„Gyerekelhelyezés megváltoztatása ügyében annak kell bizonyítani, aki a megváltoztatást szeretné, így egyáltalán nem biztos, hogy az érdeketekben áll a szakértői bizonyítás.” - Ha jól olvasom, éppen ők kérték a megváltoztatást.
„Lehet-e kérni pszichológus kirendelését?”
Lehet. (Viszont így sem lesz olcsó, és nagy reményeket nem is fűznék a szakvéleményéhez.)
„nem csak a gyermeket kellene vizsgálni, hanem az apját és a barátnőjét is”
Azaz, elvárásod lenne, hogy a bíróság az egyik szülőt másképp kezelje, és még a barátnőjét is vizsgálja meg, ugyanakkor azt szeretnéd, hogy a másiktól bemondásra fogadja el azt is, hogy akivel egy lakásban él, az nem élettársa.
„Az ilyeneknek milyen jogon jár akkor a szünetek fele”
Nem csak a szülőnek „jár” a gyerekével együtt tölthető idő, de a gyereknek is „jár” mindkét szülő, ezt nem illik elfelejteni, ha a gyerek érdekeiről beszélünk. Nem csak a tökéletes gyereknek, és nem csak a tökéletes szülőnek kell a kapcsolat, mert olyan nem is nagyon van. Egyébként, ha már a két szülő együtt nem képes civilizált döntéseket hozni, és a bíróságra bízza, akkor kénytelenek elfogadni (és a partnereik is), hogy a bíró a magánéletükben és a zsebükben vájkál.
„hogyan fogja elvinni a gyermeket? Erőszakkal? Nekünk meg mosolyogva végig kell néznünk? Hogyan „hajtsuk” az apjához, ha ő nem jön érte? Nadrágszíjjal, esetleg korbáccsal?”
Ha nincs elfogadható, nyomós indoka annak, hogy egy 15 éves nem akar az egyik szülőjével találkozni, akkor egy (pláne több) értelmes felnőtt el tudja érni, hogy a gyerek azt tegye, ami helyes és érdeke is. Ha nem, akkor bizony ő sem alkalmas a nevelésre.
