Álláskereső jogászok

"Ahhoz, hogy jó ügyvéd legyek, egyáltalán nem szükséges gondolnom, hogy az leszek, sőt még úgy is gondolhatom, hogy nem akarok ügyvéd lenni. Jogász se akartam lenni, de ettől még elvégeztem az egyetemet."

A tapasztalat az, hogy akit nem érdekel, amit csinál, igazából nem is az szeretett volna lenni, az általában csak azért dolgozik, hogy leteljen a munkaideje és ne haljon éhen. Ennél azért lehet jelöltnek nagyobb, komolyabb motivációja is, és eléggé érthető módon a munkaadók olyan jelöltet keresnek, akinek mondjuk vannak szakmai ambíciói, érdekli a munkája, szeretné jól csinálni és még jobban megtanulni stb. És ehhez nem kell, hogy valakinek a szenvedélye legyen a munkája, vagy workoholic legyen, az már egy másik véglet. Kicsit szomorúan mondom, hogy ezzel a hozzállással nálam sem lett volna semmiféle esélye. Valószínű másoknál is hasonló a helyzet. Egyetértve Eweollal tényleg el kellene gondolkodnia azon, hogy biztosan jogászként szeretne-e dolgozni. Még ha sikerül is, így egy életen át lesz frusztrált, boldogtalan...

Imp,

akkor nem nézted végig vagy nem figyeltél oda. :)

Kacsa,

Te egy kis gonosz troll vagy :))

Imp,

akkor nem nézted végig vagy nem figyeltél oda. :)

Kacsa,

Te egy kis gonosz troll vagy :))

Kacsa,

egy gonosz kis troll vagy, mindig is tudtam :))

Imp,

akkor nem nézted végig vagy nem figyeltél oda.

sorry a kettős kommentért. :)

Volt az hármas is.

Kedves Grád András,

nemcsak ezért lesz frusztrált...:)))

Kedves Impossible,

tudom nehezedre esik elhinned, de a hiba a te készülékedben van...

Sziasztok!

Ildi írta: „önbizalmat kellene belé önteni, nem beletaposni a sárba még jó alaposan… :)” - épp az a gond, hogy kissé nagyobb az önbizalma az egészségesnél... :)

Kacsa írta: „először vetesd fel magad, majd utána bizonyítsd, hogy az önbizalmad mögött tudás is van…” - ez itt például egy hasznos tanács :)

Imp: „ Olyat pedig nem lenne szabad kérdezni, miért gondolom, hogy jó ügyvéd leszek. ”
„De szerintem baromság, és a barom kérdés csak arról tanúskodik, hogy a feltevője egy barom. :D”

Impossible,

egy-két HR-es anyagnak nézz utána, és rájössz, hogy a "barom kérdés"-ek mögött pont, hogy a motivációdra, no meg a helyzetmegoldó képességedre is kíváncsiak. Szóval a kérdés igenis jó és még jóhogy nem azt teszik fel, hogy érdekel-e a jog. A bíróságon - már ha egyszer eljutsz oda - nem fogja a bíró a szádbarágni, hogy hogyan vágd ki magad egy helyzetből, és ott nem mondhatod, hogy elnézést tisztelt bíróság, de ez egy barom kérdés.

Azt próbáld végre megérteni, hogy nem a munkaadók vannak érted, és nem tördelik agyon a kezüket, hogy téged felvegyenek. Megkockáztatom, hogy a felvételin is "átjön a szerénységed", amit senki nem tolerál, főleg, ha ő van nyerő pozícióban (márpedig a munkáltató igazán nyerő pozícióban van). Jobb, ha beletörődsz, hogy nem fog a te szájad ízére változni a munkáltatók hozzáállása. De lehet, hogy tényleg valami más pályát kellene választanod. Olyat, ahol nem dumálnak neked vissza. Például lehetnél pap is. Ott ne osztod az igét. :D

Mármint TE osztod... :)

Jópofák vagytok. :)

Kedves tanárúr,

tudom, hogy mit lehet rólam gondolni a szövegem alapján, szóval nagyon meg tudom érteni ezeket a hozzászólásokat. De a szövegem alapján olyasmiket is gondolhatna rólam, amiket eddig még nem gondolt. :)
Szerintem a jogászok többsége (de legalább a nagy része) nem azért dolgozik jogászként, mert élvezi a munkáját (ugyanez elmondható más szakmában dolgozókról is). Szerintem kevésbé a munkaszeretet, inkább a szükség a motiváló. Arra lehet sok példát látni, hogy valaki kezdetben utál valamit, később mégis megszereti, meg arra is, hogy kezdetben szeret valamit, később pedig megutálja. Szerintem eléggé merész dolog az ember jövőjét a pillanatnyi, távoli jövőre vonatkozó kijelentéseitől függővé tenni, márpedig a felvételin tulajdonképpen ez történik, ha rosszul felvételiztetnek. A jogászi készségek megléte nem a jövőre vonatkozó feltételezések minőségétől függ szerintem. Az én véleményem szerint a jó felvételiztető kiindulási pontja nem az kell legyen, hogy mi lesz, vagy mi lehet majd, hanem hogy mi van. Még a "mi van" is eléggé bizonytalan, nemhogy a "mi lesz". Fel kell deríteni, hogy a jelölt MOST mit gondol az eddigiekről és a mostanról. Hogy a jövőről mit gondol - jó ügyvéd lesz-e, elüti-e holnap a villamos - érdekes dolgok, de ezekre alapozni hülyeség, mivel ezeket olyasmiről gondolja a jelölt, amiről még nem gondolkodhatna alappal. Az idő során ki fog derülni, hogy egyáltalán életben marad-e addig, hogy jó ügyvéd lehessen, meg az is kiderül, hogy jó ügyvéd lesz-e. Vegyük a jelöltet annyira komolyan, hogy nem előlegezzük meg neki, hogy hülye. Tehát ne kérdezzünk tőle hülyeséget.

Szerény tapasztalataim szerint a magyar(országi) munkaadók felvételiztetői képességei (tisztelet a kivételnek) nem sokat érnek. A HR-eseké és a fejvadászoké sem. Én anno közgazdászban futottam össze egy okoskodó, 30 körüli seggel, aki azt hitte, hogy ő aztán mindenkinél okosabb, hogy ő a világ-és erkölcsmagyarázó orákulum (de nem volt egy Montesquieu:-D)... Egy (pálya)kezdő szinten túl persze voltak jó tapasztalataim is.

Naugye. :D

Sziasztok!
Bizonyos értelemben igaza van Impinek!
Impi!-már mindenféle állás(lehetősége)t megpróbáltál?
Ha az ügyvádjelölti hely nem jön be,próbálkozz olyan további helyeken,ahol még tudod hasznosítani a jogi tudásod pl. üi fogalmazó vagy bírósági fogalmazó!
Ezt tanácsoltam a barátnőmnek is,aki szintén már nagyon régóta munkát keres friss jogi diplomával.Igaz,h nem könnyű a bejutás bíróságra,de a versenyvizsgát (szerintem) meg lehet csinálni-igaz nagyon gyúrni kell előtte!

Ha így haladunk, maholnap mindenlevegővétel előtt gyúrni kell:-D.

Impi hozzászólásait olvasva még az életkedvem is elmegy. (És megjegyzem, ez nem a Te hibád, Impi!) Ilyen kilátásokkal nekivágni egy következő évnek az egyetemen nem a legjobb érzés. Nyilván néhány évvel ezelőtt sem volt más a helyzet, ezzel a tudattal kezdtem el, de így a végéhez közelítve kezd rajtam is elhatalmasodni az álláskeresési pánik. :)

az embernek meg kell tanulnia a másik félként gondolkodni:

vajon ha én lennék az állásadó, és ő az álláskereső, adnék-e neki munkát, ha úgy válaszolna, hogy nem tudom, hogy jó ügyvéd leszek-e

Kedves Nils,

ne impy hozzászólásaiból indulj ki...nézd meg, hogy milyen lyukból, milyen szél fúj!

Kedves bajussz,

ott a pont!

Kedves Impossible,

nem bírod felfogni, hogy nem az a dolgod, hogy minősítsd a kérdést, hanem hogy válaszolj rá???
ki nem szarja le, hogy valójában mit gondolsz!?
kapsz egy kérdést: ha arra x a jó válsz, akkor x-et mondod, még akkor is, ha y-t gondolod!!!

és ezt a hitből fakadó fatalizmust hagyd már a picsába...vedd tudomásul, hogy a többség nem ilyen.
az ember a maga szerencséjének kovácsa - ha te úgy gondolod, hogy jó ügyvéd lehetsz, és el tudod mondani, hogy miért, akkor lesz rá esélyed.
ha nem, akkor esélyed sincs...
ezért nem hülyeség megkérdezni.

Kedves Kacsa! Hogy teljesen őszinte legyek én sem teljesen értettem, hogy mit akartál kihozni az ügyvédi tevékenységnél. Egyébként én nem így fognám meg az ügyvédi tevékenység lényegét. Az ügyvéd nem minden esetben problémát old meg, sőt néha/sok esetben csak bonyolítja a már létező problémát. Szóval frappáns Mr. Wolf-ra hivatkozni, de ez sajna nem igaz.

az ügyvéd bonyolítja. igaz, de most te is bonyolítod

ja, hogy te is ügyvéd vagy, ahaa :))

Szia Rexor!

Sajnos biztos, hogy számos kolléga akad, aki tényleg szándékosan (vagy csak tudat alatt) bonyolítja a problémákat, de hitem szerint a jó (és persze lelkiismeretes) ügyvéd nem ezt teszi. Ez mellesleg a hosszú távú érdeke is, mert lehet, hogy 1-2 szerencsétlen ügyfelet lenyúl a hosszúra nyújtott perrel, de se az se nem fog visszamenni hozzá, se másnak nem fogja ajánlgatni, úgyhogy ez igen rövidlátó politika. Én példul elsősorban megegyezésre törekszem, minél gyorsabban és egyszerűbben, persze az ügyfél jogos érdekei mentén. És ez talán meglepő módon nekem is jó, mert egymást küldik az ügyfelek, ha nem kell vagyonokért évekig pereskedniük (bár persze előfordul, hogy 1-2 évembe telik, mire az ellenfelet úgy sarokba szorítom, hogy már inkább ő is megállapodik végre), többek közt ezért van kevés időm itt fórumozni. Vagyis túl azon, hogy a lelkiismeretem sem engedné, hogy fölöslegesen belevigyek valakit egy évekig tartó perbe, mellesleg még anyagilag is jól járok. Úgyhogy az a Mr. Wolf dolog annyira mégsem hülyeség, bár persze nagyon másban utazunk! :-) Üdv:

Tudom, kácsa, tudom, válaszolni kell, nem vagyok annyira hülye, mint képzeled. :D Dehát nemis arról beszéltem, hogy nem kell válaszolni, sőt épp azt kérdeztem tőled, hogy szerinted mi a jó válasz. Arról írtam, hogy szerintem baromság ilyet kérdezni. Ettől még válaszoltam neki is. Azt válaszoltam, hogy szerintem azért leszek jó ügyvéd, mert szeretek beszélni az ügyfelekkel, meg szeretek tárgyalásra járni, rögtön meg is kérdeztem, hogy ezekre náluk jelöltként lenne-e lehetőségem. Hát úgy látszik, nem volt nyerő válasz, ezért kérdeztem, te mit válaszolnál. Egyébként kössz a tippet, majd legközelebb ezt is mondom, de ettől még baromságnak tartom a kérdést, és aki ilyen baromságot kérdez, az nem lehet más, csak egy echte barom - szerintem. :D

előfordul. vannak barom, tapló, buta, suttyó, gyökér ügyvédek. úgy, ahogy bírók, ügyészek, vagy kukások, tanárok, hentesek, diákok, kurvák, kocsmárosok, sőt, politikusok is.

remélem időben beleakadsz egy normálisba is

na ne bántsuk már szegény kurvákat :D

Kedves Impossible,

akkor mindenki barom?
mondom, hogy a hiba a te készülékedbne van:)))

Kedves Rexor,

volt egy kérdés, amire én adtam egy lehetséges és bevált választ.
nem az ügyvédi tevékenység lényegének a megragadása volt a feladat, hanem, hogy egy kérdésre olyan választ adjunk, ami sikert hozhat egy interjún.
amit mondtam, az csak egy a sok lehetőség közül.
egy szóval sem mondtam, hogy szerintem ez a valóság...

ugyanakkor egyet is értek Grád Andrással...

Egyszer már egyetérthetnél velem is. :D
Nem mindenki barom, csak az ilyen, aki ekkora baromságot kérdez.