Eltartási szerződés megtámadása

„Az eltartási szerződés kötődhetett úgy, hogy az ingatlan nem a nagybátyámé, hanem annak gyermekéé/gyer­mekeié legyen?”

Igen.

A többinek meg nincs jelentősége az ügyben.

Igen, biztosan.

Kedves Immaculata!
Olyan alapon hogy már 30 éve gyütt él szülő és egyik gyermek, a másik gyermek pedig az ország másik részében él a családjával,még nem indokolt szerintem az eltartási szerződés. Az anyám látogatta a nagyanyámat, 2 évvel ezelőttig évente a nagymama jó néhány hetet a szüleimmel töltött, tehát olyankor az anyám "gondozta", a nyugdíjat, lakbért pedig a nagybátyámék vettek fel és költöttek el.
A történethez hozzá tartozik, hogy az édesapám és a nagybátyámék között évtizedek óta nem éppen rózsás kapcsolat. Apa néhány éve felajánlotta a nagybátyáméknak, hogy megveszi a nagymama lakását, mert a nagybátyámék anyagi gondokkal küzdöttek. Akkor a nagymama kijelentette , 4 unokája van és a lakás nem eladó. Na ehhez képest érezzük úgy, hogy a testvére jól kipenderítette anyát a fél részből.

Az eltartási szerződés kötődhetett úgy, hogy az ingatlan nem a nagybátyámé, hanem annak gyermekéé/gyermekeié legyen? Sajnos a szerződésekről nem tudunk konkrétan semmit, mert csak szóbeli közlés történt anyám felé, hogy ne készüljön hagyatéki tárgyalásra.

Az eltartási szerződést nem érdemes megtámadni, mert ahogy mondtad együtt lakott az eltartó az eltartottal. A tartásnál nem a pénzbeli támogatás szükséges, hanem a gondozás, ápolás, gondoskodás.

Ha a nagybátyád olyan pénzbeli támogatást kapott az édesanyjától, amit bizonyítani is tudtok, valamint az ingatlan bérbeadásából származó bevétel nem a tartási szerződés utáni időszakból származott, akkor annak kötelesrészét édesanyád kérheti a nagybátyádtól, vagy bírósági úton.

Kedves Kovács Béla Sándor!
Nekem eszem ágában sincs a magam nevében pert indítani és a lakás sem érdekel. Csupám az édesanyám miatt érdeklődöm, aki viszont bizonyos szempontból struccpolitikát folytat és nem szeret foglalkozni anyagi természetű dolgokkal.
Eléggé megviseli a nagyanyám halála, így duplán rosszul esik neki a nagybátyámék viselkedése.
Szóval egyenlőre csak a jogszerűséget keresem. És természetesen az édesanyám fogja eldönteni, hogy mit tegyen. Én a magam részéről a tényekre vagyok kíváncsi, ki fogom kérni a teljes tulajdoni lapot, hogy lássam az ingatlan "útját". A következtetéseimet már így is levontam.

Anyád indíthat perrt, te nem. Ezzel nem mondtam, hogy ő meg is nyeri.

Kedves Immaculata!

Ha ez a 3 pont a nekem szóló válasz, akkor kifejtenéd? Nekünk ez a szerződésesdi egy kicsit sántít, hiszen elég rég óta együtt laktak, a nagyanyám a bevételeit, beleértve a Bp-i lakáskiadásból származó jövedelmeket a nagybátyáméknak adta. Szerintem nem szorult eltartásra. Ezzel az édeasnyám jóhiszeműségét játszották ki, hiszen ő a nagyanyám haláláig nem óhajtott az örökléssel foglalkozni.

1. Lehet.
2. passz
3. Semmit.

Szép Napot Mindenkinek!

Nagyon sok kérdés kering most a fejemben. Először is a történet dióhéjban.
Az anyai nagyanyám egy hónapja hunyt el, édesanyám és az öccse voltak a gyermekei. A nagymama a fiánál (anya testvérénél) lakott közel 30 éve, amióta megözvegyült. A nagyanyám tulajdonában volt egy Bp XI. kerületi 40-50 m2-es lakás, amelyet szimnte sohasem lakott, hiszen vidéken nőtt fel és élte az életét a nagyapámmal együtt, s a nagybátyámék az anno szülőiház kertjében építkeztek, tehát ő ott érezte magát otthon (nagybátyáméknál), amikor eladta a nagyapámmal közösen lakott házat.
Édesanyám közel 200 km távolságba ment férjhez anno, velük a nagyanyám régebben max 2-3 hónapra "költözött össze". Édeasányámat a Bp-i lakás nem érdekelte, mert úgy gondolta neki ahhoz semmi köze, a nagyanyám az öccséékkel van.
Ez év nyarán azonban a nagybátyám leánya (unokahúgom) teljesen úgy kezdett viselkedni, mint aki birtokolja a Bp-i lakást, bár kérdés esetén azt mondta, hogy az a nagymamáé.
Most viszont, hogy meghalt a nagymamám, a temetés másnapján közölték a nagybátyámék édesanyámmal, hogy nem lesz hagyatéki tárgyalás, mert már 2 éve eltartási szerződést kötöttek a nagymamámmal, és a lakás az unokahúgom nevére került.
Tehát a kérdésem:
Lehet-e szülővel eltartási szerződést kötni, pláne olyan esetben, amikor már amúgy is közel 30éve együtt éltek, egy háztartásban? Feljogosítja -e a nagybátyámat az a tény, hogy édesanyám azt mondta a nagyanyám életében nem érdekli a lakás, ő nem akar örökölni? Mit tehet egyáltalán az anyám, akit a saját testvére kijátszott?
A Választ előre is köszönöm.

A tényeket soha nem célszerű megtámadni, mert nagyon ellenállóak; de ebben az esetben mást se nagyon tudtok támadni. Ha a hölgy tartásra szorul, és a lánya kötelezhető a tartásra, akkor eziránt lehet esetleg pert indítani.

Kedves Katakomba!
Én így is úgy is segítek neki csak a néni ajánlotta fel, mert azt sem tudja hogy most mit csinál a lánya vagy mi van vele, mert egyáltalán nem tartsák a kapcsolatot, és ezért nem érdemli meg.
Kíváncsi lettem volna hogy ilyen esetben meg e lehetett volna támadni a tényeket.

Köszönöm szépen

Kedves sandri!

Ha ez a helyzet, akkor jogos az előttem szóló úr reagálása: ingyen tartanád? A haszonélvezeti jogra ugyanis nem lehet tartásit kötni. Valószínűleg holtig tartó haszonélvezeti jogról van szó, ami a jogosult halálával megszűnik.
A tartási szerződéssel az ingatlan tulajdonjoga száll át az eltartóra. Tehát, ha te az ingatlan tulajdonjogát akarod megszerezni, akkor a néni lányával kellene tartásit kötni. Feltételezem, nem ez a szándékod.
Tehát, a nénit puszta szívjóságból eltarthatod, de a szóbeli háláján kívül semmi mással nem tudja neked ezt viszonozni.

Akkor mit tudna adni a hölgy az eltartásért cserébe? VAgy ingyen tartanád?

Kedves Katakomba!

A néninek van az élvezeti joga a lányának pedig a tulajdon joga, a néni tudomása szerint.

A néni semmit nem tud a lányáról már évek óta nem is tartsa a nénivel a kapcsolatot.

Kedves sandri!

Nem világos, hogy kinek van haszonélvezeti joga kinek az ingatlanán, a néninek, vagy a lányának? Tehát ki a tulajdonos és ki a haszonélvező?

Jó napot kívánok!
Engem az érdekelne hogy eltartási szerződést szeretnék kötni egy ismerőssel, nem számíthat senkire mert nincs senkije aki segítené egy lánya van de az már több éve kint él floridában és nem tud a néni semmit róla nem beszélnek már évek óta, a néni elmondása szerint csak a haszonélvezeti jóga van az ingatlanon.
Ilyenkor mi a tehendő ?

Az örökös akkor köteles a további tartásra, ha a jogelődje által nyújtott tartás nem fedezte az átruházott vagyontárgy értékét. Ezen szerintem ez nem fog változtatni.

És ha már elfogadták a hagyatéki eljárás során az öröklési szerződést és így átírták az örökös nevére az ingatlant?
Én úgy gondolom, az é.sz. öröklési kötelezettségén ez nem változtat...

Szerintem full érvénytelen lesz a második szerződés. Egyébként rosszhiszemű magatartás is.

A dolog lényege, hogy ne öröklődhessen az é.sz. Ezért kötik gyerekükkel a kötelezettek (eltartók) az öröklési szerződést, hogy az örökös úgy örökölje a lakást (amit az é.sz-sel szereznek), hogy ne kelljen a kötelezettséget az eltartók halála után örökölnie. Működhet ez?
Mindenki fizetőképes, a jogosult (eltartott) nem is tud az öröklési szerződésről.
Nem tudom rosszhiszemű-e ez, hiszen fizetik az életjáradékot a kötelezettek haláláig – de csak addig.

Miért nem a tényleges eltartó köti a tényleges eltartottal?

Kétségkívül erősen nem sszokványos megoldás. Nem merném biztosan állítani, hogy érvénytelen lesz az öröklési szerződés, de Obudafannal egyetértve nekem is gyanús. Ha másért nem, a Ptk. jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlással kapcsoltos rendelkezései miatt (Ptk. 4.-5. §§). Üdv:

Az a gond, hogy itt eleve valamelyik szerződés jó eséllyel érvénytelen. Életjáradéki szerződést valaki olyan köt, akinek szüksége van az életjáradékra, valaki olyannal, aki meg ezt fizetni tudja. Itt a közbenső személyek egyszerre rászorulók és eltartani képesek? Nem fog ez összejönni.

Tisztelt Grád Úr!
Nem a jogosult (eltartott), hanem a kötelezettek (eltartók) kötik fiukkal az öröklési szerződést. Az a kérdés, hogy a kötelezettek halálával hatályát veszti-e emiatt az é.sz., mondván az örököst csak az öröklési szerz. kötelezi (ami ugyebár nem).