Szeretnék véleményeket kérni a következő dologban.
Immár jogerős végzéssel a kezemben sem értek több dolgot gyermekelhelyezés és járulékai ügyében. Az exfeleségem kb havi 53000 Ft rokkantnyugdíjat kap. A bíróság ugyan bekérte a jövedelemigazolást részéről, de nem érkezett meg, kimentették azzal, hogy mindenki tudja, hogy a nyugdíjak mennyivel emelkednek minden évben. Tőlem jövedelembevallást kértek, Apeh által jeggyzett jövedelemigazolást küldtem helyette, 2 évvel ezelőtt sem volt ez gond, gondoltam jobb ha hivatalos. A bíró még akkor berekesztette a tárgyalást, közölte hogy a jövedelmemet mérlegeléssel fogja megállapítani, mert nem azt kapta amit kért, ugyanis egyéni vállalkozóknál több leírási lehetőség van stb indokkal. Csakhogy én betéti társaság vagyok. Megállapította, hogy havi legalább 100000 Ft-ot megkeresek, ezáltal képes vagyok házastársi tartást is fizetni, exfeleségem arra pedig rászorul munkaképtelen lévén. Így most fizetek havi 20000 tartásdíjat, 10000 Ft házastársi tartás mellett. Havonta 2000 km-t utazom a kapcsolattartás miatt, így az havi létminimum közeli összegbe kerül. Összesen kb 90000 Ft a kiadásom, bírói mérlegelés alapján, minimum 10000 ft marad saját megélhetésemre. Tehát ha már a mérlegeléssel megállapított jövedelmet veszem alapul, akkor sem engedhetném meg magamnak a házastársi tartás fizetését, hiszen jómagam is rászorult lennék, de ha ezt a tételt kihagynánk még akkor is. hHiába angsúlyoztuk, hogy magasak a kapcsolattartás költségei, jövedelmem mérlegelésénél még csak számításba sem vették. Félreértés ne essék, nem a rokkantnyugdíjat sokallom, hiszen paradoxon, hogy a magyar állam szerint a munkaképtelen rokkantnyugdíjnak nem kell elérnie a létminimumot. Viszont a létminimum sem sokkas több és szintén mindenki tudja, hogy mennyivel emelkedik évente. Világos, hogy a kapcsoalattartás költségei az arra jogosultat terhelik, de egy létminimum közeli költség azért nem vicc.
Kérdéseim lennének:
1. Joga van e a bírónak úgymond felülbírálni és rászorultságnak minősíteni egy szavatolt, rendszeres nyugdíjjárulékot, amikor egyszer a társadalombiztosítási rendszer szerint az elegendő?
2. Joga van e a bíróságnak szabad mérlegeléssel megállapítani a jövedelmemet, és a Tb hiányosságait ráterhelni a volt házastársra? Az még rendben lenne hogy önhibáján kívül rászorult, de már csak házastársi tartásnak sem lehet nevezni, hiszen a válást is kimondták. Lehet e a volt házastársat gyakorlatilag egy életen át tartó "rabszolgaságra" ítélni házastársi tartás címén, amikor nem felróható neki sem, hogy a volt felesége önhibáján kívül lett rokkant?
3. Lehet e megtenni azt, hogy jövedelem és a járulékok megállapításánál figyelembe sem veszik a kapcsolattartás költségeit? Számomra úgy tűnik, a bíróságot ebben az esetben nem érdekli, hogy törvényadta jogom és kötelességem e vonatkozásban hogyan teljesítem.
Világos számomra, hogy a szülő kötelessége akár saját rovására is kiskorú gyermekét tartani, de azt már nem értem, hogy miért csak a kapcsolattartásra jogosult szülő a szülő, a nevelőszülő pedig nem. Ha jog szerint a gyermeknek joga van mindkét szülőjéhez kapcsolattartás szempontjából is, akkor mindkét szülő kötelessége lenne az, hogy biztosítsa a gyermeknek a kapcsolattartás lehetőségét. Akár a nevelőszülő is a saját rovására. Nem is értem, hogy a törvénykezés hogyan tudja ilyen ordító gazdasági helyzetben csak úgy homokba dugni a fejét. Ugye?
