Kapcsolattartás szabályai

Kedves Gasko! Magáról persze mindenki azt ír amit akar és a másikat is annak állítja be aminek akarja. Én meg vagy elhiszem vagy nem. A gyűlölködésnek semmi értelme csak a gyerek veszít és bolondul bele tehát elsem kell kezdeni.

moamoa! Senki nem kérdőjelezte meg, hogy vannak más esetek is. Sőt, abban sem kételkedik senki, hogy a Te példádban említett történetben az apa sem jó utat választott.
Bár megjegyzem bizonyos szempontból érthető az ő döntése is, hiszen, ha az anya beteg, akkor valós lehet a félelem, hogy a gyerekek szempontjából nyugodtabb lehet az apánál, nem?
És nyuszt esetében is jogos lehet a félelem. Mindkettejüknél a probléma a "hogyan"-ban van. Egyik esetben sem lehet a megoldás az, hogy a másikat kezdik ostorozni, ellehetetleníteni. Mint tudjuk, a gyereknek szüksége van mindkét szülőjére...

Az új társra tett megjegyzés pedig megintcsak jellemző. Az új társ, ugyanis nem motivált abban, hogy a gyerekek ne legyenek az anyjuknál. Abban viszont igen, hogy a partnere mellett álljon, amikor annak szüksége van rá. Lehet ezért őt nem szeretni, de nem biztos hogy pont ő az aki hibát követ el.

Lehet pappa, hogy neked van igazad, de hát a fórum sajátosságai miatt mindenkiről azt kell elhinnünk, hogy az, aminek írja magát... A gyűlölet pedig talán még a legjámborabb emberből is előtör, amikor tehetetlennek érzi magát, nem?

Nyuszt másik topikban munkakerülőnek állítja be a gyerekei apját ott nem írja hogy beteg. Gyűlölettel beszél róla mindig nekem ezért nem hihető hogy nem Nyuszttal van a nagyobb baj.

Derill, vannak más esetek is.
Én egyik munkatevékenységem során daganatos betegekkel foglalkozom. Egy háromgyerekes anyának súlyos nőgyógyászati daganata volt. A férje, amikor kiderült a betegség elhagyta, nem sokkal később új nője lett. Az új társ hathatós támogatása mellett a férfi gyerekelhelyezési pert indított az anya betegségére hivatkozva. A három gyerek közül a legnagyobbat, a kiskamaszt, akinek szintén nagyon nehéz volt elfogadni a megváltozott helyzetet, rendszeresen az anya ellen uszította, a kicsik végig ragaszkodtak az édesanyjukhoz. Az anya egyébként gyógyítható betegségének nem tett túl jót és lekileg is összetörte a pereskedéssel járó cirkusz. Már közel végstádiumban volt, amikor a per újabb fordulójában pszichológiai alkalmasságát is megkérdőjelezte az apa. Az anya még a per vége előtt meghalt.

Derill, vannak más esetek is.
Én egyik munkatevékenységem során daganatos betegekkel foglalkozom. Egy háromgyerekes anyának súlyos nőgyógyászati daganata volt. A férje, amikor kiderült a betegség elhagyta, nem sokkal később új nője lett. Az új társ hathatós támogatása mellett a férfi gyerekelhelyezési pert indított az anya betegségére hivatkozva. A három gyerek közül a legnagyobbat, a kiskamaszt, akinek szintén nagyon nehéz volt elfogadni a megváltozott helyzetet, rendszeresen az anya ellen uszította, a kicsik végig ragaszkodtak az édesanyjukhoz. Az anya egyébként gyógyítható betegségének nem tett túl jót és lekileg is összetörte a pereskedéssel járó cirkusz. Már közel végstádiumban volt, amikor a per újabb fordulójában pszichológiai alkalmasságát is megkérdőjelezte az apa. Az anya még a per vége előtt meghalt.

Csak hát az a különbség nyuszt esetével összevetve, hogy nyuszt nem akadályozza, hanem segíti az apa kapcsolattartását, annak pszcihés problémái ellenére, és kissé zavarja őt, hogy az apa nem tartja magát a megbeszélt időpontokhoz.

Értem én, nem is lepődök meg a leírt eseten, biztos vannak ilyen anyukák. Én a kérdésben konkrétan nyuszt esetére céloztam, szerintem ugyanis ebben a kérdésben volt némi ellentmondás.

És igen, előbb-utóbb a gyerek is megnézi a papírokat, és érdeklődni kezd az ügy iránt, hiába is próbáljuk minél inkább kihagyni őket a "buliból". Ha nincs egyezség ez lehetetlen. (Mi nemsoká megyünk pszichológiai vizsgálatra. Ez jó a gyereknek???)

Köszönöm, jól:)

Sajnos van (volt) olyan apuka is, akinél diagnosztizálták a daganatos betegséget, az anya pedig közölte vele telefonon, hogy "dögölj meg".

Megtette.

Nem tudom mennyivel jobb most a gyereknek, aki 10 éves, és imádta az apját, aki anyja kivánságának eleget téve "megdöglött". Igy most biztos jobb a nőnek! De milyen a gyereknek? És milyen lesz, ha egyszer majd felnő, és megnézi az iratokat? Mert meg fogja.

Sziasztok! Először is boldog(esetleg boldogabb) új évet kívánok mindenkinek, mert tavaly jártam itt utoljára.

derill, neked külön minden jókívánság a sok segítségért :-) Minden oké? Hogy vagy?

Szóval, végigolvastam nyuszt történetét és a hozzászólásokat is, és én vagyok az, akinek problémái kapcsán már egyszer szóba került a borderline személyiségzavar kérdése is, amit derill alább említett. (Ha valakit érdekel: a Segítségkérés derilltől című rovatban elolvashatja)

A bipolaritással kapcsolatban mindenki remekül leírta a tüneteket, és többször elhangzott az is, hogy hasonló a cukorbetegséghez, vagyis, hogy örökölhető a hajlam rá. Nos, bár ahogyan ezt már korábban többször is említettem, nem vagyok sem jogász sem pszichológus, történetesen nem olyan rég tanultam (és le is vizsgáztam) ebből a témakörből.

Azt pedig mindenki hajlamos elfelejteni, hogy - akárcsak a cukorbetegség esetében - nem lehet pontosan tudni, hogy mitől alakul ki, de nagymértékben befolyásolja a betegségre hajlamos személy életmódja, életvitele annak kialakulását, a kialakulás esélyét!
Vagyis: annál, aki cukorbetegségre hajlamos, és nem mozog, viszont egyfolytában sütiket és édességeket zabál, nagyobb az esély a betegség kialakulására, mint aki odafigyel magára. Valahogy így van ez a bipolaritásnál is, tehát ilyenmód nem lehet tehermentesíteni a környezetet.

Több olyan dolog is szóba került, ami rengeteg gondolatot ébresztett bennem, és mindkét oldalon elhangzottak olyan állítások, amivel egyet lehet érteni.

Megértem nyusztot, hiszen nehéz lehet a helyzete, és valószínűleg mindannyiunknak nehezére esne kvázi egy 4. gyereket felvállalni, főleg úgy, hogy egyszer már arról döntöttünk, hogy elválunk tőle.
Sajnos azonban derillnek és monkey-nak van igaza abban, hogy ez egyfajta kötelesség, aminek ha tetszik ha nem, eleget kell tenni, hiszen több gyereket is szült neki. Ezzel a döntéssel pedig örök életére összekötötte ezzel az emberrel az életét, nem?

És még valami. Azt mondjátok, hogy ez egy betegség, és kezeljük is úgy (ne haragudjatok, de már nem tudom visszakeresni, hogy ki és mikor írta derillnek és monkey-nak), tehát nem lehet felelőssé tenni a volt feleséget érte, ahogyan akkor sem lehetne, ha adott esetben daganatos betegséget diagnosztizálnának nála. Rendben van. De kérdem én, mi lenne akkor a helyzet?
Kiderül, az apa betegsége, és nem engedi vele a gyerekeket? Kritizálja-e az életritmusát, a programokat stb. Nem segítene-e akkor megoldani a keletkező problémákat?

Mégegyszer mindenkitől elnézést, akit esetleg megbántottam, nem állt szándékomban, és mondom: mindkét álláspontnak van igazsága.

Pontosan ezt a hozzáállást hiányoltam.

Egyetértek pappa-val, valaki egyszer már írta itt a fórumon, hogy az apa nem a gyerekétől válik el, hanem a feleségétől.
Ezt kellene minden Nőnek felfognia.
A férfiaknak meg talán azt kell felfognia, hogy a válás után a volt felesége attól még marad a gyerekei anyja.....

Majd ha nem lesz megengedve a nőknek hogy a gyerekeik apját semmibe vegyék és úgy beszéljenek mint az én első feleségem aki ilyeneket mond és lecsapkodja a telefont: lesz...m mit akarsz, felejtsd el B-t akkor lesz itt Európa európai nőkkel, európai gyerekekkel és nem mesterséges félárvákkal. Nem is szólva a gyámügyi dolgozó hozzáállásáról aki az apát kioktatja mint egy bűnözőt. Ahogy írtad Derill máshol ez maffia és maffia nem való európába.

Azon vagyunk. Egyszer majd a gyereket is emberszámba veszik. Majd amikor már mi is Európához fogunk tartozni. Csak idő kérdése. Igaz, valahol azt olvastam, hogy a napunk már csak pár milliárd évig birja.

Kiábrándult:
Biztos vagyok benne, hogy nem. Ezen kell változtatni.

Biztos vagy benne, hogy itt a gyerekekről volt szó?

Kiábrándult:
Nem biciklilopásról kerítésvitáról, szól a vita, hanem emberek sorsáról. Elsősorban kiskorúak,- gyerekekéről van szó. A segítő szándék eldősorban rájuk irányul, ha az ő ügyük rendben, akkor van kisegítve mindenki.

Kedves összes hozzászólók, mindenkinek gratulálok, ez igazán szép volt! Személyeskedéstől és álltalánosításoktól mentes, csupa segítő szándék!

haniel: ne aggódj, normális kapcsolatokkal is találkoztam, nem is kevéssel. Ne gondold, hogy a gyámhivatal csak intézetis gyerekekkel meg kapcsolattartással foglalkozik. A vagyoni ügyek általában normális kapcsolatokkal rendelkező családok ügyei (pl. ingatlant vesznek a gyereknek, vagy örököl stb.), csak hatósági közremüködést igényelnek (szerződés jóváhagyás).
Ha a családi életemre vagy kiváncsi, a szüleim nem váltak el, és még én sem váltam el soha, a férjem sem vált el soha. Attól, hogy én nem váltam el, nagyon át tudom érezni azoknak az életét, akik megtették. Azt is érzem, hogyan lehetne egy-egy kapcsolatot helyrehozni.

Minap felhivott az egyik apuka, akinek rendszeresen adtam tanácsokat, hogyan csinálja az ügyvédje. Eljutott az ügy egy olyan stádiumba, hogy anyuka ezerrel kötne egyezséget (eddig mindig elzárkózott, sőt 5 hónapra eltiltotta teljesen a gyerekeket az apától).

Apuka azt mondta, hogy most megteszi a feljelentést ellene (különféle okokkal meg is lehetne, az anya is inditott az apa elllen eljárást). Erre azt tudtam mondani, hogy tegye, de akkor sosem lesz vége.

Kölcsönösen feljelentgethetik egymást, a végén mindenkinek lesz priusza, de minek? Viszont most van helyzeti előnyben, és ebből lehet egyezségi ajánlatot tenni, vesztes pozicióból sosem.

Ha elszalasztja, akkor harc van. Nincs megegyezés, és sosem lesz. A vagyonuk szépen az ügyvédek zsebébe vándorol, ők pedig gyerekestül idegroncsok lesznek a végére. Ez is egy megoldás.

Ez a különbség azt hiszem köztem, és sok más ember közt. Nem érzem ugy, hogy egy nyertes pozició nyertes helyzetet teremt. Itt senki sem nyerhet az ügyvédeken kivül.

Haniel, derill elég nagy tapasztalattal és tudással rendelkezik, ő a problémákról beszél, nem a normális helyzetről. Ha 2 ember szerelme kapcsán születik egy gyermeknek ok egyformán a szülei, felesben OTT VANNAK számára az azt jelenti, hogy a tobbit rábízzák a gyerekre, teljesítik a gyerek igényeit. EZ A NORMÁLIS HELYZET, a gyereknek ennyi elég.

Derill a nem normális helyzetről beszél, és a házasságok felénél ez előáll derill nélkül is. Nos, derill erre világít rá, és hogy mennyire igaz, hogy minden eset más, egy sztori jutott eszembe, ez megtortént.

NO GYEREK. Egyik reggel bemegyek az irodába, megrázó látni a titkárságvezetőt, Emesét, ott ül kisírt szemekkel, rákérdezek, mi a gond, elkezd zokogni. Meglett asszony férjnél, nagyon jóban vagyunk egyébként, és elmondja, hogy az este nézte a híradót, ami arról szólt, hogy a szerbek osszeterelték az egyik horvát falu lakóit, kivitték őket az erdő szélére, a gyerekeket és az asszonyokat osszeterelték, a férfiaknak pedig mondták, hogy fussanak az erdő felé és ahogy azok futni kezdték, mind lelőtték őket hátulról. Ezt az asszonyok és a gyerekek végignézték. És Emese emiatt bőgott egész éjjel, a férje külfoldon dolgozik, és ha ajándékot, virágot hoz, az a baj, mert biztos megcsalta, ha nem, akkor az a baj, mert biztos nem szereti, nem fontos neki. Kérdeztem, hogy pontosan miért is sír, azt mondta, nagyon szégyenli magát. Van, amit nem lehet jól csinálni, ez úgy látszik kódolt. Ez a borzalmas torténet kellett ahhoz, hogy Emese rájojjon valamire. Arra egyébként, hogy a legnagyobb problémát az életében - nem szeretik, megcsalják - o találja ki, csak az o fejében létezik. És mégha igaz is volna, akkor is szégyenlném magam, mondta.

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Talán segit megérteni, hogy mit érez a gyerek mindezenközben:
Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

Írta: Ransburg Jenő

haniel: egyetlen okból várja el bárki. Azért, mert van egy vagy több gyerek, aki az egészről nem tehet. Egy rossz döntés eredményei, egy olyan rossz döntésé, amit Te hoztál meg , amikor egy férfitől gyermeket szültél. Hibát követtél el, amit meg kell próbálnod rendbehozni, vagy legalább az eredményét jelentősen csökkenteni, akkor is, ha reménytelennek látszik. És nem az a megoldás, hogy az apát kiiktatjuk. Az csak akkor megoldás, ha az apa olyan bűnöket követ el, ami megbocsájthatatlan (gyermeke életére tör, vagy megerőszakolja stb.)

„Egy anyának felelőssége, hogy az apával való kapcsolattartást elősegítse, a viszonyukat ápolja, de nem feladata a volt házastárs pátyolgatása. Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa:-)))”

Pont ez a baj veletek, amit Monkey is irt. Ez rólatok szól szerintetek és nem a gyerekről. És persze igy is viselkedtek: „Nem változtatom meg, nem teszek semmit, mert semmi közöm hozzá, nem az én dolgom. Fejemet a földbe dugom és mindent háritok, én nem tehetek semmiről.”

Egyszerübb azt mondani, hogy én nem értek semmit, ezért irom, hogy "biztos, hogy....". Azonban az élet engem igazolt eddig. Nem vagyok tévedhetetlen, de mégis ugy gondolom, hogy mindig mindenen lehet változtatni, csak akarni kell.

Igenis tehettek mindenről, és tehetnétek azért, hogy ez ne igy legyen. De kényelmesebb igy, és a nőkből álló állami szervezet még bólogat is rá, helyesnek tartja.

nyuszt: kérdezd meg a közös ismerőseiteket, hogy amielőtt Ti megismerkedtetek, milyen volt a pasi, ha flusztrálták. Nem fogsz olyan választ kapni, hogy magába roskadó, magányba vonuló stb. Azt fogják mondani, hogy ordibált, agresszivan viselkedett.

Mert már akkor is ilyen volt. Ha beteg is, a betegség csak felnagyította az alaptulajdonságait, nem megváltoztatta. Az, hogy ezek a betegségek (nevezzük igy) egyszer csak a felszinre törnek, nem ok nélkül történik. Lehet, hogy egy normális kapcsolatban ez sosem jött volna elő.

Egyébként is sokkal könnyebb valakire rásütni, hogy ez és ez a betegsége, mert van néhány tünet, ami hasonlit. Ilyet én is mondhatok, tettem is már, mert olyan tüneteket produkált, és azt mondtam rá, érdemes lenne megvizsgáltatni, mert gyanus. Épp a borderlinről volt szó, moamoa biztos emlékszik. Amit pedig megfigyeltem, hogy a borderline tünetei a kapcsolattartást akadályozó nők egy részénél felbukkannak.

Mindenkit meg lehet változtatni, de az alapok sosem változnak. Ha valaki agressziv tipus, ezt nem tudod megváltoztatni, de el tudod érni, hogy sose kerüljön sor agresszivitásra. Ez az ami rajtad mulik, ezért mondom, hogy felelős mindenki a választásáért. Ha nem akarom, hogy bucira verjék a fejemet, nem megyek be a ringbe.

Tényleg felesleges ilyenekről győzködni. Ok nélkül semmi sem történik.

Derill!

Időközben rádöbbentem, mi is mehet végbe benned, miért ilyen nehéz azt mondanod, hogy "OK, ez egy olyan helyzet, amiben nem hibáztathatunk senkit, nem láthatta előre senki, egyszerűen csak megtörtént".
Szerintem van egy biztonságos, számodra megnyugtató világképed, amiben - mint azt haniel írta - minden kiszámítható, előre látható (ha előrelátóan és felelősséggel dönt valaki)és mindennek jól körülírható oka van.

Ha pedig elismernéd a fentieket - mármint, hogy ez egy előre nem látható eset - akkor felborulna a biztonságos világképed. Akkor el kellene fogadnod, hogy a dolgok néha csak úgy megtörténnek, és néha nincs figyelmeztető jel, néha nem lehet kivédeni őket, néha nem tehetsz ellenük előre semmit, és sokszor a hibást/felelőst sem lehet megnevezni. Ez pedig a biztonságos világképed teljes összeomlását jelentené.

Ilyet pedig senkitől nem lehet kérni. Úgyhogy én sem győzködlek tovább.

Derill!

Ha olyan témákban, amikhez nem értesz, olyan kijelentéseket teszel, hogy "biztos hogy..." azzal saját hitelességedet teszed erősen megkérdőjelezhetővé.

A bipolaritásnál nincsen "biztos, hogy". És nem ilyen-vagy-olyan külső hatásra jön létre. Az illető agyában elkezdenek másképp működni a bizonyos dolgokat termelő sejtek. Ugyanúgy, mint a cukorbetegnél. Ha nálad mesterségesen előidéznénk ugyanazt az "anyaghiányt" (az egyszerűség kedvéért nevezem így, nem érdekes, hogy milyen anyagok), akkor bizony bizony te is elkezdenél a leírt tünetek szerint viselkedni. ÉS mindemellett nagy valószínűséggel nem is vennéd észre, hogy belül van a gond, hiszen amit te tapasztalsz, az az, hogy "mindenki hülye" "mindenki hülyeségeket csinál" "mindenki téged bosszant", vagy a másik fázisban, hogy "neked sosincs szerencséd" "téged senki nem szeret" és, hogy "semmi értelme az életednek". És ezeket te HITELES érzésekként élnéd meg - csak a környezeted látná, hogy semmi nem változott, csak te.

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve