Álláskereső jogászok

és a súlyemelő nők?

"Már azt sem lehet tényszerűen kijelenteni, hogy a nők nem minden munkakörre alkalmasak."

olajbányász, kazánkovács, és vasöntő területen nőkről még nem hallottam...

És mintha lenne egy olyan jogszabály(hely), amely megjelöli azon munkaköröket, amelyekben a hölgyek, gyengébb fizikumuk okán nem foglalkoztathatóak.

Nekem is van "gyerekem" és nem vagyok nő, de az oly vehemensen futtatott eszme mintha elszállt volna a pálya végén.

Már azt sem lehet tényszerűen kijelenteni, hogy a nők nem minden munkakörre alkalmasak, legfeljebb nem minden nő alkalmas minden munkakörre. Ugyanez áll a férfiakra is. Vannak olyan feladatok, amire egy nő sokkal alkalmasabb mint egy férfi, mert másként viszonyul a részletekhez, más a monotóniatűrő képessége stb.

Akinek meg gondot okoz, hogy egy nő dolgozója kiesett ideiglenesen, az túlóráztassa a másik dolgozóját, vagy álljon be helyette, hogy meglegyenek ketten a bótba.

cat981

Szerintem lehet kisarkítva fogalmazni értelmes gondolatokat, és finoman bársonyba előadni marhaságokat is. Nyilván mindenkinek más a véleménye arról, hogy mi a helyes és mi a marhaság.
Nem régen voltam vezető, mindössze pár hónapja mentem máshová. Dolgoztam tökéletes multinál, magyar tulajdonú versenyszférás cégnél és a közigazgatásban is.
Egyetértek Legislatorral, hogy a közig-ben sem csupa hülye van, s ráadásul sokkal jobban ki vannak téve állambácsi hülyeségeinek, mint a vállalkozók.
Az emlegetett vállalkozás részben állami, részben külföldi tulajdonban volt, s kőkeményen megkövetelték az eredményeket, amit természetesen hoztunk is, hiszen különben "magamat rúghattam volna ki", hogy idézzelek.
Meg vagyok győződve róla, hogy jó szóval, meggyőzéssel, s természetesen személyes példamutatással sokkal többet lehet elérni, mint folyamatos stresszel, állandó b...gatással.
A mai fiatal értelmiségiek, vagy szakmunkások értelmi képességeire elég jó rálátásom van. Tényleg "nem emelkedik", de itt is tisztelet a kivételnek, s nem szabad általánosítani.

nem kell a versenyszférát túlmisztifikálni. a közigazgatásban sem csupa hülye van. meg egy 10 millás országhoz képest mi egy vállalat? ttttttúúúrrróóóóó

cat981: Te a férfinak a gyerekkel kapcsolatos felelősségéről soha nem pofázol?

Akik régebb óta olvassák a hozzászólásaimat tudják, hogy kisarkítva szoktam írni és képletesen a regények elkerülése érdekében, csak a lényegre,az alapképletekre utalva. És udvariaskodni se szoktam nyilvános forumokon, mivel erre nincs szükség úgyis névtelenül nyilatkozik az ember, kimondhatja kerekperec a dolgokat minden udvariaskodás nélkül.

Kamacs76,
Azért nem ilyen egyértelmű, nem minden munka egyeztethető össze véleményem szerint. Azt gondolom egyáltalán nem jó, ha egy anyuka akinek kicsi gyereke van napi nyolc órás, fárasztó és stresszes munkát végez. Vajon mennyi energiája és türelme marad a gyerekre? A gyerektől kell mindezeket megvonnia, a munkavégzésében ezt nem teheti meg mert akkor kirúghatják… Egy nőnek bőven elég a gyerek és a háztartás, nem hiányzik emellé még egy napi 8 órás fárasztó munkahely, ami biztosan a gyerekei rovására megy. Persze jórészt a nők harcolták ki maguknak mindezt… 4-6 órás rászmunkaidőt tartanék megfelelőnek. (ha me azt nézzük, hogy a tóhajszolt, túlterhelt nő előbb utóbb úgyis hisztissé, szeszélyessé, kezelhetetlenné válik kinek hiányzik az, nekem biztosan nem.) Arról nem is beszélve, hogy ha a gyerekünket napi 4-5 órában látjuk ezáltal nem tudjuk rövid pórázon tartani a mai világban és a nap 12-14 órájában az iskola(?) meg a mai rendkívül hasznos média „neveli”, ne csodálkozzunk, hogy mivé válik és már kamaszkor előtt elveszítjük a controllt és bizalmat felettük. Én amikor a családalapításra készültem (más kérdés hogy végül nem lett belőle semmi) előredolgoztam több munkahelyen is, hogy előretartalékoljak azért, hogy a gyerekek anyjának 4-5 éves korukig ne kelljen visszamenni dolgozni, tudjon a gyerekekkel foglalkozni legfeljebb besegít a családi vállalkozásba, valamint én is áthelyezést és tulajdonképpeni lefokozást kértem a munkahelyemen 6 órára hogy többet tudjak majd a gyerekekkel és a családdal lenni. Csakhogy általában nem ennyire előrelátóak az emberek döntő része, sőt…, hanem rendkívül felelőtlenek, a fiatal vagy nem fiatal nők összekefélnek, vagy 3-4 éves házasságból összehoznak 1-2 gyereket minden biztos háttér nélkül, majd válás után, vagy ha otthagyja őket a „kigyúrtagyú vagy nagyfakrú lúzer” férjük/pasijuk siránkoznak hogy mit kezdjenek egyedül 1-2 gyerekkel és a helyzetükre hivatkozva követlenek elvárhatatlan meg kivitelezhetetlen kedezményeket a munkahelyeken… És ez az általános, ne csak a Ti értelmesebb, tanultam köreitekre gondoljatok ahol valóban nem ez a jellemző, a társadalom egészét tekintve ez a jellemző. Sajnálom a gyerekeiket, mert ők nem tehetnek arról, hogy a szüleik felelőtlensége nehéz , hátrányos kiinduló helyzetbe hozza őket és eleve hátrányból indítják az életüket , de én akkor is inkább a az előrelátó és rendezett családi körülményekre és háttérre törekvő embereket támogatom akiknek a gyerekeik valszeg többre is fogják vinni és hasznosabb részei lesznek a társadalomnak. Pláne megerősíti bennem ezt az „esélyegyenlősegellenes” hozzáállást amikor látom hogy a fiatal felelőtlen (általában buta is) elvált vagy egyedül maradt anyukák a gyerekre kapott kedvezényeket és juttatásokat a precíz szolizásaira, sminekeléseire pasizgatásokra meg cocacolára és chipsekre fordítja… Mind1 erről nem írok többet.

Kedves Sünvadász,
Ön vagy nagyon régen, és/vagy állami vállatnál, cégnél volt felsővezető, vagy nagyon szerencsés ember, de biztosan nem ma és nem egy kapitalista nyereségorientált cégnél mint amilyen szinte minden mai cég az. Én csak középvezető vagyok egy nagy cégnél (a főállásomban) nem én diktálok, elvárják tőlem a számokat, amelyeket ha nem hozok kirúgnak. Ha én elkezdenék humánoskodni (a cég elverásaival ellentétben) rövid időn belül kiennék a szűröm és helyettem lesz más aki az elvárásoknak megfelelően kirakja a gyengén teljesítő vagy problémás embereket, tehát azzal hogy humánusabb lennék csak annyi eredménye lenne, hogy magamat rúgatnám ki… Egy állami cégnél, vagy a közigazgatásban, ahol a megszorításokat követően is sok helyen a duplája az alkalmazotti létszám a kelletének és ku.rvara nem érdeklik őket a határidők és felelősségrevonás sincs, ott én is tudnék gavalléroskodni hogy jaj kedves kisanyuka persze akkor jössz be dolgozni amikor csak akarsz.
Másrészt amit képletesen felvázoltam hogy hogy gondolkodnak és cselekszenek a mai fiatal anyukák/fiatalok a társdalaom döntő többségére igaz, ha tetszik ha nem ez az alapképlet. 10 éve többszáz ember fordult meg alattam a társadalom minden rétegéből,az utóbbi időben egyre inkább a kevésbé értelmes, értelmiségi rétegből származók embereim nagyobb része , vagyis a társadalom döntő többségéből, így eléggé árnyalt képem van a helyzetről és a valós viszonyokról… de erről se akarok most többet írni.

http://indavideo.hu/…/Hazi_vizilo

"kigyúrt agyú vagy nagy farkú lúzer":-D :-D :-D :-D

Az 540 fős cégnél alig 40-en voltunk fiúk. Gondolod, hogy ott nem így történt? Inden csak jóakarat és hozzáállás kérdése.

az említett nyilatkozó hölgy azzal érvelt, hogy kisvállalkozást vezet, kevés az ember, nem engedheti meg magának, hogy 1 ember kiessen, mert nem tud kit a helyére állítani. én ezt el tudtam fogadni, meg tudom érteni.

de nekem pld. olyan munkahelyem van, amelynek majd 8000 munkavállalója van,itt mi 4-en dolgozunk egy felsővezető keze alatt, van 2 titkárnőnk, és vagyunk 2-en szakértők. és mindig meg tudjuk oldani, hogy intézzük az ügyes-bajos dolgainkat, csak szervezés kérdése. és más egységek ugyanígy megoldják, csak rugalmasság kérdése.

igaz, cserébe időnként este/éjszaka, vagy hétvégén is dolgozunk otthon, mert a munkának meg kell lennie, de ez a minimum. és 2 kismama is van körülöttem, akik remekül navigálnak család és munka közt.

Én évekig voltam felvezető egy több száz főt foglalkoztató cégnél. Csak azért, mert valakinek kisgyereke van még senkit nem utasítottam el. Úgy gondolom mindig mérlegelni kell. Ha van 20 egyforma jelentkező, akkor lehet, hogy nem azt választom, de ha többet látok a hölgyben, akkor valószínű belefér az, hogy néha gond van a gyerekkel.

CAT 981-nek meg kívánom, hogy kerüljön hasonló helyzetbe, ha nem is a gyereke, de más miatt. Akkor talán átgondolja ezt a sok marhaságot, amit leírt. (Ami természetesen írói munkásságának terméke, s nekünk tiszteletben kell tartani,még ha marhaság is! :) )

Én mostanra tértem magamhoz....

Szóval kedves cat981, azt hiszem, picit "erős", amit írsz. vagy inkább a stílus:-)

bár még nincs gyerekem - nem rajtam múlik - nem gondolom, hogy ne lenne összeegyeztethető a munkával. számos példát látok magam körül erre, felső-, és középvezetői szinten egyaránt. sőt bár a felsővezetők többsége férfi, abszolút tolerálják az anyasággal együtt járó "nehézségeket".

másrészt nem gondolom, hogy választani kell a munka, és a gyerek közt, mint ahogy azt sem, hogy kizárólag milliomoshoz kell férjhez menni, hogy a probléma megoldódjon. bár - ismétlem - ha munkáltató lennék, el tudnék képzelni olyan helyzeteket, amikor nem vennék fel kismamát, de megérteném, ha utálna ezért, és kicsit én is utálnám magam. de megtenném, ha meg kell. viszont büszke semmiképpen nem lennék rá.

ugyanakkor azt kell mondjam, hogy azzal, amit leírtál elég nehéz - vagy inkább lehetetlen - azonosulni.

elfogadom, ez a Te véleményed, jogod van hozzá. de még jó, hogy nem vagyunk egyformák:-)

Cat981: ha azért jársz ide, hogy rendszeresen lejárasd magad, akkor megnyugtathatlak, hogy mindig eléred a célodat:)

kapkodom is a levegőt:-))))))))))))

kapkodom is a levegőt:-))))))))))))

szerintem is százszor korrektebb így egy hirdetés, mintha sok szerencsétlennel a hülyéjét járatnák... gondoljunk bele, százszorosan jobb így.

azon meg ki vagyok akadva amikor a kisanyukák fel vannak háborodva, hogy nem akarják őket alkalmazni... Persze hogy nem, hol az egyik gyerek beteg, hol a másik, hol bent van az anyuka a munkahelyen hol nincs, így hogy építsen rá egy munkáltató? Ha már családalapítás mellett döntött akkor olyan férjet válasszon magának aki el tudja tartani a családot, ne egy kigyúrt agyú vagy nagyfarkú lúzert, ha meg ez számít neki akkor ne sírjon a szája, h. neki is dolgozni kell... Hány ilyet kellett már kirúgnom, mert elegem lett az örökös rinyálásukból...
Amúgy abszolút családpárti vagyok, de ne akarjunk két olyan dolgot együtt működtetni amit nem lehet.

A feministáknak meg petárdát a valagukba... :) Ne legyenek alárendeltek, emberi jogok stb. ok, de ne akarjanak már a férfias szakmákban érvényesülni. Nem is tudnának, csak azt gondolják magukról és valóságban a nőknek csak egy töredék része tud helytállni férfias szakmákban, vagy vezetőként és ez így rendben is volna. Istenem hány női vezetőt ismerek akinek fogalma sincsen arról hogyan kell vezetni, irányítani, és a legkevésbé alkalmas rá...
A feminizmus olyan mértékű túlzásba vitele, mint amilyen a korunkra jellemző, teljesen természetellenes és arról nem is beszélve, hogy lerombolja a természetes nőiességet.

namostmegaszondtam a tutit :)

Milyen jó a transzvesztitáknak?

• Pripity István Stefánia vagyok.
• De kérem mi csak nőket alkalmazunk erre a munkakörre.
• sebaj, akkor csak Stefánia.

Leg,

köszi:-)))

Ha belegondolok, hogy hány olyan interjú lehet, ahol esetleg azért nem is hivják be az embert, mert a másik nemet várnák, csak nem merik leírni és ezért hányan érzik szarul magukat, hogy arra sem jó az önéletrajzuk, hogy behívják őket...na én ezért nem bosszantom fel magam ilyenen...

A Magyar Rádió leleplezőiről mindig ez jut eszembe:

igen, erre szerettem volna utalni:-)

viszont anyukaként lehet, hogy ennek hallatán átugranék az asztalon, és megtépném az illetőt:-) minden észérv ellenére...

az eredeti hirdetésnél maradva, viszont ott legalább le van írva, hogy férfiként (nőként) ne is próbálkozzak. átugrom, és megyek tovább. talán picit bosszant, de ennyi.

Egyébként munkáltatóilag én is megértem, nő létemre...és szerintem ezt a kisgyerekes anyuka is megérti, ha normálisan adja elő az adott munkáltató. Ez mindig nézőpont kérdése.

Nyilván nem, de azért valahol megértem azt is, hogy mi a többiek problémája. Mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy lenne olyan, aki ezen kiakadna, és ügyet csinálna belőle. És attól, hogy engem nem izgat, még megértem, hogy mást igen. Talán jogosan, talán nem.

Az egyik rádió reggeli műsorában - talán 1,5-2 hónapja - arról volt szó, hogy felvennének-e kicsi gyerekes anyukákat dolgozni, vagy sem. egy hölgy azt mondta, hogy nem, dacára annak, hogy lánya és menye is gyerekvállalás előtt áll. persze szétszedték, és elmondták mindennek. pedig, ha munkaadó lennék, még meg is tudnám az indokait érteni. ha kisgyerekkel járnék munka után, kikaparnám a szemét, amiért ez az álláspontja.

kicsit talán eltértem ezzel a sztorival az eredeti példától.

óvónő, ápolónő, király vagy éppen lelki atya ... nesze neked egyenjogúság :)