Hamis tanú - a "bizonyítékok királya"?

Fórum → polgári jog
régebbi elöl     új hozzászólás

  • 1
  • 2
szajbertattila # 2004.06.01. 17:07

Sziasztok,

volt egy eset, amikor az egyik fél hamis tanúval akarta bizonyítani, hogy az látta a felperest. Be is tanították a tanút, hogy mit mondjon (hopl, mikor látta, mit csinált akkor a felperes stb.), majd mondták neki, hogy ha bemegy a tárgyalóterembe, akkor ott fog ülni a felperes a bíró jobb kezénél, de nem a hallgatóság között a sorokban. A tanú bement, a bíró megkérdezte, hogy látta -e a felperest - a válasz igen volt. Kérdezték, hogy meg tudja -e mutatni, hogy kit látott - rögtön mutatott is a bíró jobbján ülő emberre - majd a bíró ítéletet hozott, és ebben lebuktatta a tanút. Megneszelte ugyanis jó előre, hogy hazudni fog, ezért mielőtt behívta volna a tanút, a felperest beültette a bíró a hallgatóság közé, és olyan egy olyasmi vágású embert kiemelve, leültette oda, ahool a felperesek szoktak ülni. A tanú persze azt ismerte fel, aki a felperes helyén volt ... ez azért elég ciki...

szóval ritka az ilyen eset, vagy nem olyan nagyon ritka? van történetetek, véleményetek a hamis tanúzással, lebuktatásukkal kapcsolatban?

Attila

szajbertattila # 2004.05.30. 12:16

Sziasztok!

Gyakran tapasztalom, hogy egyes kérdések bizonyítására hamis tanúkat vesznek igénybe, akik felkészülve jönnek a tárgyalásra, tudják mit kell, és mit nem kell/nem szabad mondani (már az értelmesebbje). Ezzel az „anyagi igazság” elferdül, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az igazságszolgáltatásból jogszolgáltatás legyen. Egy jól felkészített tanúval pert lehet nyerni – és gyakran látom azt is, hogy ez ellen sokszor mind a bíróság, mind a másik oldal tehetetlen. A normális az lenne, ha mindenki azt vallaná, ami volt, nem azt, ahogyan lehetett volna – de honnan tudja a bíróság, mi volt és hogy volt. Egy kicsit úgy érzem, hogy ha valaki igazán profi szeretne lenni a szakmájában, akkor – a megfelelő felkészültség, tapasztalat mellett - elvárják tőle azt is, hogy a leginkább célra vezető eszközöket vegye igénybe – és ez valahol nincsen rendjén. Mert egy jó hamis tanú ellen egy jól felkészült másik hamis tanú lehet az egyik hatásos ellenszer. Időnként az is tapasztalom, hogy a bíróság nem tud mit kezdeni a helyzettel: ezt mondta – hát jó, akkor ezt jegyzőkönyvezem. A tehetetlenség szerintem a bírók tekintélyét rombolja, és zavarja is őket.

Szerintetek:

  1. mennyire elterjedt a hamis tanúzás? Egy bírónő szerint például a tanúk 80%-a hazudik valamilyen kérdésben.
  2. van –e olyan történetetek, esetetek, amikor a hamis tanú „lebukott”, ha igen, min bukott le? Reális az, hogy egy hamis tanút kérdezéssel meg tudsz fogni?
  3. kell-e, és ha igen mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ne akarjon senki hamis tanúkat felhasználni (azon túl, hogy bűncselekmény, és nem is etikus)? Ki járjon élen ebben a kérdésben: a bíróság – a feljelentésekkel, az ügyvédek – hogy nem készítenek fel hamis tanút, az ügyvédi kamara – hogy fegyelmizteti a „hamis tanús” ügyvédeket?
  4. van-e olyan eset, amikor erkölcsileg - mondjuk a „fegyverek egyenlőségénél” fogva megengedhető a tanúk „előzetes felkészítése”?

Minden hozzászólás - jogászé-nem jogászé - nagyon értékes szémomra, ezért előre is köszönöm.

Attila

  • 1
  • 2