Alkalmazhatatlan a médiatörvény?

„A Parlament és a Tanács 2010/13/EU sz. irányelve (AMSz) irányelv 94. preambulum­bekezdése a tagállamok számára a médiahatóság felépítésére nézve nagy szabadságot enged, de egy korlátot állít: a hatóság függetlenségének elvét mondja ki. A jelenlegi médiahatóság azonban nem független – a jelenlegi kormánytól és a kormánypártoktól.”

Az utóbbi idők hírei, remélem eloszlatták a korábbi kétségeidet a médiahatóság formális függetlenségének kérdésében. :)

A legkevésbé sem oszlatták el. Nem volt olyan hír, amelyik eloszlatta volna.

Az is hír, hogy napirenden sincs.

Ha a topicindítót elolvasod, ott az előzetes döntéshozatali eljárás lehetőségéről írtam. Annak pedig miért is kellene már most napirenden lennie?

Nézd, semmi kétségem nem volt afelől, hogy nem fogsz hátrálni. Arra gondolok, hogy a holland öregasszony sem látja ilyen alapon támadhatónak a törvényt. Előzetes döntéshozatali eljárásra szerintem nincs esély. Most ugyan nem néztem utána, de azt talán egy magyar bíróságnak kellene kezdeményezni konkrét ügyben, ha összeütközést vél felfedezni.

Azt egy magyar bíróságnak kell kezdeményeznie, így van. Hogy ez miért zárja ki ennek az esélyét szerinted, arra azért kíváncsi lennék. (Kroes egyébként azt is írta, hogy lehetnek további kérdései. De ha a Bizottság esetlegesen nem akar belemenni abba, hogy a törvénynek ezt a részét is támadja, attól még az Európai Bíróság egy bírói előterjesztésre kénytelen lesz.)

Most néztem meg a rovatindítót. Kolléga, szerintem is tévesen értelmezed a függetlenség fogalmát. Önmagában az, hogy valaki kinevezéssel nyeri el a posztját, nem jelenti, hogy függőségi viszonyba kerülne a kinevezővel. A bírókat a köztársasági elnök - horribile diktu: az országgyűlés kormánypárti többsége által választott köztársasági elnök - nevezi ki. Kétségbe vonja-e bárki emiatt a függetlenségüket?* A Legfelsőbb Bíróság elnökét meg egyenesen az országgyűlés - praktikusan a kormánytöbbség - választja. Akkor ő sem független?
És így tovább.

• Itt kihagytam egy jószerivel már közhelyes utalás egy bizonyos, a demokrácia szempontjából példamutatónak tartott országnak a bírói csúcsszervébe történő kinevezési gyakorlatára. Méltatlan lett volna mindkettőnkre nézve.

Ajánlott olvasmány Paul Hefty írása a nol.hu -n.

„Azt egy magyar bíróságnak kell kezdeményeznie, így van. Hogy ez miért zárja ki ennek az esélyét szerinted, arra azért kíváncsi lennék.”

Hipotetikus. Vitatkozhatunk úgy is egy témáról, hogy elképzelünk egy jogesetet, és utána arról gyártunk elméleteket, hogy milyen valószínűséggel fog ez bíróság elé kerülni.

Béla, örülök, hogy így látod, a korábbiakban kifejtett érveimet ismételted meg.

Ezt a vitát te vitted ebbe az irányba, azzal, hogy mi is van napirenden.

„Önmagában az, hogy valaki kinevezéssel nyeri el a posztját, nem jelenti, hogy függőségi viszonyba kerülne a kinevezővel. A bírókat a köztársasági elnök – horribile diktu: az országgyűlés kormánypárti többsége által választott köztársasági elnök – nevezi ki. Kétségbe vonja-e bárki emiatt a függetlenségüket?* A Legfelsőbb Bíróság elnökét meg egyenesen az országgyűlés – praktikusan a kormánytöbbség – választja. Akkor ő sem független?”

A bírókat, mint tudjuk, az OIT jelöli, míg a médiatanács tagjait a kormánypárti frakciók, azért ez nagy különbség. Az LB elnöke más történet, de ott egyrészt még más politikai felállás mellett történt a választás, másrészt az sem mellékes, hogy a médiatanács tagjainak a korábbi választási szabályait már az új kormánypárti többség változtatta meg, majd e szabályok szerint választotta meg a testületet, míg az LB elnöke esetén a szabályokban régóta nincs változás, így akkor is nagyobb lenne a legitimációja, ha a választására most kerülne sor. A médiatanács helyzete sokkal inkább hasonlít Stumpf alkotmánybíró úr megválasztására.

Pedig ott már van valami, ha mi egyetértünk. :)
Elnézésedet kérem, nem olvastam végig a rovatot, őszintén szólva unalmasnak és fárasztónak találom a témát. (Mint mindig, amikor érzem, hogy a vitázók zöme valójában nem is arról beszél, amire első látásra gondolnánk. (Másik ajánlott olvasmány: "Kit véf Paul Hefty?" a Galamuson, vagy min.)

„Pedig ott már van valami, ha mi egyetértünk. :)”

Nem hiszem, hogy ez olyan ritka lenne, csak sokkal emlékezetesebbek a vitáink. :)

Köszönöm a példát. Tehát az Alkotmánybíróság sem független? Mert az országgyűlés - adott esetben a fideszes országgyűlés - választja őket?

Nem világos számomra, hogy miért ne lenne adna megfelelő legitimációt a legfőbb népképviseleti szerv tagjai kétharmadának a támogatása. Az Alkotmány nem épp abból a megfontolásból kötött bizonyos döntéseket ehhez a határhoz, mert az alkotmányozók úgy vélték, egy ilyen arányú parlamenti többség már minden bizonnyal a polgárok nagy többségének felhatalmazásával cselekszik? Más, nálunk demokratikusabb államokban az ilyen döntések valamely nagyobb legitimitású szerv nagyobb arányú támogatásához vannak kötve? (Az, ha a pártok elosztják egymás között a helyeket, nem épp függetlenségre utal, és inkább a korporatista technika, mint demokratikus.)

Az AB többségét még a régi szabályok szerint választották, a két újonnan választott tag esetében merül fel a függetlenség kérdése a választás tekintetében. (Így a probléma kevésbé súlyos, mint a médiatanács esetén, ahol az egész testületet érinti a probléma.) Csak egy példa. Olaszországban pl. az alkotmánybírók egyharmadát a bírói hatalmi ág választja, egyharmadát az elnök és egyharmadát az országgyűlés.
A mai nyugati alkotmányos kultúrákban nem hiszem, hogy bárhol osztanák azt a véleményedet, hogy egy bármilyen erős legitimációval rendelkező országgyűlés a hatalom kizárólagos gyakorlására lenne jogosult. Ez egyébként a jelenlegi Alkotmány 2. § (3) első mondatának második fordulatát is sértené.

Az MSZP nyolcéves regnálása hatalmas károkat okozott nekünk. Borzasztó lenne, ha újra hatalomra kerülnének. Egy kis demokrácia deficitet megér, hogy ez elnehezül számukra. Kívánom, hogy erősödjön fel egy tisztességes magyar ellenzék, és legyen egy valóban választható alternatíva. Akkor majd együtt fogok sírni veled az alkotmánybíróságáért, meg Simor fizetéséért.

Ez valóban kívánatos, csak ezek a folyamatok éppen gátolják és nem elősegítik ezt a folyamatot. Csak megjegyzem, annak idején éppen a kommunisták érve volt, hogy megér egy kis demokráciadeficitet az, hogy a fasiszták vissza ne térjenek. A Simor fizetésével kapcsolatos megjegyzésedre pedig hadd kérdezzem meg, hogy azzal kapcsolatban mikor és hol írtam egy sort is.

Obudafan!

Csak privát véleményként, mert Te okos ember vagy!

Az olaszokat ne tekintsük valódi jó példának, mert ha már az ottani "bírói hatalmi ág" szóba került akkor az utolsó igazán hiteles és valódi autonóm bírót Giovanni Falconét "valakik" az autópályával együtt robbantották fel a 1992-ben és ennek köszönhetően egyes hatalmasok, ma még mindig a pofájába röhöghetnek a legitimizált hatalmon keresztül a választóknak, sokszor hülyét csinálva saját magukból. Azt a hatalmi ágat amit Falcone is képviselt, (akkoriban is szinte már csak egymaga)évtizedekre megfélemlítették, szétrombolták és függővé tették.
Az ottani hatalmi ágakból a valódi hatalom szó csak egyre igaz, meg arra ami valójában mögötte van és megalapozta. Ne hozzuk már fel európai példának, legfeljebb ha az odakint pajkoskodó nagyon védett hazánkleányai celebszutyokokkal és madame-"j(ly)ukkal" végre kezdene már valamit független vizsgálat után az olasz hatóság és átadná egy ottani (papíron) hatalmi ágnak a valódi ítélet meghozatalához.

Az olasz állam működésének sok zavara ellenére az alkotmánybírók jelölési módja éppen egy jó példa szerintem.

Az a baj, hogy ma az olasz közélet egyes főszereplői szerint is ez a jó példa, mert ez papíron látszatra így van jól. (de nem ők azok akik elsiratták Falconét.)

guba 2011.02.05. 13:48

egyetértek

Ezek értéksemleges technikák, ObudaFan. Szerintem nem lehet komolyan állítani, hogy egyik demokratikusabb, mint a másik.

Közben az is eszembe jutott, hogy miért épp a médiahatósággal kapcsolatban merül fel ez a kérdés. Hiszen ez egy központi közigazgatási szerv. Mint a Versenyhivatal, a Közbeszerzési Tanács vagy az Országos Munkaügyi felügyelet. Azokat is valamiféle nagykoalíció alapján kellene felállítani?

Most komolyan: attól lenne függetlenebb a testület, ha az MSZP delegálná pl. Ladványszkyt, a Jobbik meg mondjuk Molnár Balázst?

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a "fideszesnek titulált médiatestületi tagok szakemberek, és soha nem töltöttek be vezető tisztséget a pártban. Amennyire tudom, a többségük tag se volt soha. Csak hát az a fideszes, akire mondjuk. Emlékszel még a hisztire 2002-ből, amikor is a Fidesz úgymond "csupa fideszest" választott meg OVB-tagnak, az elnök pedig egyenesen "pártkatona volt. Akkor azt is tudod, ki volt ez a pártkatona.)

A válasz egyszerű: erre van közösségi szabályozás. (Ha meg a formális jogi érveket félretesszük, akkor azt nem árt tisztán látni, hogy mivel a sajtó szabadsága a demokratikus jogállam egyik fundamentuma, így nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a médiahatóság minden politikai erőtől független legyen, mint hogy a versenyhivatal független legyen.)

Biztos az én hibám, de fogalmam sincs, kik voltak az OVB tagjai 2002-ben.

ÓbudaFan!

A közösségi szabályozás a médiában, egyeseknek az öntörvényű és ősközösségi szabályozás marad, mert ott sokan úgy gondolják, mint kialakított látens negyedik hatalmi ág, hogy ők védetten a köznapi ember fölött állnak és kialakított eszközeikkel és csatornáikkal mindig ott is maradnak! -De hogyan is, milyen erkölcsi alapokon?(...)

Eléggé visszatetsző, amikor olyan médiahuszár újságírónak nevezett bértollnok is harcol a szabadságért akik közül (véletlenül)mindig valakiknek a rokonai közepes képességekkel, még egyszerű hírfelolvasóként is újságíróknak nevezik magukat és rokon rokont helyez(ett) el, főleg a volt 1989 előtti egykori mogulokkal és fejesekkel a háttérben.

Fő ismertető jelük, hogy életükben sokuk egyetlen egy nap, komoly termelő, vagy érdemi maradandóan teremtő jellegű szellemi munkát nem végzett. Meg is tehetik, pedig a vélemények megírása sokszor hamis és hiányos háttérinformációkkal (amit egy kis utánaolvasással a bulvárcikkek után kideríthetünk) nem nagy teljesítmény! "A vélemény olyan mint lyuk a se(..)en mindenkinek van"(by Dirty Harry)

Anno, emlékszem, hogy egykori gimis osztályunkból akinek az apukája és anyukája (is) újságíró volt az "átkosban", majd átdemokratizálódva utána is, annak a gyereke, amikor (már)nem talált más munkát, még sima érettségivel ugyanott ahol a szülei voltak gyakornokként kezdett, miközben-más egyszerű földi halandótól (ugyanabból az osztályból ahol együtt érettségiztek) középfokú nyelvvizsgát és minimum egy már befejezett főiskolát kértek az újságírói bemenethez.

Egyes újságoknál a bentlévő megpihent protkosók, néha elvégezték egy kis vidéki kar komoly "humán" szakát, amit csak ott hasznosítottak, ahol már anélkül is nagy cikkeket irogathattak és kritizálhattak, az általuk így abszolút reálisan megítélt helyi- és országos társadalmi jelenségekről.(jó pénzért)

Ezekhez a későbbi bulvár félreinformálódóan félművelt, futtatott firkászgeneráció tagjaihoz kell is egy médiatörvény, mert elolvasás nélkül is, de irányítottan, modernizáltan balos, szakmailag a földalatti mozgalmak 1989-től spontánprivatizált "legitim" és érdekes tulajdonosi körének szellemiségéből "proliarisztokráciaként" felvilágosult gombnyomásra, rögtön tiltakozhattak ellene!

Meg is fizetik őket ma is érte és ha ezt érzik elveszni akkor persze, hogy gond van így a saját fegyverüket a médiát használják erre, szinte minden nap, de már közérdeknek álcázva! (A napjainkra igen sok protkós, de nagy értelmiségiek gyermekeit tömörítő, szűkrétegűen alulinformált és gyenge szálakon gyökerező szakmai sovinizmusuk éltetésére, főleg a bulváron keresztül.)

Ez az indokolás már 10 évvel ezelőtt sem lett volna aggálymentes, de akkor még lett volna benne valami. Amikor volt három televízióadó, amiből választott a nép, és volt 4-5 országos újság, amiből tájékozódhatott, akkor valóban félni lehetett attól, hogy véleménymonopóliumok alakulnak ki. Ki is alakultak. Ma, amikor még a médiatörvény halasztásával együtt is néhány éven belül digitális műsorszórás lesz az országban, és az újabb generáció nem néhány napilapból, hanem sok internetes forrásból tájékozódik, a véleménymonopólium kialakulásának az egyetlen lehetséges módja az, ha az állam hatósági eszközökkel kényszeríti a saját véleményét a polgáraira. Szerintem. Ezért rossz az az irány, ami felé ez a médiaszabályozás indul - a topicindítóban felvetetteken túl is.

A médiák tulajdonosai nem azok akik sajnálatra és hitelekre szorulnának, ha van, ha nincs a törvénynek ereje. Legfeljebb valamennyit néha veszítenek és másik sajtót hoznak létre, sok jólszituált, abszolút tehetséges autonóm újságíróval.