Kapcsolattartás szabályai

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

derill # 2006.01.24. 20:23

Zoltán: sajnos tudható volt előre, csak Te nem vetted észre. Nem lesz ördögből angyal és angyalból sem ördög. Tényleg neked is részed volt benne, viseled is a következményeit egy életen keresztül, és viselik sajnos a gyermekeid is, pedig ők aztán semmiről nem tehetnek. Egy rossz választás következménye. Az exed bosszuálló tipus, és ezt már akkor tudhattad, amikor megismerted. Csak térképezd fel, milyenek voltak a kapcsolatai, hogyan értek véget. Azonnal fogod látni, hogy már akkor látható volt, amikor megismerted. Csak a lila ködben nem akartad látni.„Tanulság hogy gyűlölködő rossz családból ne házasodjunk. ”

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

pappa # 2006.01.23. 16:53

A kapcsolattartást bárhogyan akadályozó v. megnehezítő anyák sérült emberek olyanok mint a mi gyerekeink lesznek ha nem vigyázunk. Zoltán György a te volt nejed is tönkrement már gyerekkorában és gyerekként megtanulta az anyja viselkedését. Régebben azt mondták nézd meg az anyját vedd el a lányát és ez milyen igaz.Tanulság hogy gyűlölködő rossz családból ne házasodjunk.

kissember # 2006.01.23. 16:15

Zoltán György nálam is pont így áll a helyzet. Sajnos ez ellen nem lehet mit tenni, mert a gyerek ott van közöttük. Ezt látja, ezt hallja és biztosan valahogy egy idő után el is hiszi. De azzal egy apa se ér el sok mindent, ha évek múlva a gyerek rájön magától hogy mi a helyzet. Ha tök véletlenül visszakerül hozzánk, visszakapjuk az anyját csak kicsiben. Erre mondjuk, hogy nem esik messze az alma a fájától. Egy gyerek olyan lesz, amilyennek nevelik.
És igaza van Kandinak, hogy valamikor mi választottuk feleségnek és hát benne van a pakliban hogy tévedünk. Mint ahogyan viszont is...
Csakhogy a gyerek személyiségét nem mi választjuk, hanem mi szeretnénk alakítani, hiszen ezért vagyunk szülők. És ha történetesen nem jól neveljük, akkor is a mi gyerekünk. És ha mindenki azt mondja hogy ez a gyerek ilyen meg olyan, mi akkor is szeretjük mert a mi gyerekünk. Csak a baj az, hogy ki vagyunk zárva a gyerek neveléséből és ez az amit semmivel nem lehet kárpótolni nekünk, meg a gyereknek se.
Ezt kellene tudomásul vennie mindenkinek végre.
Én tuti hogy azt venném a legsúlyosabban és komolyan büntetém, ha a szülő a másik ellen neveli, vagy korlátozza a jogait.

Zoltán György # 2006.01.23. 12:54

Kandi Kedves!

Valószínű, hogy amikor "ezeket az anyukákat" kiválasztottuk (jómagam is), nem ilyenek voltak. Részünk lehet benne, hogy ilyenné válnak, vagy válhatnak, de ezt előre senki sem láthatja biztosan.

Az Ex-em menekült az anyjától, nem bírta elviselni, mert egész életében azt hallotta, hogy apád ilyen, meg olyan...

Emiatt meggyűlőlte az anyját!
Az apjával pedig nem tarthatot kapcsolatot, mert külföldön élt.

Most odaköltözött az anyjához és ugyanazt csinálják a gyerekekkel, amit korábban az anyja vele. Csak most egyesült erővel és intenzívebben!!!

Szerinted mi lesz ebből???

Kandi # 2006.01.23. 12:41

Derilhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy ilyenkor nem csak szomorú a gyerek, hanem még titkolnia is kell az anyuka előtt, hogy szomorú, mert különben jönnek a retorziók az anyukától. Egy "szimpla" halálesetnél az ember simán lehet szomorú, sírhat annyit, amennyit szeretne, és bárhányéves az ember, a szülei mindig segítik egy normális gyászfolyamatban, nem is beszélve a barátokról. Egy gyereknek ilyen értelemben még nincsenek barátai, az anyukától pedig nem várhat segítséget. :(((

És sajnos ez fordítva is igaz: ezeket az anyukákat mind-mind Ti választottátok a gyereketeknek.

pappa # 2006.01.22. 23:06

Elég baj hogy ez a szokásos. Zavaros lelki történések miatt, gyengeségek miatt a gyerek szenvedjen. Mert ahhoz képest hogy én hónapokig álmatlanul és szótlanul forgolódtam hiába kérdezte a feleségem hogy mi a bajom hát mégha terhelni akartam volna az ő ifjú kedves lényét se tudtam volna megmondani neki, hogy mi. A fiamért aggódtam hogy mi lesz vele és mi lesz belőle. Hát nem azért mondom hogy bárki sajnáljon de majd beledöglöttem. És most látom hogy mit szenvedett a fiam akinek a dolga nem a szenvedés hanem a gyerekség, a foci, a barátok. Soha-soha senki nem hinné el nekem hogy a gyerekem szenvedett. Nem fogok róla igazolást szerezni mint egy torokgyulladásról. Ma éjjel már nem pisilt be most éjfélig a fiam. Gyógyul. Gyógyul a lelke. És megyünk reggel az iskolába és elmondta hogy csak a sarokig kísérjem aztán megy ő maga. Anya mindig elkíséri a kapuig és ott kell csókot adni ami nagyon égő ahogy a gyerek mondja. Édes-kedves gyerekem anyja francba az anyai csókoddal reggelente ha az égő egy nyolc évesnek! Hát ezt én nem tudom megértetni veled és nem az a dolgod neked sem hogy kicsi fiad legyen, hanem hogy a felnőttségre készítsd elő. Nem csókulgathatjuk örökké, se te se én, se senki.

pappa # 2006.01.22. 22:13

Derill ez borzasztó. Anyák az apák ellen. Mindenki mindenki ellen az pedig polgárháború nem hívják másként. Anya nem egyelő jósággal többé. És ezzel felfordult a kis nyugodt világunk, hittük, hogy az anya jó. Magunkra vagyunk hagyva a saját lelkiismeretünk szerint jónak kell lennünk mégha bíróilag nem is ismerik el. Ez jutott a férfiaknak most ez egy rossz korszak. A saját egyéni erőnkön múlik mi lesz a gyerekeinkből.

derill # 2006.01.22. 21:09

Igen, ez szokásos. A nők mégsem mondhatják a gyereknek, hogy "apád szeretne látni, de én mindent megteszek azért, hogy ez ne sikerüljön neki. Tudom, hogy majd beledöglik, hogy láthasson, és látom, hogy Te is majd beledöglesz, de ez a Ti bajotok, én élvezem a helyzetet."

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

pappa # 2006.01.21. 23:06

Mi más dolgom lehetne az életben mint a gyerekem?
Derill én pár napja a fiammal lehetek és beszél hozzám és elmondja miken ment keresztül. A saját anyja hazudott neki hogy otthagytam mint a versben. Jogilag nem bizonyítható amit az anyák csinálnak. Pszichológus nem veszi ki a lényeget. Szét van darabolva az élet egysége jogra és pszichológiára és hatósági hozzánemértésre és ebből nagy bajok lesznek. A fiamnak pénzt adhatok, hagyhatok rá dolgokat. De ha nem tanítom meg az életre akkor nem tettem semmit. Nekem az a dolgom hogy majd nélkülem is boldogan éljen és megcsinálja a szerencséjét, erre kell nevelnem. Az életem legnagyobb hibája volt hogy az anyjára hagytam négy évesen erre most döbbentem rá. Pedig az anyja jó ember jó kislány.De egy apa ne hagyjon kislányra gyereket mert akkor nem apa igazán.

derill # 2006.01.21. 22:43

Igen. Én nagyjából sejtettem, hogy valami ilyesmit érez egy apa. De ebből értettem meg igazán.

De azt, hogy mit érez a gyerek, amikor elszakitják az apjától és nem tudja látja-e még valaha, vagy mikor látja ujra ha még láthatja azt csak a gyerek tudná elmondani. De nem tudja. Kicsi még és ezért semmit sem tehet. És ezt tudja.

Már korábban betettem Ransburg Jenő versét. Azt hiszem mindenkinek ismernie kellene.
Mágia

Emlékszem rá, egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított.
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már,
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

Ha valaki végiggondolja. A versben a gyermeket még bántalmazta is az apa. Azokban az esetekben, amikor az apával csak jó élményei vannak a gyereknek, mit érezhet a gyerek?

Sokan tudják milyen az, ha valakitől akit nagyon szeretnek, elszakitják. Amikor nem tud másra gondolni, csak arra a szeretett személyre. Amikor egy gyereket elszakitanak az apjától, számára olyan, mintha meghalt volna az apja. Vágyik utána, és hiába. Hogyan lehet elviselni szerettünk halálát? Főleg, ha nem muszáj? És mit éreznénk, ha egy másik általunk szeretett személy ölné meg őt? Mit éreznénk ez iránt a személy iránt? A gyerek is ezt érzi. A kapcsolattartás akadályozásánál ez történik.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

pappa # 2006.01.21. 21:46

Megköszönöm mégegyszer Monkey írásait arrol amiről én is írnék ha tudnék, az apa érzéseiről.

derill # 2006.01.13. 12:18

Igen, irányadónak jó. Egyébként ne aggódj, hogy elviszed, az eredeti cimhez ennek a beszélgetésnek már semmi köze:)

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

gasko # 2006.01.13. 07:22

Oké, értem, csak hát az ember izgul... Egyébként arra hagyatkozhatok, amit Hejt írt, ugye? (Neki ezúton is mégegyszer köszönet) Lehet, hogy jobb lenne ezt már a másik topicban megvitatni, nem akarom elvinni más irányba az itteni beszélgetést.

derill # 2006.01.12. 18:15

Sok szakértőt ismerek, van, amelyikről van véleményem is, azonban nyilvánvaló, hogy nem irnám le, bármi is az. A szakértői vizsgálat eredményével kell valamit kezdeni, ha a szakértővel gond van, mert elfogult a nők irányában (általában ez szokott előfordulni egyébként, 10 szakértő közül legalább 6-nál). Ilyenkor a szakértő által elkövetett hibákat, logikai bukfenceket kell a bíróság számára bizonyitani. Egyenlőre várd meg az eredményt, vagy legalább a vizsgálatot, aztán ráérsz görcsölni vele, ha nem megfelelő. Ha már a vizsgálaton a hozzáállás diszkriminativ, akkor már ezt meg kell kifogásolni. Ha meg minden rendben, akkor nem érdemes kötözködni. Azt is el kell tudni ismerni, ha tényleg olyan az illető, a hogy a szakvélemény mutatja. Ez egyébként a legnehezebb. Senki sem ismeri el szivesen, hogy gond van vele.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

gasko # 2006.01.12. 13:00

Köszi derill!
Ha elküldöm a nő nevét, esetleg tudsz róla mondani valamit, vagy annyira nem ismered ezt a részét már? Köszi mégegyszer.

derill # 2006.01.12. 12:56

Nem haniel. Van ilyen is, van olyan is. De én is rákos vagyok. Pontosan tudom mit csinál a kemoterápia. Moa pedig azt irta le, hogy az apa elkezdte a gyerekeket elperelni, amikor a nő beteg lett. Erre irtam azt, hogy jobban járt volna, ha odaadta volna arra az időre, amig a kezelések tartanak.

Ha a pasi elment azért, mert a nő beteg lett, nyilván nem szerette a nőt. Az, hogy a gyerekeit (meg persze a lakást) megpróbálta elperelni, az egy másik kérdés. A gyerekeit nyilván mert szereti, a lakást meg azért, mert az övé is volt.

Erre mondtam azt, hogy itt a nő részéről nem a gyerekek érdekei voltak az elsődlegesek. Nézhetem a másik oldalt is (egyébként mindig mindkét oldalt nézem). A másik oldal az, hogy megtudja egy pasi, aki nem szereti a feleségét, hogy az beteg. Elmegy, lehet, hogy már volt valakije, lehet, hogy csak ekkor lett, de ez lényegtelen az ügy szempontjából. Ezután ugy dönt, hogy a gyerekeit is nevelni akarja, egyrészt mert hiányoznak neki, másrészt mert a felesége ugysem képes rá. Tekintettel pedig arra, hogy a lakás közös szerzemény volt, igényt tart a felére.

Ez igy azért elég logikus.

Nézzük a nő szempontjait. Tudja, hogy beteg, lehet, hogy halálos beteg. A gyerekeiről - de még magáról sem tud - gondoskodni. Ezért, hogy a betegsége alatt legyen segitsége, meg mert ki tudja meddig láthatja a gyerekeit (lehet, hogy nemsokára meghal), szeretné a gyerekeket megtartani, és persze tartásdijat is kapni.

Melyik szolgálja inkább a gyerekek érdekét?

Nyilvánvalóan az első, hiszen a második eset nem a gyerekekről szól, hanem a nőről, hogy neki mi lenne jó. A gyerekeknek ugyanis az tuti nem jó, ha a nő szenvedéseit végig kell élniük.

Amikor én lettem beteg, mindent elkövettem, hogy a fiam és a férjem megtanulják mindazt, ami nekik kell mindahhoz, hogy halálom után ne legyen problémájuk.

gasko: pszichológiaiba nagyon nehéz. Függ sajnos attól is, hogy ki a pszichológus, láttam már olyan szakvéleményt, amit ugy irtak egy apáról, hogy nem is látták az apát (persze jól lehuzták). Láttam már olyan szakvéleményt is, ahol a gyerek lerajzolta a kopasz, szakállas apját, erre a pszichologus odairta, hogy nagyapa. A gyerek utána meg elmondta, hogy az apát rajzolta oda. A lényeg, hogy nem volt a rajzon az apa a pszichológus szerint, tehát a nőnél a helye a gyereknek.

Pappa története tipikus. A nők akarják eldönteni, hogy egy pasi mire alkalmas, mire nem. Ha a racionális dolgokat nézzük, egy apa sokkal inkább a gyereke érdekeit nézi, mint egy átlag nő. A nő azt nézi, hogy ő a gyerekkel lehessen, büszke sokszor arra, hogy a gyerek nélküle semmit nem hajlandó, hogy nélküle sir. Pedig ez a legrosszabb, amit a saját gyerekével tehet. Olyan mértékben köti magához, hogy a gyerek idegroncs lesz, ha elszakitják tőle. Az apák viszont megpróbálják az éltre nevelni a gyereket, elküldik akár a világ másik végébe is a gyereket, ha ott egy jó iskolába kerülhet. Nem saját maguk az elsődleges szempont, hanem a gyerek érdeke. A gyerek érdeke pedig az, hogy minden körülmények között megállja a helyét, akkor is, ha a szülei hirtelen meghalnak.

Az a gyerek, aki az anya nélkül levegőt sem hajlandó venni, egy ilyen helyzetben mit fog csinálni?

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

pappa # 2006.01.12. 11:53

Tanulságos történet egy barátom története akinek a szülés után meghalt a felesége. Barátom nemhogy segítséget kapott volna a család nő tagjaitól, hanem azt hajtogatták hogy a gyerek nem maradhat nála és még össze is vesztek azon hogy kinél legyen a kisbaba. Magam is jártam vigyázni a babára. Két év alatt barátomnak csak egyik nagyanyával sikerült normalizálni a helyzetet.

gasko # 2006.01.12. 11:20

Ja, és derill, esetleg a másik topicban szereplő témához (pszichológiai vizsgálat) nem tudnál írni valamit? Nincs ilyen jellegű tapasztalatod? Köszi

gasko # 2006.01.12. 11:18

Ezt én sem igazán értem. Szerintem nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy minden éremnek 2 oldala van, és érdemes ebből a szemszögből is megvizsgálni a dolgokat.
Lehet, hogy ami az én felfogásom szerint negatív, az mások szerint kifejezetten jó dolog. És lehet, hogy ha én végiggondolom azokat az érveket, nekem is változik a véleményem. Ha végiggondolom...

pappa # 2006.01.12. 11:13

Haniel nem tudom hol olvasol ilyesmit Derilltől

haniel (törölt felhasználó) # 2006.01.12. 08:57

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

moamoa # 2006.01.11. 22:28

Derill, abban az esetben az anya nem vette el a gyerekeket, hanem az apa elhagyta az anyát és a gyerekeit , amikor a nő megbetegedett. A pereskedésben a fő mozgatórugó a családi ház volt, ahol az anya maradt a gyerekekkel.

derill # 2006.01.11. 18:45

moamoa: mennyivel egyszerübb lett volna, ha amig a kezelések tartanak, a gyereket odaadta volna az apának, és nem kellett volna feleslegesen pereskedni. Ha a gyereke érdekeit nézte volna, akkor ezt tette volna. Ugyanis a gyerekre igen káros, ha látnia kell az anya szenvedését. Hidd el, a kemoterápia után nem kellemes látvány a családnak az, hogy a nő folyamatosan rosszul van. De ez a nő szerint nem a gyerekről szólt, hanem róla, akitől szegénytől el akarják venni a gyereket. Pedig ő már megtette, elvette az apától. Ezt persze csak neki szabad, ha az apa teszi ugyanazt, amit a nők szoktak, ezen totál fel szoktak háborodni.

Sajnos ez az amit nem ért meg sok nő. A férfi sosem zárja el a nőtől, ha a nő normálisan áll a kérdéshez. Legalább is nem láttam még példát rá soha. Fordítva annál inkább.

Gaskoval pedig tökéletesen egyetértek. Az uj társ hibáztatása kizárólag féltékenység miatt fordul elő.

Ha én a gyerekem érdekeit nézem, akkor nem az a fontos, hogy a gyerek a szoknyámon üljön, hanem az, hogy az uj társa szeresse a gyerekemet, hiszen a gyereknek annál jobb, minél többen szeretik. Ehelyett a nők azt akarják elérni, hogy az uj társ ne szeresse, illetve a gyerek ne szeresse az uj társat.

Igen sokszor fordul elő pl. hogy az apa más állampolgár, ilyenkor a nő ki van akadva, hogy el akarja vinni a gyereket, nemhogy örülne, hogy a gyerek világot lát, nyelveket tanul stb. Ez a gyerekről szólna. Az, hogy ezt nem lehet, az viszont kizárólag a nőről szól. Azért nem, mert neki rossz lesz az, ami a gyereknek jó lenne.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

pappa # 2006.01.11. 15:27

Ha anya elkezd gyűlölködni akkor sem kell visszavágni, én nem teszem mert a gyereknek példát kell mutatnom.

gasko # 2006.01.11. 12:05

Teljesen egyetértünk! :-)