Válóper előtt!

Bocsánat, most látom, hogy kismilliószor feltöltődött...
A hiba az én gépemben van!
Kedves kbs, köszönöm a gyors választ.
Igen, magyar állampolgár vagyok.
Közös lakhely: szüleimnél voltunk bejelentve mindketten, a lakcímkártyánk a mai napig arra a címre érvényes, de augusztusban vettünk lakást. Ide még nem jelentkeztünk át, de a bejegyzés megtörtént, mindketten tulajok vagyunk, 50-50%ban.

Igen, el lehet. (Feltételezem, te magyar állampolgár vagy.) Az más kérdés, hogy milyen jogot fognak alkalmazni. Hol volt az utolsó közös lakóhelyetek?

Sziasztok kedves Mindenki!
Az az igazság, hogy nem olvastam végig a hozzászólásokat és a témákat, de azt gondolom, hogy nem valószínű, hogy ezt a kérdést már feltette valaki..
Németországban kötöttem házasságot német állampolgár férjemmel, aki elhagyott. Az első, amit tudnom kell, hogy egyáltalán el lehet-e válni Magyarországon.. A papírokat "honosítottuk", beadtuk az önkormányzatnak és van magyar házassági papírunk is (arra hirtelen nem merek megesküdni, hogy anyakönyvi kivonat..). A német törvények szerint állítólag 1 év különélés előtt nem lehet elvállni..
Köszönöm előre is!

Ebben az esetben viszont magának a megállapodásnak a hatályosulása nem függ a bírói jóváhagyástól. A jóváhagyó végzés csak annyival viszi előrébb a történetet, hogy végrehajtható lesz. Ha viszont egyezség nincs, az ítélet lesz végrehajtható, ebben viszont csak a Csjt-ben írt kivételes esetben lehet eltérni a felek megállapodásától.

Elnézést hogy kéretlenül, de...

Mire egy megállapodást a bíróság jogerőre emel, általában nem kis idő... Tehát a felek bármelyikének lehetősége van időközben meggoldolnia magát. Azonban ha már jogerős az egyezség, onnantól jogsértő lenne bármelyik fél részéről megváltoztatni azt.

Véleményem szerint a megállapodás esetleges módosítását a másik félnek és a bíróságnak is, ismét el kell fogadnia.

Én csak mint egy laikus...

Ez igaz. De nem erről volt szó. Hanem arról, hogy visszavonhatja-e a fél azt a megállapodást, ami csak a bíróság jóváhagyásával válik hatályossá. (Pontosabban a bíróság végzésének jogerőre emelkedésével.) Szerintem minden további nélkül.

Felőlem mi kiegyezhetünk, de fenntartom, hogy ha kiskorú gyermek érdekeit nem sérti (miért sértené) az adott megállapodás, akkor a bíróságnak az alapján kell döntenie.

Egyezzünk ki abban, hogy megér egy próbálkozást. Ugyanis - szerintem - különböztetni kell az önmagában joghatást kiváltani képes megállapodás és a bíróság jóváhagyását igénylő egyezség között.

Viszont a felek tartós jogviszonyát rebndező - akár peren kívüli - megállapodást perben is csak kivételesen lehet megváltoztatni. Éppen ezért érdemes hivatkozni erre a peren kívüli egyezségre.

Aha. Köszi.

Most mondtam. Nem kell másik eljárást indítania. Elegendő ha visszavonja az egyezséget. Ezt megteheti akár szóban, a bíró előtt is.
De ha így nem érted: az a papír semennyire nem mérvadó, ha még időben megváltoztatja a szándékát. A jelek szerint megtette.
Neked nincs ügyvéded? Legyen.

A 2. tárgyalás 3 hét múlva lesz, a vagyonmegosztással kapcsolatos vitában - ha perre kerül sor - ennél hamarabb biztosan nem történik semmi. Ha kimondják úgy a válópert, hogy a vagyonnal kapcsolatosan nem indul meg addig egy másik eljárás, akkor mennyire mérvadó az általa aláírt papír?

A bíróság jóváhagyását igénylő egyezséget a bíróság döntéséig bármelyik fél egyoldalúan is visszavonhatja.

Köszi.

Még valami eszembe jutott: a válóper kezdetekor benyújtott keresetben a volt férjem aláírta, hogy 50-50 %-ban osztozunk a közös lakáson. A 2. tárgyalás még nem volt meg - gondolom, ő azt hiszi, nem is lesz, mert ő nem jött el az elsőre.

Ezt a beadványt mennyire veszi "komolyan" a Bíróság? Ha ezt egyszer ő aláírta, erre hivatkozva nem lehet elutasítani a mostani követelésüket?

A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elôsegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minôsül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétôl csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentôs összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.

Köszi.

A rács a (közös) lakásba lett fektetve, viszont nem olyan értékben, mint állítják.

Két megjegyzés:

• mindenről neki kell tudnia bebizonyítania, hogy az különvagyona volt (már amennyiben erre van bármi reális esély),
• azt is bizonyítania kell tudnia, hogy a lakásba lett fektetve az a különvagyona, nem pedig kettőtök által felélve - ez utóbbi esetben ugyanis nem tarthat igényt a lakás árából ennek megtérítésére.

Köszönöm.

Én akkor az alábbiakat úgy értelmezem, hogy:

• a házasság előtti különvagyonára igényt tarthat, ami kb. félmillió forint volt, nem 2 (bár bizonyítani egyiket sem lehet, hiszen szerződés nem született róla)
• a nászajándékpénz közös, hiszen az esküvőre, további boldoguláshoz kaptuk
• a rács házasság alatt kapott közös tulajdon.

Én viszont igényt tarthatok az együtt töltött évek alatt saját használatra kapott tárgyakra, amiket eddig otthagytam,
a házasság alatt kapott tárgyak felére, mert azok is a közös vagyonhoz tartoznak.

Gondolom, hogy nem lesz ilyen egyszerű, de elméletben valami ilyesmi lenne a normális....

Nyilván a saját különvagyonára igényt tarthat. A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülô vagy más rokon által adott jelentôsebb értékû ajándékot viszont rendszerint az ô gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerzôdés nem rendezi.
Ilyen szerzôdés eltérô rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendô házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elôsegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelôtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemû, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elôsegítô dolog (pl. orvosi mûszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülô vagy más rokon ad jelentôsebb értékû ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentôsége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülô, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülôje, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történô ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülô vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülô (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekbôl következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenôen - jelentôsége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.

Segítséget szeretnék kérni vagyonmegosztással kapcsolatosan.

Válóperünk közös megegyezéssel lett elindítva tavaly ősszel, azonban az alperes ezen nem jelent meg, így új időpontot kaptunk (kaptam). A keresetben szerepel, hogy az egyetlen nagyértékű vagyontárgy, vagyis a közös lakás eladása után -a hitelek visszafizetése után - a fennmaradó összeget 50-50 %-ban osztozunk (a lakás is fele-fele arányban van a nevünkön).

A múlt héten azonban a "volt" férjem (szülői nyomásra) meggondolta magát, és felkeresett egy ügyvédet, akinek leveléből kiderült, hogy az 50 %-on túl igényt tartanak még 3 millió forintra (ez már majdnem a teljes összeg, ami maradna), mert a házasságunk 4. évében vásárolt lakásra az apja rácsot szerelt fel félmillió forint értékben (valójában max. 100 ezer Ft-ba került), félmillió forintot kapott az egyik rokonától (esküvő ajándékként kaptuk), illetve 2 millió Ft különvagyonnal rendelkezett (ami 500 ezer Ft volt, állampapírban, vagyis nem névreszóló takarékkönyvben).

Az említett 1 millió Ft tehát a házasságkötésünk alatt illetve után "állt a házhoz".

A közös lakást egyébként én lassan fél éve elhagytam, otthagyva a közösen vásárolt dolgok 80 %-át, a tőle és családjától kapott összes ajándéktárgyat.

Kérdésem: mennyire tarthatja a Bíróság jogos követelésnek az említett összeget? Házassági szerződésünk nem volt, a lakás megszerzéséhez, fenntartásához és a hitelek fizetéséhez én is hozzájárultam fele részben.

Előre is köszönöm.

ObudaFan

Köszönöm szépen a válaszodat.

Köszönöm szépen a segítségeteket!

Értettük mi eddig is. Csak nem mondtál számokat.
Nos, ha az általad elmondott tényeket bizonyítani is tudod, és eredményesen visszakövetled az ajándékot is, akkor az autó a tied, az ingatlanon pedig 31/40 és 9/40 arányú osztatlan közös tulajdonotok lesz. A kölcsönnel pedig 1/2-1/2 arányban tartoztok.

Sziasztok!

Köszönöm szépen a segítségeteket! Akkor tisztábban leírom ezt az ingatlan dolgot, hátha úgy érthetőbb leszek. Szóval az új ingatlant az én régi ingatlanom eladásából származó pénzből (ez az új ingatlan vételárának 55%-a), hitelből és szocpolból vásároltuk. A maradék pénzemen vettük az autót, ami a férjem nevén van és költöttük a házra. Köszönöm szépen, előre is!!!!

Úgy értettem, a vagyonközösség révén megszerzett tulajdonrész eléri-e az 1/4 hányadot.
:)