A magáncsődöt szeretném egy sajátos oldalról megközelíteni.
Van egy olyan úniós szabály, miszerint azok az úniós országok, ahol létezik magáncsőd-szabályozás, kötelesek elismerni és tiszteletben tartani a más úniós országokban lezajlott magáncsőd eljárások eredményeit, lezárását, ítéleteit, stb.
Németországban több év a magáncsőd kifutása, (talán öt?), míg Angliában minimum egy év ami néhány hónappal meghosszabbodhat. Ezért okos németek a fenti úniós szabályt felhasználva megfeleltek az angol magáncsőd szabályainak (létérdekeinek központja Angliában legyen vagy valami hasonló - ott dolgoztak, ott béreltek lakást, ott jártak a gyerekeik iskolába, ott indítottak vállalkozást, stb, stb) és az egy év magáncsőd időszak után, beintettek németországi hitelezőiknek, akiket egyébként az angol szabályok szerint rendben be is jelentettek az ottani magáncsőd eljárásba.
Cikkeztek róla, hogy magáncsőd-turizmus indult meg Angliába, az EU szinte minden országából, ami azért hagyott alább, mert egyre szigorúbban kezdték vizsgálni, hogy az adósok létérdekeinek központja tényleg Angliában van -e, mivel sokan visszaéltek ezzel, és csak papíron laktak Angliában, vállalkozásuk nem csinált semmit, stb, stb.
Vajon mi megcsinálhatjuk -e azt a ziccert amit a németek? Egy (másfél) év Anglia után meg lehet -e szabadulni minden magyarországi vérszipolytól?