Fenyegetés c. témára jogász válasza - hiába...mindig a munkavállaló húzza a rövidebbet

Kedves Mich Emese!

Mit válaszolhatnánk, hiszen a levél tényleg felháborító, de ha azt mondjuk, hogy mondj fel mit érünk vele, ettől neked munkád nem lesz. Sajnos még mindíg azt tehetnek a munkáltatók a munkavállalóval amit akarnak, a Munkaügyi bíróság próbálja ezt néha talán túlzottan is ellensúlyozni.

Üdvözlettel:

Lili

Mich Emese írta - 2003.07.17 16:06
„Kedves Mezgaaladar
Köszönöm a reagálásodat.
Na hiszen nekem soha eszembe nem jutott volna amiket itt toled olvasok. Sajnalattal gyozodtem meg rola, de  valoban igazad van!
Mostmar csak azt tudnam, vajon letezik-e valahol a vilaghalon olyan jogi oldal, ahol korrekt /a panaszaval segítsegert fordulot vilagosíitjak fel az o jogairol/ nem pedig fordítva, mint esetemben is tortent. Remenykedem van ilyen is. Na de hol? ”

Kedves Mezgaaladar
Köszönöm a reagálásodat.
Na hiszen nekem soha eszembe nem jutott volna amiket itt toled olvasok. Sajnalattal gyozodtem meg rola, de  valoban igazad van!
Mostmar csak azt tudnam, vajon letezik-e valahol a vilaghalon olyan jogi oldal, ahol korrekt /a panaszaval segítsegert fordulot vilagosíitjak fel az o jogairol/ nem pedig fordítva, mint esetemben is tortent. Remenykedem van ilyen is. Na de hol?

Az osszes origon ilyen temaban megjeleno cikk kb ilyen hangvetelu, es elsosorban (99.9%) a munkaltatoi oldal erdekeit veszi figyelembe.
Eleg ha megnezed az origo tulajdonosi koret, es a kapcsolodo tulajdonosi erdekeket...

Fenyegetés címen kértem segítseget itt a forumon. Egyetlen kedves embernek volt hozzavetni valoja problemamhoz, illetve igyekezett a segítsegemre lenni.
Közben az Origo oldal online - A jogasz valaszol segitseget is kertem. Panaszomra a a következő valszt kaptam :

Tisztelt Levélíró!

Álláspontom szerint bármennyire is jogosult  a gyermekápolási táppénzre és tanulmányi szabadságra is, érthető munkáltatója álláspontja is, amely szerint munkájára folyamatosan számít.
Amennyiben fontosnak tartja az állását, akkor kénytelen úgy szervezni, hogy minél kevesebbet hiányozzon  a munkából. Az a joga ugyanis ténylegesen megvan  a munkáltatnak, hogy felmentéssel - megfelfelő indokolással -megszüntesse a közalkalmazotti jogviszonyt.

Tényleg nem tehet sem gyermeke megbetegedéséről, sem az engedélyezett tanulmányi szabadságról. Az is igaz, hogy a gyermekeit egyedül nevelő munkavállalónak sokkal nehezebb megoldania az ilyen problémákat. Próbáljon meg családi segítséget keresni, ha betegek  a gyermekek, vagy -nem  a maximális tanulmányi szabadságot igénybe venni, hanem esténként, hétvégeken tanulni. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne menjen táppénzre vagy szabadságra, csak  az elkövetkezendő időben próbáljon más megoldást találni, állásának megtartása érdekében.

Hangsúlyozom, hogy ezt annak ellenére javaslom, hogy semmilyen jogelleneset nem követett el.

Tisztelettel:

dr. V.T.

Tehat meg a torveny kepviseloje is ezt javasolta. Elszomorit, mert 14 even at szivvel-lelekkel dolgoztam, s most amikor eletem amugy is teljesen osszeomlott, atmenetileg nem szamithatnak ugy ram mint annak elotte, cserebe mehetek amerre latok. Hacsak a gyermekem/im ezentul pakolgatom majd mint egy darab targyat. Persze csak akkor, ha eppen betegegek. Itt valaki mindenkepp vesztes marad. Termeszetesen nem a munkalato. S en sem lehetek, mert ugye mibol neveljem egyedul a gyerekeket allas nekul? Ki a vesztes? A gyerekek! Erdekes, ha mi nok gyereket szulunk, Gyes-en Gyed-en vagyunk, akkor atmenetileg tudnak nelkulozni bennunket. Viszont ha egy anya, aki masfel evtizeden keresztul tudasa legjavat adta a munkaltatojanak, s veletlenul, onhibajan kívul elete atmenetileg ellehetetlenul, akkor az mar bün. Az olyat mar nem lehet meltanyolni a munkaltatonak.
Volt mar valaki ilyen helyzetben? Letezik egyaltalan olyan, hogy elhessunk a jogainkkal?