Devizahitelszerződés megtámadása PTK 210. (3)

Igazából Ycal ezen mondatából kell kiindulni:
„Értem amit mondasz, csak igazából nincs jelentősége, mert a jog szerint érvényes szerződés az, ami nem tiltott jogszabály által.”
Tehát ebből a kupac helyzetből úgy lehet kikerülni, hogy:

• bizonyítod hogy a szerződési kikötések törvénybe ütköznek (semmisek)

VAGY

• bizonyítod, hogy a szerződés létre sem jött.

Jó hír az adósoknak, hogy mégis rá lehet menni a semmisségre. Ugyanis, ha alperesi pozícióból kéred a semmisség kimondását, nem kell jogkövetkezményt megjelölni.
Az, hogy hogyan lehet alperesi poziból perelni, az ügyvédekre bízom, de van tippem rá: pld záradék sikeres megtámadása utáni nem fizetés esetén a bank fog perelni.
Tehát a ténylegesen átvett forinttal el lehet számolni alperesi poziból is.

Az, hogy az elállás esetén miért nem a jogalap nélküli gazdagodás szerint számolnak el a felek, az a válaszom, hogy mivel van jogalap. A jogalap a szerződés maga, így a szerződés felBONTÁSA esetén ugyan a megkötés pillanatában a szerződés felbomlik, de mivel a szerződés érvényes volt, tehát törvényszerű, ezért az adóst köti a szerződés szerinti elszámolás.

Ökölszabály, hogy az adós nem váltogathatja az elszámolás módját, ha van jogalapja a gazdagodásának. Hiszen pont azért van a szerződés semmissége és a létre nem jöttsége esetén a jogalap nélküli gazdagodásnak helye, mert a bíróság kimondja, hogy a szerződés törvénytelen, vagy létre sem jött. Bírósági úton megsemmisített vagy létre nem ügyletre pedig jogot alapítani nem lehet, így nincs mi alapján követelni. Ezért mondja ki a bíróság, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szerint számoljanak el a felek, hiszen a bank által folyósított pénz "tévedésből" van az adósnál.
Elálláskor viszont ezzel szemben van jogalap, hiszen van egy szerződés amit aláírt az ügyfél, ami érvényes, és senki nem kérte a szerződés érvénytelennek minősítését.

És ez az amiben Gulya Tibor téved. És ezért mondtam, hogy szerintem hiú ábrándokat kerget aki eláll. Hiszen az elállást a PTK teljesen explicit módon szabályozza. Ha valaki elolvassa a törvény passzusait számára is evidens lesz ez. Épp ezért mondtam, hogy amit csinálnak az lehúzás, mert olyannal hitegetik az adóst, ami egy bírósági perben NEM áll meg.
Ha az elállással valahogy rá tudják venni a bankot hogy a forinttal elszámoljanak, akkor gratulálok, de ezt egy II. fok biztosan nem fogja jóvá hagyni. Ezért mondtam, hogy csatákat lehet nyerni ezzel az elállással, de háborút biztosan nem. Tehát semmiképpen sem univerzális megoldás, ahogy azt Gulya Tibor hirdeti. És ez a 2. becsapás a dologban.
A 3. becsapás pedig, ha elállsz, többet nem perel az adós semmisséggel és létre nem jöttséggel sem, vagy ha az adóst perlik akkor nem fog tudni ezzel védekezni.

Ycal

Nekem is világos az, amit Te állítasz, de a bíróság a szerződésben leírtakat vizsgálja, amihez hozzáilleszti a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, és döntően az alábbiakkal találkozik. (Bemutatás az én példámon keresztül.)

A szerződésem konkrét megnevezése: Jelzálog alapú hitel kölcsönszerződés
Ebben devizáról szó sincs, deviza alapról meg végképp.

A bevezetésben ez olvasható: „A Hitelező kötelezettséget vállal arra, hogy […] devizában nyilvántartott jelzáloghitelt nyújt…”

Itt hitelről beszél, ami nem kölcsön, a kettő mást-mást jelent. (Az a kutyát nem érdekli, hogy a hitelt devizában tartják nyilván, a hitelt nem lehet kölcsönbe adni, így visszaadni sem, az csak egy rendelkezésre tartás, és nem foglal magába jogokat és kötelezettségeket Ptk. 522.§.)

Az üzletszabályzat, amelyet a bank a szerződés részévé tett, a következőképpen fogalmaz az általános rendelkezések fejezetben:

„A devizában nyilvántartott OTP Lakáshitelt (a továbbiakban: lakáscélú devizahitel), valamint a devizában nyilvántartott szabad felhasználású, jelzálogtípusú Hitelt (a továbbiakban: jelzálogtípusú devizahitel (a továbbiakban együtt Devizahitel) az e célra szolgáló […] nyomtatványokon lehet igényelni.”

Itt ugyancsak hitellel találkozhatunk, nem kölcsönnel, a devizahitel kifejezéssel meg még messzebb kerülünk a deviza alapú kölcsöntől.

Te azt mondod, hogy ennek semmi jelentősége, hanem a tartalom a lényeg. Rendben, legyen úgy.

A deviza alapú kölcsönszerződés meghatározása: „devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés”

E szerint a szerződésem megfelelhetne az előírásoknak, mert a bevezetésben, ahogy már fentebb írtam, úgy fogalmaz, hogy a bank devizában nyilvántartott hitelt nyújt, és a közjegyzői okiratból kiolvasható, hogy forintban kell törlesztenem.

Csakhogy!

A 2015-ös meghatározás ellentmond a hitel jóval korábbi jogi és pénzügyi definíciójának, mivel hitelt nem lehet kölcsönbe adni és így visszafizetni sem! (Még véletlenül sem lóg ki a lóláb, hogy a bankok védelme érdekében utólag olyan definíciót igyekeztek fabrikálni, ami lefedi a „devizahitelek” döntő többségét, és még az sem tartotta őket vissza, hogy korábbi Ptk. paragrafusokat vágnak vele pofán.) A közjegyző 2007 decemberében, a szerződéskötéskor nem tudhatta, hogy több mint hét évvel később mi lesz, vagy egyáltalán lesz-e annak a terméknek egzakt meghatározása, amit nekem közjegyzői okiratba foglalt. Ebből következik, hogy ugyan beszélhetett jogi értelemben vett hitelről, jelzáloghitelről (mivel ezek lézető fogalmak voltak), de devizában nyilvántartott jelzáloghitelről nem, arról csak saját szavai és gondolatai alapján nyilvánulhatott meg, mivel ilyen kategória akkor nem létezett.

Tárgyalás időpontja: 2016. május 13., péntek reggel 10 óra

Bíróság: - T. Közjegyző! Mit mondott 2007. december 03-án, hétfőn a devizában nyilvántartott jelzáloghitelről az ügyfélnek?

Közjegyző: - T. Bíróság! Azt, hogy az devizában nyilvántartott és forintban törlesztett hitel, ami az adós közjegyzői okiratából kiolvasható.

B: - Tájékoztatni tudna, hogy 2007-ben jogilag ez melyik termékre volt igaz?

K: - Nem, de szerződési szabadság van!

B: - Meg tudná nekem mondani, hogy a szerződéskötéskor és még jelenleg is hatályban lévő, Közjegyzőkre vonatkozó 1991. évi XLI. törvényben ez hol szerepel?

K: - Nem.

B: - Elárulná nekem, hogyan tudta az ügyfelet tájékoztatni a 7 és ½ évvel ezelőtti szerződéskötéskor a devizában nyilvántartott jelzáloghitel jogi lényegéről és jogi következményeiről, amit a 120. § első bekezdésének b) pontja fogalmaz meg?

K: - ???

B: - Viszontlátásra!

EndreV:

Én is nekifutok újra:

Értem amit mondasz, csak igazából nincs jelentősége, mert a jog szerint érvényes szerződés az, ami nem tiltott jogszabály által.

Vagyis a jogász úgy dolgozik, hogy:
Mi is a szerződés tartalma?
aha
Szóval pénz átadás és részletekben történő visszafizetés, kamat ellenében.
Nézzük csak tiltja ezt valami?
Nem.
Szerződési szabadság van?
Igen.
Akkor ez egy érvényes szerződés.
ÁMEN

Egy régebbi posztodban ezt írod:

„Kormányrendeletben, az utóbbit csak 2014-ben definiálták jogilag, így nagyon sokan tulajdonképpen egy jogilag nem létező terméket kaptak, amit a közjegyzők nem is foglalhattak volna okiratba. Ha jól megnézzük a 2010 előtti közjegyzői dokumentumokat, akkor láthatjuk, hogy a terméket nem is deviza alapú hitelnek vagy kölcsönnek nevezik, hanem csak körülírt megfogalmazásokat használnak.] Tehát, ha nem felel meg a szerződésem a deviza alapú hitel fogalmának és a deviza alapú kölcsönnek sem, akkor az én kölcsönöm nem deviza alapú, vagyis rám nem vonatkoznak a forintosítási törvények. ”

Neked az a legnagyobb gondod, hogy a szerződésnek nem az a neve, hogy "deviza alapú kölcsön".

Pedig a binominális nomenklaturát emlegeted, a biológiában pont az történik, amit a Kúria csinált.
Talált egy szerződést, amit tulajdonságai alapján elnevezett, ahogy a biológus elnevez pl egy új fajt.
Megvizsgálja a tulajdonságait és elhelyezi a meglévő rendszerben.
Csak hogy értsd:
(genus proximum) Kölcsön
(differentia specifica) deviza alapú

Sőt úgy tudom, hogy a biológiában előfordult már az is, hogy egy fajt ma már más nembe/nemzetségbe sorolnak, mint az első leírás idején.
Vagy több szinonima neve is van egy fajnak, mint pl. az óriás tarantulának.

"a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, a szerződést annak megnevezésétől függetlenül, a tartalma alapján kell megítélni. "

Vagyis, ha az lenne ráírva, hogy meggymag eladási és visszavásárlási szerződés, de a tartalma szerint , a Kúria által meghatározott "deviza alapú kölcsön" tulajdonságaival rendelkezik (devizában keletkezik a tartozásod, de forintban kapod és abban törleszted), akkor a bíróság a szerződés elnevezésétől függetlenül, úgy fogja tekintetni, hogy az egy deviza alapú kölcsön.

A Ptk diszpozitív szabályokat tartalmaz. Vagyis ha a felek megállapodnak valamiben, amit kifejezetten NEM TILT jogszabály, akkor az jogilag érvényesnek tekinti a bíróság.

Vagyis nincs olyan , hogy jogilag nem érvényes, mert nincs definiálva..... mivel Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg.

A Ptk tilt meghatározott tartalmú szerződéseket, de amik nem ilyen szerződések, azok nem minősülnek nemlétezőnek pusztán azért , mert nincsenek nevesítve a Ptk-ban.

A konklúzió "Mindent szabad , ami nem tilos" :)

A Kúria sem azt mondta, hogy jogszabály meghatározta, hanem, pl, hogy :

„ A vizsgált szerződések megkötésekor nem létezett olyan jogszabály, amely tiltotta volna kölcsönszerződések esetén a tartozás devizában történő kirovását. ”

Így tehát volt egy szerződés, aminek adtak egy nevet, de ezzel nem jött létre semmi új, nem változott mag a szerződés attól, hogy elnevezték.

Továbbá, a törvény nem is azt mondja, hogy deviza alapú kölcsönre vonatkozik, hanem, hogy:

1. § (1) E törvény hatálya a 2004. május 1. napja és az e törvény hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés,

ha

annak részévé a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.

A másik törvény pedig ezt:

E törvény hatálya a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki.

A forintosítási pedig ezt:

E törvény hatálya az olyan, 2004. május 1. és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálybalépése között kötött,

1. 2015. február 1-jén még meg nem szűnt, a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött hitel- és kölcsönszerződésre, pénzügyi lízingszerződésre (a továbbiakban együtt: fogyasztói kölcsönszerződés) .....

2. § (1) E törvény alkalmazásában:

3. devizaalapú kölcsönszerződés: devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

Vagyis a törvények a fogyasztói kölcsönszerződések egy részére vonatkoznak, amit devizában tartanak nyilván és forintban törlesztenek.

Ha a te szerződésed megfelel ennek vagyis a bank szerint devizával tartozol, de forintot kaptál és forintban törlesztesz, akkor vonatkozik rá, ha nem, akkor nem....

De ez nem attól függ, hogy szerepel-e benne a "deviza alapú kölcsön" kifejezés.

Nem értem viszont, ha annyira azt akarod, hogy ne vonatkozzon rád a forintosítás, akkor miért nem azt támadod, hogy nem jött létre a szerződés, mikor a forintosítás, kizárólag a :

a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött

szerződésekre vonatkozik.

„ Tulajdonképpen úgy állok el a szerződéstől, hogy az egyben meg is semmisül, és egy kivégzett szerződés után a bank nem követelhet annyi devizát, mint amennyi a kezdetektől fogva érvénytelen dokumentumban szerepel.”

Erről tépjük a szánkat, hogy ez nem így van!!!
Ha elállsz a szerződéstől, akkor jogilag érvényesnek fogadod el, különben nem tudsz tőle elállni.
Vagyis nem lesz érvénytelen.
A szerződés érvényesen létrejött szerződésnek tekinthető, csak a megkötés idejére visszamenőlegesen megszűnik az elállással
Sőt, a közjegyzői okirat sem lesz érvénytelen, amit a bíróság érvényesen létrejöttnek fog értékelni az fogja tanúsítani, hogy devizát kaptál az elszámolási eljárás során.

Mert ugye az elállás következtében :

" a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. "

A szerződés szerint viszont a bank szolgáltatása a deviza kölcsönadása volt és ezt teljesítette.
Mivel te nem támadtad ezt , hanem elfogadtad érvényesnek a szerződést , de elálltál a szerződéstől, így a te kötelezettséged a deviza visszaszolgáltatása lesz.

Nekifutok újra

A „devizásoknak” általában több dokumentumuk van egy ugyanazon ügylettel kapcsolatban (kölcsönszerződés, jelzálogszerződés, közjegyzői okirat), a számuk attól függ, mely banknak lettek az áldozatai, illetve a deviza alapú kölcsönszerződésen belül milyen típusú a szerződésük (jelzálogalapú, szabad felhasználású, lakáscélú stb.). A legfontosabb az összes közül a közjegyzői okirat, ha azt sikerül megsemmisíteni, akkor onnantól kezdve a banknak vége. (Én OTP-s vagyok, és ők megelégedtek csak a közjegyzői okirattal.)

Ha megnézzük a dokumentumokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyikben sem szerepel az, hogy deviza alapú kölcsön! Számos elnevezést felfedezhetünk, de ezt sehol sem. Például az én közjegyzői okiratomban devizában nyilvántartott hitel olvasható, az üzletszabályzatban, amit a bank a szerződés részévé tett, jelzálogtípusú devizahitel és simán csak devizahitel megnevezéssel találkozhatunk, a reklám- és érvanyagban, ami alapján kínálgatták nekem a terméket, csak devizahitel elnevezésbe futhatunk bele. Sőt, a reklámagyagban, mikor a bank a termékét másokéval, illetve többi sajátjával összehasonlítja, így fogalmaz: „Az ügyfél a többi devizahitelünkhöz és más pénzintézetek által nyújtott devizahitelekhez képest…”

Ezeknek az elnevezéseknek köze sincs a deviza alapú kölcsönhöz! Részben azért, mert egyik sem kölcsönről, hanem hitelről beszél, ami jogilag is külön-külön fogalom. A hitelt a Ptk. 522.§, a kölcsönt a Ptk. 523.§ szabályozza. Tehát, a szerződéskötésem (2007. dec.) előtti időszakban, és utána még néhány évig (kb. 2010 nyár első fele) még a pénzintézetek és a különböző, a témában megnyilvánuló szakemberek is összevissza használtak mindenféle elnevezést, amelyek ráadásul hivatalos dokumentumokba is bekerültek! Aztán 2010-ben sor került kormányrendelet szintjén a deviza alapú hitel meghatározására, ami még mindig nem megfelelő, mert nem kölcsönről van szó [83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet]. Telt-múlt az idő, és 2014 nyarán, illetve őszén megszülettek az ún. forintosítási törvények [2014. évi XXXVIII. és XL. törvény], amelyek az árfolyamrésről, a forintosítás módjáról stb. szólnak. Igen ám, de észrevették, hogy nincs mit forintosítani, hiszen olyan, hogy deviza alapú kölcsön, akkor nem létezett. A jogászok törvények alapján dolgoznak, nem azt nézik, hogy a társadalom köztudatában mi kering.(A Kúria 2/2014-es jogegységi határozata egyértelműen deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésről szól, ami az alpját képezi a forintosítási törvényeknek!) Ezek a jogot végzett emberek elővették a friss, forintosításról szóló törvényeket, majd elkezdték megvizsgálni a fogyasztói kölcsönszerződéseket, hogy melyekre vonatkoznak. No, és ekkor esett le az álluk, mert azt tapasztalták, hogy konkrétan deviza alapú kölcsönnek egyik dokumentum sem felel meg. Ha azt olvasták például az egyik szerződésben, hogy deviza alapú hitel, azt azért lőtték ki, mert az nem kölcsön, ha devizakölcsönt olvastak valamelyikben, azt megint csak a mássága miatt mellőztek, és szépen így mentek tovább, mindaddig, amíg azt nem tapasztalták, hogy amit keresnek nagyszámban, abból egyetlen egy darab sem létezik. A legközelebb álló megfogalmazás is így szólt: deviza elszámolású kölcsön. Ez már hasonlít, de ez sem pontos, ez sem deviza alapú kölcsön. Ugyanis az elszámolás jelenthet bármit: forintban nyújtott, de devizában törlesztett kölcsön és forintban megállapított kamat; devizában nyújtott, de forintban törlesztett kölcsön és forintban megállapított kamat és ezek különböző variációja. De igazából azért nem lehet megmondani, hogy valójában mit is takar, mert jogilag ilyen kategória sem létezik.

A jogászok törvények alapján dolgoznak, ezért szükségük volt arra a meghatározásra, amire vonatkozik a forintosítás. Az előző bejegyzésemben beágyazott videón a KPK vezetője is elmondja, hogy a jogászok a törvényeknek vannak alávetve, azoktól nem térhetnek el. Nem az számít, hogy ki mit gondol a közéletben és társadalomban egy témáról, hanem a paragrafusok a mérvadóak. Az uzsora kapcsán mondta, hogy a társadalmi megítélés szerint a „devizahitel” annak minősül, viszont jogilag nem. Ugyanez a helyzet a meghatározással is, hiába beszélt mindenki devizahitelről és minden egyéb megnevezésről, ha a forintosítani kívánt szerződéseknek jogilag deviza alapú kölcsönöknek kell lenniük, amely definiálására 2014 év végén került sor, és csak a 2015. február 01-jén hatályba lépő törvényben szerepel (2014. évi LXXVII. törvény). És mivel egy magasrendű jogszabályról (törvény) van szó, így az nem visszamenő hatályú, csak a kihirdetésének napjától él (mikor a Magyar Közlönyben megjelenik).[Olyan nincs, hogy 2007 decemberében beszélünk valamiről, ami akkor jogilag és utána még éveken keresztül nem létezett, aztán 2015 februárjában alkotunk egy törvényt, és azt megpróbáljuk ráhúzni a több mint 7 évvel korábban született „termékre”.]

Azt tessék végre megérteni, hogy az ún. „devizahitel” esetén ugyan mindenki tudta, miről van szó, de jogilag még a szakemberek sem voltak tisztában a helyzettel. A szerződésben hiába szerepel a legkülönfélébb néven a termék, ha azok nem deviza alapú kölcsönök. A bíró elolvassa a kölcsönszerződést, és azt látja, hogy bár van valamilyen neve a terméknek, de az jogilag nem létezik, így a szerződésnek nincs jogcíme, a nélkül meg a dokumentum semmit sem ér. Hiába van például a szerődésben az, hogy deviza elszámolású hitel, annak köze nincs a deviza alapú kölcsönhöz! Egyrészt azért, mert a hitel az nem kölcsön, másrészt jogilag nem létező kategória, harmadrészt pedig: ha a bank éveken keresztül ezen a néven futtatta a terméket, akkor elég vicces, hogy utólagosan azt mondja a törvényben meghatározottak miatt, hogy ja, az évekkel korábbi termékünk valójában deviza alapú kölcsön.
De a legfontosabb: a közjegyző a szerződéskötéskor csak arról beszélhetett, ami az okiratban benne szerepel, vagyis egy jogilag nem létező valamiről hadovált, pedig kötelessége tájékoztatnia a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről [Ktv 120. § (1) b)]. A közjegyző 2007-ben hogyan tudott beszélni és jogi felvilágosítást adni egy 2015-ben meghatározott termékről? Gulya Tiboréknak ez az egyik ütőkártyájuk. Peren kívüli eljárás során eddig egyetlen egy közjegyző sem tudott erre válaszolni, mindegyik csak mellébeszélt. Volt olyan, amelyik azt mondta, hogy ő csak azt foglalta közokiratba, amire a bank felkérte. Ja, de akkor hol van itt kérem a pártatlanság, ami az egyik alapja a közjegyzői munkásságnak? [Ktv 1§ (1)].

Ezzel az egyetlen egy érvvel a közjegyzői okiratot meg lehet semmisíteni, és ha a bank elveszíti ezt a magasrendű okiratot, akkor onnantól kezdve pincsikutyaként viselkedik. (Patrónusék egyébként 9 oldalas dokumentumot szerkesztenek, amiben hegyekben állnak azok az érvek, amelyek szétbombázzák az okiratot.)

Szerződéstől akkor lehet elállni, ha annak tartalma a jogainkat sérti, és mivel a 2015. február 01-jei törvény hozta felszínre, hogy a közjegyzői okiratban foglaltakkal átb@_ _tak, ezért teszem meg ezt a lépést. Tulajdonképpen úgy állok el a szerződéstől, hogy az egyben meg is semmisül, és egy kivégzett szerződés után a bank nem követelhet annyi devizát, mint amennyi a kezdetektől fogva érvénytelen dokumentumban szerepel.

(Az élőlények tudományos névválasztását és földrajzi nevek születését azért ne keverjük össze a magyar polgári törvénykezéssel :) Biológusként nagyon szívesen beszélek az élőlények elnevezésének folyamatáról és a binominális nomenklaturáról, de ez nem az a hely.)

EndreV:

Azt hiszem ott van nálad egy kis bibi, hogy te az elálláskori szerződés megszűnést látod csak az egészből, de azt nem , hogy az érvényes, de visszamenőlegesen megszűnő szerződésből kötelezettségek származhatnak.

Talán ez a példa segít a megértésben:

A Ptk. 320. § (2) bekezdése értelmében a bánatpénz fizetése ellenében a szerződő fél az elállás jogát köti ki. Ez tehát a szerződés teljesítésével ellentétesen hat, hiszen az elállás a szerződést felbontja, azaz a szerződést megkötésére visszamenő hatállyal megszünteti. Az elállás tehát a szerződés egyoldalú felbontása lehetőségének biztosítása azzal, hogy ebben az esetben a jogosult hozzájut - a teljesítés helyett - a meghatározott összegű bánatpénzhez.

Tehát maga a szerződés ebben az esetben az elállással valóban megszűnik, de egyes kikötései mégis kötelezettséget jelenthetnek a felekre ellentétben a semmis vagy létre sem jött szerződésekkel. Lásd bánatpénz fizetése.Ez abból adódik, hogy a szerződés maga a megkötéskor érvényesen létrejött.

Épp ezért ha te elállsz a szerződéstől, akkor a szerződésben szereplő devizával fogsz tartozni, mert a szerződés szerint azt kaptál. A bíróság pedig azt fogja nézni, hogy közöttetek egyszer egy érvényes szerződés jött létre és ez alapja lesz az elszámolásnak.

Érted már, hogy mi nagy probléma az elállással????

EndreV:

„A másik, hogy a banknak a bíróság előtt bizonyítania kell, hogy az adós devizában kapta meg a kölcsönt, hiszen csak akkor követelhetne vissza devizát az elszámoláskor. ”

Bizonyítani is fogja az elállással, mikor lobogtatja az adós általi elállást.
Az elállás következménye ugyanis az , hogy az adós érvényesnek ismeri el a szerződést az elállás időpontjáig.

Így közvetve az elállással elismeri azt is, ami a szerződésben le van írva, vagyis, hogy jogilag devizát kapott és devizával tartozik!

Az elállással nem lesz érvénytelen a szerződés, csak egy addig érvényes szerződés megszűnik.

„Szerződéstől el lehet állni, ha annak tartalma idő közben úgy változik, ami számunkra hátrányos. ”

Ezt senki sem vitatja.
Viszont csak "ÉRVÉNYES" szerződéstől lehet "JOGILAG ÉRVÉNYESEN" elállni.
Így ha elállsz a szerződéstől, akkor ugyan megszűnik visszamenőlegesen, de egyben azt is elismered, hogy az elállásig "ÉRVÉNYES" volt.
(Ellentétben pl. egy semmis szerződéssel, ami sosem volt érvényes)

„A 2015. 02. 01. előtti szerződésekre nem lehet azt mondani, hogy deviza alapúak, mert csak e megjelölt időponttól léteztek törvényileg (!), vagyis a korábbi szerződésekről fogalmunk sincs, hogy az mi.”

A meglévő időponttól nevesítették, de ettől még ugyanaz a szerződés volt, nem változott attól a szerződés, hogy nevesítették. Vagy igen?

Akkor minket csúnyán átvertek az iskolában, mikor földrajzot tanultunk és azt mondták, hogy az amerikai kontinens több millió éve alakult ki, mert ezek szerint a te érvrendszered használva Amerika sem létezett 1507 előtt, mert addig nem nevezték Amerikának.

a korábbi szerződésekről fogalmunk sincs, hogy az mi.„

Ebből kiindulva, fogalmunk sincs a 1507 előtti Amerikáról, hogy milyen kontinens lehet, ugye?????
Hogy lehetne valamire azt mondani, hogy Amerika, ami több millió éves, mikor azt csak kicsivel több mint 500 éve kapta a nevét?
(Igaz felfedezésekor még nem is Amerikának hívták, de ne menjünk ebbe bele :) )

Sőt a mammutok sem léteztek addig, míg el nem nevezték őket, igaz addigra míg elnevezték őket mammutnak , már rég ki is haltak.
Így valójában mammutok nem is léteztek soha csak olyan furcsa bazinagy szőrös állatok amikről fogalmunk sincs, hogy mik voltak. Bezzeg, ha most klónoznánk egy olyan bazi nagy állatot, akkor az már mammut lenne, mert most már el van nevezve.

”Mi az eredeti állapot? Ezen lehet vitatkozni, hiszen Ti azt állítjátok, hogy ha kaptam X mennyiségű devizát, akkor X mennyiséget is kell belőle visszaadni, amit csak jelenlegi árfolyamon tudok megtenni. De nézhetjük úgy is, hogy az eredeti állapot visszaállítása a szerződéskötés napján érvényes árfolyamot is jelenti, hiszen a törvény azt mondja, hogy a felbontás visszamenő hatályú [Ptk. 319. § (3)], vagyis minden tekintetben az anno körülményeket kell figyelembe venni, ami az akkori árfolyamot is magába foglalja.„

Még mindig nem értem mi az üzlet abban, hogy devizát kaptál....de ezen most túllendülök.

Amit nem veszel számításba, az a pénzkölcsön egyik fő jellemzője, hogy nem egyedi, hanem fajlagos szolgáltatás ,te nem azt a pénzt adod vissza amit kölcsönként kaptál, hanem csak ugyanabból a devizából ugyanannyit.

Akkor kérdezek valamit, talán így jobban lejön a dolog.

1.
Én adok neked 2 almát. Majd 10 év múlva vissza akarjuk állítani az eredeti állapotot, akkor vissza áll az eredeti állapot, ha te vissza adsz nekem 2 almát vagy keresned kell valahol két darab 10 éves almát, mert csak 10 évvel ezelőtti almával állítható vissza az eredeti állapot?

2.
Mivel minden 10 éves alma már megrohadt , nem is állítható helyre az eredeti állapot?

”minden tekintetben az anno körülményeket kell figyelembe venni, ami az akkori árfolyamot is magába foglalja

(A bank helyében én akkor ezen felvetésedre azt mondanám, hogy abban az esetben amit leírtál, az eredeti állapot visszaállítása lehetetlen, az a CHF amit kaptál, kizárólag a folyósításkor létezett, mert ugye minden körülményt figyelembe kell venni, másnap már más árfolyamú CHF létezett csak, így nem állítható vissza az eredeti állapot, te devizát kaptál és nem fizetheted vissza forinttal, mert az már nem is az eredeti állapot lenne, persze ezt is csak viccnek szánom :) )

Nézd amit mondasz az nem úgy van.
Nem tudom másképp elmondani. Nem az akkori árfolyamon fogják visszaváltani, mert az árfolyam nem szerződés által szabályozott, hanem egy gazdasági értékmerő. Az árfolyamot nem a szerződésed szabályozta, hanem az akkori gazdasági helyzet. Sok mindenért felelőssé lehet tenni a bankot de ezért nem. Ezt nem fogod leverni a bankodon. Nem véletlen, hogy egy olyan esetet sem tud Gulya Tibor mutatni, amikor működött volna az elállás. Felhívtam őket, okiratszerkesztést vállalnak 600 ezer forintért. Illetve kiszámolják, hogy szerintük mennyit fizetett az ügyfél vissza a banknak. Azaz megírjak az elállónyilatkozatot, amit az a közjegyző foglal okiratba aki anno a kölcsönszerződést foglalta okiratba. Illetve megpróbálják a banknál elérni, hogy számoljon el az ügyféllel. Ha a bank perre megy, akkor az ügyfélnek kell ügyvédet fogadnia. Ez nálam automatikus dealbreaker, mivel belekényszerítenek egy olyan jogi helyzetbe, ahol ha vesztek rosszabbul járok mint a forintosítással. Nem hiszem, hogy a frank valaha is 250 alá menne, tekintettel arra, hogy a svájci jegybank évekig mesterségesen alacsonyan tartotta a frankot az euró ellenében.

Ha vettél 8 éve 10 millió forintét egy 100m2-es ingatlant, és a mai napon elállsz a szerződéstől (tegyük fel az eladó visszaveszi az ingatlant), amikor ugyanannak az ingatlannak 200 ezer forint a m2 ára akkor is az egész ingatlant vissza kell szolgáltatnod, nem pedig 50m2-t belőle. A te analógiád szerint elég lenne 50m2-t visszaadni, hiszen 50 x 200 ezer = 10 millió.

Hasonlóan, a szerződés egyértelműen meghatározza a kölcsön tárgyát és azzal a momentummal, hogy elállsz a szerződésedtől bezárod magad mögött a kaput, hogy semmisséggel vagy létre nem jöttséggel perelhess. E két pertaktika lehetőséget biztosít a jogalap nélküli gazdagodás szerinti elszámolásra, míg az elállás CSAK a szerződés szerinti elszámolásra. Minek után a szerződés frankösszegben nevezi a kölcsön tárgyát, így a kölcsön tárgyát azaz a frankösszeget kell visszaadnod. Azt pedig csak napi árfolyamon kaphatod meg.

A "Továbbá..." sorod után amit írsz, az a klasszikus létre sem jött a szerződés momentum, amit mi is mondunk Ycal-lal. Ha már a kj-nél tartasz akkor jó helyen kapirgálsz. Ha visszaolvasol 2 hónapot kiveséztük a kj-k felelősségét az ügyben.
Amúgy azt el tudom képzelni, hogy a kj-től kikényszeríted a záradék visszavonását, és akkor menjen a bank perelni ha szerinte többel tartozol, mint a forintösszeg.

Szerződéstől el lehet állni, ha annak tartalma idő közben úgy változik, ami számunkra hátrányos. A forintosítás pont egy ilyen eset. Én pl. 12 támadható pontot találtam a saját szerződésemben, amelyek közül mindössze egyetlen egy érvem vérzett el a Pénzügyi Békéltető Testület előtt, amit így utólag be is látok, hogy valóban nem voltam elég alapos az utánajárásában. Az elálláshoz elég egy megalapozott kifogás, nekem pedig van 11 + 2 (ez utóbbi kettő később került a felszínre).

Újra hangsúlyozom: a deviza alapú szerződésekről idő közben derült ki, hogy annyit se érnek, mint egy barna massza, ugyanis 2015. február 01-jéig nem létező, jogcím nélküli „termék” volt. (Ha a jogilag magasan képzett emberek nem voltak tisztában azzal, hogy mis is az a deviza alapú kölcsön, akkor egy laikustól pláne nem várható el szakértelem.)

Ti azt mondjátok, hogy elállás esetén devizában kell elszámolni, és annak visszafizetésére csak úgy van lehetőség, ha a jelenlegi piaci árfolyamon megveszem a devizát, és azt adom oda a banknak. Ezzel kapcsolatban két észrevételem van.

1. Mi az eredeti állapot? Ezen lehet vitatkozni, hiszen Ti azt állítjátok, hogy ha kaptam X mennyiségű devizát, akkor X mennyiséget is kell belőle visszaadni, amit csak jelenlegi árfolyamon tudok megtenni. De nézhetjük úgy is, hogy az eredeti állapot visszaállítása a szerződéskötés napján érvényes árfolyamot is jelenti, hiszen a törvény azt mondja, hogy a felbontás visszamenő hatályú [Ptk. 319. § (3)], vagyis minden tekintetben az anno körülményeket kell figyelembe venni, ami az akkori árfolyamot is magába foglalja.

A helyzet szerencsére ennél egyszerűbb

2. A 2015. 02. 01. előtti szerződésekre nem lehet azt mondani, hogy deviza alapúak, mert csak e megjelölt időponttól léteztek törvényileg (!), vagyis a korábbi szerződésekről fogalmunk sincs, hogy az mi. A neves közgazdász, Dr. Róna Péter szavaival: „A deviza alapú kölcsönszerződés csak papír, amin szavak vannak. Egy vicclap.” Tehát, ha jogszabállyal bizonyíthatóan nem deviza alapú szerződésről beszélünk, akkor nem kell devizában elszámolni. A másik, hogy a banknak a bíróság előtt bizonyítania kell, hogy az adós devizában kapta meg a kölcsönt, hiszen csak akkor követelhetne vissza devizát az elszámoláskor. Csakhogy ezt nem tudja bizonyítani, ugyanis egyetlen bank sem volt képes eddig olyan bankközi vagy cégen belüli dokumentumot felmutatni, ami egyértelműen alátámasztja, hogy az adott ügyfél számára az ilyen-olyan műveletek végeredményeképpen devizakiutalás történt. Ha jól belegondolunk, akkor ez egy vicc. Milyen számviteli fegyelem uralkodik ott, ha nem tudják egyértelműen levezetni, ki milyen úton jutott deviza alapú kölcsönhöz? A Kúria PK elnöke, Dr. W. György hebegve-habogva elismerte, hogy a jogegységi határozat meghozatala előtt nem tekintettek be a bank belső papírjaiba, mert elmondása szerint az nem is lényeges, és különben is, nem kell vizsgálniuk minden esetet külön-külön, mert az egész devizaügylet csak banküzemi szinten létezik. Ez beszarás. Lényegében ezzel azt mondja, hogy a bank beváltott egy csomó forintot devizába, és abból a tömegből osztogatott ennek, annak, amannak, de egyik sincs lebizonylatolva, levezetve, nyomon követve. Katt ide:

Az pedig külön mókás, hogy az úr szigorúan a törvényi szabályokat tartja elsődlegesnek, amit ki is hangsúlyoz, ugyanakkor 2013-ban már arról a deviza alapú kölcsönszerződésről beszél szó szerint megfogalmazva, és arról hoz határozatot, ami akkor jogilag még nem létezett.

Továbbá

A közjegyzőnek kötelessége az általa kiállított okiratban foglaltakat az érintettek számára érthetően, világosan elmagyarázni, okítania kell jogaik gyakorlásáról. Nos, ha a szerződéskötéskor nem létezett olyan termék, hogy deviza alapú kölcsön, akkor a közjegyző hogyan magyarázhatta el világosan annak lényegét, hogy adhatott róla jogi (!) tájékoztatást? Nyilvánvalóan sehogy.

De most találtam egy sokkal durvábbat [Ktv. 112. § (1)]: a közjegyzői okiratot csak akkor lehet bírósági végrehajtási záradékkal ellátni, ha az tartalmazza:

1. a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
2. a jogosult és a kötelezett nevét,
3. a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
4. a teljesítés módját és határidejét.

Mint megállapításra került, nincs jogcíme a deviza lapú kölcsönszerződéseknek, így akikkel szemben korábban a közjegyzői okirat alapján végrehajtást foganatosítottak, azok simán perelhetnének.

Korábban azt állítottam, hogy csak olyan ügyletet lehet közjegyzői okiratba foglalni, ami jogilag létezik. Most ezt kívánom alátámasztani: A közjegyzői okiratnak tájékoztatnia kell a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről (Ktv. 120. § (1) b és 129. § d.) A jogügylet pedig egy olyan jognyilatkozat, ami polgári jogviszonyt hoz létre a felek között, vagyis a Ptk.-ban szereplő törvények vonatkoznak rájuk.

Erre a kérdésre továbbra is várom az ésszerű magyarázatot: mi értelme volt 2015. február 01-jén törvényi szinten meghatározni a deviza alapú kölcsönszerződés lényegét, mikor ilyen jellegű szerződéskötésre utoljára 2010 nyarán került sor?

EndreV:

Amit te szeretnel, hogy a folyositott forint alapjan szamoljunk El, az esetlegesen letre nem jott szerzodes es ezaltal jogalap nelkuli gazdagodas cimszoval valo elszamolas eseten allna fenn.

Köszi ZollR, remélem egyszer megérti EndreV is.

EndreV, ha a te logikád követjük, akkor a bíróság miért állna meg az árfolyamnál?
Mivel lakást vettél a pénzből, akkor tartozhatnál a magával a lakással is :) Vagy érvényteleníthetné az adásvételt is, mert ugye ez az eredeti állapot.
(Na jó ezt csak viccnek szántam.)

„"Ennek az az oka, hangsúlyozom: mert elálláskor a szerződéskötés előtti állapot áll vissza, vagyis ha például valaki 2007. augusztus 14-én CHF alapon vett fel kölcsönt, akkor az aznapi MNB árfolyam (154,25) szerint kell elszámolnia"

Na ebben tévedsz.

”valaki 2007. augusztus 14-én CHF alapon vett fel kölcsönt

Akkor a felvett CHF összeggel fog tartozni, ezt fogja megállapítani a bíróság.

Mint mondtuk, a bíróság nem azt fogja megállapítani, hogy te 156 HUF/CHF árfolyamú CHF-el tartozol.

Kizárólag, hogy X CHF-el tartozol.

Vagyis az eredeti állapot visszaállításnál X CHF-et kell visszaszolgáltatnod. Nem pedig a felvétel napján számolt árfolyamú HUF összegnek megfelelő CHF-et.

De gondolj bele, ha te veszel egy lakást, aminek 2 év alatt felmegy az ára 3 millióról 6 millióra, és ott vissza kell állítani az eredeti állapotot, akkor neked csak a fél lakást kell visszaadnod, mert az elszámoláskor csak egy 3 milliót érő lakást kellene visszaszolgáltatnod?

Megpróbálom még egyszer...
Elállás esetén a szerződés szerinti eredeti állapotot kell(ene) helyreállítani. Ez előre vetíti, hogy csak érvényes szerződéstől lehet elállni, semmis vagy létre nem jött szerződéstől nem, azonban felmondott szerződéstől el lehet, tehát ha attól, hogy a bank felmondott attól még elállhatsz.
Tehát ha elállsz a szerződéstől elismered, hogy a szerződés érvényes, kóser szerződés. Mivel a szerződésben (és a kj okiratban) a frankösszeg a kölcsön tárgya, ezzel elismered, hogy bank devizát folyósított, így ezt a devizát fogja a bank majd visszakérni tőled.
Mivel nem vitattad, hogy a szerződés semmis, vagy létre sem jött, a bíróság felszólít majd, hogy ahhoz, hogy az elállási jogot gyakorolhasd legyél szíves a frankösszeget átnyújtani egy összegben a banknak. És azt a per után kell megvenned, 2016-os árfolyamon, nem felvételkori árfolyamon. Ha az ajánlott határidő (8 nap) alatt nem tudod összeszedni az összeget a bank végrehajtja rajtad.
Mellesleg az elállás egy irreverzibilis folyamat. Ha egyszer elálltál, akkor nem perelhetsz a szerződés létre sem jötte miatt, sem semmisség miatt. Míg ha vesztesz egy semmisségi pert, még rámehetsz a szerződés létre nem jöttségére.

Még egyszer:

Induljunk ki abból, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés definíciója megállja a helyét, amit a bíróság is megállapít. Ez önmagában üdvös lenne a bankoknak, csak a baj ott van, hogy a törvényi szintű meghatározás és a szerződéskötések között hosszú évek teltek el. A definíció meghatározására 2014 novemberében került sor, de csak 2015. február 01-jén lépett hatályba az a törvény (2014/LXXVII), amelyikben szerepel, az utolsó „devizás” kölcsönszerződés megkötésére pedig 2010 nyarán került sor.

Az is rendkívül bájos, hogy az ún. forintosítási törvények (2014/XXXVIII és 2014/XL) időrendben jóval előbb kerültek megfogalmazásra, mint a deviza alapú kölcsönszerződés. Sőt, a Magyar Közlönyben már rég megjelentek (2014. július és október), mikor a fejükhöz kaptak a jogalkotók, hogy hoppá, de vaze’ nincs mit forintosítani, ezért utólag kényszerből kiizzadták magukból a deviza alapú kölcsönszerződés fogalmát. Abszurd az egész. Az meg egyenesen vicces, hogy a Kúria korábban ezzel a jogilag nem létező termékkel kapcsolatban hozott jogegységi határozatokat (6/2013 PJE, 2/2014 PJE).

A deviza alapú kölcsönszerződéseknek tulajdonképpen 2015. február elsejéig nem volt jogcíme, az hogy a köznyelvben így nevezték (sőt, sokkal inkább tévesen devizahitelnek), az a bíróságokon nem állja meg a helyét, ugyanis a perek nem kocsmákban zajlanak, hanem ítélőszékeken. (Érdekesség: számos banki tájékoztatón is tévesen reklámozták a deviza alapú kölcsönöket, ami nem a megtévesztés miatt volt így, hanem pontosan azért, mert ők maguk sem tudták, hogy mi az, mivel törvényileg nem volt szabályozva.) Ha valaki például jogcím nélkül lakik egy lakásban, akkor azt úgy kihajítják onnan, mint a szél, ezért fontos nevet adni a gyereknek, amire a deviza alapú kölcsönök esetében csak igen későn, mindössze a forintosításkor került sor. Így lényegében no name termék szerepel a közjegyzői okiratokban, hiszen hivatalosan nem nevezték se almának, se körtének, se atipikusnak, se semminek, ami a mai napig így van, mivel a törvény visszamenőlegesen soha sem hatályos.

Misimókuska

Az valóban bebizonyosodott, hogy a deviza alapú kölcsönk mögött nem volt deviza, amit két kattintással a KSH oldalán is leellenőrizhetünk. Azt láthatjuk, hogy a deviza alapú kölcsönk mindössze 1/5-ét tudják a bankok lefedni. Erről az összes illetékes szervnek tudomása van, de mégsem tesznek semmit. Fasza kis jogállamban élünk.

A Két Patrónus által benyújtott elálló nyilatkozatokat eddig tudomásom szerint bíróságon peres eljárásban eddig egyik bank sem merte megtámadni, hanem azon kívül igyekeznek az ügyféllel megállapodni. Még viszonylag friss a technikájuk, ezért érdemes kicsit kivárni.

Ycal

Nincs ellentmondás!

Elállás esetén az teljesen mindegy, hogy a bíróság milyen pénznemben véli megállapítani a szerződés tárgyát, mivel az elszámolás a szerződéskötés időpontjában érvényes árfolyamon történik.

Ha valaki felvett 10 millió magyar forintot (mindegy milyen devizanemben), s már visszacsengetett 8-at, akkor csak 2 millió HUF-fal + jegybanki alapkamattal tartozik a banknak. Ennek az az oka, hangsúlyozom: mert elálláskor a szerződéskötés előtti állapot áll vissza, vagyis ha például valaki 2007. augusztus 14-én CHF alapon vett fel kölcsönt, akkor az aznapi MNB árfolyam (154,25) szerint kell elszámolnia, a forintosítási törvényben meghatározott 256,5-es árfolyam nem vonatkozik rá!

ZollR

Gulya Tibort érdemes egyszer élőben meghallgatni, és akkor ott lehetőség van kérdéseket feltenni. Az előadás időpontjairól és helyszíneiről a Fb oldalukon tájékoztatnak. Folyamatosan a központjukban is tartanak tájékoztatókat, de azt nem G. Tibor tartja, és az csak kb. 1,5 órás, ezzel szemben az övé minimum a duplája.

Azért mert kettős mércét alkalmaz a devizában nyilvántartott kölcsönnel kapcsolatban.
Nem érti, hogy attól, hogy devizát kapott még az lehet devizában nyilvántartott a kölcsön. Ugyanis arra apellál, hogy ha devizát kapott, akkor szerinte az nem lehet devizában nyilvántartott a kölcsöne, így a kényszer-forintosítás rá nem kellene vonatkozzék, így jogos érdeksérelem érte, így elállhat.
Csakhogy ha elismeri, hogy devizát kapott, - amit senki se kapott, - akkor tiszta sor, hogy a forintosítás nem érinti. Tehát nem kell a törvény erejénél fogva megvennie az összes devizát 256-on, helyette megveheti egy összegben 280-on.
Szerintem kontra-produktív... :D

EndreV:

Egy kis logikai tokonrugas van abban Amit irsz...

Azt irod, hogy Jo lenne, ha a birosag ugy erdekelne, hogy devizat kaptál, aztan pedig AZT irod lentebb, hogy a folyositott forintot + kamatait akarod visszafizetni.

Te nem latod az ellentmondas?

A masik:
„Elállás utáni elszámoláskor csak a fennmaradó összeggel + jegybanki alapkamattal tartozik az egyik a másiknak, semmi több.”

Ok vagyunk egy alap lakaskolcsonost:
Felvett 10 millat, ki fizetett 8 millat, a deviza miatt tartozik Meg 13 millaval.
Ez aztan a Nagy uzlet elallni a szerzodestol es kicsengetni a 13 millat.

Elállok a vitától, mert parttalan szerintem.
Viszont azt megígérem, hogy elmegyek és meghallgatom, mit vállalnak a srácok.

ZollR

A bank megtámadhatja az elállást, de ha az az adós részéről erős érvekkel megalapozott, akkor hiába teszi. Ezért ismétlem magam, hogy keresd a hibát a forintosításban. Én azzal kezdtem, hogy a forintosítás eljárásmódjáról a 2014. évi XL. törvény ad egyértelmű útmutatást, amelyben a 3. § (2) szerint „a bankoknak a folyósított kölcsönt és a havi törlesztő részletet a folyósítás napján, illetve a törlesztő részlet teljesítésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett középárfolyamon kell elszámolni” megfogalmazás szerint nem lehetett volna elkészíteni az elszámolásokat, ugyanis egy napon 2 érvényes árfolyam van az MNB-nél (frissítés minden nap 11h és 12h között), és arról egy jogszabály sem rendelkezik, hogy melyiket kell alkalmazni. Természetesen lehet arra hivatkozni, hogy a jogalkotó szándékát kell figyelembe venni (ami egyébként hülyeség), de például nálam a folyósítás esetében a bank a 11 óra utáni, a havi törlesztőknél pedig a 11 óra előtt árfolyammal számolt, és teljesen véletlenül minden esetben számomra hátrányosan. Tehát a bank is észrevette azt, mint én, csak nem szólt a hatóságoknak, hanem inkább a számára kedvezőbb verziót választotta. Ez most csak egy példa a sok közül, ami alapot adhat az elállásra, ugyanis az jogosult rá, akit a szerződésmódosítás következtében hátrány ér. Minden bizonnyal a bankok másnál is ugyanúgy számoltak, mint nálam, de igazából már önmagában az is elég, hogy a fenti törvény alapján nem forintosíthattak volna.

Elállás utáni elszámoláskor csak a fennmaradó összeggel + jegybanki alapkamattal tartozik az egyik a másiknak, semmi több. Ha valaki már jó sokat visszacsengetett a banknak, akkor a fennmaradó összeget akár személyi kölcsönnel is ki lehet egyenlíteni (lásd az én esetemet, nekem még kb. 700 ezer van a felvett 11 milláig, így nem okozna gondot az akár 8 napon belüli elszámolás sem).
A szerződés létre sem jötte nekem is tetszik, de mint korábban írtam, azt semmisségi perben nem szabad erőltetni, mert a jogalkotók tavaly októberben az adósok hátrányára megváltoztatták a 37 §-t 37/A §-ra, ami semmisség kimondása esetén is kötelezi az adóst az elszámolásra, ráadásul a forintosítás után megállapított összeget kell legombolnia.

A 2015. február 01-jén hatályba lépő 2014/LXXVII-es törvény, amely tartalmazza a deviza alapú kölcsönszerződés definícióját, nem felesleges érvelni. Gondolj bele logikusan: mi értelme van annak, hogy a forintosítással egyugyanazon időben (2015. február 01.) egy olyan terméket fontosnak tartanak törvényi szinten (!) meghatározni, amit a korábbiakból okulva a magyar társadalomban az elkövetkezendő 100 évben a kutya sem fog igényelni?

Elmondom: azért volt muszáj megalkotniuk, mert csak azt lehet forintosítani, ami jogilag létezik!

Ebből következik, hogy a közjegyzői okiratban a különböző fantázianevek fabatkát sem érnek. A bíróságon hiába hivatkozna a közjegyző arra, hogy az okiratban szereplő megnevezés, illetve annak tartalma lényegében megegyezik a ma használatos deviza alapú kölcsönszerződés meghatározásával, hiszen a kettő között hosszú évek teltek ér. Ne feledjük, hogy törvényről van szó, ami visszamenőleg soha nem hatályos. (Na jó, azért vannak kivételek: lásd nürnbergi per) Itt nem egy parlamenten kívüli 2%-os pártocska sajtótájékoztatóján elhangzott mondatokról van szó, hanem törvényről! Egy magára valamit is adó bíró azért megkérdezné a közjegyzőt, hogy hogyan tudott részletes tájékoztatást adni a szerződéskötés napján (teszem azt 2007. december 03-án) egy 2015-ben meghatározott termékről. Azért elárulom, peren kívüli tárgyaláson ez rendszerint előkerül, amelyekre a legelképesztőbb válaszok születnek.

Más megközelítésben: ha Te feltalálsz valamit, ami népszerű lesz, és rengetegen használják, de nem védeted le, hanem ezt más teszi meg, akkor övé a dicsőség, pontosabban a joga arra, hogy gyártsa, használja, forgalmazza stb. Hiába szaladgálnál a bíróságról bíróságra, hogy de hát mindenki tudja, hogy az a tiéd, a kutyát sem érdekelné, még az sem, hogy neked házi írásaid meg rajzaid vannak róla. Ha hivatalosan nem dokumentáltattad le, jogilag nem támasztottad alá, akkor mehetsz a levesbe. Az lesz a tulaj, aki jogilag bejegyeztette, meghatározta mi az stb. Istenem, hány hungaricumtól buktunk így el!

Szerintem Gulya Tiborék okosan gondolkodnak, úgy látom, hogy az elmúlt egy év alatt hihetetlen magas szintre fejlesztették ki az elállás megalapozását. Én még várok, mert viszonylag friss ez a téma, kíváncsi vagyok a nagyobb mennyiségű visszajelzésre.

Egy érdekes észrevétel számomra a Budapest Autó forintosítása, még élő szerződésekre vonatkozóan.

Ugye a forintosítást a 2015. évi CXLV. törvény
egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések szabályozza.

Az Értelmező rendelkezésekben a

2. devizaalapú kölcsönszerződés: devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban vagy devizában törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

Engem a devizában nyilvántartott két szó zavar.

Mivel a BB autó ÁSZF -ben ez áll:

Az Üzletszabályzat 18.2.2. pontja alapján a deviza alapú szerződések esetében a fizetési kötelezettség
forintban teljesítendő, ennek következtében a Budapest Autó is csak forintban tartja nyilván a
befizetéseket

Itt a csak forintban tartja nyilván zavar de nagyon. És a kérdésem..

A törvény szerint ezek után hogy forintosíthatott?

A felmondott hitelekről nem is beszélek mert ott azt írta,hogy azt már a felmondás napján forintosította!

Számomra ez rejtély!

EndreV
A folyósítást a bíróság nem tudja nem forintként értékelni, mivel a folyósításról bizonylat készült, azon viszont egyértelműen forint van.Már azt is kimondták, hogy nem volt mögötte deviza.Eddig 1 bank sem tudott bizonylatot bemutatni deviza nyilvántartásról, illetve semmilyen váltásról nincs bizonylata.Személy szerint patrónuséknak még egyetlen ügyét sem láttam jogilag lezártnak,illetve G. Tibor még egyet sem tudott bemutatni.Mellesleg a cége profitorientált, és nem érdekképviselet.Betanultak 20 jogszabályt és azt szajkózzák, kérdezz közbe kettőt, és már nem tud válaszolni.Csak újra felteszi a lemezt.Tény, hogy nagyon megnyerően tud előadni.

Ycal

Én pedig azt mondom, hogy pont az lenne a mennybe emelő, ha a bíróság úgy értékelné a folyósítást, hogy az devizában történt, mivel a 2014/LXXVII-es törvény 2. § c) egyértelműen megfogalmazza, hogy a deviza alapú kölcsönt csakis kizárólag forintban lehet törleszteni, így tehát tulajdonképpen a bíróság mondaná ki a deviza alapú kölcsönszerződésről, hogy az nem az. És mivel a bank meg azt állítja, hogy igenis az, amit az elszámoló-forintosító levelében elismert (a szerződésben és a közjegyzői okiratban még nincs nevén nevezve, mivel akkor még jogilag nem létezett a deviza alapú kölcsön!), így az egész kölcsönszerződés közjegyzői okiratostól mehet a kukába. A definíciónak pontosan az a lényege, hogy halál pontosan meghatározza, így ellenőrizhetővé teszi a deviza alapú kölcsönszerződést, és ha a bíróság álláspontja szöges ellentétben áll a bankéval, akkor az azt jelenti, hogy a pénzügyi intézménynek fogalma sincs arról, milyen terméket adott az ügyfélnek, pontosabban a nagy semmit foglaltatta közjegyzői dokumentumba. Dr. Róna Péter neves közgazdász szavaival élve: “a deviza alapú kölcsönszerződés egy semmi, egy papír, amin szavak vannak. Egy vicclap.”

Ebből adódóan bátran tekinthetjük a szerződésünket érvényesnek, mert már ennél az egyetlen egy pontnál oltárit bukik a bank.

A deviza alapú kölcsönszerződés nem tekinthető atipikusnak vagy nem nevesített szerződésnek, mivel ha így lenne, akkor az ezekre vonatkozó törvények lettek volna az irányadóak a “devizahitelesekre”, de ez egyetlen esetben sem merült fel. Pontosan ennek okán kellett a deviza alapú hitelt és a deviza alapú kölcsönszerződést egzakt módon meghatározni, ezt világosan felismerték a nagyokosok, csak szerencsénkre már túl későn. (Én még nem találkoztam olyan közjegyzővel vagy jogásszal, aki a deviza alapú kölcsönszerződést atipikusnak vagy nem nevesített szerződésnek nevezte volna.)

Elállás esetén a szerződést létre nem jött szerződésnek kell tekinteni. Szerződéstől való elállás esetén nem a forintosítás után megállapított tartozás szerint kell elszámolni, mivel ekkor a szerződés az aláírás napjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg. Ptk. 320. § (1) indokolása: “Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye.” A szerződés megkötése előtti helyzet nem jelentheti a forintosítás utáni helyzetet, a kettő között legalább 7-11 év különbség van. Az eredeti állapot visszaállításából következik, hogy ez esetben nincs devizához viszonyítás, árfolyam különbözet és a bank hiteldíjat (ügyleti kamat és kezelési költség) sem követelhet! Annyi viszont bizonyos, hogy aki pénzt szolgáltatott a másiknak, azt kamat illeti meg (Ptk. 320. § 1. indokolása), annak mértékének meghatározásában pedig az MNB alapkamata az irányadó (Ptk. 301. § 1.). Amennyiben az adósnak van még tartozása a bank felé, akkor a fennmaradó összeget a bíróság által megállapított vagy peres eljáráson kívül megállapodott kamattal 15 napon belül ki kell fizetni, ezen kívül semmilyen más költség nem terheli az adóst!

Én két oknál fogva várok még ki:

1. mivel még bírom fizetni a havi törlesztőt, így megvárom, míg pont annyi vagy egy kicsit több lesz a befizetésem, mint amennyi összeget folyósított a bank (ez év novembere);
2. mivel azért óvatos vagyok, így a napjainkban igazán beindult elállásokról még várok néhány visszajelzést, no meg persze a semmisségi perek kimenetele is izgat. (Az álarcos ügyvéd, Kevin a semmisségi vonalon nyomul, de most mintha kicsit befékezett volna, nem véletlenül.)

Én nem azért állok el a szerződéstől, mert eddig jogosnak tartottam, hanem mert az elszámolás-forintosítás erre lehetőséget biztosít számomra, ugyanis annak során számos jogi sérelmet szenvedtem el (lásd pl. korábbi bejegyzésemben a türelmi idő felrúgását), ami igen erősen megalapozza az elállás jogát: Ptk. 2013. évi V. törvény 6:137. § - 6:140. § [A Pénzügyi Békéltető Testületnek a bank 12 gusztustalanságát tártam fel, és mindössze háromra kaptam igen gyenge választ fél év után, holott "mindössze" 90+30 nap állt volna rendelkezésükre, amit a beadványom után egy héttel megküldött általános tájékoztatólevelükben ki is emeltek. Az, hogy több mint 180 napig ültek a kérdéseim felett, és még ennek ellenére sem tudtak rá válaszolni, illetve csak részlegesen hülyeségeket, egyértelműen azt bizonyítja, hogy van keresni valóm. Egy baromság a három közül: a PBT azt válaszolta a türelmi idő felrúgására, ami tulajdonképpen szerződésszegés, hogy a bank felajánlotta a visszafizetés lehetőségét, illetve azt, hogy hagyhatom ez egészet úgy, ahogy van, és akkor a jogtalanul elvont összeget levonják a tőketartozásból. Amikor ezt elolvastam, nem hittem a szememnek. A bank ugyan tényleg felajánlotta ezeket, de mivel az nincs belefoglalva a kölcsönszerződésbe, hogy mi a teendő ilyen esetben, milyen feltételekkel (pl. kamat) vagyok jogosult visszakövetelni a pénzt, így a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. az irányadó, ami a közjegyzői okiratban is benne szerepeltetik. A PBT tagjai doktor titulusú közgazdászok és jogászok, és képesek voltak ilyen ostobaságot papírra vetni, amit hárman is aláírtak. Ezek után pláne, hogy elállok a szerződéstől.]

Azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy a forintról devizára történő konvertálás valójában nem történik meg, sőt semmilyen devizához köthető tevékenység nem zajlik a bankban a deviza alapú hitelesekkel kapcsolatban, csak papíron bűvészkednek, amit Patrónusék belső emberektől megszerzett dokumentumokkal egyértelműen bizonyítani tudnak. Még az is bizonyítást nyert, hogy a folyósított kölcsönt nem refinanszírozással valósították meg, hanem egyéb más módon (pl. portfólió vásárlás).

Közjegyzői elutasított Vh. záradéknál, a későbbiekben áll-e a Pp.130.§ (1) d, pont?
Köszönöm, ha válaszol valaki!

Azt elfejeltettem, azzal nagyon kár próbálkozni, hogy valamely dátum előtt kötött szerződés nem lehet az ami, mivel azt a nevesített esetet törvény csak később szabályozta - nem visszaható hatállyal.
A devizában nyilvántartott kölcsön nem attól devizában nyilvántartott kölcsön, mert azt írja a közjegyzői okirat fejlécén, hogy "Devizában nyilvántartott kölcsönszerződés" hanem mert a kölcsönügyletet leíró okirat (szerződés) tartalmi elemei leírják a devizában nyilvántartott kölcsönt, értsd: forintban folyósítják, és forintban fizeti az ügyfél, miközben devizában görgetik az egyenleget. Ha ez van az okiratban akkor az egy devizában nyilvántartott kölcsönt leíró kölcsönszerződés.

Ha én kölcsönt szeretnék felvenni és azt aranyban kínálják (dologi kölcsönszerződés). Aláírok, és azt folyósítják, később nem hivatkozhatok arra, hogy ez nem aranyban nyilvántartott kölcsönszerződés, mert nincs erről hatályos törvény, és nem is volt a megkötés pillanatában. Azzal, hogy minősített a jogalkotó egy esetet (vannak a kölcsönszerződések, és azon belül a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések) azzal nem azt sugallta, hogy devizában nyilvántartott kölcsönszerződések nem köttethettek a törvény hatályba lépése előtt. Pusztán a hatályba lépés után ezeket speciális esetként kezelte.

Pont ezért mondom, hogy nagyon - nagyon gondolja meg mindenki hogy kire bízza a perét, mert ez kétes megoldás.
A végrehajtást azért említettem meg, mert ha egy végrehajtás alatt lévő cégnek fizetsz utána attól visszakapni nem fogsz, még esetleges kártérítést sem. Magyarul ha Gulya Tibor elbukja a peredet, akkor viszont látásra. Nyilván a végrehajtás ténye nem minősíti az ő vagy csapata jogi érdemeit, de azt látni kell, hogy azt a pénzt kiadtad a kezedből és kész.
Egy ügyvéd ha neked a jogi útjával kárt okoz (nem jól választja meg a stratégiát) és azt te később egy viszontkeresetben bizonyítod akkor kártérítést köteles fizessen. Gulya Tibor cége is.... valószínűleg az után, hogy a NAV és a 4 bírósági végrehajtást kifizette.

Ycal nagyon jól összefoglalta.
Ha a bank megtámadja az elállást, a bíróság biztos, hogy neki ad igazat, hiszen az adós nem tud egy összegben elszámolni. Sem forintban a finanszírozási igény szerint, devizában meg főleg nem.
Éppen ezért kvázi értelmetlen az elállással próbálkozni, mivel a törvény explicit módon fogalmaz. Akkor van jogod elállni ha egy összegben visszaszolgáltatsz, egyéb esetben nincs, még akkor sem, ha amúgy jogosult lennél rá.

6:213. § [Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal]
(1) Aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.

Mellesleg, én nem vagyok Gulya Tibor ellen, sőt, üdvözlöm, hogy felveszi a kesztyűt, ám szerintem olyan dolgot erőltet, ami klasszikus áttörést nem hoz. Lehet egy-két győzelem belőle, de nem univerzális megoldás, és alapvetően mivel nem a szerződéses kötelmet szünteti meg a bank és az ügyfél között, mivel ha bank úgy ítéli meg, hogy az adós még nem (mindennel) számolt el vele szemben, később egy viszontkeresetben az ügyfélnek még nagyon nagy baja lehet.
Ezzel szemben a szerződés létre som jött eset egyértelműen megszünteti a szerződéses kötelmet, és a bank később már sosem lobogtathatja a szerződést, ha már egy jogerős ítélet kimondta, az létre sem jött.

EndreV:

„Tehát Ti azzal nem tudtok érvelni a bíróságon, hogy devizában kaptátok a kölcsönt, mert ez az ügy szempontjából irreleváns”

Valahol félre siklottál, senki nem akar azzal érvelni, hogy devizát kapott, a lényeg pont az lenne, hogy nem.

Mi azt mondjuk, hogy amennyiben érvényesnek tekinted a szerződést, hogy elállhass tőle, úgy a bíróság úgy fogja tekinteni, hogy te devizát kaptál.

„csak jogszabállyal alátámasztott termék foglalható bele”

??????????????
Ezt értelmezni sem tudom.
Amugy jogszabállyal alá van támasztva, atipikus vagy nem nevesített szerződés típus

Ajánlom figyelmedbe: http://dfk-online.sze.hu/…A1m/papp.pdf

A helyes megközelítés:
„csak jogszabály által tiltott szerződés nem foglalható bele

”a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján, a típusszabadság értelmében — a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával — ezen megállapodások tetszőleges tartalommal köthetők, és a szerződések általános szabályai (Ptk.; Negyedik rész; I. cím) rájuk is irányadók;

a szerződések tipizálásának jelentősége abban rejlik, hogy a kontraktusra alkalmazandó jog eldöntése céljából szükséges a megállapodásokat egy meghatározott szempontrendszer szerint megállapított kategóriákba
besorolni. Egy szerződés típusának eldöntésénél nem a szerződő felek által adott elnevezés, és nem a felek szóhasználata a meghatározó, hanem a kontraktus tartalmából és fogalmi elemeiből kell kiindulnunk a Ptk. szerződésekre vonatkozó közös és speciális szabályai alapján.
A magánjogi szerződéseket nevesített és nevesítetlen megállapodásokra tudjuk bontani: a nevesített szerződések közé a tipikus és atipikus, a nevesítetlenek
közé a vegyes és a de facto innominát kontraktusok tartoznak.
A tipikus nevesített szerződések azok, amelyek megtalálhatók a Polgári Törvénykönyv Negyedik rész (A kötelmi jog) III. címében (Egyes szerződések).
A XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások hívták életre az atipikus — a Polgári Törvénykönyvben nevesített kontraktusoktól eltérő — szerződések csoportját.„

”Tehát, aki most semmisség miatt perel, az megbukik, és a 2014. évi LXXVII. törvény alapján elszámolási kötelezettsége lesz, ami iszonyú kellemetlenségeket okoz.

Marad az elállás!„

Miért mi történik elálláskor?

Azt mondod, hogy egy semmis szerződés esetén nyakadon marad az árfolyamkülönbözet.

ELÁLLÁSNÁL VISZONT A SZERZŐDÉST TE MAGAD ISMERED EL ÉRVÉNYESNEK, AKKOR OTT HOVÁ TŰNIK AZ A FRÁNYA ÁRFOLYAMKÜLÖNBÖZET?

Az a baj, hogy a te elállási logikádban hiba van, de ezt nem akarod felismerni.

Gondolj bele:

1.
Te azt mondod, hogy kötöttél egy érvényes szerződést.

2.
Ezt eddig fizetted, mert jogosnak tartottad a követelést, ami mondjuk 50.000CHF ez a felvételkor 10 millió forintnak felet meg, de mára már 20 millióra ugrott fel az árfolyamváltozás miatt.

3.
De még 20 milliós tartozásnál is érvényesnek tartod a szerződést, mert ugye a deviza tartozásod ( 50.000CHF ) nem változott.

4.
Jön egy törvény, ami azt mondja, hogy OK, akkor most már ne 50.000CHF , hanem 20 millió legyen a tartozásod, mint eddig is, mert ugye az általad érvényesnek tartott szerződésből az látszik, hogy jelenleg 20 millió a tartozásod, ha átváltod.

5.
Azt mondod hogy , emiatt a törvény miatt te elállsz ettől az érvényes szerződéstől, mert a forintosítás neked érdeksérelmet okozott.

Miért gondolod, hogy az elállással a te 20 milliós általad eddig jogosnak tartott tartozásod, egyszeriben az eredeti 10 millióra csökken?

Még mindig nem mondtad meg, hogy honnan veszed, hogy az elszámolás folyósításkori árfolyamon történne?

”Ugyan forintot emelnek le az adósok folyószámlájáról, de abban a pillanatban történik egy konvertálás, amire azért volt a bankoknak szüksége, hogy az árfolyam különbözetből is származzon nyereségük.

Jajaj, nagyon az elején kell kezdeni látom :)

Megnyugtatlak, nem történik semmilyen konvertálás és főleg nem rögtön :)
A kölcsön folyósítás, törlesztés és a bank deviza ügyletei között semmilyen közvetlen kapcsolat nincs.
A te befizetett forintod sosem fogják devizára váltani :)

Nagyon kőbaltás módszerrel magyarázva, az történik, hogy a banknak van egy részlege aki azzal foglakozik, hogy a deviza követelései és kötelezettségei minél jobban lefedjék egymást. Vagyis mikor lekönyvelik, hogy te x forintot kifizettél a devizaban nyilvántartott tartozásodból, akkor ez a részleg tudni fogja, hogy ennyivel kevesebb devizára szóló határidős ügyletet (SWAP) kell majd újrakötnie, mikor megújítja a lejárót.

A deviza alapú kölcsönszerződések között valóban vannak eltérések, de ugyanakkor bizonyos tételek kivétel nélkül mindegyikre érvényesek. Ilyenek például a definíciók, illetve azok keletkezési körülményei, amelyek ellen számomra érthetetlen, miért ágáltok. A meghatározások megszületésének, illetve annak időpontjának örülnötök kellene. Ha előkapjátok a 2014/LXXVII-es törvényt, akkor abban egyértelműen meg van határozva, hogy mi az a deviza alapú kölcsön: „devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés”

Ez első ránézésre riasztó lehet számotokra, hiszen azt mondja ki, hogy devizában is folyósíthatja a bank a kölcsönt, így nem tudjátok megtámadni. Csakhogy ez nem rendelet, hanem törvény, ami nem lehet visszamenőlegesen érvényes, csak a kihirdetés napjától, vagyis 2015. február 01-jétől. Az ellenérdekelt oldalon lévő jogészok felismerték, hogy ha a hitel és a kölcsön között különbség van (a hitelt a Ptk. 522.§, a kölcsönt a Ptk. 523.§ szabályozza), akkor ez igaz a deviza alapú hitelre, illetve kölcsönre is. Észrevették, hogy a 83/2010. (III. 25.) Kormányrendelet csak a deviza alapú hitelt definiálja, ezért az a forintosítást nem teszi lehetővé, annak megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a deviza alapú kölcsönt egzakt módon meghatározni. Igen ám, de a kutya ott van elhantolva, hogy a deviza alapú kölcsönök közjegyzői okiratba lettek foglalva, és egy ilyen magasrendű okiratba csak olyan tényt vagy terméket lehet belefoglalni, amit jogszabállyal alá lehet támasztani, és mivel a deviza alapú kölcsönszerződések jóval a törvény hatálybalépése előtt születtek, így a közjegyzőknek szigorúan tilos lett volna okiratba foglalniuk. Ez benne van a közjegyzői törvényben! Hiába próbálnak meg a bankok a szerződési szabadsággal érvelni, ha törvények szabályozzák a különböző kölcsöntípusokat. Ha ez nem így lenne, akkor nagy kapkodással nem lett volna szükséges utólag megalkotni a deviza alapú kölcsönszerződés fogalmát.

Tehát Ti azzal nem tudtok érvelni a bíróságon, hogy devizában kaptátok a kölcsönt, mert ez az ügy szempontjából irreleváns, hanem csak a következőkkel tudtok előhozakodni:

• a kölcsönszerződés aláírásakor, de még a kölcsön folyósítása idejében sem volt jogszabály a deviza alapú hitelre- és kölcsönre, így nem kerülhetett volna bele közjegyzői okiratba két oknál fogva

1. csak jogszabállyal alátámasztott termék foglalható bele;
2. ha egy termék jogilag nem létezik, akkor arról lehetetlen tájékoztatást adni, és ha a szükséges információt nem tudja a közjegyző az adósnak átadni, akkor az olyan, mintha az ügylet meg sem történt volna. (Mivel így a teljes körű tájékoztatás nem valósult meg, a Hpt. 213 §-ba is ütközik: tájékoztatási kötelezettség elmulasztása)

Ezen kívül a deviza alapú kölcsön fontos jellemzője, hogy forintban kell törleszteni (lásd definíció), viszont ez jogilag nem így történik. Ugyan forintot emelnek le az adósok folyószámlájáról, de abban a pillanatban történik egy konvertálás, amire azért volt a bankoknak szüksége, hogy az árfolyam különbözetből is származzon nyereségük. A Két Patrónus Reload Kft. munkatársai mielőtt nekikezdtek volna a deviza alapú hitelesek megmentésének, minden szükséges dokumentumot beszereztek. Olyan banki papírosaik vannak, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy jogilag nem forintban történik a törlesztés. A cégnek a legtöbb banknál vannak belső emberei, akárcsak az országgyűlésben. (Nem titok, hogy az egyik ellenzéki párt holdudvarához tartoznak, és minden tervezett jogszabály változtatás vagy alkotás még kezdeti szakaszában értesülnek az eseményekről, így azonnal meg tudják tenni a szükséges intézkedéseket. Nem véletlen, hogy amikor bezárult a kiskapu a semmiségben indított perek előtt, azonnal ők voltak azok, akik az elállást még magasabb szinten dolgozták ki.)

Nem érzem úgy, hogy támadnátok engem :) sokkal inkább értelmes vitaként értékelem a bejegyzéseket.

A semmiségre korábban lehetett játszani, de 2014 nyarán a Kúria a 2/2014-es jogegységi határozatával szűkítette a lehetőségeket, majd nemrég, 2015 októberében a jogalkotó végképp elvette az adósok elől e lehetőséget. A sunyi módon október 02-án módosított 37 §-t felváltotta a 37/A §, ami október 05-én lépett hatályba, s ami lényegében azt mondja ki, hogy az adós erkölcsi győzelmet ugyan arathat, viszont a forintosítás után, a bank által megállapított tartozás a nyakán marad. Katt ide: https://hu-hu.facebook.com/…352437865678

Erre rákérdeztem annál az ügyvédnőnél is, aki elsőként nyert jogerősen bank ellen semmisségi ügyben, és Ő ezt megerősítette.

Tehát, aki most semmisség miatt perel, az megbukik, és a 2014. évi LXXVII. törvény alapján elszámolási kötelezettsége lesz, ami iszonyú kellemetlenségeket okoz.

Marad az elállás!

Elállás esetén az elszámoláskor a bíróság maximum a jegybanki alapkamatot veszi figyelembe, de mindkét oldalon, hiszen az adós is visszafizetett valamennyit. Rendkívül fontos még megjegyezni, hogy semmisség esetén felperesként perilletéket kell fizetni, elállásnál viszont a bank indítja meg a pert, ha egyáltalán be meri vállalni, és ekkor alperesi pozícióban kell védekezni. Viszont a gyakorlat az, hogy ha a bank netán támadni mer, akkor első körben nem peres eljárásban próbálkozik, mivel élesben nem meri vállalni az ügyet. Ha profin meg van szerkesztve az elálló nyilatkozat, akkor a bank igyekszik az ügyféllel bíróságon kívül megállapodni.

Gulya Tiborról meg annyit, hogy tőlem lehet maga az ördög is, ha megszabadít a tehertől. Az ellene folyó végrehajtások semmit nem jelentenek, a legtöbb vállalkozó barátommal ez már előfordult, ennek ellenére a legkorrektebb módon végezték a munkájukat. Ha nem történik valami az én „devizahitelemmel” is, akkor ellenem is bírósági eljárás fog indulni :)

Patrónusék egyébként az irodájukat teljesen nyugodt szívvel mindenki előtt nyitva tartják, hétfőtől csütörtökig egész nap van ügyfélfogadás, és bárkit várnak szeretettel. Ha több száz vagy ezer embert csak úgy átb@nának, nem hinném, hogy ilyen nyitottak lennének kifelé. Az kétségtelen, hogy néhány elégedetlenkedő mindig akad, de azért részletesen meg kellene nézi az ő esetüket, illetve nem kizárt, hogy az ellenségeskedők kamu regisztrációk mögül okádják a különböző fórumokon a tüzet. Egyébként én nem találkoztam lavinaszerű elégedetlenséggel, ami eltántorítana tőlük.