Tamás123
2006.07.05. 17:31
monalisa1
merre vagy?
Végrendelet hamisítás
monalisa1
#
2006.07.02. 18:50
... elbeszélgetni vele...
monalisa1
#
2006.07.02. 18:49
Jól van na.
Egyébként mert hívott a gyerkőc és bármit is mondott - vagy fog mondani majd legközelebb -, neked az a dolgod, hogy mindig is a biztonságot sugalló apa hangját hallhassa. Tehát szép nyugodtan elbeszélgetni velem és lehetőleg mellőzni a keresztkérdéseket: kivel-, hol- és merre.
Meg főleg hogy mit.
SAJNOS szokni kell el válófélben lévő apának, hogy eljön az idő amikor a gyermekével köztes csak így telefonon fog tudni beszélgetni.
És bármennyire is szeretne sokat beszélgetni vele, figyelemel kell lenni, hogy a mobiltarifa a gyerekenek még nem- de a felnőttnek már "pénzbe" kerül. Pro és kontra.
Na akkor a hétvégére megvagyunk.
Minden jót- legalább is jobbat a következő hétre.
Tamás123
#
2006.07.02. 17:10
monalisa1
Anyánál fogja. Egy anya bármit megcsinálhat.
Másik. Persze, hogy kiakadok pappa okos tanácsaira, amikor a gyerek hívott és ma először.
Na ezek aztán tényleg nem végrendelet hamisítás témák
monalisa1
#
2006.07.02. 13:29
Elég azonos a vélményünk a dolgokról.
Én már egyszer "kiszálltam" Tamás ide - oda írogatásaiból, de szinte provokálja az embert hogy ismét csak véleményt nyílvánítson, hozzászóljon aktuálisan.
Most a továbbaikban egy ideig leginkább csak olvasni szándékozom őt., egyúttal legjobb lenne ha saját magának is némi "pauzát" tartana.
Igazad van: harcol, küzd, félő folyt. köv.
pappa
#
2006.07.02. 13:02
Monalisa, igen, nehéz eset.
Nem hiszem, hogy T. bárkit is megkeresne a problémájával, mert szentül hiszi: vele semmi gond, ő csak az áldozata egy nőnek. Pedig ilyen nincs a világon. Csak azokkal áll szóba,akik egyetértenek vele és akiktől információt remél szerezni arra vonatkozóan, hogyan tehetne keresztbe az asszonynak, hogyan tudna valami jogsértést rábizonyitani. Feljelentgeti, ahol csak tudja.
Számára a gyerek pajzs, nemhogy védené és a nyugalmára vigyázna - igen, épp a tűzvonalba küldi. Soha nincs tekintettel rá, fogalma sincs róla, min megy keresztül az a kölök. Szomorú és felháboritó.
Nézd, én javasoltam már többször is, hogy egyezzenek meg. T. erre nem reagál, illetve bekapcsolja a panaszkodógépet. A felesége az T. "saját" pénzéből (értsd: a közösen elköltött közös pénzükből, amiből T. saját elhatározásából azt a bizonyos cigarettát is megvásárolta a nejnek) kevés lelépéssel akarja kiszúrni a szemét stb. Arra nem gondol, hogy ha néhány százezerrel többet el is érne a bíróságon, az mind egy ügyvéd zsebébe fog vándorolni a nyugtalan peres évek alatt... Harc a semmiért... viszont a program biztositott...
monalisa1
#
2006.07.02. 12:48
És még valami.
Amikor Tamás és neje már különmentek (...) akkortól a gyerek anyja nem fog otthonról eljárogatni, így visszaáll nála a normális családi életvitel - igaz a továbbiakban egy másik férfi oldalán.
Tehát semmi sem fogja indokolni, hogy a bíróság ne az anyánál helyezze el a kisfiút.
Az a nő nem a fiát hagyná el, hanem a gyereke apját.
Ergo: Tamásnak nyíljon már ki a szeme és próbálja ekként látni a dolgokat.
Tehát a sehova nem vezető válóperes církusz helyett kössenek a feleségével egy kölcsönösen elfogadható egyezséget: a lakás vagyoni értékrész reálisan, aztán a tartásdíj összege, valamint a láthatás/kapcsolattartás nagyon részletes leszabályozása.
Ne ügyvédre költsék a pénzt...
monalisa1
#
2006.07.02. 12:19
Hát valóban elég szerteszét írogat itt a fórumon...
Néhányan próbálunk segíteni neki, de leginkább csak megy a saját feje után.
Én elfogadom, hogy már az előzőekről nehéz időszakon van túl, és most ismét, de valahogy a személyisége körül lehet leginkább a hiba.
És még ez sem lenne akkora baj - hiszen legtöbbünk mellé állandósítani lehetne egy pszichológus tanácsadót -, de azért kellene hogy hallgasson a jogász hozzászólókra és esetenként a laikus beírásokban is csak lehet valami jó, használható.
De a gyereket tolja a tűzvonalba (...), vagyis vele védekezik mindig.
Nekem leginkább az a szóhasználata bántja a fülemet, hogy a "gyermekem" kifejezéssel él.
Nos az a srác valóban az ő gyereke is, de és elsősorban a feleségéé - legalább is szerintem.
Aztán meg MOST sérelmezi, hogy a neje az utóbbi időben egyszer-kétszer nem ment haza (...), ugyanakkor ő írta le, hogy a főnök úr és a könyvelésből a kis Gizike kapcsolata a havi/heti többszöri vidéki közös "kiküldetésekkel" évek óta tart már...
Ha Tamás egy férfiasan férfi, akkor az asszony nem máshol keresi a boldogságát, ha meg mégis vonzóbb a pasi a nőnek, már rég el kellett volna zavarnia a feleségét a háztól - nem pedig papucsférj módjára tűrni és nyelni ezt a megalázó szituációt.
Ha tudsz, segíts neki, feltéve ha erre vonatkozóan konkrétan megkeres téged.
Vagy érti vagy nem.
pappa
#
2006.07.02. 11:06
Szia Monalisa, kedves az ötlet. Sajnos úgy látom, hogy igy, irásban sem lehet elérni, hogy Tamás123 legalább elgondolkodjon azokon a tanácsokon, amelyek nem férnek bele az igen szűkös koncepciójába.
Én úgy érzem, éppenhogy nem egyről beszélünk. Tamás123 önmagáról, az őt ért sérelmekről, én pedig igyekszem a gyerekről, aki a főleg az apja által előállitott helyzetben rettentő rosszul érezheti magát. T. segithetne a gyereken, például most éppen hagyhatná békében nyaralni ahelyett,hogy telefonon belerángatná a szerelmi háromszög miatti konfliktusba.
Azt sem lehetett elérni,bár többen is kérték már T.-t, hogy a problémájáról ne több topikban irjon,ne másolja be ugyanazt a szöveget különböző helyekre. Ellehetetlenit másokat, a segitséget keresők kérdései elsikkadnak, a jogászok nem olvasnak vissza oldalakat, nem látják meg mások kérdéseit. Tamás123 mindenütt...
monalisa1
#
2006.07.02. 09:13
Fiuk, nem tudnátok ti valahol összejönni és leülve jól kidumálni magatokat - inkább mint itt a folytonos pengeváltások.
Tamás: a pappa "régebbi motoros" a válást illetően...
Meg hát a gyereknevelés sem azonos séma szerinti: vélem pro és kontra csak tudnátok egymásnak valami használhatót is mondani, de legalább is ami Tamás jelen "kátyus" dolgait előbbre vinné.
Na, próbáljátok meg!
És ehhez nem kell más mint e-malban elkérni egymás telefonszámát, és onnantól már lehet egyeztetni a "találkát" illetően.
Két kakas, mondja csak a magáét...
Pedig mindketten egyugyanaz dologról beszéltek: a gyerekről.
pappa
#
2006.07.02. 07:33
Tamás123, ami engem nagyon zavar a történeteidben, az az álszentség. Végigpanaszkodod a világot, fűt-fát igyekszel meggyőzni arról, hogy veled katasztrófa történt, hogy téged bántanak, fenyegetnek. Ez gyakran sikerül is. Vegyünk egy példát. Leirod, illetve célzol rá, milyen bunkó a feleséged pasija. Sms-eket mutogatsz tőle. De elfelejted ugyanakkor megmutatni, te milyen tónusban irsz nyilvánosan a feleségedről, a gyereked anyjáról, mégpedig úgy, hogy a személyeteket még egy esetleges távoli ismerősnek sem nehéz beazonositani. Nem korrekt dolog az ilyesmi, egyszerű félrevezetés, és nincs mit a pasi szemére vetned. Ugyanez a helyzet az erkölcsi magaslataiddal. Te magad nagyon erkölcstelenül viselkedtél:becsaptad a saját gyerekedet, látszatházasságban éltél éveken át, óriási feszültségben és semmit nem tettél azért,hogy a gyerekednek nyugalma legyen.
Nyomát sem látom soha,hogy igyekeznél áttekinteni a múltatokat és a saját hibáidat-tévedéseidet önmagadnak bevallanád.Számomra nagyon sokat mond az, amiről nem irsz, amiről mélyen hallgatsz.
Szinesen,könnyfakasztóan irod le a "gyermek anya által okozott szenvedéseit". Csak tudod,ha egy gyerek mellett ott van az épkézláb apa,akkor ezek a szenvedések nincsenek.Az apa ugyanis megvédi a gyereket a szenvedésektől, megelőzi azokat. Te viszont nem, te szinte élvezetet találsz benne, hogy a fiad - azt hiszem, fiú - sír, mert örömmel tölt el téged, hogy megint találtál valami "borzalmasat" az anyjában.
Úgy látom,nem tudsz és nem is akarsz kilépni az áldozat szerepéből és mint ahogy a gyereked olaszországi nyaralását megakadályozó ténykedésed is mutatja, neked nem az fontos, hogy a gyerek békében, nyílt és tiszta viszonyok között nevelkedhessen, hanem az, hogy ahol lehet, ahol egy kicsiny hatalmad még maradt, ott azt bármi áron gyakorolhasd.
pappa
#
2006.07.01. 23:07
Tamás123, egy férfit-férjet-apát szerintem nem lehet egyszerűen elzavarni. Ha a te feleségednek ez sikerült, az bizony a te hibád, a te gyengeséged.
Az én történetemet nyugodtan elolvashatod, a régebbi hozzászólásaim választ adnak a kérdéseidre. Ha számodra az én történetem egyértelmű anélkül, hogy bármit is tudnál róla, akkor szerencsés ember vagy, hisz különleges képességekkel rendelkezel. :)
Tamás123
#
2006.07.01. 22:57
pappa
Ha nem lett volna egyértelmű, zavarva lettem, mégpedig el
Amúgy nem kell elmondanod a történetedet, anélkül is egyértelmű számomra
pappa
#
2006.07.01. 22:53
Tamás123, hát ez igazán szánalmas, ahogy sajnáltatni próbálod magad.
„Gyermektől soha nem megyek el, gyermeket soha nem hagyok ott, arra nincs indok, legalábbis az én értékrendem szerint.
” - akkor mi is volt a híres "ökölszabályoddal"?
Gondolom nem haragszol meg, hogy nálam nem találsz együttérzésre, ennek az az oka, hogy a gyereked érdekeit, érzelmeit minimálisan sem veszed figyelembe.
Tamás123
#
2006.07.01. 22:35
monalisa1
Kösz.
Egyébként akkor, másfél hónapja, amikor a feleségem első kiruccanása után meg mertem egyáltalán kérdezni, hogy miért nem szólt nekünk előtte, hogy hová,kivel, meddig, utána kaptam meg rövid, tömör válaszban, hogy "elválik".
Már akkor is azt mondtam neki, hogy "Tudok mit tenni? Nem."
Elment másodszor is hétköznap, na mondom akkor tényleg ennyi volt. Mégcsak egy hangos szavam sem volt, mégcsak azt sem kérdeztem, hogy miért?
Eltelt egy hét, jött a hétvége. Ismét elment.
Ekkor már a gyermeknek okozott fájdalmat, nagyon nagyot, amiről alább is írtam. Na ezt már nem voltam hajlandó elnézni, jövő héten a gyámügyön kezdtem. Elmondták, hogy mit javasolnak. Vártam mégegy hetet. Semmi nem változott, pedig a gyerek maga alatt volt teljesen, tudott erről a feleségem. Ezután adtam be a keresetet. Velem sok mindent meg lehet csinálni, de a gyerekkel már nem.
Két éve. Szüleimnél vagyunk a fiammal, jön egy sms, hogy "elválik". (modern nő a feleségem, olvasom, hogy Malajsiában elfogadott az sms-es válás)
Augusztus eleje. Visszajöttünk a gyerekkel, szóban is megerősíti. Soha nem felejtem el, a gyermek szó nélkül bement a szobájába, leült szegény egy székre és sírt, hogy el kell mennem. Minden szó nélkül elkezdtem pakolni, mondtam, hogy vasárnap elmegyek.
Látta a feleségem, hogy sír a gyerek, erre mondta, hogy annyira azért még nem kell sietnem, mégiscsak megvárhatnám legalább a sulikezdést. Egyetértettem. Aztán szeptember végén mennem kellett. Szerettem volna maradni, szörnyű volt elmenni a gyermektől.
Most május közepén a feleségem már nem tudta kivárni a suli befejezését, nagyon sürgős volt neki. Most nem érdekelte, hogy sír a gyerek, nagyon sürgős volt neki.
monalisa1
#
2006.07.01. 21:51
Ezt az utolsó beírást szépen megfogalmaztad: vannak benne alapvető igazságok és realitás.
Végre nem háborog már a lelked annyira.
Tovább ezen az úton!
Tamás123
#
2006.07.01. 21:34
pappa
A másik dolog. Felnőtt emberek vagyunk. Ha valaki férj-feleség és reálisan gondolkodik, ott benne van a pakliban a harmadik személy. Ha előkerül ez a lap, akkor mit tud tenni az ember? Semmit. Aki menni akar, el kell engedni, azt úgy sem lehet visszatartani.
Viszont nálam az egy belső alapszabály, hogy gyermektől soha nem megyek el, különösképp akkor, ha a gyermek is azt akarja, hogy maradjak. És ezt az alapszabályt elvárom a másik féltől is, csupán csak azért, mert már nem kettőnkről szól a dolog, hanem egy gyermekről is.
Ezt az alapszabályt nem tartotta be a feleségem, hogy a lelkileg összetört, könyörgő tekintetű gyermektől elment. Ezután kerestem meg a gyámügyet.
Na persze lehet azt is mondani, hogy tőlem ment el, csakhát az a hibája, hogy nem igaz.
Gyermektől soha nem megyek el, gyermeket soha nem hagyok ott, arra nincs indok, legalábbis az én értékrendem szerint.
Ne gondold, hogy egy szentlélek lennék, de nálam ez tabu, egy ökölszabály.
Tamás123
#
2006.07.01. 21:13
pappa
Lenne mégegy kérdésem. Bosszúról beszélsz. A bosszúnak oka van. Légy szíves áruld már el, hogy nálam mi oka van a bosszúnak?
Tamás123
#
2006.07.01. 21:03
pappa
A gyerek anyja, most magának, de legfőképp a gyereknek tesz keresztbe, csak ezt még nem látja. De nem adok sok időt hozzá, hogy a lila köd felszáll, meglátja, hogy máshol sem kolbászból van a kerítés.
Most borítékolom, hogy a feleségem két éven belül sírni fog.
Másik: A topicoknak van témája, gondolom nem véletlenül.Ha nem haragszol meg, megpróbálom mindig abba a topicba írni, amibe legjobban beletartozik. Nameg a jogi terület is szakosodott, feltehetően más-más topicokban az e.gyes területekre szakosodott ügyvédek válaszolnak.
pappa
Valahogy a Te történetedről keveset olvastam, én csak azt érzem, hogy bánsz valamit utólag.
Ha lehet, én is kérdezek, ha gondolod válaszolj, de ha válaszolsz, kérlek, csak őszintén.
Lezártad-e a feleségeddel való kapcsolatodat az új kapcsolatod kialakulása előtt?
Ki lépett ki a feleségeddel való kapcsolatodból?
Kérted-e, hogy a gyermek nálad maradjon?
pappa
#
2006.07.01. 20:25
Tamás123, tévedsz. Nekem nagyon ellenszenves a viselkedésed és úgy látom, hogy nem a gyereked érdekét nézed elsősorban, hanem kicsinyes bosszú vezérel. A saját kudarcos életedért szeretnél elégtételt kapni bármi áron,gyakran nagyon hisztérikusan.
„Furcsa módon épp arra az időszakra "kötötte" le azt, hogy a gyermek vele legyen 1 hétig júliusban, mint amikorra tervezte azt, hogy elviszi a gyermeket Olaszországba. (természetesen a gyermektől tudtam meg, nem a feleségem beszélt erről, valamint a gyermek úgy érzi, hogy Õt nem engedem, holott arról van szó, hogy ahhoz nem járulok hozzá, hogy a feleségem elvigye.” - ezt irtad egy másik topikban. (Ellenszenves az is, hogy sok topikot teleirkálsz, és igy más segitségre várók írásai elsikkadnak, nem kapnak választ. Gondolhatnál arra,hogy nem te vagy az egyedüli, akinek problémája van.)
A gyereked szeretne elmenni Olaszországba, te pedig igyekszel megakadályozni, hogy külföldön nyaralhasson. Nyilvánvaló, hogy a gyerek úgy érzi, te őt nem engeded, mert ez a valóság. A gyereknek teljesen mindegy, te hogyan fogalmazol, miképpen amatőr-jogászkodsz, miféle paragrafusokat kutatsz fel csak azért, hogy keresztbe tehess a gyereked anyjának, és igy a gyereknek is.
Tamás123
#
2006.07.01. 16:35
monalisa1
Légyszi ne hülyülj, nincs mit köszönnöd és légyszi ne ígérj olyat, hogy ritkábban írsz.
Nem bántottál meg soha, úgy érzem, hogy én sem, vagyha mégis, az nem szándékos volt
pappával is jó a viszony, tudom, hogy aki reagál, segítő szándékkal teszi és számomra ez az elsődleges. Mindössze néhány dolgot máshogy látunk, de ez nem ok semmi haragra, részemről ilyen nincs is.
Meg azért be kell vallani, hogy sokszor előjönnek érzelmek, pro és kontra, mindenki a saját "élményeiből" táplálkozik elsősorban, de azért tisztában kell vele lennünk, hogy ez a téma kőkeményen jogi téma is annak feketén-fehéren leírt szövevényes szabályaival, dehát ezzel nem mondtam újat.
és köszönöm a jókívánságodat
monalisa1
#
2006.07.01. 13:20
Tehát akkor kölcsönös békepipa.
Köszönöm.
És bazaltkövek le a vállamról...
Nézd, én csak próbálom átérezni mindazt amit te ÁTÉLNI voltál kénytelen az utóbbi években, illetőleg a jelen időszakban.
Ember legyen a talpán aki helyt tud állni ilyenkor, és nem roggyan meg egy kicsit az idegállapota.
Mert próbál kijutni ebből a káoszból.
Kívánok neked a továbbaikra MIELÕBBI minden jót!
És igérem: ritkábban írogatok majd...
Tamás123
#
2006.07.01. 13:08
monalisa1
Miért kérsz bocsánatot? Nincs miért bocsánatot kérned. Örülök, hogy visszatértél.
Tisztában vagyok azzal, hogy aki itt reagál, az mindenki jóindulatból és segítőkészen teszi, amit már sokadszor és most is nagyon köszönök. Nem vagyok sértődős, mindössze előfordul az ügyünk háttere miatt, hogy néha felfokozottabb idegállapotban vagyok, de szerintem nem bántottam meg sinkit sem.
monalisa1
#
2006.07.01. 11:13
Színlelt papíros = semmis.
monalisa1
#
2006.07.01. 11:12
Tamás: bocs hogy visszajöttem..., de csak van véleményem még:
Egy másik topicodban javasoltam már, hogy írjad össze a kérdéseid lényegét és kérdezz derilltől, bizonyára készséggel válaszol.
Lám ezt a 3 évvel ezelőtti papír témáját is mióta rágod itt a fórumon (...), mígnem egy telefonnal rég tisztázódhatott volna előtted a problém.
Mert gondolom nem azt a választ kaptad amire végül is lelked mélyén számítottál...
Na már itt sem vagyok.
