Gyermek láthatás

Szanatóriumba is járt minden évben, tavaly csak azért nem mert tudta hogy akkor elhozom a gyereket. Tavaly ősszel ment be a betegsége miatt 4 napra amikor az anyósnál hagyta, engem nem is értesített. Naná hogy nem, mert akkor tuti a gyerekért mentem volna. Zárójelentés is volt a kórházról, a bíróságnak agyonhangsúlyoztuk hogy ez a szokásos kórházi ápolás, de csesztek rá. Akkor is nálam lett volna a helye a gyereknek, ezzel is bizonyította az ex, hogy ááááá ő nem akarja a gyereket elzárni... Úgyhogy ezer oldalról is papírokkal tudtuk szerintem bizonyítani hogy mi történik, nem tudom mi kell még a bíróságnak több.

Ahha. Rémes. Tehát van valamilyen krónikus betegsége, amikor csak teheti, elzárogatja a gyereket... viszont nőnemű...

Pocak,még annyi kiegészítést: az ember a bíróságon tehet fel kérdéseket a másik félnek, pl. ha az anya azt mondja, a gyerek nem kötődik szorosan az apjához,akkor bátran meg lehet kérdezni, vajon mi az oka ennek? És jónak tartja a gyerek számára ezt a helyzetet? Stb.

így van pappa. Ha hosszabb időre bemenne a kórházba, akkor lenne esélyem. A gyereket meg azért zárta el, mert tudta hogy ha a gyerek nincs nála, akkor jóval kevesebb az esélye. Anyagilag is, gondolom ezt már mondanom se kell. Meg azt se kell mondanom hogy ez leginkább az anyós műve. Egyedül nem is tudná nevelni a gyereket, meg fenntartani sem magát. Elzárta mint egy aranytojást tojó tyúkot a gyereket, gondolom érthető hogy számára még nagyobb a tét mint más átlagos esetben. Ezért kellett eljátszani az életveszélyesen megfenyegetett Nőt, akit bántalmaznak, akinek menekülnie kellett abból a házasságból amibe olyannyira tönkrement, hogy utolsó leheletével mint egy anyatigris kellett a brutális apa elől menekülnie. Ezt a látszatot kívánja kelteni, ezt a látszatot kellene a bíróságnak helyesen értelmeznie és már nem is lenne gondom.

A gond csak ott van az ügyvédekkel, mert egy-kétszer, más ügyből kifolyólag is, már voltunk konzultálni, hogy csak akkor hajlandóak tényleg jobban odafigyelni az ügyre, annak részleteire és hathatós segítséget, tanácsot adni, ha megbízza az ügyfél őket. Tehát ha nem csak azt az óradíjat remélhetik az ügytől, hanem jóval többet. Így aztán, érzéseim és tapasztalatom alapján azt kell hogy mondjam, hogy a konzultációkor szándékosan el is hallgatnak érdemi tanácsokat, max. csak sejtetik őket. Csak felkeltik benned a reményt, hogy van megoldás, de nem árulják el. Ha akarod a megoldást, bízd meg őket.
Nem mondom, hogy bizonyos szempontból nem értem meg őket, nyilván egy-egy ügyre a megoldás az ő szellemi termékük, nekik ebből kell megélni, ezért jó áron akarják eladni.
A probléma csak ott van, hogy azért a számunkra nem csekély óradíjért sem csupán reményt szeretnénk kapni. Ha egyszer van olyan, hogy jogi tanácsadás, és óradíjban mérik, akkor azért ténylegesen tanácsot, segítséget kapjunk, ne csak azt, hogy igen, látok rá esélyt, ennyi és ennyiért vállalnám el az ügyet, vagy pedig hát, nem sok esélyt látok rá.

A kisvárosban, ahol élünk, és ahol még megfizethetőbbek az óradíjak és az ügyvédi megbízási díjak, úgy tudom, nincsen kimondottan családjogra specializálódott ügyvéd. Páran foglalkoznak vele, de perifériálisan.

Szóval nincsenek jó tapasztalataim az ügyvédekkel kapcsolatban. Családi-ismerősi viszonylatban is vagy nem tudtak egyáltalán segíteni, vagy elvállalták, de a várt és ígért eredmény elmaradt. Mondanom se kell, a fizetség azért természetesen nem maradhatott el.

Csakhogy egy példát említsek.
Tavaly a páromra nagyon rájárt a rúd a perek terén. Az egyik a már említett könnyű testi sértéses ügy volt, a másik egy telefontartozás- végrehajtási. A testi sértést elsőfokon elvesztette. De nem akartunk belenyugodni, ekkor mentünk el egy olyan ügyvédhez, akinek egy-két illusztrikus per megnyerése folytán neve és elismertsége van a városban. A jegyzőkönyvet és ítéletet elolvasva, annyit mondott, ezek sajnos a tipikusan mérlegelős ügyek, nincs objektív bizonyíték, csupa szubjektív tanú mindkét oldalon. Ilyenkor a bírói mérlegelésen múlik minden, azt meg nemigen lehet támadni. Tehát fellebbezni lehet, csak éppen nem sok értelme van. A végrehajtási perről is kérdeztem, hogy egy '98-as telefonszámla-tartozás nem évült -e el esetleg. Én akkkorra azt már tudtam, hogy a ált. a követelések 5 év alatt évülnek el, de a Hírközlési törvény ezekre 1 évet állapít meg. Csa a végrehajtásról, az elévülés esetleges nyugvásáról, megszakításáról, kezdetéenk számításáról érdeklődtem. Õ cak annyit mondott, a PTK szerint 5 év az elévülési idő. Tudja, hogy ettől bizonyos esetek eltérnek, de kokrétan a Hírközlési törvényt nem ismeri. Lehet, hogy tényleg 1 év, nem tudja. (Megjegyzem, az asztala roskadásig volt rakva jogi könyvekkel, de hogy azt mondta volna, várjanak, utánanézek, az nem történt meg.
Az óradíjat természetesen ki kellett fizetnünk.

Namost én ezekután bezsreztem egy CD jogtárat a munkahelyemen, és amikor csak időm volt rá böngésztem, kutattam, rátaláltam erre a fórumra, ésitt kértem és kaptam segítséget mindkét témában. Az eredmény, írtam egy fellebbezést, és másodfokon helyt adtak neki, hatályon kívül helyezték az elsőfok ítéletét. (Ennyit a mérlegelős perek megdönthetetlenségéről). A végrehajtási ügyben pedog írtam egy keresetlevelet végrehajtás megszüntetése iránt elévülésre hivatkozva, és minden további nélkül megnyertük.
Hát sokszor ennyit a jogi tanácsadásról.

Persze másoknak lehetnek azért pozitív tapasztalatai is, ezzel nem azt akartam állítani, hogy nincsenek szakmailag kiváló, lelkiismeretes ügyvédek. Biztos vannak, csak mi valahogy nem találkozunk velük.

Pappa, említetted a bírósági panasznapot. Hallottam már róla, jobban mondva tudom, hogy létezik ilyen, csak azt nem tudom, pontosan mire való. Annyit hallottam, hogy keresetlevelek, beadványok fogalmazásához nyújtanak ingyenes segítséget. De vajon jogi tanácsadással is foglalkoznak?
Van rá esély, hogy megmondják, párom esetében mit lehet vagy érdemes lépni?

Tudod pappa, nem vagyok jogász, és azt se állítanám, hogy értek a joghoz és a bírósági perekhez. De az eddigi tapsztalataimból egyet leszűrtem. Más az erkölcs, a jószándék, jóérzés, és más a jog. A peres ügyeket, a jogot jogszabályok irányítják.
Deklarálva van persze a gyermeki jog, meg az, ogy a bíróságok kötelesek a gyermek mindenekfelett álló érdekét nézni, de ez egy gumiszabály. Mindenki azt magyarázza bele, amit akar. Ha innen nézem, ez a gyerek érdeke, ha onnan akarom nézni, akkor meg az.
És ha sajnos van olyan jogszabály is, hogy megegyezést két éven belül csak ilyen és ilyen esetekben lehet kérni módosítani, vagy perújítást csak erre és erre hivatkozva lehet eredményesen kérni, akkor ha ezek az esetek nem állnak fenn, akkor nincs esély.
És eddig terjed a gyerek mindenekfelett álló érdeke.

pocak: írsz egy érdekes infót minek megközelítésében kérem a segítséged, bár tudom, hogy nem idevágó a téma: a hirközlési tvben a kapcsolódó követelés elévülési ideje 1 év. Erről szeretnék többet tudni, és mivel a téma nem idevágó ím az emailcímem: gyongykor30@vipmail.hu

Ügyvéd ügyben pedig azt gondolom, hogy a saját érdekünket, ha valóban foglalkozunk vele, nálunk jobban nem tudja képviselni senki... Mi a gyermekügyben hétfőn megyünk egy ügyvédhez, ki az első beszélgetésért nem kér pénzt, csak ezért megyünk. Aztán a többit meglátjuk!
A múltban pedig semmi jó tapasztalatom nincs ügyvéd ügyben. SEMMI JÓ!!!!!
Elnézést azoktól az ügyvédektől kik valóban szívügyüknek tekintik a védenceik ügyét, és nem kizárólag pénztárcaügynek...

Pocak, értelek. Sajnos erkölcs és jog két teljesen különböző dolog. És sajna az ügyvédség egy gyakorlati szakma, az ember hiába tanulja meg akár kívülről is a törvényeket,tárgyaláson nem tudja használni az ismereteit. /Én egyszer voltam ügyvéd nélkül tárgyaláson és bár jól ismertem a törvényeket,azt nem tudtam elérni a bírónál, hogy azt vegye jegyzőkönyvbe,amit mondtam.Legyintett rám és diktálta amit ő akart érteni,ami a prekoncepciójába belefért./
A bírósági panasznapot valaki más ajánlhatta,én nem tudok róla szinte semmit.
Azt ajánlanám neked hogy írj Derillnek, esetleg hivd fel és valószínűleg fog tudni neked mondani nem hiéna,családjoghoz értő jogászt. Egy tanácsadás szerintem megér egy esetleg hosszabb utazást is.

A két éven belüli perújítás is gumiszabály,attól függ, ki mit tart új körülménynek. A bíróságnak nyilván az az érdeke, hogy semmit ne tartson új körülménynek, mert akkor nincs vele munka, eggyel kevesebb ügy. Ezzel szemben a gyerek érdeke áll, az az érdeke, hogy gyakran és nyugodt körülmények között találkozhasson az édesapjával. Az apa érdeke pedig hogy gyakorolhassa szülői jogait és zavartalanul szerethesse a gyerekét. Az anya érdeke megegyezik a bíróságéval,ne legyen ügy és az idő neki dolgozzon,hogy a gyereket hatósági papírral megtámogatva az apja ellen fordíthassa és még azt a kevés időt is, amit apa-gyerek együtt tölthet, tönkretegye.
Én még mindig bízom benne,hogy egy gyakorlott ügyvéd ebben a helyzetben megtalálja a jogi lehetőséget rá,hogyan lehet pert újítani két éven belül. Az a kisgyerek soha többé nem lesz négyéves, sem öt, számára óriási veszteség ha ezekben az időkben gyakorlatilag nincs apja.
Azt én sosem várom el hogy valaki az én ügyemet szívügyének tekintse.Ha a sebész megoperál,nem várom el tőle hogy átérezze a fájdalmaimat,csakis azt hogy profin operáljon meg.Ügyvédre is ez vonatkozik, legyen profi a szakmájában és végezze nagyon jól a dolgát,pörgesse az agyát az ügyem érdekében.

Pappa, a panasznapot tényleg nem te említetted, hanem Kissember. Bocs, figyelmetlen voltam.
Amiket írsz a bírói tárgyalásvezetésről és jegyzőkönyvezésről, sajnos így igaz. Mi ugyanezt tapasztaltuk. De aki még nemigen volt tárgyaláson, az ezt nem értheti, el sem tudja képzelni, mennyire figyelembe se veszik annak a jogait, aki nem ismeri azokat, vagy csak nem ért az érvényesítésükhöz.

Pocak, gratulálok a másodfokon való győzelmedhez.
Nagyon sajnálom,hogy semmi ötletem sincs, miképpen lehetne elérni egy újabb láthatási pert nálatok.De úgy látom másnak sincs. Én bízom még mindig benne, talán egy jó ügyvéd talál valami okot és újra tudtok indulni. Ez igy nem fair és ezért a rossz megegyezésért nem a párod "baleksága" a felelős hanem a bírósági manipulációs technika.Magam is voltam áldozata ilyesminek mégpedig ügyvédi segítséggel,később esett le a tantusz, hogyan vágtak át és nemcsak engem, hanem a gyerekemet is. Borzalmas volt.

pappa: ez nem gyakorlottság kérdése. Nyilvánvaló, hogy nem egészen 2 hónappal az egyezség megkötésétől csak rendkivüli helyzetben lehet. Persze nyilván, ha nem kéri akkor esélye sincs. Ha kéri, max. elutasitják, de érdemes próbálkozni, azonban nagyon meg kell indokolni.

pocak: az, hogy egy ügyvéd asztalán millió könyv van, nem jelenti azt, hogy mindet tudja kivülről is. A jog képlékeny, sokszor értelmezési kérdés. Emiatt nem tud az ügyvéd eredményt vállalni, mert ő igy értelmezi, az ellenérdekü másképp.

Ez körülbelül olyan, hogy ha az orvoshoz mész, 8 orvos 8-féle betegséget állapithat meg nálad ugyanarra a bajra, és arra 10 féle kezelést, azonban egyik sem tudja garantálni, hogy meg is gyógyulsz, mert az emberi szervezet tul bonyolult.

Jelenleg 80 ezer jogszabály van hatályban, tehát kizárt, hogy valaki mindet ismeri. Ha adsz megbizást abban az ügyben, nyilván utánanéz. De annak sem örültél volna, ha akkor előveszi a cd jogtárat, és elkezdi nézni, mert azt mondtad volna, hogy x forintos óradijért Te is tudod böngészni, nem vagy hajlandó azért fizetni, hogy előtted nézegesse.

Természetesen - mint ahogy Te is tapasztaltad - saját ügyedben Te is el tudsz érni dolgokat.

De vannak helyzetek, amikor se Te, sem az ügyvéd nem tud valamit elérni, de ő legalább azonnal tudja, hogy milyen lépéseket tehet, csak az eredményt nem tudja garantálni.

Egy példa: hiába mondja ki a jogszabály, hogy a kapcsolattartás akadályozása esetén szankciót kell kiszabni, és határidőt kell tüzni az elmaradt kapcsolattartás pótlására, a Fővárosi Gyámhivatal joggyakorlata évek óta jogszabályellenes e tekintetben.

Azt mondják vagy szankció, vagy pótlás, sőt, éveken keresztül azt mondták, pótlás nem lehet, ha nincs leirva a határozatban, holott ezt jogszabály irja és irta elő. Egy döntési helyzetben lévő, de jogszabályértelmezési problémákkal küszködő hatósággal szemben nem sokat tudsz tenni. P

ersze fordulhatsz birósághoz, de a biróság éveken keresztül elutasitotta a kereseti kérelmeket ilyen ügyekben azzal, hogy nincs ellene helye jogorvoslatnak, merthogy nem érdemi határozat. Ily módon patthelyzetbe kerültél, mert megállapitottak egy jogot számodra (biróság), amire egy közigazgatási szerv közli, hogy nem hajtja végre (elutasitja a végrehajtási kérelmedet, tehát quasi felülirja a birói döntést, hiszen jogot von el, ami viszont már érdemi határozatot jelent), kizárja a jogorvoslati lehetőséget, és a biróságok ehhez még aszisztálnak is azzal, hogy idézés kibocsátása nélkül elutasitják a felülvizsgálati kérelmet.

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, amikor az ítélőtábla is és az LB is gondolkozik mindezen, és nem jött elutasitó határozat már három hónapja, tehát várhatóan érdemben fogják a kérdést vizsgálni.

Te mint ügyvéd hiába ismered a jogszabályokat, hiába tudod, hogy ez jogszabálysértő és hiába gyártasz beadványokat, ha egyszer a fejétől büzlik a hal. Ezeket a kérdéseket vagy képzéssel, vagy személyi cserékkel lehetne csak megoldani.

Egyébként érdekes kérdés az, hogy az emberek általában képesek csempét vagy járólapot lerakni, de ha szakembert hivnak, eszükbe sem jut az, hogy azt mondják a szakembernek, mutassa meg hogyan kell csinálni (persze ingyenes tanácsadás keretében vagy valami minimális összegért), aztán menjen Isten hirével. Persze megtehetik azt is, hogy nekiállnak, utánanéznek, és lerakják maguk. Azonban tudják, ha szakemberhez fordulnak, akkor az pénzért csinálja.

Ügyvédeknél valahogy nem igy gondolkodnak. Elvárják az ingyenes jogi tanácsot, vagy legalább is minimális konzultációs dijért. Persze a konzultáció során bármit is mondd el az ügyvéd, annak a felét sem képes az ügyfél megjegyezni. Aztán ha magánakcióba kezd és elszurja, azt mondja, az ügyvéd mondta rosszul. Nem véletlen, hogy sem a tudást, sem a módszereket nem szivesen adják ki az ügyvédek.

Amig nem lettem ügyvéd, ingyen megirtam bárkinek bármit, sokszor fellebbezéseket, egyéb beadványokat, keresetleveleket. Amikor ügyvéd lettem, azok, akik korábban megkerestek ilyennel, ugyanugy továbbra is elvárták, hogy ingyen csináljam, fel sem merült bennük, hogy most már ebből kell megélnem. Persze én is figyelembe veszem, hogy vannak emberek, akik tényleg nem tudják megfizetni, ettől függetlenül, ügyvédként már nem irom meg a beadványt, esetleg megirom, hogy mit irjon bele. De azt, hogy hogyan, már nem valószinü, hiszen nem azért tanultam évtizedekig, hogy ingyen kiadjam a tudásomat, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sokszor nem is tudatlan magánszemély a kérdező, hanem ügyvéd, csak ezzel könnyiti meg a saját életét, és kihasználja, hogy a fórum anonim.

Ráadásul kaptam már millió letolást ügyvédektől azért, hogy tul részletesen irom le a választ.

Kaptam ügyféltől is, azért, mert nem az történt, amit én irtam.

Tudomásul kell venni - amit én is tapasztaltam már - hogy más, ha ügyvéd ir le valamit, és más, ha magánszemély. Ha ugyanazt irom le, mint az ügyfelem egy éve, nekem elfogadják mert ügyvéd vagyok, és feltételezik, hogy értek hozzá, az ügyfélnek nem, mert ő nem ügyvéd, nincs szaktudása az adott területen. Ugyanakkor viszont mivel a jog ritkán egyértelmü, többféle értelmezési lehetőség lehet adott kérdésben, ezért nem garantálható, hogy az ügyvéd megnyeri az adott ügyet (ez lehetetlen is, hiszen az ellenoldalon is ügyvéd van). Ilyenkor tehát az számit, hogy kinek van nagyobb szakértelme, ki tud jobban taktikázni, ki van jobb pozicióban (például gyermekelhelyezési pernél a nő oldalán ezerszer könnyebb pernyertesnek lenni, mint a férfi oldalán, hiába vannak a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályok), és sajnos még az is számit, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak, ki hiresebb ügyvéd, netán sztárügyvéd, mivel egy sztárügyvéddel szemben egy kezdő ügyvéd szavára kevésbé ad a biróság is, még akkor is, ha neki van igaza. Ezen felül még ott vannak a döntési helyzetben lévő személyek (birók, ügyintézők), akik maguk is szubjektivek, döntéseiket befolyásolják a tanulmányaik, a környezetük, a kulturájuk, az, amibe belenevelkedtek. Egy modern felfogásu biró nyilvánvalóan sokkal elfogulatlanabb döntést fog hozni, mint egy olyan biró, aki olyan környezetben nevelkedett, ahol mindenki ugy gondolta, hogy a gyereknek a nőnél a helye, sőt, esetleg a saját családjában is sorra elváltak a nők, és a gyerek náluk maradt.

Ilyen sok tényező mellett igen nehéz bármit is garantálni. Az ügyvéd tehát csak azt teheti, hogy elmondja, mit ir a jogszabály, azt ő hogyan értelmezi, mit fog tenni, és remélhetőleg az milyen eredményt hoz. Emellett felhivja ügyfele figyelmét arra, hogy ez nem eredménykötelem, hanem gondossági kötelem, ami azt jelenti, hogy eredményt nem tud garantálni csak azt, hogy a legjobb tudása szerint intézi az ügyet.

Pocakék helyében mindenképpen megpróbálnám. Rendkívüli helyzetként adnám meg, hogy úgy tudtam, a pszichológiai vizsgálatot nekem kell fizetnem és arról sem volt tudomásom, hogy az apától nem tagadható meg az elvitel joga. Leirnám, hogy tudom, a törvény nem tudása nem mentesit, de kérném figyelembe venni, hogy jogi képviselőm nincs és a jogszabályokat értelmezni mélységükben nem tudom. Hivatkoznék arra, hogy a gyerek érdeke mindenképpen az, hogy az apjával a már meglévő jó kapcsolata megmaradjon és ez havi 3 órában az anya lakásán nem tartható fenn és nem fejleszthető, tehát az egyezség szerinti kapcsolattartás a hátrányos mind a gyerekre mind az apára nézve.
Hivatkoznék arra is, hogy az anya szándéka a gyerek elindegenítése az apjától,melyből hosszú távon nagyon súlyos problémái lehetnek a gyereknek /csatolnék egy PAS-szindróma ismertetést/.
Ahogy a dolgok kinéznek, elutasításra lehet számítani, de még mindig jobb egy amatőr próbálkozás,mint a semmi.

Ez igy igaz, legalább saját magát megnyugtatja, hogy megpróbálta.

Derill,igazad van valóban van általában az emberekben mindenféle szellemi foglalkozásúakkal kapcsolatban olyan nézet,hogy "hát az neki semmi".Ha egy társaságban megjelenik egy orvos akkor nekiesnek a kérdéseikkel,akár a jogásznak és a kompjuterszakembernek.
A gazdasági helyzet azonban sajnos olyan hogy tényleg van egy óriási réteg,akinek megfizethetetlen az ügyvédi szolgáltatás,napról napra élnek,tartalékuk semmi.Esetleg a képzettségük is alacsony és 0 az esélyük arra hogy például a gyerekük érdekéért harcolni tudjanak. Nincs meg az a kis, vagy drága ügyvédnél nagy tőkéjük,amit be kellene fektetniük a saját gyerekük jövője érdekében. És ez a helyzet tragikus már csak azért is, mivel sok anyagilag rosszul álló apa válik jogfosztottá azért,mert nem is tud róla, hogy tehetne is valamit.Sorra születnek a gyerek- és apaellenes döntések tovább fokozva és egyenesen előidézve a társadalmi problémákat. Te ezen a téren nagyon sokkal tettél és teszel a helyzet javításáért és társadalmi szinten nagyon is megérné a példádat utánozni.
Egy konkrét kérdés: ha valakinek nincs jogi képviselője a tárgyaláson, akkor a bírónak van valami külön tájékoztatási vagy hasonló kötelessége? Valahol olvastam ilyesmiről, de már nem tudom, hol.

Megtaláltam a Pp-ben:
„(2)628 Az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről -, a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére jogi képviselőt kirendelni. A külön jogszabályban meghatározott esetben és módon a fél - kérelmére - részben vagy egészben mentesíthető a pervitellel összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól.”
Ha mindez korrekten megtörténik a tárgyaláson, akkor a "legbalekabb" apa sem megy bele egy rossz egyezségbe.

Ebben neked is igazad van, azonban ha valakinek nincs pénze padlóburkolóra, vagy nem t etet le metlachit, vagy leteszi maga, és akkor olyan lesz, amilyenre sikerül. Amikor kihivja valaki a padlóburkolót, tudja, hogy a padlóburkoló x forintért csak azt méri fel, hogy mennyi burkolat kell, mennyi időbe telik letenni, mit kell még hoznia ahhoz, hogy a munkát el tudja végezni.

Ha elmegyek szemüveget csináltatni, akkor a szemvizsgálat csak akkor ingyenes, ha ott veszem a szemüveget is, és még akkor sem mindig, mindenhol.

Sajnos a konzultáció fogalmával sincsenek tisztában, például pocak azt irja, hogy nem mond el mindent részletesen. A konzultáció nem arról szól, hogy megtanitom az ügyfélnek, hogy mit kell csinálni, hanem arról, hogy megnézem az ügyét, elmondja amit tud, és megmondom, hogy tudok-e valamit kezdeni vele. Az, hogy ennek keretében néhány dolgot elmondok - mit fogok csinálni - nem azt jelenti, hogy erre köteles is vagyok. Mármint nem vagyok köteles arra, hogy arról tájékoztassam, hogy mit kell csinálni, főleg arról nem, hogy hogyan.

Tudomásul kell venni, hogy a gyerek befektetéseket is igényel. Sokszor látom, hogy alkoholra, cigarettára, kávéra, benzinre telik, de az ügyvédre (hogy tényleg szakszerüen legyen elintézve) valahogy nem futja. Ezek szerint a cigaretta, alkohol, kávé, benzin fontosabb, mint a gyerek.

Hidd el, jelenleg is csinálok olyan ügyeket, amikért egy fillért sem kérek, sőt, nekem kerül pénzbe, hiszen telefon, áram, tintapatron, irógéplap, idő. Mindezt azért, mert ezt a helyzetet én is látom.

Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az ügyvéd is ember, neki is meg kell élnie valamiből. Az ügyvédek specifikálódtak, bizonyos területekhez értenek csak. Ha én nem foglalkozom médiajoggal, nem kell hozzá értenem. Ugyanakkor mivel igen sok ügyvéd van a piacon, mindent el kell, hogy vállaljanak, sokszor azt is, amihez nem értenek, nincs benne tapasztalatuk. Egyrészt azért, mert majd utánanéznek és rá vannak kényszerülve, hogy elvállalják, hiszen rezsit kell fizetniük, biztositást kell fizetniük (negyed évre - ha az ügyvédnek nincs komoly vagyona biztositékul -, 60 ezer forint), kamarai tagdijat kell fizetni, adót és járulékokat kell fizetni. Amikor az ügyfél betoppan egy ügyvédhez (mert ki van irva, hogy ügyvéd) és nem néz utána, hogy az az ügyvéd mire szakosodott, járhat ugy, hogy az ügyvéd elvállalja az ügyét, annak ellenére, hogy ahhoz a részhez nem ért. Ha lelkiismeretes, akkor jobban jár az ügyfél, mert tényleg utána fog nézni mindennek. De ha nem, akkor rosszul is járhat, mert a "legjobb tudás" változó, attól függően, hogy ki milyen tudással rendelkezik.

Néha jobb egy kezdő ügyvéd, aki mindennek utánanéz mint egy sztárügyvéd, aki rutinból dolgozik, és nem biztos, hogy a részszabályokat is ismeri.

Természetesen van nép ügyvédje, lehet oda is fordulni, az IM ad róla pontos tájékoztatást. De nem biztos, hogy egy kirendelt ügyvéd (aki nem óradijban vagy sikerdijban, hanem valami minimális, állam által megállapított összegért dolgozik) ugyanugy fogja magát törni azért, hogy megnyerje a pert, mint egy fogadott ügyvéd.

Ugyanakkor a fogadott ügyvédnek nem biztos, hogy érdekében áll az ügyet hamar lezárni, hiszen ez esetben saját magát fosztja meg a további megélhetéstől, hiszen egy-egy ügyből akár évekig is meg lehet élni.

Én igyekszem befejezni hamar, mert nekem vannak ügyeim, és csak bizonyos számú ügyet tudok havonta ellátni. Nincs jelöltem, tehát másra sem tudom bizni, ha nem tudom vállalni, akkor át kell irányitanom máshoz, amiből semmi hasznom. Emiatt is, meg mert nem csak a pénzért csinálom (ezért vagyok a fórumon is, és ezért csinálok ingyen is ügyet) igyekszem mielőbb befejezni, hiszen ha valakinek gyorsan, és szakszerüen lezárom az ügyét, az biztosan engem fog ajánlani másnál.

Még mielőtt lerohannátok, ingyen csak rendkivül különleges ügyeket vállalok, jelenleg két ilyen ügyem van.

Természetesen a biróság is köteles kioktatni a jogi képviselő nélkül eljáró felet, azonban az is nyilvánvaló, hogy a biróság nem hivhatja fel olyanra az ügyfél figyelmét, ami ugyan hasznos lenne számára, de amivel viszont az ellenérdekü félnek ártana, hiszen csak a jogi tényekre hivhatja fel a figyelmét. Ráadásul senki sem várhatja el a birótól sem, hogy átfogóan minden, az üggyel kapcsolatba hozható jogszabályra, és olyan összefüggésekben hivja fel a figyelmet, ahogyan azt az ügy megkivánná. Ugyanakkor sokszor számit az is, hogy mikor milyen inditványt tesz az ügyfél (az is, hogy mikor). Sokszor számit az is, hogy szubjektive hogyan van valami megfogalmazva, és minden jogi tényt felhoz-e a fél.

Teljesen egyetértek, én is dolgozom rendszeresen a szakmámban ingyen akkor ha úgy látom, más megoldást nem talál az illető a problémájára és látom hogy önhibáján kívül van segítségre szüksége. Dolgozom azért is sokat ingyen, hogy később legyen munkám,muszáj ezért befektetni, sok szakmában igy van.
Az ügyvédi konzultáció arra is jó,hogy az ügyfél felmérje milyen emberileg-szakmailag az ügyvéd. Érdemes elmenni többhöz is,akkor látni a különbségeket.
„az is nyilvánvaló, hogy a biróság nem hivhatja fel olyanra az ügyfél figyelmét, ami ugyan hasznos lenne számára, de amivel viszont az ellenérdekü félnek ártana, hiszen csak a jogi tényekre hivhatja fel a figyelmét.” - irod. Pocakék esetében a kutyának sem ártott volna a bíró, nemhogy az ellenérdekű félnek, ha arra a jogi tényre felhívja az apuka figyelmét, hogy az elvitel jogát nem lehet megtagadni tőle. Csak a kisgyereknek használt volna.

Nem is biztos, hogy a biró tudott erről. Ez a jogszabály ugyanis csak 2006. január 01-től lépett hatályba. Ha elment volna az apuka egy ügyvédhez, akkor sem biztos, hogy tudta volna, mert ugyan elvileg az ügyvédek ismerik a jogszabályokat, azonban belátható, hogy nem lehet minden jogszabály minden részletéből naprakész senki olyan időben, amikor a jogszabályok naponta változnak. Ha apuka olyan egyezséget köt (és ez neki megfelel), hogy havonta egyszer 3 órát az anya felügyelete mellett láthatja a gyereket, ráadásul ugy, hogy már korábban is voltak anyukával konfliktusok testi sértés stb. alaptalan vádjával, ahogy ezt pocak állitja, akkor a biró tényleg semmit nem tehet.

Nem pocakot akarom bántani, ő tényleg nem tehet erről. De az apa igen. Ha nem érzi sajátjának a gyereket, és nem harcol érte, akkor a biró semmit nem tehet. Azt nyilvánvalóan tudta az apa is, hogy az övé is a gyerek, és azonos jogai vannak a gyerekkel kapcsolatban, mint a nőnek. Legalább is ennek utánanézhetett volna. Ha ezek után megfelel neki havi 3 óra, akkor nem a biró feladata harcolni.

Ha a bíró nem tudott róla és úgy ítélt volna, hogy az apa nem viheti el a gyereket, akkor most nem lenne gond, a másodfok biztosan tájékozottabb a jogszabályok között.Bíróként szorgosan olvasnám a közlönyt vagy amit kell, hogy ne égjek magam előtt se. És ha egy ügyvéd nem ismeri a jogszabályváltozásokat, a kliens jogosan dühös. Ha látom,hogy a hivatalokban dolgozók azt sem tudják, miről van szó, amikor egy kimásolt hatályos jogszabállyal állítok oda felkészülten, az bizony dráma, és nagyon nem tud érdekelni,hogy a tisztelt dolgozó kevésnek érzi-e a fizetését, amire vállát vonogatva utalt. Pont gyámügyön történt velem ilyen eset.
Azt hiszem én pasiként talán jobban értem Pocak párjának helyzetét. Vele szemben a gyerekének az anyja ügyvéddel, ő egyedül nagy nyomás alatt, tart attól,hogy újabb költségek keletkeznek, minél hamarabb együtt akar lenni a gyerekkel, ettől csőlátása lesz, hidd el Derill, egy férfi akkor, ha egy ideig anyuka jóvoltából nem láthatja a gyereket,nagyon rohadt állapotba tud kerülni!, magam átmentem rajta - szóval ez egy olyan nehéz helyzet, amit ott a tárgyalóteremben pimasz és a szavakkal jól bánó nőnemű hatalmacskákkal szembenállva jól kezelni iszonyú nehéz. És ami ott történt, nem azonos azzal, hogy az az ember nem érzi sajátjának a gyereket és nem akar érte harcolni.
És még valami.Sajnos ahogy én látom a férfiak tudatából válás után egyszerűen kimosódik az a tudat és érzés,hogy a gyerek az övék is.Akkora arculcsapás, hogy az ember rájön - és nem azonnal, hanem csak fokozatosan -, innentől kezdve ki van szolgáltatva a volt feleség kénye-kedvének, jogai gyakorlatilag nincsenek, még azokat a jogszabályokat sem alkalmazzák a hivatalok, amik már megvannak és jók stb., hogy az apa egyszerűen megváltozik önvédelemből és nem képes már azt teljes egészében érezni, amit korábban: az apaságot. Hogyan is? Hiszen nem lehet a gyerekével és az egész világ azt közvetíti felé: kedves apuka, magára nincs szükség, maga fizessen és tűnjön el a balfenéken. És ezen csak kevesek háborodnak, pedig ugyanolyan, mint amikor egy arab apuka azt mondja: na, nekem elég ebből az európai vircsaftból, megyek haza, fogom a gyereket mert az én törvényeim szerint a gyerek az enyém, anyuka pedig csináljon amit akar.

És látod Derill, ebben a fórumban is mennyisok asszony küzd és kér tanácsot, olvas cd-jogtárt csak azért, hogy a párjaik láthassák a gyerekeiket. A férfiaknak más a gondolkodásuk mint a nőknek, a nők az ilyesfajta küzdelmekben eleve jobbak, ők ezzel tudják segíteni a párjukat, a férfi pedig az élet más területén viszonozza a segítséget.

Szervusztok!

Nem hagyhattam szó nélkül az alábbiakat!

„"pocak: az, hogy egy ügyvéd asztalán millió könyv van, nem jelenti azt, hogy mindet tudja kivülről is.”"

Az ügyvédeknek azért van sok könyvük, hogy utána tudjanak nézni mindennek, nem azért, hogy a fejükben tartsák! Úgyis változnak!

„"Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az ügyvéd is ember, neki is meg kell élnie valamiből.”"

Ez így van, senkinek sem adják ingyen a kenyeret a boltban, viszont az ügyvéd is eszik.

Korábban volt valami hasonló Topic, kétszer is elkezdte valaki...
Hozzászóltam én is, de eltünt mindkétszer???
Az egész Topoic, mintha nem is lett volna...

Hiába mondasz bármit és vagy meggyőződve arról, hogy tökéletesen igazad van, az elsőfokon úgy lekezeltek, hogy csak NA!!!

Most másodfokon kezdtek odafigyelni a beadványaimra, miután azok pontosak, tényszerűek (állításaimat hivatalos, jogerős Határozatokkal igazoltam, amelyeket csatoltam), egyértelműek és támadhatatlanok voltak. Mindezt természetesen logikusan felépítettem és ész érvekkel is alátámasztottam!

A Bíróságoknak (másodfok) több eszük van, mint a kerületi ügyészség egyes munkatársainak, amiről viszont olyan lesúlytó a véleményem, hogy a szólásszabadság ellenére sem merem leírni!

Engem is egy rossz egyezségbe kényszerítettek bele, zsarolva a gyermekeim láthatásával (ha nincs egyezség, nincs mit betartani), azaz nem láthatom továbbra sem a gyermekeimet...

A bírónő nem mondta, hogy ha nincs egyezség, akkor Õ határoz...

Innentől kezdve nyomoratották meg a kapcsolatunkat szinte teljesen...
Ehhez jön, hogy anyuka ezt a kevés láthatást is folyamatosan, különböző indokokkal szabotálja, és igencsak ellenem neveli a gyermekeimet...

Igen, férfit rossz egyezségbe belekényszeríteni nagyon könnyű! Én mai napig nem értem, hogy lehettem olyan marha, hogy a békés, mindenben megegyező válás idején nem láttam meg, valójában mit történik! Egyeztettünk együtt az ügyvédekkel, volt feleségem bájosan közölte, hogy persze, bármikor szívesen lát, nincs köztünk harag stb., bármikor láthatom a gyereket, neki is óriási segítség, közben a 2 ügyvéd meggyőzött róla, hogy leirni azért mást irjunk: 2 hetente 2 nap! Mert hogy így szokás! A saját ügyvédem is ezt mondta, jóhírű volt, drága,hát hittem neki. És később vettem észre,hogy az egész egy óriási csapda volt, mert tárgyalásaink közben kedves volt feleségem hirtelen elutazgatott a gyerekkel... szóval ki voltam éheztetve, már akkor el voltak véve apai jogaim, amikor még voltak - csak nem tudtam akkor, mire megy ki a kis női játék! És mindezenközben volt feleségem nem egy ravaszkodó típus! Ha az lenne, évek óta bottal üthetném a fiam nyomát!

Pappa!

Nem csak a nők olvassák a Jogtárat, sőt az önmagában elsőre kevés volt...

A bírói ténymegállapitási folyamat rendszere című könyvet is áttanulmányoztam több alkalommal, hogy megfelelően "tálaljam" a dolgokat :-)))

Így került sor arra, hogy a beadványaim olyanok amilyenek...

"Az alperes beadványára a felperes nem kívánt reagálni."

Márpedig egy landes nem sok mindent hagy szó nélkül, még a Keresztvizet is leszedi a másikról!!!

pappa: hidd el, tudom mit érez egy férfi, amikor nem láthatja a gyerekét. Nem egy barátom van, akik a szemem láttára veszítettek talajt emiatt. Borzalmas volt nézni és mindent megtettem, hogy segitsek. Most mindegyik talpon van.

Igazad van, amit a hivatalokról irsz, én is tapasztalom. Személyes sértésnek vették egyesek azt, hogy kiállok a jogszerűségért, hogy nyilatkoztam erről, és amikor megkerestem egy megyei gyámhivatal vezetőjét azzal hogy rendezzük azokat az ügyeket, amiket már 4 éve szurnak el, azt a választ kaptam, hogy nem hajlandó tárgyalni velem, mert a "saját fészkembe piszkítottam" azzal, hogy el mertem mondani, hogy alulképzettek és elfogultak bizonyos hivatalnokok. Pedig leülhettünk volna, és megbeszélhettük volna mindkettőnk álláspontját, érvelhettünk volna. De ő vérig sértve érzi magát, mert megyei gyámhivatalvezető létére ő is csak jogi végzettséggel rendelkezik, államigazgatásival nem, tehát telibe találtam, amikor az alulképzettségről írtam.

Igen, sajnos ezt tapasztalom egyes ügyekben, hogy egyes ügyvédek nem tájékoztatják saját ügyfelüket sem, illetve néha ugy tünik (nyilván rosszul látom), hogy ügyvédek megegyeznek egymással, az ügy "le van zsirozva", az ügyfél meg csodálkozik a végén, hogy nem ezt mondta, nem így mondta, és ott áll egy jogerős határozattal, mert még a fellebbezési jogáról is lemondott, csak nem tudott róla.