A Magyar Bírói Egyesület elnöke az Országos Bírói Etikai Tanács nevében helyreigazítást kért az Eötvös Károly Közpolitikai Intézettől a Bírói függetlenség, számonkérhetőség, igazságszolgáltatási reformok című tanulmánya egy mondatával kapcsolatban.
A helyreigazítási kérelemben Dr. Uttó György a Magyar Bírói Egyesület elnöke az Országos Bírói Etikai Tanács (OBET) nevében azt kérte dr. Majtényi Lászlótól, hogy az Intézet tizenöt napon belül vonja vissza egy mondatát. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet honlapján az áll, hogy a levélben megfogalmazott kérésnek nem tesznek eleget, ugyanakkor a tanulmánnyal azonos nyilvánosságot biztosítanak az Egyesület elnöke megkeresésének, ezért közzéteszik a helyreigazítást kérő levelet és az arra adott választ is.
A kérés
Dr. Uttó Györgyöt az Országos Bírói Etikai Tanács (OBET) demokratikusan, a bírák köréből megválasztott tagjai azzal bízták meg, hogy tolmácsolja a Tanács kérését az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke felé: az Intézet vonja vissza a Bírói függetlenség, számonkérhetőség, igazságszolgáltatási reformok című tanulmánya egy mondatát. A nevezett rész így szól:
„ A Magyar Bírói Egyesület elfogadott egy etikai kódexet, aminek eddigi gyakorlati alkalmazása némi kételyt ébreszt, mert nyilvánosságra került egy olyan etikai eljárás, amit azért kezdeményeztek bíró ellen, mivel nyilvánosságra hozta azt az alkotmánybírósági beadványát, amely a bírák nyilatkozati tilalmát kimondó törvényi rendelkezést támadta.”
Az elnök kifejezte továbbá, hogy a mondatot valótlannak és a bírói karra nézve általánosan is súlyosan sértőnek találják. Kifejtették, hogy az etikai eljárás nem egy bíró ellen, hanem egy bírói magatartás miatt indult és nem azért mert a bíró nyilvánosságra hozta az adott beadványt. Az OBET a 2/2007. OBET számú határozatával a magatartást azért minősítette etikátlannak, mert a beadványban a bíró azt állította, hogy
- a Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban durván törvénysértő határozatot hozott; s ezt a törvénysértő határozatot
- a Legfelsőbb Bíróság szóvivője szakmai érvek nélkül a közvélemény számára törvényesnek mondta;
- a határozat jogellenességét az alsóbb szinten eljáró bíró észlelte, de nyilvánosságra nem hozta;
- a jogellenességet észlelő ügyvédek sem tájékoztathatták a közvéleményt, mert vélt vagy valós megtorlástól tarthattak.
Dr. Uttó György 2008. február 19-ei keltezésű levelében – utalva az Intézet igazgatójának, Majtényi Lászlónak a felelősségére – kifejezte, hogy az OBET igényli, hogy az Intézet 15 napon belül vonja vissza a valótlan ténymegállapítást, közölje a való tényeket, s gondoskodjon arról, hogy ezek a tanulmánnyal azonos nyilvánosságot kapjanak.
A válasz
Dr. Majtényi László kifejtette, hogy a kérésnek nem tudnak eleget tenni, az alábbi, egymással párhuzamosan fennálló indokok miatt:
„1. Mindenek előtt leszögezem, hogy a kifogásolt mondatnál – mely bírálatnak alig nevezhető – tapintatosabb megfogalmazást nehezen tudok elképzelni, sértőnek pedig egyáltalán nem minősíthető. Fel kell tennem tehát a kérdést, hiszen a vélemény-nyilvánítás szabadságáról van szó, hogy milyen lenne az a kritikai hang, melyet az Ön által vezetett testület nem minősítene ’a bírói kart általában is súlyosan sértő”-nek.
Tanulmányunk minden mondatát áthatja a bírói hivatás és a bírák iránti őszinte tisztelet.
A kifogásolt mondat pedig semmit nem állít, sem általában a bírákról, sem meghatározott bíróról, sem a Bírói Egyesületről, de még annak az etikai eljárásnak a végeredményéről sem, amelynek védelmében Ön levelet írt. A kifogásolt mondat az etikai eljárás kezdeményezéséről szól: ’…nyilvánosságra került egy olyan etikai eljárás, amit azért kezdeményeztek bíró ellen, mivel nyilvánosságra hozta azt az alkotmánybírósági beadványát…”. Az etikai tanács Ön által megküldött állásfoglalása megerősíti hogy az etikai eljárás azért indult, mert egy bíró alkotmánybírósági indítványát nyilvánosságra hozta, az ebben leírt tényállás kifejezetten azzal kezdődik, hogy az eljárást kezdeményezője kifogásolta, hogy bíró-kollégája ’beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz…’, majd úgy folytatódik, hogy a „beadvány teljes terjedelmében egy hetilapban megjelent’. Az etikai eljárás tehát valóban ezzel indult. Tanulmányunk kifogásolt mondata pedig nem állítja, hogy a nyilvánosságra hozatal miatt marasztalta volna el az etikai tanács a bírót.
2. Ön, felelősségünket alátámasztandó, téves tényállítást tesz, a 2/2007. OBET állásfoglalás tartalmáról, amikor azt írja, hogy ’Az etikai eljárás nem egy bíró ellen, hanem egy bírói magatartás miatt indult…” Az állásfoglalás szövege ezzel szemben semmi kétséget nem hagy afelől, hogy személy szerint meghatározott bíróval szemben az ő magatartásának megítélése miatt folyt az eljárás. Sőt az állásfoglalás indoklása le is szögezi, hogy az ’OBET megállapította, hogy… a bíró megsértette a Bírák Etikai Kódexe 8., 9., illetőleg 11. pontjában írt etikai elveket’. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy egy bíró konkrét magatartása miatt folytatták le az eljárást. Hozzáteszem, noha természetesen nem ismerem részletesen az Önök gyakorlatát, nekem úgy tűnik, hogy meghatározott bíró meghatározott etikai vétsége gyanújának hiányában nem is kerülhetne sor etikai vizsgálatra.
3. Ön tévesen követel helyreigazítást az Eötvös Károly Intézettől (EKINT), mivel az nem sajtószerv, nem ad ki időszaki lapot, nem sugároz rádió- és televízió műsorokat, nem készít filmhíradót sem, ezért helyreigazítási kérelemnek nincs helye. Kérésének nem is tehetünk eleget.
4. A tanulmányt 2007. október 8-án küldtük meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak (OIT). Mind az OIT mint megrendelő, mind pedig az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja az volt, hogy – összhangban az információszabadságra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel – a tanulmányt nyilvánosságra kell hozni. Ezzel kapcsolatban az OIT óhaja az volt, hogy, a nyilvánosságra hozatal előtt a bírói szervezetek számára megfelelő időt biztosítsunk a munka tanulmányozására. A megrendelő óhaját követve, a tanulmány átadása után nem kevesebb, mint négy hónapot, több mint negyed évet vártunk a nyilvánossággal, ennyi ideje volt a szakmai szervezeteknek, köztük a Magyar Bírói Egyesületnek arra, hogy a tanulmánnyal kapcsolatos észrevételeit megtegye, azt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával egyeztesse, vagy akár közvetlenül nekünk megküldje. Nem éltek ezzel a lehetőséggel. Természetesen készségesen javítottunk volna a szövegen, ha ez indokolt lett volna. A megrendelő azonban semmilyen észrevételt nem tett tanulmányunk megállapításaival, az abban megfogalmazott véleménnyel kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a mi tanulmányunkra utalva, abból idézve, a sajtóban többször elismerően nyilatkozott az általa megrendelt kutatás eredményeiről. (Hozzáteszem, számos észrevételt kaptunk bíráktól, és ezek mindegyike alapvetően elismerő volt.) A tanulmányt két nap eltéréssel, egyszerre hozta nyilvánosságra az OIT és az EKINT, mindkettő a saját honlapján (az OIT honlapját lényegesen többen látogatják, mint az EKINT-ét).
5. A kifogásolt mondatot – mivel annak tartalmát továbbra is valósnak tartjuk – nem vonjuk vissza, azonban, noha erre bennünket semmi nem kötelez, a tanulmánnyal azonos nyilvánosságot biztosítunk az Önök álláspontjának is, ezért levelüket e válaszunkkal együtt pár napon belül honlapunkon közzé tesszük. Felajánljuk továbbá Önöknek, hogy bármely kritikai észrevételüket elektronikus formában küldjék meg nekünk, és azt a tanulmányunk mellett, az önök által kívánt csorbítatlan tartalommal, honlapunk minden látogatója számára ugyancsak elérhetővé tesszük.
Végül felkérem – ’az Ön felelősségére utalva’ – hogy részletesen fejtse ki tizenöt napon belül, hogy mivel sértettük meg ’általánosan’ és ’súlyosan’ a bírói kart. Ezt ugyanis, miközben helyreigazítást követel, elmulasztotta megtenni.”
