Gyermekről lemondás,névváltozás

Kicsit elszomorítottál. Én szikár szakmai érvekre szorítkozta, és a legmélyebb tisztelet hangján fogalmaztam. írtam ugyan néhány olyan mondatot is, ami némi érzékenységgel személyeskedésnek is tűnhetett volna, de ktöröltem őket. Talán nem kellett volna.
Mostani válaszodban ugyanis elkövettél mindent, ami egy vitában nem sportszerű.

1. Olyasmivel vitatkozol az én állításomként, amit eszemben sem volt mondani.
2. Ex cathedra kijelented, hogy a példám rossz - miközben nem is mondtam példát.
3. Megpróbálsz visszaélni a vélt tapasztalatlanságommal, és ordasat csúsztatsz.
4. Elismételsz egy olyan érvelést, amelyre én már előadtam az ellenérveimet - most ismételjem meg én is?

5.Ami indennek a teteje: „Te tényleg csak találgatsz, én azonban 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, ebből 3 évig vezettem a gyámhivatalt, elég tapasztalatom van benne. ” Lekezelés, tekintélyérv. Kedves.

„az örökbefogadás nem feltétele a lemondásnak.”
Tényleg nem. Ki mondta, hogy igen?
„
ha mondjuk egy nő bemenne, hogy lemondana a gyerekről, [...]jegyzőkönyveznék a nyilatkozatát, megállapitanák a szülői felügyeleti jogának a megszünését, akkor is, ha a férj ezek után hazavinné a gyereket és felnevelné a nő nélkül. ”
Ezt még neked se...
„
A példád rossz. ”
Milyen példám?

Kicsit darabos vagy:)
Szóval: az örökbefogadás nem feltétele a lemondásnak. Te tényleg csak találgatsz, én azonban 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, ebből 3 évig vezettem a gyámhivatalt, elég tapasztalatom van benne.

A nőket pedig nem hajtják el a gyámhivatalnál, sőt, azoknál, ahol a jogszabályt ismerik, a férfiakat sem - és ha mondjuk egy nő bemenne, hogy lemondana a gyerekről, mert nem a férjétől van (függetlenül, attól, hogy ez igaz-e vagy sem), jegyzőkönyveznék a nyilatkozatát, megállapitanák a szülői felügyeleti jogának a megszünését, akkor is, ha a férj ezek után hazavinné a gyereket és felnevelné a nő nélkül. A különbség annyi, hogy a férfiak ilyenkor nem szoktak tartásdijat kérni.

Az örökbefogadási engedély tényleg nem születik meg mindaddig, amig a gyerekről mindkét szülője le nem mond, mivelhogy anélkül nem lehet örökbefogadni (kivéve a házastársi örökbefogadás). Azonban mint emlitettem az örökbefogadás egyáltalán nem feltétele a lemondó nyilatkozatnak.

Ezidáig több száz nő mondott le igy a gyerekéről, és nem minden gyereket fogadtak örökbe. Az örökbefogadási eljárás a lemondás után kezdődik, és vagy örökbefogadják a gyereket, vagy nem - lehet, hogy a kutyának sem kell. Ez esetben - ha nem - a gyerek tartós nevelt lesz (régen állami neveltnek mondták). Aztán lehet, hogy évek mulva mégiscsak örökbefogadják - vagy nem.

A konkrét esetben szintén fel sem merült, hogy a gyermeket örökbefogadnák, a nő egyedül élt, a lemondáshoz nem járult hozzá, megkapta a határozatot, de nem fellebbezett, nem érdekelte. A bíróságon azt mondta nincs élettársa, azonban az örökbefogadásnak az esélye ugyanugy meg van, mint azokban az esetekben, amikor a nők megszülik a gyereket, majd lemondanak róla, hiszen a nő bármikor megismerkedhet valakivel, akivel összeköltözik, és aki majd a gyerekeket örökbefogadja (merthogy ikrekről van szó).

A példád rossz. Nézzünk egy másik példát. Nő lemond a gyerekről. Megállapitják a szülői felügyeleti jogának a megszünését, eltelik pár év, megtudja a vér szerinti apa, megjelenik és hazaviszi a gyereket. A nő szülői felügyeleti joga megszünt, ettől nem fog visszaállitódni. Jelen esetben ugyanerről van szó. Pasi lemondott, szülői felügyeleti joga megszünt, akkor is, ha a gyerekeket nem fogják örökbe fogadni soha.

„Végül egy elővágás.
Érvelésemnek ellent lehet vetni, hogy a mindkét szülő hozzájárulása az örökbefogadás engedélyezésének a feltétele - bármely szülő egyedül tett hozzájáruló nyilatkozata érvényességének nem. Hiszen a törvény szövege megengedi hogy a "szülő" (így, egyes számban) az örökbefogadó személyének ismerete nélkül hozzájáruló nyilatkozatot tegyen, és szülői felügyelete a "nyilatkozattételkor" megszűnik. Vagyis - a pőre nyelvi értelmezésből kiindulva - a hatóságnak mérlegelés nélkül ki kellene bocsátania a határozatot, amelyben megállapítja a szülői felügyelet megszűnését, annak ellenére, hogy magát az örökbefogadást - a másk szülő hozzájárulása hiányában nem engedélyezi. ”

Nos én végig erről beszéltem. Pusztán a jogszabály szövegéről, örökbefogadásról szó nem volt. Ezt nem értette az elsőfok sem, mert végig arról beszélt, hogy "de hát nem fogadták örökbe". Tényleg. Senkit nem is érdekel, hogy örökbefogadták-e vagy sem - még a jogszabályt sem érdekli. A lényeg, az apa lemondott, a tartási kötelezettsége megszünt. Pont. Na ezt kellene a biróságnak leirnia. Másodfokon már kimondták, hogy tényleg nem feltétele a lemondásnak az örökbefogadás. Csak a gyámhivatal határozata nem kötelező erejü rájuk nézve. Legalább is ezzel indokolták szóban.

Tényleg az örökbefogadás a cél, csakhogy ezt elfelejtették rögzíteni. A jogszabályszöveg helyesen ugy szólt volna, ha csak örökbefogadás esetén szünik meg a tartási kötelezettség, hogy a szülői felügyeleti jog megszünik, a szülő tartási kötelezettsége mindaddig fennmarad, amig a gyermek örökbeadására sor nem kerül (ugyebár biztositandó a gyermek eltartása). De ezt elfelejtették belevenni, vagy tényleg, vagy szándékosan. Emiatt amikor a nők lemondanak, a tartási kötelezettségük megszünik. Ezért diszkriminativ egy ilyen döntés, hogy a nőknek megszünik, a pasinak nem?

Tehát én értem az örökgefogadás célját is. Értek én mindent, csak akkor azt ugy kellett volna megfogalmazni. Ezért is adtam be jogszabálymódositási javaslatot, amit elvetettek. Rendben. Akkor viszont tartsuk be a törvény szövegét, akkor is, ha nem tetszik. Vagy változtassuk meg.

Erről mindig az jut eszembe, amikor volt egy gyámhivatal-vezetői értekezlet, és felvetettem, hogy az akkor hatályos szabályok szerint nem lehet jogszabálysértés nélkül lemondani a gyerekről. Ugyanis a lemondást követően a gyermeket nem tudtuk állami nevelésbe venni, előbb átmeneti nevelésbe kellett (ahol persze a szülői felügyelet szünetel, de a határozatokból a szülő részére küldeni kell, értesiteni kell, hogy kihez helyezem ki stb., de hát a titkos örökbefogadás miatt nem lehetett mégsem értesiteni). Kértem a jogszabály módositását és azt a választ kaptam, hogy hozzunk olyan határozatot, amelyik kevésbé sérti a jogszabályt. Kérdeztem, hogy nem lehetne olyan jogszabályt hozni, amit nem kell megsérteni?
Azt mondták nem.

Szóval célszerü lenne a jogszabályt vagy megváltoztatni, vagy ezt betartani.

Elnézést kérek mindenkitől a terjedelemért, de szerintem a téma fontossága és érdekessége megéri. (Azt hiszem, egy egész tanulmányt is megérne.)

Egyébiránt derill igazad van: célszerű lenne a szóban forgó rendelkezéseket úgy szövegezni, hogy az ne adjon alkalmat vitára.

A csak egyik szülő által tett hozzájáruló nyilatkozának hatálytalanságát további érvek is alátámasztják.
A Csjt 48. § szerint „Az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek.”
Ennek a célnak az érdekében teszi lehetővé a törvény azt is, hogy a szülők az örökbefogadó személyének ismerete nélkül is hozzájárulhassanak az örökbefogadáshoz. Nyilvánvaló, hogy ha a nyilatkozattételkor előre látható, hogy az örökbefogadás lehetetlen - mert a másik szülő ahhoz nem járul hozzá - akkor a nyilatkozat nem szolgálja azt a célt, amelyre tekintettel a jogalkotó lehetővé tett. Vagyis - még ha elfogadnánk is a puszta nyelvi értelmezést - az ilyen nyilatkozatot joggal való visszaélésnek kellene tekintenünk, hiszen a jogot nem rendeltetésének megfelelően használja.
Ellentétes az ilyen - egyik szülőtől lényegében megfosztó - eljárás a gyermek érdekeivel is, márpedig a Csjt. 1. § (1) annak figyelembevételét írja elő a törvény alkalmazása során. (Ami azt is jelenti, hogy ha létezik a gyermek érdekének megfelelő értelmezés, akkor azt kell követni.)

Csakhogy a rendszertani és céljellegű értelmezés ennek ellentmond.
A törvény a szülői felügyelet megszűnését, mint joghatást nem egyedül a szülői hozzájáruló nyilatkozathoz köti - hanem a gyámhatósági határozatban történő megállapítsához is. A "nyilatkozattételkor" kifejezés a szülői felügyelet megszűnésnek csak az időpontját adja - arra az esetre, ha a nyilatkozatot a hatóság egyáltalán érvényesnek fogja tekinteni. (Ha a törvényalkotó egyszersmind az aktus joghatását kívánta volna hangsúlyozni, akkor a "nyilatkozattétellel" formát használta volna. Ahogyan teszi azt pl a Ptk. 205. § (1) bekezdésében a szerződés létrejöttéről vagy a Ptk. 598. §-ában a hagyaték átszállásáról szólva.)

De a csak egyik szülő által tett nyilatkozat hatálytalanságát erősíti az is, hogy a törvény az örökbefogadás célja ként

Végül egy elővágás.
Érvelésemnek ellent lehet vetni, hogy a mindkét szülő hozzájárulása az örökbefogadás engedélyezésének a feltétele - bármely szülő egyedül tett hozzájáruló nyilatkozata érvényességének nem. Hiszen a törvény szövege megengedi hogy a "szülő" (így, egyes számban) az örökbefogadó személyének ismerete nélkül hozzájáruló nyilatkozatot tegyen, és szülői felügyelete a "nyilatkozattételkor" megszűnik. Vagyis - a pőre nyelvi értelmezésből kiindulva - a hatóságnak mérlegelés nélkül ki kellene bocsátania a határozatot, amelyben megállapítja a szülői felügyelet megszűnését, annak ellenére, hogy magát az örökbefogadást - a másk szülő hozzájárulása hiányában nem engedélyezi.

Ha jól értem, a konkrét esetben azonban a gyámhatóság engedélyzte az örökbefogadás, tehát határozatban megállapította az apa szülői felügyeleti jogának - így a tartási kötelezettségének - a megszűnését -, és aztán az örökbefogadás mégsem történt meg. Csak találgatni tudok, de ez valószínűleg nem eshetett meg másként, mint úgy, hogy az anya új férje lett volna az örökbefogadó. Tehát itt sincs szó pusztán az egyik szülő hozzájárulásához, a másiké is adott volt.
Nos, ha valóban ez a tényállás, akkor a konkrét esetben egyetértek veled: az apa szülői felügyeleti joga a hozzájárulás megadásával megszűnt, mindkét fokon eljáró bíróságok indoklása hibás, jogszabályellenes. (De ennek nincs köze a diszkriminációhoz, és nem jelenti a - puszta nyelvi értelmezésre alapított, a rendszertani és céljellegű értelmezést mellőző - kiterjesztő olvasatod helyességét.)

A gyámhivatalnak a törvényszövegben hivatkozott határozata az örökbefogadás engedélyezéséről szóló határozat. [Csjt. 48. § (1)] Az engedélyezés feltételeit ugyanezen szakasz (2) bekezdése adja meg:
„Az engedély megadásához a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges.”

Vagyis az engedély - benne a szülői felügyelet megszűnését megállapító határozat - nem születik meg, ha csak az egyik szülő tett nyilatkozatot.

A törvény értelmezéséről. A vita tárgyát képező norma a családjogi törvény 48. §-ának (3) bekezdése:
„Az örökbefogadáshoz a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A nyilatkozattételre a gyermek születése előtt is sor kerülhet. [...] A szülő felügyeleti joga, amennyiben nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal határozata állapítja meg.”

Még nem jutottunk dűlőre a diszkriminációt illetően. Ha egy anya bemegy a gyámhivatalba, hogy hozzájárul a gyermeke örtökbefogadásához, és a hivatalnok azt látja, hogy a gyermeknek apja is van - akkor ugyanúgy elhajtja, mint ahogyan az apával tenné. Ha (példának okáért) egy özvegy apa bemegy a gyámhivatalba, és hozzájárul gyermeke örökbefogadásához, azt ugyanúgy érvényesnek fogják tekinteni, mint a jogilag apátlan gyermek anyjának nyilatkozatát. Nincs tehát nemek szerinti megkülönböztetés sem az elutasításban, sem az elfogadásban. (Való igaz, hogy biológiai okokból a nők gyakrabban kerülnek ilyen helyzetbe, de ha ez hatásában hátrányos megkülönböztetés, akkor az özvegyi nyugdíj is az.)

Jó, akkor kezdjük a diszkriminációval. Diszkriminativ, ha nemek szerinti megkülönböztetés az eredmény, mondjuk akár hatásában. Jelen esetben, mivel általában a nők szülik a gyermekeket, egy férfi igen ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy ugy tudna lemondani a gyermekről, hogy az anya nem ismert. Tehát hatásában diszkriminativ maga a jogalkalmazás.

Ez körülbelül megegyezik azzal, amikor a kapcsolattartás akadályozását pönalizálták. Ekkor Morvai Krisztina felháborodottan nyilatkozott arról, hogy ez diszkriminativ, mivel többnyire a nőket sujtja, hiszen általában náluk helyezik el a gyermekeket, tehát ők vannak kötelezetti helyzetben. Ez tény, és az is, hogy a diszkriminativ birói gyakorlat miatt (ami általában nőknél helyezi el a gyermekeket) hatásában tényleg diszkriminativ a jogszabály. A támadási pont volt rossz szerintem. Nem erre kellett volna hivatkoznia, hanem arra, hogy a gondozó szülő és a különélő szülő között diszkriminál, ugyanis a gondozó szülőt a kapcsolattartási szabályok be nem tartása miatt büncselekmény miatt marasztalják el, mig a különélő szülőt nem, azt maximum birságolják, vagy korlátozzák a kapcsolattartási jogát.

Visszatérve a jogszabályra, mint emlitettem, nem szab feltételt, sem azt, hogy a gyermeket örökbe kell fogadnia valakinek, sem azt, hogy ne legyen másik olyan szülő, aki a felügyeleti jogot gyakorolja.

Maradva a diszkriminációnál: ha egy nő bemegy a gyámhivatalba, és közli, hogy a gyermekéről lemond, a gyámhivatal jegyzőkönyvbe veszi, az anya szülői felügyeleti jogának megszünését kimondja. Akkor is, ha két nap mulva, vagy fél év mulva jelentkezik a vér szerinti apa, mert tudomására jut, hogy gyermeke született, meginditja az apaság megállapitása iránti pert és meg is nyeri.

Ugyanakkor ha egy férfi bemegy a gyámhivatalba, hogy tudomására jutott, hogy gyereke született a feleségének (tehát rá anyakönyvezik a gyereket), szeretne lemondani, elhajtják (ha tudják).

Mi ez, ha nem diszkrimináció.

Ugyanakkor az általános jogelveket figyelembe véve, amennyiben valamilyen kötelezettséget a jogalkotó a szülőre kiván róni, ezt külön ki kell mondania. Tehát amennyiben a tartási kötelezettséget fenn akarta volna hagyni a lemondás esetére, akkor ezt ki kellene mondania. Nem teszi, tehát minden a szülői felügyelet körébe tartozó jog és kötelezettség a szülői felügyeleti joggal együtt szünik meg.

Megértem én, hogy mindenki szeretné a jogszabályt ugy értelmezni, ahogy neki (vagy a gyereknek szerinte) a legjobb. Azonban a jogszabály szövege adott. Vagy változtatunk rajta, vagy ezt kell betartani. Ha pedig ezt kell betartani, ez azt jelenti, hogy akkor is, ha pasi mond le.

Tehát szerinted hol tévedek a törvény értelmezését illetően?

Válasszuk ketté a kérdést - az egyszerűség kdvéért. Vegyük előbb a diszkriminációt; előző posztomban is csak arról írtam. (Ellenőrizheted: nem foglalkoztam a törvényértelmezésed helyes vagy helytelen voltával. Az lenne a kérdés másik fel.)

Diszkriminációról akkor beszélhetnénk, ha eltérően bánnának a szülőkkel a nemük alapján. De erről szó sincs. A jelen joggyakorlat szerint sem az anya, sem az apa nem tehet az örökbefogadáshoz érvényesen hozzájáruló járuló nyilatkozatot, ha a gyermeknek másik, szülői felügyelettől meg nem fosztott szülője is van.
(Az általad javasolt törvénymódosítás egyébként pontosan ezt a gyakorltot szentesítené.)

Reggel óta bizonyossá vált az az - akkor még csak - érzésem, hogy a törvény értelmezését illetően is tévedsz - bár az a tévedés nem ilyen nyilvánvaló. Ha a diszkrimináció kérdésében dűlőre jutottunk, azt is megvitathatjuk.

Kovács_Béla_Sándor: ird meg nekem légyszi, hogy szerinted a jogszabálynak melyik része nem teszi lehetővé, hogy egy nő lemondjon a gyerekről, ha van apja. A jogszabály semmit nem mond ezzel kapcsolatban. Azt mondja, hogy ha a gyerek nincs még 6 éves és nem beteg, megteheti a hozzájáruló nyilaktozatot (igazából tehát nem lemondó, az egyszerüség kedvéért írom így.). Ennek megtételét követően a gyámhivatalnak semmiféle mérlegelési lehetősége nincs, megállapítja a szülői felügyeleti jog megszünését. Mivel a tartási kötelezettség a szülői felügyelet körébe tartozik, a tartási kötelezettség is megszünik, de mivel egy bírósági döntést (amivel megállapították a tartási kötelezettséget) csak bírósági döntéssel lehet megváltoztatni, ezért a megszűntetése iránt (ha már korábban meg volt állapítva) pert kell indítani.

Ez tény, hogy az eddigi lemondásoknál a gyerek részére apa nem volt bejegyezve, csakhogy a jogszabály nem mondja ki, hogy ha be van jegyezve, akkor nem lehet. Tehát a nők is lemondhatnak a gyerekről, ha be van nekik apa jegyezve.

Nézzünk egy konkrét példát. A nő eljön otthonról, beköltözik a Schöpf Merei Ágost kórházba és megszüli a gyereket, ezek után megteszi a lemondó nyilatkozatot. Csakhogy a nő férjezett (mondjuk külön él a férjétől, de a gyerek nem tőle van). A hatályos jogszabályok szerint a gyereknek van apja, be is jegyzik a férjet. A gyerek törvényes képviselője ezek után a férj marad, és ha a férj kijelenti, hogy ő hazaviszi a gyereket és felneveli, ezt megteheti. A nő szülői felügyeleti joga ettől még megszünik, mivel a jogszabály "elfelejtett" kivételt tenni. Tehát ez most egy joghézag, de attól még ez a jogszabály.

Nyujtottam be erre vonatkozóan jogszabálymódositási javaslatot, de azt mondták, ez a jogszabály igy jó ahogy van, tehát ezt a helyzetet fent kivánták tartani, nyilvánvalóan azért, mert meg akarták adni a férfiaknak is a lehetőséget, hogy amennyiben egy nő felelőtlenül vállal gyermeket a pasit tenyészbikának használva, a pasi szabadulhasson az egésztől.

A jogszabálymódositási javaslat kizárta volna a lemondás lehetőségét abban az esetben, ha a gyermeknek van még szülői felügyeleti jogot gyakorló szülője, vagy fenntartotta volna a tartási kötelezettséget az örökbefogadásig.

Tehát nem vették figyelembe. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is kinos, ezt a jogszabályt igy kell alkalmazni, akkor is, ha ez kellemetlen egyes esetekben. Tehát ha a nő lemondhat, a férfi is. Jelenleg folyik ilyen jellegü per, ha lesz eredmény, jelzem. A bíróság első és másodfokon ugyan elutasította a tartásdíj megszűntetése iránti kereseti kérelmet, azonban igazából nem tudott mire hivatkozni (a másodfok arra hivatkozott, hogy a gyámhivatali határozat rájuk nézve nem kötelező erejű). Az ítéletet még nem kaptam meg, meglátom mi lesz írásban, utána felülvizsgálat, és ha szükséges, Strasbourg. Meglátjuk:)

Elnézést, de az a több száz nő nem akkor mondott le a gyermekéről, amikor annak apja jogilag még nem volt?

Mély tisztelettel mondom, hogy a diszkriminációval kapcsoltban szerintem most - kivételesen - téved. Ugyanis a férfiak is lemondhatnak a gyermekükről egyedül - ha nincs a gyermeknek anyja. És a nők sem mondhatnak le egyedül, ha van a gyereknek apja.

Ajánlom mindenki figyelmébe a Csjt kérdés topicot, ami erről szól.

A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerint bárki hozzájárulhat a gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül, ha a gyermek még nincs 6 éves és egészséges. Ez esetben a szülői felügyeleti joga megszünik, a szülői felügyeleti jog megszünésével pedig (elviekben) a tartási kötelezettsége is megszünik, mivel a Cstj. szerint a szülői felügyelet körébe esik a tartási kötelezettség is.
Csjt. 75. § (1) A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.
A családjogi törvény nem tesz feltétellé semmit a nyilatkozat megtételéhez, tehát nem feltétel a gyermek örökbefogadása. Több száz nő "mondott le" eddig a gyermekéről ily módon, azonban a bíróságok igen rosszul viselik, ha mindezt férfi teszi. Jelenleg van egy ilyen per folyamatban, a bíróság első fokon elutasította a tartási kötelezettség megszüntetése iránti kérelmét, azzal az indokkal, hogy a gyermeket nem fogadták örökbe, másodfokon pedig azzal, hogy rájuk nézve nem kötelező erejü a gyámhatósági határozat, tehát szerintük a szülői felügyelet mégsem szünt meg. Meglátjuk mit mond a Legfelsőbb Bíróság, mivel kissé diszkriminatív, hogy nők lemondhatnak, férfiak meg nem.

Miért is?

sziasztok!
Én indítottam ezt a témát és félve tettem meg de mint látom rengeteg embernek van problémája!Mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok hozzá míg végigcsinálja!Sajnos szerintem az ide vonatkozó 1970-körül hozott törvényeket igencsak módosítani kellene!

Nem veszik le senki nevéről. Ha mindkét szülő hozzájárul az örökbefogadáshoz (az anya is) és van, aki örökbefogadja, és a gyámhatóság ezt engedélyezni, akkor megszűnik a tartásdíj-fizetési kötelezettség.

akkor most énmgtehetem azt,hoy besétálok a gyámügyre és kérk egy ilyen nyilatkozatot,amivel hoztzájárulok az örökbrfogadáshoz és kész?és akkor leveszik a nevemről?
vagy kell vinnem magammal valakit aki örökbe fogadja?
vagy pontosan mi is ennek a hivatalos módja?
Légyszives segíts

köszi!Akkor ezek szerint az apa akárhogy pedálozhat,nincs nagyon esélye.Most honnan szedjek én egy tanut?
és akkor nem kérné a bíróság a dns-t?
,ert épp most találtam egy végzést,hogy anno felszólítottak vérvételre,de én nem fogadtam el. ez nem igaz én nem is kaptam papírt ilyen lehetőségről.Én 70.000 ft-ról kaptam értesítést.hogy fizessem ki....ez téboly

Hát valami brutális új bizonyítékkal talán egy perújítást meg lehet próbálni, például, ha néhány tanú leírná, hogy egészen biztosan nem volt nemi érintkezés köztetek a gyermek születése előtti egy évben egyszer sem , és ez teljesen biztos. De hát nagyon ne reménykedj.

Obuda Fan!
Köszönöm az összes válaszod.
Mikor megtudtam,hogy létezik a gyermek,indítottam apaság vélelmének megdöntése iránt pert,amit elvesztettem,mert az én tanumat nem fogadtk el,az ex pedig odahozott 2 olyan tanut akit nem ismerek és azok 2 év után(mert a per válással együtt 2-3 évig tartott)állították,hogy én akkor,abban az időben a volt feleségemnél jártam,és a bíróság elfogadta(sajna nem volt ügyvédem)
A bíróság,akkor dns vizsgálatra hívott fel,ami 70e-ft volt,beadtam a papírt,hogy nekem erre nincs pénzem-jött a válasz,hogy nem vállaltam a dns-vizsgálatot.Vérvételről szó sem volt,fel sem ajánlották.Ezt most lehet még kérni valahogy????
Nem tudom sehogy a gyereket levetetni a nevemről?Szerintem totál részrehajló volt a bíró

Gyermekelhelyezési perben mindig azt kell nézni, hogy az adott esetben alkalmas-e a másik fél a gyermek nevelésére, tehát ha az apa egy angyallá válik, az anya pedig a legrosszabb irányba halad, akkor adott esetben előfordulhat. Csak nagyon kicsi erre az esély.

Igen az számomra is egyértelmű volt, hogy csak az anya dönthet a baba sorsáról, de a kérdésem lényege az lett volna, hogy védi-e bármi az anyát, ha esteleg később az apa gyermek elhelyezési pert indít?