No, időközben átolvastam amit a másik topicban írtál - ezek szerint volt ahhoz hasonló szöveg a nyilatkozatban, amit írtam.
A problémát én ott látom, hogy hacsak nem volt rögzítve, hogy a cég milyen sorrendben köteles igénybevenni a fedezetül szolgáló biztosítékokat, gyakorlatilag csak az ö döntésén múlt, hogy mit vesz igénybe.
Szia!
csak még egy kérdés, a "tartozás elismerő közokiratban" írtad, hogy szerepeltek a szankciók. Véletlenül nem szerepel benne az a mondat, hogy amennyiben akár egy részlet megfizetését elmulasztjátok, a tartozás teljes összege egy összegben esedékessé és behajthatóvá válik? Ez ugyanis egy teljesen bevett fordulat, amit igen gyakran alkalmaznak.
Írtad, hogy volt ügyvéded, az ő tanácsára írtad meg a keresetet. Õ mit tanácsol?
Kedves Kála!
Még annyit tennék hozzá kiegészítésképpen, hogy ugyanezen a fórumon a "Megalapozott-e?" kérdést is én tettem fel ugyanezzel a problémámmal kapcsolatban, talán ott egy kicsit több információval. Mindenesetre egy a kérésem: 15 napon belül segítsetek tanácsot adni, hogy mit tegyek? Fellebbezzek? Panaszt emeljek? Vagy hagyjam az egészet a francba, többet ér az egészségem?!
Kedves Kála!
Valóban csak a lényeget próbáltam leírni, de akkor finomítom egy kicsit. Ezzel a céggel tulajdonképpen a szerződéskötéskor egyrészt megbízási szerződést kötöttünk a csoportügyek intézésére, másrészt amikor megkaptuk a pénzt (azaz amikor kedvezményezettek lettünk), akkor egy ún. "Tartozás elismerő közokiratot" írtunk alá, amiben a visszafizetendő összeg, részletfizetés-ütemezés, garanciák (kezes, jelzálog, hitelfedezeti- és életbiztosítás), nemfizetés esetén életbelépő retorziók, stb. voltak.
Nos, a szerződésszegéssel szerintem nem léphet automatikusan életbe a lejárttá tétel, illetve az nem a cég kénye-kedve szerinti módon és időben történhet, hanem annak is meg kell legyen a szabályos menete. Ezt az is bizonyítja, hogy a cég első végrehajtási keresetét a bíróság elutasította. Ebbe azonban nem nyugodtak bele, hanem cselhez folyamodtak: kb. 2 hónappal később készítettek egy újabb közokiratot, amely most már a bíróság által sem kifogásolható. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy időközben már törlesztettük az elmaradt részleteket, tehát ezért állítom, hogy akkor már "okafogyottá vált a lejárttá tétel".
Ez a körülmény ekkor azonban már senkit nem érdekelt, beindult a verkli, adósságcsapdába kerültem, és én valóban "önként" a kisebb rosszat választottam, az árverezés helyett inkább a lakásom "önkéntes" eladását választottam, és fizettem, mégpedig mintegy 2,4 mFt-tal többet ahhoz képest, mintha csak a késedelmesen befizetett részleteket és azok késedelmi kamatait kellett volna pótolni.
Szia!
Szerintem ez a kiegészítés még nem igazán elég. Abból, amit leírtál ugyanis a következőket lehet érteni:
Ebből adódik a kérdés, hogy hol van szó okafogyott tartozásról az esetedben, amit vissza lehetne követelni?
A követelés behajtására fizetési meghagyásos eljárás indult? Ha igen, ott az összegszerűség tekintetében lehetett volna ellentmondásssal élni, és bizonyítani, hogy a tartozás kevesebb összeg, mint amit követeltek.
Kedves "Két Lotti"!
Akkor kicsit konkrétabban: Én egy fogyasztói csoportszervező társasággal álltam szerződéses kapcsolatban, mely szerződés szerinti részletfizetés nem-teljesítése miatt a cég kizárt a csoportból, a tartozásomat lejárttá tette (ez szerintem egyenlő a szerződés egyoldalú felmondásával). Az általuk számított tartozásom behajtására végrehajtást kezdeményeztek, ez elől menekültem úgy meg, hogy "önként" eladtam az ingatlant, kifizettem az általuk követelt, de általam jogosnak nem elismert tartozás összegét azzal, hogy majd úgyis visszaperelem a különbözetet. Igaz, hogy ügyvéd tanácsára, de saját magam, jogban járatlan emberként írtam meg a keresetet, melyet aztán a bíróság elutasított. Egyelőre kiegészítésképpen talán ennyi elég.
Húú hát így látatlanban nehéz megmondani... Mi is volt tulajdonképpen a tényállás?
Mert ha volt közöttetek szerződés, és abból fakadt a túlfizetés, akkor tényleg nem lehet a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozni, mert az csak szerződés vagy egyéb jogviszony hiányában áll meg. A túlfizetés tartozatlan fizetés miatt a szerződésből fakadóan követelhető vissza...
De hogy volt?
Ügyvéd - Társasági szakjogász
Tisztelt jogértő fórumozók!
Nekem - akinek egy per kapcsán laikusként bele kellett ásnom magam a jogszabályok dzsungelébe - egy konkrét jogértelmezési kérdésem lenne: az 1959. évi IV. törvény 361-365. § foglalkozik a "jogalap nélküli gazdagodás" tényállásával. Én egy "rosszhiszemű" gazdagodót pereltem egy "okafogyott tartozás" kifizettetésével elkövetett "túlfizetés" miatt, anyagi kártérítést (a különbözet visszafizetését) követelve. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanság miatt elutasította a keresetemet, de nem mondta ki konkrétan, hogy miben megalapozatlan. Az én laikusi jogértelmezésem szerint az- hogy egyrészt ez egy "általános és szubszidiárius" jogállás, másrészt pedig az a tényállás, hogy eredetileg én fogyasztóként szerződésben álltam az alperessel, amely szerződést az alperes egyoldalúan felbontott - ilyen esetben a bíróságnak a fogyasztó számára kedvezőbb jogértelmezést kellene elfogadnia. Igazam van?
Ezt vitatnám. Az Alkotmánybíróság és az EU bíróságainak hatásköre nem fedi át egymást, nem ugyanazt a jogot értelmezik. Így egyáltalán nem magasabb szintű bíróság az EU semelyik bírósága, így az Európai Bíróság, mint magyar Alkotmánybíróság, és egyiknek sincs joga a másik ítéletét felülbírálni.
Ha mindenki egyformán tudná értelmezni a jogszabályokat és a jogszabályok egyértelműek lennének nem lenne szükség jogászokra sem :-). Egyébként - ha nem a természetjogból indulok ki, ahol a legszentebb jog Istentől ered - az Alkotmánybíróságnál is "magasabb szintű" jogértelmező az Európai Bíróság...
A jogot értelmezhet elvileg bárki, de az autentikus jogértelmező a bíróság. A bíróság is tévedhet, ez esetben lehetőség van jogorvoslattal élni akér polgári, akár büntetőperben. Még a bíróságnál is autentikusabb jogértelmező az alkotmánybíróság, hozzájuk viszont csak kivételes esetben fordulhat az állampolgár: jogszabály alkotmányellenességének megállapítása iránti kérelemmel. Amit ők mondanak, az szent, azt senki nem bírálhatja felül. Az állampolgár értelmezheti máshogy a jogot, mint az autentikusok, de csak a saját kárára. Pl. büntetőjogban nem hivatkozhatsz arra, hogy te ezt máshogy értelmezed, mint a bíróság, mert a törvény, a kollégiumi állásfoglalások, a joggyakorlat, stb nem ismerése ugyanis nem mentesít a jogkövetkezmények, adott esetben a felelősség alól. De logikus és helyes is, hogy így van. Gondolj bele, hogy mindenki eltérően értelmezné az adott jogszabályt, hogyan lehetne egy vitát eldönteni? Muszáj, hogy legyen egy egységes, absztrakt jelentés. Ahol értelmezési kérdésekbe bele lehet bonyolódni, az a szerződés, itt a gyengébb felet, pl a fogyasztót a törvény azzal védi, hogy kétség esetén a számára kedvezőbb értelmezést fogadja el.
A jogszabályokat fő szabály szerint a hétköznapi nyelvhasználat szabályai szerint kell értelmezni, tehát ezzel nincs gond.
A gond azzal van, hogy minden jogszabáylt ismerned kell, és ha a jogszabály azt mondja "gondatlanság", akkro ez valószínűleg abbana jogszabályban, vagy másban definiálva van, és azt már csak úgy értheted.
De igaz ez minden fogalomra, amit a jog használ.
Aztán a másik probléma az lehet, hogy a hétköznapi nyelvhasználatban valamit valahoyg hívunk, aztán megnézzük annak a dolognak a szabályait, amit a jog úgy hív. Csak épp az nem az. Mondjuk a hétköznapi nyelvben a kölcsön szó nagyon sokmindent jelent, míg a jog ismreri a haszonkölcsön, a normál kölcsön, a hitel, a bérlet, stb. fogalmát.
Aztán sokszor előforduló probléma, hogy valaki csak a főszabályt találja meg, és az ő esetére vonatkozó speciális szabályt már nem is keresei, mert azt hiszi, megvan a helyzetésre illő szabály. Pl. a szerződéseket általában nem kell írásba foglalni, de pl. a munakszerződésnek érvényességi feltétele az írásba foglalás.
Szóval óvatosan...
Egyébként van valami konkrét eseted ahol az értelmezéssel kapcsolatosan jogvitád van?
Szeretném megtudni, mit jelent az 1949. évi XX. törvény 56.§. valós jelentése azon kívűl, hogy kötelességeim és jogaim vannak. Tisztában vagyok azzal, hogy kötelességem a törvényt betartani. De jogomban áll-e, e jogszabályokat a magyar nyelv szabályai szerint egyértelműen és közérthetően értelmezni? Jogomban áll-e egy jogszabályt a saját iskolai végzetségemnek megfelelően értelmezni és ennek ellenkező bizonyításáig azt úgy használni?
csaky.tibor@axelero.hu