Válóper előtt!

Ha a lakás közös tulajdon, akkor legfeljebb a használati jogát ítélik az egyiküknek - de az osztatlan közös tulajdon fennmarad. (Hacsak nem kérik annak a megszüntetését is. Jobb lenne.) Így aztán a kölcsönszerződés kötelezettjei is egyetemlegesen ők maradnak. (Hacsak a vagyonmegosztás keretében arról is nem kérnek és kapnak másféle döntést.)

Üdv!
Olyan kérdésem lenne,hogy egy ismerősöm válni szeretne.A lakás,amit valószínűleg a házastársa kapna a 2 kiskorú gyermek miatt közös néven van.Törlesztőrészleteit ismerősöm fizeti,eladni nem akarják. Ha elválnak vagy elköltözik,akkor a törlesztőrészletek kire fognak hárulni? A választ előre is köszi.

Bár a köznyelvben a házassági bontóperek első tárgyalását, ami után általában kötelező a halasztás, éppen e tulajdonsága miatt gyakran hívják békítőnek. :)

Köszi! :-)
Nem tudom! Még erőt kell gyűjtenem! Nagyon félek, hogy elveszítem a fiamat! :-(

Külön békítő tárgyalás már nincs, de a bíróság a per bármely pontján megkísérelheti a békítést, ha esélyt lát a sikerre.

Itt válaszolgat egy alattad. :)

Azt hiszem fel kellene keresnem egy ügyvédet. Abban tudnál segíteni, hogy hol találok egy nagyon profi ügyvédet, aki tud nekem segíteni? Mennyibe kerül egy jó ügyvéd egyáltalán? :-( Természetesen azt szeretném ha minden rendeződne közöttünk, és szeretne újra, de ha neki nem megy, mert gondolom ő is próbálja, akkor én sem tudom ráerőltetni ezt. Valamiért már nem vagyok jó vagy elég neki. Gondolom emiatt csapdában érzi magát és ezért támad engem. De ez már másik fórum. Elnézést! Próbálkoztam családterápiával is, de az szerinte pénzkidobás. Úgy tudom van valami békéltető tárgyalás is. Vagy az csak formai dolog?

Az, hogy melyik szülőnek mekkora a keresete, gyermekelhelyezési perekben a legutolsó szempontok között van. Nyilván fontos, hogy az a szülő, akinél a gyermek lesz, tudjon jó körülményeket biztosítani, de egyrészt ez nem csak a pénztől függ, másrészt a pénzügyi egyensúlyt a nagyobb összegű tartásdíj javítja.

De, nagyon köszönöm a válaszod!!!

Hát igen, ezt eddig is tudtam, hogy ha a gyerek nálam van akkor valószínűleg nem kerülök utcára. De engem nem is az érdekel igazán, hogy ki tud e tenni, hanem az, hogy a gyereket el tudja e venni tőlem, ha van pénze. Sokszor hallok olyat hogy pénzzel mindent el lehet intézni és én ettől félek.

Hát azt, hogy a gyermek kihez kerül, a leírtakból nem lehet megítélni. Azért az valószínű, hogy ha a gyermeket neked ítélik, akkor tulajdonjogtól függetlenül valamilyen formában vagy bennmaradhatsz a lakásban, vagy olyan mértékű lesz a gyermektartás (esetleg mellette a házastársi tartás), hogy egy albérlet mellett az még a létfenntartásra is bőven elég lesz, ha a férj tényleg jómódú.

A Családjogi Törvény (az 1952. évi IV. törvény, a továbbiakban: Csjt.) tartalmazza a gyermek elhelyezésének, valamint a gyermekelhelyezés megváltoztatásának szabályait. A gyermek elhelyezésénél és az elhelyezés megváltoztatásánál elsôsorban a gyermek érdekét kell szem elôtt tartani.
Változatlanul döntô szempont tehát: a gyermek mindenekfelett álló érdekének védelme. Ez a társadalmi folyamatok hatásaként az ítélkezési gyakorlatban több vonatkozásban is új módon merül fel. A kérdés egyre árnyaltabb megközelítése szükséges, mivel folyamatos változások következnek be a család belsô életében, szerkezetében és feladataiban. Egyúttal azonban a gyermekes házasságok felbomlásának viszonylag magas száma miatt indokolt követelmény a szülôk felelôsségtudatának elmélyítése.
A család egységének megbomlása a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elô, egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlôdését. A gyermek ugyanis legtöbbször továbbra is mindkét szülôjével, teljes családban szeretne élni. A társadalom ezért joggal várja el a szülôktôl, hogy múló érzelemváltozások, meggondolatlan kalandok, fellobbanó indulatok, hirtelen támadt összetûzések nyomán kialakult helyzet hatása alatt ne bontsák meg a család egységét.
A bíróságnak ezért mind a házassági bontóperben [Csjt. 18. § (1)-(2) bek., Pp. 285. §], mind pedig a különélô házastársak között a házasság felbontása nélkül indult gyermekelhelyezési per során vizsgálnia kell, hogy van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez fôként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülô ôszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítô tevékenységét a szülôk közvetlen környezete is támogatja.
A bíróságnak arra kell törekednie, hogy erôsítse a gyermek sorsáért való szülôi felelôsségérzetet. Ennek érdekében szükséges, hogy a bíróság a felek elôtt a család szétesésének hátrányos következményeit feltárja. Erre a házassági bontóper bármely szakában sor kerülhet. Kívánatos, hogy a bíróság a figyelmet a házastársi kapcsolat, a család, a szülô és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítô szerepére irányítsa. Ezeknek és más körülményeknek a feltárásával a bíróság a feleket arra a meggondolásra késztetheti, hogy gyermekük érdekében - de saját érdekükben is - kíséreljék meg a családi életük helyreállítását.
Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartása a gyermek érdekét sem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülôjétôl érzelmileg elszakad.

1. A szülôk különválása egymagában nem érinti szülôi felügyeleti jogaikat és kötelezettségeiket [Csjt. 72. § (1) bek.]. Abban az esetben azonban, ha a gyermek a szülôk megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülônél nyert elhelyezést, a felügyeletet ez a szülô gyakorolja, kivéve, ha a szülôk kérelmére a bíróság a gyermekelhelyezéssel egyidejûleg közös szülôi felügyeletet rendelt el, illetve a szülôknek a közös szülôi felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyta [Csjt. 72. § (2) bek.].

A közös szülôi felügyelet gyakorlását a jogszabály csak a szülôk közötti teljes egyetértés, maximális együttmûködési készség esetén teszi lehetôvé. Ez jut kifejezésre abban, hogy a közös szülôi felügyeletet a bíróság csak a szülôk közös kérelmére rendelheti el, illetve hagyhatja jóvá a közös szülôi felügyeletre vonatkozó egyezségüket. A szülôknek a közös szülôi felügyelet iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttmûködni a közös szülôi felügyelet során, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására [12/1995. (VI. 22.) IM r. 1. §-a]. A közös szülôi felügyelet elrendelésének a feltétele a gyermek elhelyezésének megállapodással vagy ítélettel történô rendezése.
A közös szülôi felügyelet csak addig tartható fenn, amíg rendeltetésének betöltésére képes. Ezért az bármelyik szülô kérelmére megszüntethetô, ha a szülôk már nem tudnak együttmûködni, feltéve, hogy a megszüntetés a gyermek fejlôdése szempontjából is indokolt [Csjt. 72. § (3) bek.]. Ilyen kérelem elôterjesztése esetén azonban a közös szülôi felügyelet fenntartása aligha szolgálhatja a gyermek érdekét. A közös szülôi felügyelet megszüntetése esetén a szülôi felügyeletet a továbbiakban az a szülô gyakorolja, akinél a gyermeket - a közös felügyelet elrendelésével egyidejûleg - elhelyezték.

2. A szülôk általában maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. A szülôknek azonban olyan megoldást kell választaniuk, amely a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlôdését legjobban biztosítja. A gyermek elhelyezése ezért nem lehet a rossz értelemben vett alku tárgya. Ha tehát a szülôknek a gyermek elhelyezésére vonatkozó egyezsége nyilvánvalóan ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt nem hagyhatja jóvá [Csjt. 1. § (2) bek., Pp. 148. § (2) bek., Pp. 290. § (3) bek.]. A gyermek elhelyezésére irányuló kereseti kérelem hiányában hivatalból is úgy intézkedik, ahogy az a gyermek érdekének a legjobban megfelel [Pp. 290. § (1) bek.].

A bíróságnak az egyezség jóváhagyása elôtt figyelmeztetnie kell a feleket, hogy megegyezésüknél ne legyenek ki nem mondott fenntartásaik, ne vezesse ôket már eleve olyan szándék, hogy késôbb majd - új perben - a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérik. A házastársak alaposan gondolják meg, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság által jóváhagyott egyezségük köti ôket; annak megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól csak a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén kérhetik, és az elhelyezés megváltoztatására késôbb is általában csak kivételesen, a jogszabályban elôírt szigorú feltételek megléte mellett kerülhet sor.
A fentebb kifejtettek abban az esetben is irányadók, ha a szülôknek a gyermekelhelyezés kérdésében való megállapodására nem a házasság felbontása iránti perben, hanem külön perben került sor.
A Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése szerint - a szülôk megegyezésének hiányában - a gyermeket annál a szülônél kell elhelyezni, akinél a kedvezôbb testi, értelmi és erkölcsi fejlôdése biztosítva van; ha a szülônél történô elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történô elhelyezést maga is kéri.
A gyermek elhelyezésének alapvetô szempontja: a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintô minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagyása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelôen érvényesüljön.
A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülôket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik, alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás ôszinteségét, a gyermeknek a szülô iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülôhöz való kötôdését, a szülô nevelési képességét, az iskoláztatási lehetôségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülô környezetében van jobban biztosítva.
Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez a környezettanulmány, a bölcsôde, óvoda, iskola véleménye, megfelelô esetekben a pszichológiai szakvélemény. Ennek beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellô alapossággal felderített tényállás alapján - az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel - várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elôsegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést.
A gyermek elhelyezésénél irányadó összes körülmény feltárásának és mérlegelésének szükségessége nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintô egyes körülményeknek egyes konkrét esetekben különösen nagy jelentôségük lehet.

1. A családon belüli munkamegosztás gyakorlata lényegesen megváltozott annak folytán, hogy a nôk tekintélyes része keresô foglalkozást folytat. A háztartási teendôknek, a gyermek gondozásával kapcsolatos feladatoknak az egyik házastársra hárítása sérti a házastársi egyenjogúságot. Az a házastárs - akár férfi, akár nô -, aki az említett kötelezettségek teljesítésével bizonyította, hogy alkalmas a gyermek körüli teendôk ellátására, a gyermek életkorától és nemétôl függetlenül, egyenlô feltételekkel igényelheti a gyermek nála való elhelyezését.

Önmagában a gyermek nemének és életkorának tehát nem lehet döntô szerepe az elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valamennyi körülményének egymással összefüggésben történô vizsgálata során értékelhetô, különösen azzal kapcsolatban, hogy a gyermek nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget. A gyermek nevelésében, ellátásában ténylegesen tanúsított magatartás mérlegelésével hozható a gyermek érdekében álló bírósági határozat.

2. A gyermek egészséges személyiségfejlôdését az segíti elô, ha megszokott környezetében, ôt szeretettel körülvevô személyek gondozásában nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelô környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitôl a szülôk kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülô közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsôdleges jelentôsége. Az egészséges fejlôdést elôsegítô környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövô körülmények között jelentôségének megfelelôen kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni.

Esetenként a gyermek érdekében mégis meg kell változtatni a gyermek környezetét. A bírósági határozat alapján a gyermeket kiadni köteles szülô súlyosan vét a gyermek érdekei ellen, ha - a törvényes rendelkezéseknek közvetve vagy közvetlenül ellenszegülve - a gyermeket magánál visszatartja. Az ilyen - erôszakkal vagy más jogellenes magatartással - teremtett vagy fenntartott helyzet ezért általában még akkor sem adhat alapot az állandóság - mint a gyermek elhelyezésénél figyelembe veendô körülmény - döntô súllyal való értékelésére, ha ez az állapot hosszú ideje áll fenn. A gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható következtetés abból, ha a szülô a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülôtôl, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek ahhoz kerüljön, akinél a bíróság elhelyezte. A szülônek kötelessége felkészíteni a gyermeket arra, hogy a másik szülôhöz kerül, a fogadó szülônek pedig kötelessége elôsegíteni, hogy a gyermek úgy szokja meg új otthonát, hogy a régi környezetében megszokott személyekkel, így különösen a másik szülôvel megfelelô kapcsolatot tarthat fenn.
Súlyosan esik a szülô terhére, ha - szembeszegülve a bírósági határozattal - különbözô eszközökkel (pl. új perek ismétlôdô indításával) akarja megakadályozni a gyermeknek a másik szülôhöz kerülését, abban bízva, hogy - az állandóság szempontjára tekintettel - a gyermek végül is nála marad. A bíróságnak alkalmaznia kell mindazokat a jogi eszközöket, amelyek bármelyik szülônek az erôszakos, önkényeskedô, a bírósági határozat kijátszására törekvô magatartását meggátolják. Ha valamelyik szülô a gyermeket egyoldalú elhatározással, önkényesen viszi el a gyermeket jogszerûen magánál tartó szülôtôl, megfelelô rendelkezéssel (pl. ideiglenes intézkedéssel) olyan helyzetet kell teremteni, hogy a jogszerûen eljáró szülô érvényt szerezhessen jogainak.

4. A Csjt. 24. §-a szerint a házastársak hûséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek. A házastársi hûséget sértô magatartás akkor értékelhetô a gyermek elhelyezése körében, ha az a családdal szembeni felelôtlenséget, önzést, közömbösséget juttatja kifejezésre. A családi élet felelôtlen megbontása, a házastárs, a gyermek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy ez a szülô rendelkezik-e a gyermek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal.

Ennek az elvnek a helyes érvényesülése érdekében azonban a bíróságnak törekednie kell annak felderítésére, hogy milyen elôzmények vezettek az életközösség megszakadására. Ha ugyanis a visszamaradó házastárs szeretet nélküli, tûrhetetlen magatartásával, netán tettlegességgel vagy esetleg a házastárs számára elviselhetetlen más magatartással (pl. sorozatos megaláztatás, megszégyenítés, kíméletlen önzés) maga idézte elô a házasság megromlását, a másik házastárs távozását, ez éppen ennek a szülônek a nevelésre való alkalmatlanságára szolgálhat - az összes körülmények körében terhére mérlegelendô - bizonyítékul.

Sziasztok!

Sajnos nem nagyon tudtam még visszolvasni, illetve amit visszaolvastam nyújtott segítséget.
Szeretnék elvállni a férjemtől, mert nagyon megromlott a kapcsolatunk. Van egy 3 éves fiúnk. Férj nem akar vállni, de már nem akar tőlem semmit. Én szeretném még megmenti a házasságunkat, évek óta próbálkozom vele, hogy minimális érzelmet kicsikarjak irányomba, nem hajlandó sem erre, sem bármiféle kompromisszumra. Nagyon sokat veszekszünk, ha nincs probléma akkor csinál valamit, hogy legyen. Apróságokba beleköt, semmi nem jó amit én csinálok. Ha fölszedek pár kilót, akkor kövér vagyok, ha lefogyok akkor meg túl sovány... Nem is akarok ebbe bele menni. A helyzet a következő: Fél évet éltünk együtt közös albérletben. Aztán ő kapott egy lakás a szüleitől, ahová ketten költöztünk be. Ott éltünk 4 évet, majd összeházasodtunk. Házasság után beköltöztünk egy új közös lakásba. Ott kb 2 évig éltünk. Sajnos én meddő vagyok így lombik kezelés után született egy fiúnk aki most három éves. 1 éves volt amikor beköltöztünk az új jelenlegi lakásunkba. Mikor én megemlítem neki, hogy én nem bírok így tovább vele élni, akkor azt mondja, hogy válljak el, de azt tudjam, hogy ő engem akkor kitesz az utcára és a gyereket is elveszi tőlem. Gyakorlatilag ezzel tart sakkban. A házasságunk eddig sem volt tökéletes, de az utóbbi hónapokban még rosszabb lett. Lassan másfél éve járok meddőségi kezelésre, mert eddig úgy volt, hogy szeretnénk még egy babát. De most már rájöttem, hogy nem is még egy babaát szeretnék, hanem úgy élni mint akkor amikor az első gyerekre vártunk.
Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy amíg együtt éltünk ő szépen lassan lépkedett előre a ranglétrán, úgy, hogy most igazgató, a szülei is jómódúak. Nekem már nem élnek a szüleim segíteni senki nem tud se anyagilag, se lelkileg.
Végülis a kérdésem annyi lenne, hogy tényleg előfordulhat, hogy elveszi tőlem a gyereket és kitesz az utcára? Inkább maradjak így ahogy vagyok (bár az egészségem a sok idegeskedés miatt nem az igazi)? Ha van rá esély, hogy elveszik a gyereket inkább nem lépek semmit. MOst volt az öt éves házassági évfordulónk, de kilenc éve élünk együtt.
Köszönöm előre is a választ.

Az ingatlan fenntartásának költségei főszabályként a használót terhelik. Tehát az a követelésed, hogy az ott nem lakó tulajdonostárs fizesse a rezsi felét, nem is megalapozott.
Gyermektartás-díj megállapítását a bíróságtól, keresetben kell kérni.

Lala köszi a gyors választ, de akkor mi a módja, hogy fizessen a tulajdonrésze után? Egy fizetésből képtelen vagyok mindent kifizetni. Tud valaki megoldást?

„Jogsértő-e ha lecserélem a lakás zárját ebben az esetben és kiadtom a szobáját, hogy tudjam fedezni a költségeket?”

Nem akadályozhatod meg a tulajdona használatában.

Amennyiben a zárat lecseréled, és megtagadod számára kulcs biztosítását, akkor ezzel megteremted számára a lehetőséget, hogy a tulajdonrészének használata miatt használati díjra tarthasson igényt. Ha tehetné, de saját döntéséből nem lakik ott, akkor erre nem tarthat igényt.

Az előző témához hasonló lenne a kérdésem :
Férjem válni akar, de még nem egyeztünk meg a vagyon megosztásról. A lakásunk tulajdonrésze fele-fele arányban oszlik meg. Eddigi egyezségünk szerint ő a rezsit fizette és hozzájárult a gyermekek taníttatásához, én pedig a háztartás költségeit viseltem (kaja, javítások, mosás, ruházkodás, egyéb). Újabban csak alkalmanként jár haza, nem eszik itthon, és a fizetési kötelezettségeinek is l -2 hónapos elmaradással tesz eleget. Azzal fenyegetőzik, ha nem úgy történik a válás körül minden, ahogy ő akarja, nem fizet semmit.
Kérdésem, ha elhagyja a lakást és nem fizet, a rezsi költségeit rajtam hajtják-e be, annak ellenére, hogy a számlák az ő nevére jönnek?
Hol kell bejelentenem, ha a gyermekek után sem fizet?
Jogsértő-e ha lecserélem a lakás zárját ebben az esetben és kiadtom a szobáját, hogy tudjam fedezni a költségeket?

Mivel a bank nem áll perben (válóperben nem is állhat), meg aztán a bankkal szerződtek, a bíróság nem fogja a bankot köteezni semmire. Meg kell nézni a szerződést, ha ott a barátnőd adóstárs, akkor a bank az egész összeget behajthatja rajta. Az más kérdés, hogy a közös vagyon megosztásánál ő követelheti, hogy erre tekintettel nagyobb részt kapjon.

A válóper során a közös hitelt - adósságot - pl. úgy lehet megfelezni, hogy a hitel életközösség megszakadásakor fennálló összege fele részének megfizetésére kötelezi a bíróság a barátnőd férjét a barátnőd javára. De attól tartok, az a megoldás, hogy a "banknak megadni, hogy tőle vonják a felét", nem kivitelezhető. Ehhez az kellene, hogy a barátnőd férje bemenjem a bankba és módosítsák a hitelszerződés törlesztésre vonatkozó feltételeit - erre viszont, szavaidból kitűnően (ismeretlen helyen tartózkodik, stb.) nincs esély.

Ha a férj ismeretlen helyen tartózkodik, nem akar a tárgyaláson megjelenni, az nem akadálya a bontóper lefolytatásának, csak egy picivel hosszadalmasabb és költségesebb lesz (de tényleg csak egy picivel) az eljárás.

Sziasztok.

Barátnőm most áll válás előtt.Van még közösen felvett hitelük, aminek a törlesztése még nem járt le.Miután a férj elhagyta, természetesen egy fillért sem fizetett a továbbiakban.Lakcíme ismeretlen, bejelentett munkahelye nincsen.Így a törlesztőrészleteket a munkában álló barátnőmtől próbálják levonni.A férj fizetni nem akar.Mit lehet itt tenni?A valóper során a hitelt is el lehet felezni, a banknak megadni, hogy tőle vonják a felét?Milyen esélyekkel indul a barátnőm ebben az ügyben, hogy ne neki kelljen mindent kifizetni?Illetve ha a férj lakcíme ismeretlen, és a bíróság előtt meg sem akar jelenni, akkor hogyan mennek a dolgok?

Megegyezni sosem árt, de ha eleve feltett kézzel közeledsz felé, akkor ne várd, hogy számodra kedvező lesz a megegyezés. Kérd az 50%-ot, aztán ha neki lesz annyi esze, hogy felhozza az ingatlan dolgot, akkor ki lehet egyezni kisebb tartásdíjban, de az ingatlanban meg ő enged. Egébként az ő helyzete a nehezebb, mert az ingatlan vonatkozásában neki kell bizonyítani, ha szeretne valamit.

Közben teljesen veletlenül egy ügyvedbe botlottam, aki azt mondta, hogy ha en az 50%-omat követelem, akkor majd a ferjem elöveszi a bizonyitekait, hogy a lakas felere valo penz az öve volt, ertekpapirban, amit az adasvetelkor szabaditott fel es utalt at az elözö tulajnak, majd a sogorom utalta neki a masik felet, amit szinten rögtön utalt tovabb... tehat meg ha allitanam is, hogy de en is kaptam a szüleimtöl pont annyit, nem tudom bizonyitani, ö viszont a maga reszeröl mindent. Es ilyen modon nem itelnek nekem a felet...
:-(
javaslata szerint meg kell egyeznünk...

Itt két külön dologról van szó. Akár német jogot kell alkalmazni, akár a magyart, ha magyar bíróságon indítod el a pert, akkor az itt is fejeződik be, így utazgatnod nem kell. A magyar bíróság fog mindenképp eljárni, de csak akkor fogja a magyar jogot alkalmazni, ha német állampolgárságod nincs, és itthon volt az utolsó közös lakóhelyetek.
Minden , a házasság alatt szerzett vagyon feleződik, kivéve az öröklött, ajándékba kapott vagyontárgyak.

Bocsánat, még pár apróság: nagyon fiatalok vagyunk, 2003-ban házasodtunk össze és ő most pár napja elköltözött albérletbe, fizeti a havi törlesztést a bátyjának, én meg a közüzemi számlákat.
Biztos jó páran azt gondolják, hogy hát ez még nem olyan komoly, lehet, hogy nem lesz belőle válás, de igenis jó esély van arra, hogy nem jön vissza hozzám, mert engem már nem szeret olyan szerelemmel és istenítéssel, mint 4 éven át, sőt, most azt a másikat szereti így. (Igen, vagy csak azt hiszi, hogy így szereti..)

Tényleg az utolsó közös lakóhely számít, nem a házasságkötés helye??
Ez nekem vajon jobb? Túl azon, hogy nem kell utazgatnom..
Igazság szerint neki van több veszítenivalója. Nem kötöttünk házassági szerződést. Amikor a szülei anno elváltak, a megtakarításaikat elfelezték a két fiuk között, akik azt értékpapírokba fektették. Majd amikor lakást készültünk venni, ezt használtuk fel. Kb. a lakás felét a férjem része tette ki, a másik felét a bátyjától kaptuk kölcsön, kedvező feltételekkel. Én feketén keresek (jó sokat), de ezekből a pénzekből éldegéltünk az elmúlt jó egy évben és az ő fizetéséhez ezért nem is nyúltunk, csak a lakás felújításakor és berendezésekor. (bírt már egy olyat a fejemhez vágni, hogy a lakás is az övé és a bútorokat is ő vette) Fogalmam sincs, hogy mennyi járna nekem, erkölcsileg és jogilag. Amikor a kölcsönt kaptuk, írt egy e-mailt a szüleinek és a testvérének, hogy 25-75% a részesedésünk és ha valamelyik fél növelni akarja a részét, azt kifizeti a másiknak. De ezt se írta alá senki, sőt, amikor felháborodtam, korrigálta az e-mailt, hogy 50-50%. A lakás adásvételi szerződése és így a földhivatali bejegyzés értelmében is 50-50%-os tulajdonosok vagyunk. Banki hitel, jelzálog nincs, de az illetéket még nem rótták ki. Fentiek szerint tehát épp csak annyi pénzem van, hogy ebben a felállásban a havi költségeket fedezni tudom, de minden megtakarításom az ő számláján jelentkezett. Az illetéket ki tudja fizetni, ha most kiróják, de annyi pénze neki se marad, hogy a lakás eladása nélkül ki tudna fizetni - kivéve, ha nagyon keveset ítélnének meg nekem. Teljesen kiszolgáltatott vagyok. Azt se tudom, mi a módja, az ára és az időbeli átfutása egy válásnak.
Természetesen a legszívesebben visszacsinálnék mindent és vele maradnék és talán valamennyi esély van is erre, de a szétmenetelünk oka az, hogy beleszeretett valakibe, akkor, amikor a mi kapcsolatunk pont mélypontra került. Abban maradtunk, hogy pár hónapra jegeljük a témát és végiggondoljuk, milyen lehetőségeink vannak. De ha így marad minden, tehát nem jön vissza hozzám, tényleg nincs más választásom..

A közös lakóhely ebben a vonatkozásban nem feltétlenül a bejelentett lakcímet jelenti.
Szóval Magyarországon éltetek utoljára együtt? Mert akkor magyar bíróság a magyar jogot fogja alkalmazni a bontásra.