gyermekláthatás

„Ha kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezel, akkor mondd el nekik, hogy miért ellenzed az ilyen, gyermekek későbbi nyugalmát megzavaró, veled nem egyeztetett találkozást, és mutasd be a határozatodat. Kérd, hogy nyugodtan tájékoztassák az apát mindenről, de a gyermekekkel kapcsolattartási időn kívül csak úgy találkozhat, ha azt veled előzetesen egyeztette, ha ezt nem tudja igazolni, akkor az iskola ne biztosítson külön találkozást.”

A saját szülője megzavarja a saját gyerekének nyugalmát?
Persze, ha egy bűnöző, aki veszélyezteti a saját gyerekét. Azonban ha nem ilyen, akkor nehogy már zavarja a saját gyerekének nyugalmát!
Épp ezért nem térnek ki a végzések, erre a témakörre, csak ha a különélő szülő látványosan veszélyezteti a saját gyerekét!
Egyébként érdeklődhet, és adhat egy puszit! Bölcsiben oviban iskolában!

A gyermekjólléti szolgálatok reklámozása nagyon jó feladat. Azonban szinte veszet fejsze nyele, mert alig van jogkörük, amivel beavatkoznának.

A legutóbbi hozzánk forduló apuka példáját írnám ide. Lakáson belül anyuka, vagy valamelyik családtagja, gondatlanságból amputálta (csonkolta) a gyerek, (4 éves,) egyik ujjának végét. Apuka bejelentést tett. Volna. A gyámügy elhajtotta, még jegyzőkönyvet sem vettek fel. Merthogy ideiglenes elhelyezés van érvényben. A gyermekjóléti szolgálatnál is bejelentette az esetet, ők 4 hete nem keresték meg anyukát egy kérdés erejéig sem.
Fel akarta jelenteni anyukát a rendőrségen kiskorú veszélyeztetése miatt. Azonban. Ismeretlen tetteseként akarta megtenni, mivelhogy anyuka nem köteles tenni terhelő vallomást sem magára, sem családtagjára nézve. És ha vádol, akkor mivel csak a tény van, de bűnös nem lesz, könnyen anyuka jelentheti fel őt. Azt mondták neki meg se tegye, 30 nap után megszüntetik a nyomozást.
Mi maradt? Egy gyerek csonka ujjal, bűnös nélkül.
Kiben bízhatott volna apuka? Rendőrség, gyámügy, gyermekjólét.
Kitől kapott segítséget? Senkitől!
Ennyit a reklámozásról.

Ha a van jó ötleted kíváncsian várom!

Miután a szüleim elváltak, bármelyikük is panaszkodott, nagymamám mindig annyival intézte el: „ki milyet szakajt, olyat szagol.”
Mit lehet hozzátenni? Igaz.

Köszönöm a kiegészítést.
A kérdéses ügyben a férj "satuban" akarja tartani a feleségét miközben ő már éli világát...

Monalisa, nudzsúd!
Sajnos, a gyámhivatal indíthat eljárást, ha ilyen korú gyermeket egyedül hagynak. Főleg, ha a másik szülő a „nyakukra ül”. Igazat adok monalisának, hiszen a mai gyerkőcök minden tekintetben érettebbek, mint mi voltunk ebben a korban, nekünk még sem volt lehetőségünk arra, hogy pl. 20 éves korig járjuk a középiskolát, mégis – viszonylag épen :) - felnőttünk. Sőt, vidéki gyerekként, épp csak betöltöttem a 14-et, de mivel a középiskola a megyeszékhelyen volt, már egyedül kellett utazgatnom, és a kollégiumban az életemet szerveznem. Mint a többieknek is. Csakhogy, ne felejtsük el, hogy akkor még nem volt gyermekvédelmi törvény, és nem volt divat, hogy az elvált szülők kapcsolattartási cirkuszokkal bombázzák a gyámhivatalokat.
Volt már szerencsém gyámhivatalhoz, ahol az apát a hivatal kiskorú veszélyeztetése miatti eljárással fenyegette meg, mert a 15 éves gyereket a házban hagyta egyedül tanulni, ő meg addig az udvaron, a melléképületben dolgozott. Természetesen ezt is a másik szülő nehezményezte. Nem állt volna meg a vád, de a gyámhivatal valóban ezzel fenyegetőzött.

Kedves 2fiúanyukája!
Látatlanban még nehezebb ilyen kérdésre választ adni, mint akkor, ha az ember jól ismeri a teljes családot. Én úgy látom, hogy sokat hibáztok mindketten. Amíg a szétváló felek között a harag tart, addig egyedül nehéz jó döntéseket hozni, és ez természetes. Viszont néhány hiba, vagy rossz döntés nem jelenti azt, hogy maga az ember rossz. Sajnos, a családtagok és a barátok nem mindig merik megmondani az igazat, vagy ők is részrehajlóak, és az ő véleményükkel sem mentek sokra. Úgy gondolom, hogy az adott, általad leírt esetben valóban rosszul járt el az apa. Ha a gyermekeket ilyenkor nem csapja be, akkor nem tiltanám meg az ilyen találkozásokat, így viszont, lehet, hogy igen.
A tanárok nem nagyon tudják, hogy ilyen esetben mikor mi a helyes, de azt gondolom, hogy törekszenek a legjobb megoldásra. Ha kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezel, akkor mondd el nekik, hogy miért ellenzed az ilyen, gyermekek későbbi nyugalmát megzavaró, veled nem egyeztetett találkozást, és mutasd be a határozatodat. Kérd, hogy nyugodtan tájékoztassák az apát mindenről, de a gyermekekkel kapcsolattartási időn kívül csak úgy találkozhat, ha azt veled előzetesen egyeztette, ha ezt nem tudja igazolni, akkor az iskola ne biztosítson külön találkozást.
Mint látod, az utóbbi időben folyton a gyermekjóléti szolgálatokat „reklámozom”, de azért teszem, mert a gyakorlataim során kizárólag jókkal találkoztam, és tudom, mekkora terhet vehet le ilyen esetben egy szülő válláról a kívülálló szakértő segítsége, és a segítő beszélgetések.

Tiszteletem.
Kaméleon lenne egy kérdésem ha tudnál válaszolni megköszönném.De ha bárki tud azt is.
Az apa a hét elején az iskolában járt utazott 400 kilométert,hogy a gyermekek tanulmányi eredményéről informálodjon.Aminek a magam részéről örültem,hisz azt hittem tényleg érdekli a fiaink sorsa.
A tanárnő aznap hívott fel,hogy a volt férjem megkérte vigye le nekik a fiukat és Ők ezt az Én beleegyezésem nélkül meg is tették.Az iskola felülírhat több határozatott?Bíróságit,jegyzőit?
Megigérte a nagyobb fiúnak,hogy most hétvégén jön értük,hisz Ővé a szünet első fele a karácsony majd két napja és ezek után nem jelent meg.3 hónapja nem jött a gyerekekért ismét.
Tehát Én vagyok az elidegenítő anya?!

Gondoltam is...

Ami pedig a nagylány alkalmankénti egyedül maradását illeti egy középiskolás korú már elég érett lehet ahhoz hogy ilyesmi helyzettel meg tudjon bírkózni.

Ha a férjed bepanaszolna te majd elmondod: a dajkálás ideje lejárt, a kérdésben a bizalmon a hangsúly.

A férjed már nem "urad és parancsolód" - főleg ha már különutakon jár...

Nem tudom a barátom odavinni, mert a férjem kijelentette, hogy ne merjem....majd ez egy másik kérdés lesz valahol.:)
De mégis a lányom mikortól aludhat otthon magában, ha egyébként gondoskodom az étkezéséről? 15 és fél éves, elengedem egyedül máshová is, feljelenthet a férjem a gyámügyön, ha egyedül otthon marad egy- egy éjszakára?

Ha a férjed minden hétvégén elmegy otthonról akkor a barátodat miért nem hívod oda ezen időre magatokhoz?! Gondolom előbb-utóbb együtt éltek majd hármasban...

A lányodnak nincs-e egy jó barátnője (= osztálytársnője) aki alkalmasint ott aludna nálatok, ergo a két leányzó vigyázkodna egymásra. Vagy egy rokon ill. neked valaki munkatársnő akihez a lányod egyik-másik hétvégére elmehetne?!

Nézd, az apával "a" kapcsolattartás otthon egész héten biztosított, így a jelen sajátságos helyzetben a saját hétvégédet szerintem neked kell valahogy szabaddá tenni.

Vannak kényszerítő intézkedésre lehetőségek, de hogy önmagában hatékony lenne-e, az a résztvevők hozzáállásán és személyiségén múlik elsősorban. Akár Te, akár a gyermek maga is kérheti a gyámhivatal segítségét ebben az ügyben, azonban nagyon fontos számításba venni, hogy a gyermek érdekeit mennyiben szolgálná egy ilyen eljárás, vagy az így kikényszerített és csak esetlegesen megvalósuló időnkénti apai gondoskodás.
Ezzel a módszerrel általában nincs a sikerre túl nagy esély.
Véleményem szerint a legcélszerűbb megoldásnak az látszik, hogy megkeresed a problémával a helyi gyermekjóléti szolgálatot, és kéred, hogy alapellátásban nyújtsanak segítséget a gyermekkel kapcsolatos gondjaitok megoldásában. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a családgondozó jobban megismerje a családtagokat, a körülményeket, és úgy tudja – lehetőleg mindnyájatokkal együtt – meghatározni, adott problémára mi lehet a legjobb megoldás. Amit az ember maga vállal, azt könnyebben teljesíti is.

Keves fórumozók!

Tanácsot szeretnék kérni a gyerekláthatással kapcsolatban. A volt férjemmel még egy házban élünk, van egy 15 éves lányunk. A volt férjem egyáltalán nem komunikál velem semmiről. Neki is van egy kapcsolata (akihez hétvégente elmegy) és nekem is. A lányunk velem szeretne maradni a vagyonmegosztás után. Mivel még egy házban lakunk ezért a férjem kijelentette, hogy nem tart igényt a hétvégi láthatásokra és minden hétvégén elmegy otthonról. Én elköltözni sehová nem tudok, a vagyonmegosztás lehet hogy elhúzódik még évekig. Akkor az azt jelenti, hogy én nem tudok hétvégente nyugodtan elmenni itthonról( vagyis semmikor nem tudok estére nyugodtan elmenni), mert akkor a lányunk egyedül marad itthon. Lehet kötelezni egy apát a láthatásra? Vagyis minden második hétvégén arra, hogy gondoskodjon a lányunkról?
Köszönöm a választ!

Felhívom a figyelmed arra, hogy amit írtál, éppen azt hívják személyeskedésnek. Bár nem tartozik rád, de ha a munkanélküliséget továbbra is érvként szeretnéd használni, tájékoztatlak, hogy kicsit világosabban láss:
Egyrészt: munkanélkülinek lenni nem szégyen, és nem jelenti automatikusan azt, hogy az ember megzakkan és magába roskad. Mint ahogyan nem lesz a saját ügyének rabja minden elvált apa sem.
Másrészt: egy jogellenes rendkívüli felmondástól számomra nem dől össze a világ, és mivel viszonylag jól ismerem a lehetőségeimet, joggal számíthatok arra, hogy egy sikeres munkaügyi per végén elkönyvelhetem, hogy egyetlen napot sem töltöttem munkaviszonyon kívül. Emellett, úgy vélem, ha nem is külön fizetésért, de alaposan kiveszem a részem a munkából így is. A napjaimat egészen jól kitölti a heti két napos önkéntes munka egy idősotthon elfekvőjében, ahol olyan idős emberek vannak, akikre a drága gyermekeik csak az időt sajnálják. Kitölti az önkéntes munka egy családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál, vagy a heti több órás, szintén ingyenes és önkéntes gyermek korrepetálás egy családok átmeneti otthonában, vagy éppen a szociális munkához szükséges egyetemi tanulmányaim. Emellett, ahogy másoknak is ajánlottam, munkanélküliként kihasználtam az átképzés lehetőségét, ami napi 8 órában 10 hónapos tanfolyamot jelentett a két héttel ezelőtti zárásig. Nem teljes a lista, de remélem, kielégítőnek találod, és talán átgondolod azokat a sztereotípiákat, amelyek a munkanélküli státusszal kapcsolatban (is) befolyásolnak.
Én nem dicsekedhetek valóban azzal, amivel Te (??), hogy jogi végzettségem lenne, azonban a gyermekekkel és a szociális szakmával kapcsolatos szabályozásokat kitűnően megtanultam, évek óta sikerrel alkalmazom, és csak akkor állítok valamit, ha a tanulmányaimból, a tapasztalataim alapján, vagy az adott területen dolgozó barátaim megkérdezése után biztosan tudom, hogy az a jó válasz.
Írj nyugodtan zöldségeket a kapcsolattartás szabályairól úgy, hogy közben magad is küzdesz vele, de ne kötözködj, örülj annak, hogy mások még elnézőek veled és kijavítanak. Én többször nem kívánlak figyelmeztetni. Ha úgy véled, hogy helyes, amit gondolsz, nyugodtan alkalmazd a saját életedben, másokat ne vezess félre!

kaméleon

Talán a folyamatos megregulázásom helyet érdemes volna a részedről helyesnek titulált válaszokra koncentrálnod.
Valamivel kiváltottam nálad a megtisztelő figyelmet, de néha már sok a tapadásod. Legfőképpen azért mert túl sokat képzelsz magadról, és olyan blődségeket írsz, hogy csak kapkodom a fejem. Olyan képzelt elsőbbséggel ruházod fel önmagad, amihez kissé kevés vagy. Ez az alpári lehengerlő stílusod, belső disszonanciát feltételez rólad, és talán nem gyenge személyiségzavarra is rávilágít. Azért mert nincs munkád haragszol a világra, de hidd el a világ nem tehet arról, hogy éppen mindenkinek elege van belőled! Talán magadban kellene keresned a hibát!

A legutolsó baklövésedre visszatérve alapvető fogalmi tévedésben vagy pl, amikor összemosod a kapcsolattartási időpontokat. Ezért elárulom neked: a rendkívüli kapcsolattartás felülír mindent. A karácsony, mint rendkívüli kapcsolattartási időpont beleszámít a kétnapos ünnep fogalmába. Tehát nem alkalmazható együtt az éves rendes kétheti, és rendkívüli kapcsolattartás. Hogy írjam még, hogy megértsd?

Igazad van, elnézést kérek, hogy feltételezésekből indultam ki. Rossz szokás. Sajnos, ahogy írtam, mivel szó szerint nehéz most az egyezséget értelmezni, nem lehet biztosat mondani. Az viszont 100%, hogy ha mégcsak nem is a hivatalosan közzétett szünet első felére tart igényt, ahogy az egyezség szól, akkor csak kérhet, és egyezkedhet, nem diktálhat a különélő. Mást nem vagy köteles elfogadni. Tehetsz belátásod szerint. Ha a gyermeknek jó, téged sem lehetetlenít el a kérés, akkor teljesítsd, vagy ajánlj más, számodra elfogadhatóbb alternatívát. Semmi nem kötelező.

kaméleon: köszönöm.
Nem arra voltam kíváncsi, hogy elmarasztal e a gyámhivatal, hanem arra, hogy az egesség erre a speciális esetre vonatkozik e.
Apa már most közölte, hogy a szünet kezdő napján nem jön a gyerekért. Megadta a téli szünet egyik napját és onnan számolja a téli szünetnek a felét. Ebben az esetben?

Ha arra vagy kíváncsi, elmarasztalna-e a gyámhivatal, ha az apa végrehajtási kérelemmel él, mert a gyermeket a téli szünet idejének felében nem engeded át, arra csak a lakóhelyed szerint illetékes gyhivatali ügyintéző tudja a biztos választ.
Nagyobb esélye van annak, hogy úgy ítélik, köteles vagy a szünetben így is átadni a gyermeket, hiszen a bíróság az esetedben előrelátóan, egyszerre foglalta a határozatba mind az óvodás, mind az iskolás korra vonatkozóan, hogy a szünetekben az apa hosszabban jogosult a gyermekkel együtt lenni. A kapcsolattartás csak akkor tölti be a funkcióját, ha a gyermek rendszeresen ismétlődő rövidebb időszakokban és időnként hosszabban is együtt lehet a másik szülővel. A határozatotoknak egyértelműen ez a célja, és ha a gyermeket a betegségtől függően az apa is el tudja látni a saját háztartásában az ünnepi időszak alatt, az, hogy nem jár oviba, nem jelenti, hogy az apját sem láthatja.
Természetesen, mivel a határozatokat jobb híján betű szerint kell értelmezni, és e szerint arra most nem mondhatjuk egyértelműen, hogy végrehajtható, az ügyintézőtől függ, milyen következtetésre jut, ha hozzá kérelem érkezik. Viszont, ha most nem adod, az apa valószínűleg a végrehajthatatlan határozat módosítását fogja kérni, és nem éppen a Te javadra szól, hogy ilyen módon, ha csak lehet, akadályozod a kapcsolattartást.

Tisztelt Fórumozók!
Gyermekem 5 éves elmúlt állandó orvosi kezelése miatt az intézményvezető az óvodai nevelésben való részvétel alól felmentette.
Bíróság által helyben hagyott egyességünk a következőképpen szól: "időszakos kapcsolattartásra jogosult a gyermek nagyobb óvodai, iskolai szünidejének első felére" Gyermekem nem jár óvodába, vonatkozik e rá a téli szünettel kapcsolatos időszakos kapcsolattartás?

„Ha időszakos hétvégére esik a kétnapos ünnep, akkor a második nap jár.
Az első az anyáé.”
Ez a mondat úgy helytelen, ahogy van. Akárkire vonatkoztatod. Sem különélőre, sem gondozóra nem áll ebben a formában. Ugyanis, a határozatok, egyezségek, egyediek. A bíróság olyan határozatot hoz, a felek úgy állapodhatnak meg, ahogy a gyermeknek és nekik a legmegfelelőbb. Ha a megállapodásban nem szerepel külön, hogy az ünnepek első napja a gondozó szülőé, akkor nem az övé. Csakis akkor, ha az adott ünnep nem kapcsolattartási időszakra esik. (Tök mindegy, hogy folyamatosra, vagy időszakosra.)
Adott esetben, a kérdező külön megjegyezte, hogy a határozatukban leírva csak az van, második nap az apáé. Pont. A kétnapos ünnep pedig nem időszakos hétvégére esik annak, akinek éppen most csak a folyamatosa van, és a szünet második fele jár neki. Időszakos most csakis a dec.26-a lesz. Az ünnepnek nem minden napja időszakos kapcsolattartás.

Határozatba foglalás hiányában, anyának akkor maradna az első nap, ha ez nem apás hétvégére esne. Az, hogy az ünnep második napját a határozatban külön kiemelik, arra szolgál, hogy a különélő ne maradjon ki, és nem következik belőle semmi más. A gondozó szülőt kifelejtik ilyenkor. Ja. Nem helyes, de ez a jogszerűséget nem befolyásolja. Mint tudjuk.

Sió, nem baj, hogy szülőként nem érted, de a válaszodat olyan határozottsággal adod a kérdezőknek, hogy azt hihetik, biztos. Ráadásul volt, hogy azt közölted, jogi végzettség birtokában jelentkezel itt, és ha látják ez is azt erősíti, hogy készpénznek vehetik, amit mondasz:
„Szakértőként 2 szakterületen meg szoktam időnként jelenni a bíróságon, azért ebben segít a sosem használt jogi végzettség.”
Ez nem személyeskedés, hanem egyszerű figyelmeztetés. Sok reményt nem fűzök sajnos ahhoz, hogy megkülönbözteted a személyeskedéstől, és nem folytatod az érthetetlen harcot azokkal, akik nem támadni, hanem – a kérdezők érdekében – jó szándékkal figyelmeztetni akarnak.
Ha a hibát észreveszem, tudom javítani, de nem tudok mindig odafigyelni arra, hogy ki mit ír. Mindenesetre, ezentúl anélkül javítalak, hogy megszólítanálak.

Nem a gondozó szülőnek írtam amit írtam, merthogy szavaiból azt vettem ki hogy ő a különélő szülő. Tehát a különélő szülőnek írtam.
Egyébként fejezd be a személyeskedést.

A családgondozó a kliensének nem lehet sem családtagja, sem barátja, sem haragosa, stb. Gondolom, nem a húga a ti családgondozótok. Ha a „sajátotok” munkájával kapcsolatban kifogásod van, akkor azt a szolgálat vezetőjének jelezheted. Nem biztos, hogy rosszul végzi a munkáját amiatt, mert a kolléganője rokonáról van szó. (A gyámhivatalnál is jelezheted egyébként az ilyen kifogást.)
Látatlanban erről nem lehet ítélni, de mint látod, a húga nem sok sikert jelentett a volt feleségednek, hiszen nem eredményt ért el, hanem kifejezetten rossz úton halad. Ezt minden családgondozónak tudnia kell, ha húg, ha nem.
A gyámhivatal nem vádol meggondolatlanul veszélyeztetéssel senkit csak amiatt, mert valaki „követelőzik”. Hagyd, hadd végezzék a dolgukat, miközben maximálisan együttműködsz. Most ennyit tehetsz.

Épp a húga dolgozik a csgondozóba( gondolom ő okosítja ki)

A kiemelésre csak nagyon nehezen szánja rá magát minden szakember. Olyan szülőnél is maradhat gyermek, akivel szemben ilyen eljárás indul, és a kiemelés sem végleges. A fenyegetettség arra mindenesetre jó lehet, hogy az öntörvényű, veszélyeztető szülő észbe kapjon és változtasson. Azt nem igazán tartom helyesnek, ha eljárás közben visszakozol. Továbbra is azt gondolom látatlanban a legmegfelelőbb megoldásnak, ha a gyermekjóléti szolgálatnál megkeresed a családgondozótokat, és vele megbeszéled, hogy hajlandó vagy a legteljesebb együttműködésre, segítsen abban, hogy az eljárás mellett a lehető legpozitívabb változás történjen. Ha a családgondozó megfelelően felkészült szakember, akkor bízom benne, hogy menni fog.

Mit tegyek?

Kaméleon, köszönöm a válaszod.
Semmiképpen nem akarom, hogy kiemeljék a fiamat, valahogy visszakéne vonatni ezt a feljelentést? A gyh. kezdeményezte, igaz, hogy én követelőztem, de már bánom, ha ez az ára. (Igazából ráijeszteni akartam, azt hittem pénzbüntetés lesz vagy ilyesmi, de a fiamat nem engedem kiemelni.
Üdv: Atti