Bogie: mindennek vannak előjelei, a bipolaritásnak ugyanugy. Ráadásul épp nyuszt irja le, hogy öröklődik is. Én ha felelősséggel tervezek gyereket, ezt is figyelembe veszem, mint mindent. Egyébként is a bipolaritás ezen módja biztos, hogy agressziv alaptulajdonságokon nyugszik, hiszen agresszivitásban nyilvánul meg. Tehát nyuszt amikor szült, azt már tudhatta, hogy ha a férje ideges, flusztrált, agressziv módon vezeti le. Nyusziból sosem lesz farkas, és farkasból is igen ritkán lesz nyuszi. Tehát a dolgok előre láthatóak, valamilyen mértékben kiszámithatóak.
Monkey mondta egyszer, abból főzünk, amink van. Ez van, tehát ezt kell elfogadni. Ha mégis ugy látja nyuszt, hogy ez a gyermekekre veszélyes, miért nem kért pszichológiai vizsgálatot a kapcsolattartásnál? Ha pedig kért, és ezt nem állapították meg, akkor ezt kell tudomásul vennie és elfogadnia. Gyermekének ez a férfi az apja, mert ő igy akarta.
haniel: ha a gyerek-apa-anya kapcsolat konfliktusos, akkor a gyerek érdekében igenis van feladata és felelőssége nyusztnak is. Nem mondom, hogy nem próbált meg mindent, de azt igen, hogy ne adja fel, és mindaddig próbálkozzon, amig a gyermekei apjáról van szó. Monkey-nek igaza van abban, hogy az elvált nők nem tekintik családtagnak a gyermekeik apját. Hiszen nekik nem felelt meg férjnek valamilyen oknál fogva, és ugy gondolják, akkor apának sem jó. Főleg, ha már van másik. Megpróbálják az életükből kiiktatni (persze ugy, hogy a tartásdijat azért megkapják). Jól irta monkey, hogy mindenkire rábizzák a gyereküket, csak épp az apa "alkalmatlan" erre szerintük. Bármely uj párkapcsolatával 5 perc alatt hihetetlenül jó kapcsolata van a gyereknek, miközben az apa évekik fokozatos kapcsolattartási "szoktatáson" van, mert a gyerek "fél" tőle stb.
Nem veszik észre, hogy ez rajtuk mulik. A gyerek attól fél, akire az anya azt mondja, hogy félnie kell. Ha az anya a kapcsolattartás előtt ideges, flusztrált, nyilvánvalóan a gyerek is az lesz. A kapcsolattartást pedig egy idő után a háta közepére sem kivánja, mert mindig rossz élményei vannak (anya ideges, nem lehet hozzászólni, állandóan sir, azt mondogatja most mi lesz nélküle, meg vajon mi fog történnni apánál stb.). Ezek a manipulációk igen könnyen elsajátithatók egy nő részéről. A családon belüli terror lelki terror formájában valósul meg. Nem, vagy csak igen nehezen kimutatható, és emberi életek tömkelegét teszi tönkre.
monkey-nak igaza van abban, hogy a nők mindent a saját szemszögükből látnak, azt nézik, rájuk milyen hatással van valaminek a léte vagy nem léte. Monkey viszont a gyerek szempontjából nézi, a gyerekre milyen hatással van valaminek a léte vagy nem léte. Az, hogy nyusztnak senkije az apa, erre utal, és nem veszi észre, hogy az, hogy a gyerekei apja, nemcsak feljogositja, hanem a kötelességévé is teszi, hogy próbáljon meg mindent annak érdekében, hogy a gyerekei apja jobb legyen. Ehhez pedig nem az kell, hogy közlöm vele, hogy kezeltesse magát, hanem az, hogy ha jön, örömet mutasson a gyermekei felé sőt, ne csak mutassa, hanem érezze is azt, hogy örül annak, hogy az apát érdeklik a gyerekei, hogy tesz értük a maga módján.
Nem lehet a szülőt csak ugy kiiktatni a gyerek életéből egy megjegyzéssel: beteg, kezeltesse magát. Ez az ő felelőssége is. Amire egyébként azt mondják, hogy ez egy kezelhetetlen pszichés betegség és még az okát sem tudjuk, arra én azt mondom, hogy akkor próbáljuk meg szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel, türelemmel gyógyitani. Megnézni, hogy mi az a betegség, és mindezzel mit lehet belőle kihozni.
Ez viszont hozzáállás kérdése is. Sajnos félre kell tenni a sértődöttséget és minden indulatot, ami igen nehéz. Nem magadért, a gyerekeidért, még akkor is, ha nehéz.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu