi IV. tv.
Gyvt Gyermekvédelmi Törvény 1997. évi XXXI. törvény
Gyer. az előző végrehajtási rendelete 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet

Hivatkozz minderre, amit irtam.

Az ESZCSM fórum létezik, de a 07.27.-ei kérdésemre a mai napig még nem kaptam választ. Mindenesetre mindennap ellenőrzöm, ha történik valami itt jelentkezem.

Derill!
A pótlást akkor is lehet kérni, ha a gyerek beteg volt?
És az elfogultság akkor "megáll", ha egy bíró barát bíráskodik ugyanazon a városi bíróságon? (Már) csak barát, de a kapcsolat régi, az ügy új.
Várom válaszod, köszönöm! Üdv.: Vlenke

vlenke!
Amit tudok: Igen, ha a gyermek beteg volt, és ezért nem láthattad, pótolni köteles a másik fél. Kérés nélkül, a legközelebbi alkalommal, amikor lehet.
Ezentúl jogod van orvosi igazolást kérni, hogy valóban beteg volt-e.
A többiről nem tudok nyilatkozni.
Sok sikert: Tutucs

Bocsi, elfoglalt voltam pár napig, és nem néztem fel. Igen, pótolni kell, ahogy Tutucs is irta.
Az elfogultság: bizonyitani kell, hogy tényleg baráti a kapcsolat, akkor megáll. De a döntésekből is megállapitható adott esetben. Az elfogultság egyébként képlékeny dolog, az ügyvédek előszeretettel hivatkoznak rá. Sokszor nem is konkrét ügyféllel szembeni elfogultságról van szó, egyszerüen egy berögzött szemléletről, vagy néha - ez inkább közigazgatási ügyekben és nem peres ügyekben merül fel - hozzánemértésről.

Amikor a szemlélet azt mutatja, hogy a biró erőteljesen nőpárti - láttam olyan itéletet, ami kimondta, hogy azért itéli az anyának a gyereket, mert "ilyen korban a gyereknek nagy szüksége van az anyjára". A gyermek kicsi volt ugyan, de már rég nem szopott, és véleményem szerint legalább ugyanilyen mértékben van szüksége az apjára is, tehát ez egy totálisan elfogult döntés. Nem konkrétan abban az ügyben elfogult a biró, hanem általánosságban a nőkkel szemben.
Ha a történetet nemek nélkül néztem volna, tuti nem olyan döntésnek kellett volna születnie. A történet a következő: egy pár összeházasodik, és jobb hiján az anyóshoz költözik. A helyzet már ekkor sem rózsás, ugyanis nem közös szobában laknak. Az anya beteg, nem nagyon képes a gyermeket önállóan ellátni, ezért az anyós és az apa segit. Majd mivel egy-két dolgot az anya elcsesz, idővel mindent kivesznek a kezéből. Nem szoptatja a gyermeket - ő arra hivatkozik, hogy eltiltották a szoptatástól. Nyilvánvalóan ez nem igaz, hiszen ha egy nő szoptatni akar, nincs az az isten, aki képes eltiltani, nemhogy egy anyós. Később a nő már szinte semmit nem csinál otthon. Az iratok alapján az állapitható meg, hogy azért, mert az anyós bár mindent megmutat, hogy hogyan kell, ezután beleköt, hogy ez sem jó, az sem jó - tehát vagy nincs türelme kivárni, mig ténylegesen meg is tanulja a nő, vagy tényleg nem volt képes a nő megtanulni vasalni, porszivózni stb. (nyilván ezeket is tanulni kell, nem mindenkinek megy elsőre pipecül) az anyós egyszercsak kitiltja a lakásból a nőt, de a gyereket nem adja oda. A gyerek tehát az apai háztartásban marad, aki egyébként gondozta a gyermeket, és képes is volt rá, többnyire azonban az anyja csinált mindent, mert az apa dolgozott nap közben. Ezek után a biróság az anyának itélte a gyermeket a fenti indokkal.

A történet lényege tehát: az anyós erőteljesen beleszólt a fiatalok életébe, ez nagymértékben közrejátszott a kapcsolatuk megszakadásában. Az anyós - 40-50 éves háztartási gyakorlata után - természetesen mindent pipecül csinált a háztartásban, amire a beteg és gyakorlatlan fiatal feleség nem volt képes olyan szinten. Az iratokból nem állapitható meg, hogy mennyire volt lusta is a meny, ezt nyilván csak ők maguk tudják. Ezután az anyós Önhatalmulag kivonta a közös szülői felügyelet alól a gyereket. Ezek az indokok amellett szólnak, hogy az anyának itéljék a gyermeket. Viszont az iratok szerint az anya tényleg nem volt képes a gyermek ellátására, a gyermek már hónapok óta az apa gondozásában volt, aki viszont képes volt ellátni, tehát a gyermeknek az állt volna érdekében, hogy maradjon az apai háztartásban, hiszen ott jobban ellátott volt. Az anya (azt hiszem) szklerózis multipexe miatt valószinüleg egyre kevésbé lesz képes a gyermeket ellátni, jelenleg az apjával közösen gondoskodnak a gyermekről - az apja nagyon idős. A szép az egészben az, hogy folyamatosan az apai kapcsolattartás megvonását kérte a biróságon - indok nélkül, ám amikor az apja kórházba került, akkor azonnal az apához fordult, odaadta a gyermeket pár napra, mert belátta, hogy ő maga nem képes ellátni.

A biróságok azon álláspontja alapján, hogy a gyermek elhelyezésén lehetőleg nem változtatnak, és a gyermek érdekeit veszik figyelembe az elhelyezésnél, az apánál kellett volna a gyermeket elhelyezni. Ha mégis az anyánál helyezték volna el, akkor semmiképp sem lehetett volna arra hivatkozni, hogy azért, mert ilyen kicsi gyereknek szüksége van az anyjára. Miért? Az apjára nincs? Márpedig a diszkrimináció tilalma szerint ugyanolyan mértékben?

„vagy tényleg nem volt képes a nő megtanulni vasalni, porszivózni stb.”
Vagy..... Ténylegesen nem is akarta.
„Az iratokból nem állapitható meg, hogy mennyire volt lusta is a meny” Nagyon! Erre tanúm is van, mint ahogy arra is, hogy hazudozott.
„Ezután az anyós Önhatalmulag kivonta a közös szülői felügyelet alól a gyereket. ”
Nem önhatalmúlag, és nem kellett kivonni, mert eleve nem is akart (!) csinálni semmit sem a gyermek körül, sem a háztartásban. Szintén a tanúm.
„Az anya (azt hiszem) szklerózis multipexe miatt valószinüleg egyre kevésbé lesz képes a gyermeket ellátni, ”
Stimmel a szklerózis, jelenleg már menni sem tud szerencsétlen, de a láthatásaimat meg tudja tagadni,- beteg a gyermek- hivatkozással.
A gyermekelhelyezés megváltoztatására indított peremben viszont ezt (a betegsége romlását) nem igazán akarják figyelembe venni.

Kedves Tutucs:))
Elhiszem amit irsz, de amit én irtam le, az kizárólag az iratanyag alapján megállapitható tényeket tartalmazza. Feltételezésekbe pedig nem szivesen megyek bele. Az iratanyag amit láttam nem támasztotta alá azokat amiket irsz - az ellenkezőjét sem - erre vonatkozóan tényeket, konkrét bizonyitékokat nem tartalmazott. Amiket Te leirsz azok a saját, és édesanyád elmondásából adódóak, természetesen lehetnek igazak is, de lehet, a saját szempontod. Az is elképzelhető, hogy minderre vannak bizonyitékaid is (elfogulatlan tanuk stb), de mint irtam, én csak azokra tudok hivatkozni, amiket az általam megismert iratok bizonyitanak.

Kedves Derill!
Valóban, az iratokból ez nem derül ki, mert ezen tanúmat nem hallgatták meg. A XVII. ker.-i Családsegítő munkatársát. (miért?)
Más: ide másolom az ESzCsM-fórumon kapott választ, szerintem a Te idevágó hozzászólásod részletesebb, jobban hasznosítható nekem, a laikusnak. Köszönet érte.

Tisztelt Uram!

A 2004 július 29-én érkezett hozzászólásra, mely az apa kapcsolattartási jogának biztosításával függ össze, az alábbiakban válaszolok:

A kapcsolattartás meghiusítása esetén a gyermeket gondozó szülőt a gyámhatóság első alkalommal figyelmezteti, ha ez nem vezet eredményre akkor pénzbírsággal sújthatja. Ennek összege maximum 100.000 Ft és a gondozó szülő mindaddig ismételten pénzbírsággal sújtható amíg a kapcsolattartást nem biztosítja.

A kapcsolattartás akadályozása esetén a gyermek védelembe vételét is lehet kérni, ekkor a gyermekjóléti szolgálat nyújt segítséget abban, hogy a gondozó szülőt „jobb belátásra bírja”, illetve a kapcsolattartásra jogosult szülővel való mediálásra is kisérletet kell tegyen, hiszen a kapcsolattartás akadályozásának oka az esetek többségében a két szülő közötti viszony megromlása.

A kapcsolattartási jog nem évül el, a szülő bírságolása nem jelenti azt, hogy azt nem kell pótolni, de az előfordulhat, hogy két évvel korábbi kapcsolattartás pótlására már nincs lehetőség, illetve a pótlás elrendelése nem szolgálja a kiskorú érdekét. Pl. abban az esetben ha a kapcsolattartás már folyamatossá vált és a szülő rendszeresen magával viheti gyermekét, kialakulhat az a helyzet, hogy a pótlás elrendelésének következtében a gyermek hosszabb ideig egy hétvégét sem tölthetne a gondozó szülővel, megszokott környezetében. Ezekben az esetekben mérlegelni kell azt, hogy mi a gyermek érdeke.

A korházban tartózkodó anyát valóban méltánytalan lenne büntetni, azonban a gyermek gondozását átmenetileg ellátó nagyszülő figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha a kapcsolattartást nem biztosítja, azzal a gyermek fejlődését veszélyezteti, ami azt is eredményezheti, hogy a gyermeket a gyámhivatal -az anya korházi kezelésének idejére - ideiglenesen az apánál helyezheti el. Erről a gyermek anyját is tájékoztatni kell, mert a kapcsolattartás biztosítása az ő kötelessége, akár olyan úton is, hogy a gyermeket gondozó nagyszülőt kéri fel arra. A feleknek tudomásul kell venni azt, hogy a gondozó szülő betegsége következtében kialakulhat az a helyzet is, hogy a gyermek az apa gondozásába kerül, ezért még súlyosabb következményei lehetnek a gyermek fejlődése szempontjából annak, ha az apa ellen nevelik, a vele való kapcsolattartást nem biztosítják.

Abban az esetben ha Ön a II. kerületi gyámhivatal eljárását törvénysértőnek ítéli meg, a fővárosi gyámhivataltól kérheti felügyeleti intézkedés megtételét.

Tisztelettel:

Ágoston Zsuzsa

Előzmény: 2. Hozzászólás, Tutucs, 2004.08.10 23:02

Derill!
E-mail ment erre a címre.

Sajnálom Tutucs. Olvastam a kérdésed a honlapon, de egyrészt elég rosszul volt megfogalmazva, másrészt direkt nem válaszoltam, szerettem volna, ha onnan jön a válasz. Amint látod jött is. Nem egészen értek vele egyet, mert hát a jogszabály az jogszabály, ha egyszer elmaradt a kapcsolattartás, és az anya hibájából, azt pótoltatni kell, két év ide vagy oda, akkor is. Az elévülési idő ugyanis 3 év. Ráadásul ha a hivatali mulasztások miatt évül el, kártéritési per inditható. A tanács egyébként nagyon gyermekcentrikus. Azt viszont, hogy mi szolgálja a gyermek érdekeit szintén ember dönti el és innentől kezdve nézőpont kérdése.
Azt gondolom az sem szolgálta, hogy az anya akadályozta a kapcsolattartást, és emiatt kimaradt néhány hétvége, amikor a gyerek egyáltalán nem láthatta az apját. Ha emiatt a gyerek több hétvégét van az apával, az egyáltalán nem gond, márcsak azért is, mert egyébként meg hét közben az anyával van. Ez sokkal kevésbé káros, mint amikor a gondozó szülő akadályozza meg a kapcsolattartást, hiszen ott hét közben nincs az apával a gyermek, tehát hetekig, adott esetben hónapokig, évekig nem láthatja az apját. Azt is elfelejti ki volt. Ez tehát a szemléletbeli különgség, én másképp látom, ő is másképp.

Egyébiránt viszont teljesen korrekt a tájékoztatás.

Sziasztok!

Nekem két gyönyörű gyermekem van(Márk 6 éves, Milán 3 éves), akiket már több mint másfél éve egyedül nevelek mivel a feleségem egy új kapcsolata miatt lemondott rólunk. A szétköltözésünk után a gyes-t mivel a kicsi még csak két éves volt és a családi pótlékot a nevemre írtuk és minden rendbe is ment amíg vége nem lett a feleségem kapcsolatának négy hónap után. Bár addig alig-alig látogatta a gyerekeket után már azzal fenyegetőzött, hogy ha nem láthatja akár este kilenckor a gyerekeket akkor az apja pisztolyával ront be a házamba és mindenkit megöl. Ez azért volt különösen ijesztő, mert körülbelül két évig állt erős antidepresszánsok által pszcihiátriai kezelés alatt, illetve több öngyilkossági kisérlete volt már tinédzser kora óta (bár én ezt csak később tudtam meg). Azután lett egy újabb kapcsolata és a Dia ismét eltünt egy időre. A tavalyi nyári szünetbe mindössze tíz napott tudott a gyermekeivel eltölteni amiből az ötödik napon segítséget kért mert nekem meg kellett értenem, hogy 'ő nem csak a gyerekeiért él'. Mi eközben békésen éltünk édesanyámmal és a gyerekekkel, az óvodábancsak jókat mondtak a gyerekekről ( na jó a kicsi egy picit 'bunyósabb' típus), az ovoda pszihológusa elismerően beszélt arról, hogy mennyire kiegyensúlyozottak a fiúk, eközben az anya HÁROM! alkalommal járt az óvodában, hogy fogadóórát kérjen az óvónőktől, hogy megtudja milyenek is a gyerekei, mert állítása szerint én semmiről sem tájékoztattam. Idén Június negyedikén mikor a második tárgyalásunk volt gyermekelhelyezés ügyében(amire el sem jött személyesen) az ügyvédje a teljes Július hónapot kérte láthatás céljából. Én belementem az együttműködés reményében. A feleségem még az útleveleket is elkérte tőlem, hogy elmennek nyaralni amiből semmi nem lett, viszont az élettársa akivel hat hónapja van együtt Augusztus elsején felhívott, hogy nem hozzák soha többet vissza a gyerekeket, mert ő új családot alapít velük! Azóta még azt sem engedik meg, hogy beszéljek a gyermekekkel vagy, hogy legalább a hangjukat halljam. Pedig a Márk(a nagyobbik fiú) Július utolsó hetében már sírvafakadt amikor találkoztunk, hogy ár nem bír ki még egy hetet az anyjánál. De mivel én nem akartam eltiltani őket, hiszen mégiscsak az 'anyjuk' megnyugtattam, hogy csak hat alvás és találkozunk. Ez már húsz alvással ezelőtt volt... Képtelen vagyok megtalálni őket a bíróság pedig a sürgősségi ideiglenes gyermekelhelezési kérelmünkre 08.04-én öt munkanapot igért, hogy meghozza a határozatot, de még mindig nem történt semmi. A rendőrség pedig nem hajlandó keresni őket, pedig azt sem tudom egyáltalán az anyával vannak-e, hiszen nem hallottam a hangjukat sem három hete. Kérek mindenkit aki esetleg tudna bármi ötlettel segíteni a fiaim felkutatásában jelezze felém bármilyen módon.

Nagyon köszönöm
Ladinszky Gábor

Sziasztok!

Szeretnék felvilágosítást kapni vállással kapcsolatban: 13 évi házasság után, két gyereket hátrahagyva januárban eljöttem otthonról, mert nem bírtam tovább. Az okokat nem akarom részletezni. Júniusban közös megeggyezéssel beadtuk a válókeresetet, mindenben sikerült megeggyeznünk, a bíróság szeptemberre tüzte ki a tárgyalást. Kérdéseim: Mindenképpen lesz-e békéltető tárgyalás, és ha igen miért, van-e valamilyen jogszabály erre? A bíróság dönthet-e másképpen, mint a közös megeggyezésben leírtak, (pl: láthatás, gyerektartás, közös vagyon megosztása). Én igazán azért érdeklődöm, mert ha már valahogy egy kapcsolat végleg megromlik, szeretnék a hivatalos dolgokon mielöbb túllenni.

Köszönettel:
Józsi