anya és méhmagzat

Vidéki kisvárosi kórház Szülészetén esett meg a következő:
29-30. hetes terhes kismamánál kezdődött el a szülés. Ekkora baba gyakorlatilag olyan eü. intézményben tud csak életben maradni, ahol van perinatális intenziv centrum. Az anya a kimerítő és alapos felvilágosítás ellenére sem hajlandó beleegyezni abba, hogy áthelyezzék a magasabb intézetbe. Ezáltal persze jelentős mértékben kockáztatja a gyermeke életét. Az orvosok úgy gondolják, hogy még ebben az esetben is figyelembe kell venni az anya önrendelkezési jogát, és erőszakkal nem lehet őt elvitetni. Igazuk van-e? Mit tegyenek?

Szerintem igazuk van, addig amíg meg nem születik a gyermek, az anya maga dönthet arról, hogy milyen ellátást óhajt igénybe venni. A magzati élet védelméről szóló törvény jószerivel csak a terhességmegszakításra korlátozódik.

Elnézést, az egézségügyről szóló törvényben találtam egy kitételt, amikor nincs szükség a beteg beleegyezésére egy beavatkozáshoz:

A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása

1. mások - ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti.

Ha a súlyos veszélyeztetés ténye bizonyítva van, akkor elvileg lehetséges az önrendelkezési jog korlátozása.

Köszönöm a választ !

De a kérdés továbbra is fennáll: mit tegyen az orvos ?

Nem lehetséges, hogy ilyenkor a Gyámhatóság az illetékes ?

A Gyer (149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet) 138. § (1) bekezdés értelmében A gyermek részére már a megszületése előtt gondnokot kell rendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen, ha a gyermek és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn.

Ez pont az az eset. Tehát gyámhivatali hatáskör, csak az a baj, hogy ahogy a dátumot nézem, elkéstem. Szerintem már tuti szült a mama. Nem szoktam minden topicot megnézni, ezért néha lemaradok:(

Véleményem szerint a Rexor által idézett szakasz alaklmazásához nincs szükség gondnokjelölésre, szimplán az orvos döntésével korlátozhatja az anya rendelkezési jogát a súlyos veszélyhelyzetre alapozva.

A gondnok az anya beleegyzését pótolná, de arra nincs szükség az említett esetben.

Köszönöm az újabb reakciókat, már azt hittem, csak engem érdekelnek az efféle önrendelkezéses dolgok, a "rendes" jogászokat meg csak a "gyakorlati élet".
Kedves Big!
Azt szeretném, ha nem lenne igazad, és a dolog nem lenne ilyen egyszerű, és az orvosnak nem lenne ehhez joga, mert nem tudja karhatalmi eszközökkel alátámasztani a döntését... na de ha mégis. Akkor rákötözhetem a kismamát a mentőautó hordágyára, vagy lekeverhetek neki 2 pofont? Nap mint nap találkozunk hasonló esetekkel, és nap mint nap történnek az egészségügyben "justitzmordok", mivel nemcsak a betegek nem ismeri a jogaikat, hanem még az orvosok sem. A legtöbbünket nem is nagyon érdekli... engem véletlenül igen.

Nos a dillemma nagyon nagy, a jogszövegből szó szerint az következik, amit mondtam, de erősen kérdéses, hogy alkalmazhat-e az orvos erőszakot, hogy ezt kikényszerítse. véleményem szerint nem. Viszont ebben az esetben ez egy kikényszeríthetetlen jog, aminek ráadásul jogosultja sincs, mivel a magzat nem személy. Tipikus kodifikációs hiba, lex imperfecta.

A megoldás az lenne, ha a magzatot a magyar jog személynek ismerné el, akinek az életét védeni kell, ezzel a jogi helyzet tisztázódhatna, az anyának nem lenne rendelkezési joga a magzat élete felett, és akár erőszakkal is kényszeríthető lenne a magzati élet védelmére.

Pont ez az a probléma (kicsit elméleti síkon) hogy lehet e önálló személynek tekinteni a magzatot vagy sem. Véleményem szerint önálló személynek lehet elismerni, és ezt szerintem a jog is elismeri, hiszen a méhmagzat is jogképes, jogok és kötelezettségek alanya lehet. Másik oldalról én leginkább annak a híve vagyok, hogy a magzat az anya teste, amig meg nem születik, és így legyen rendelkezési joga is felette.

Kedves Big Cat!
Igen érdekes, amit írtál, hogy a méhmagzat nem személy. Ezt honnan lehet tudni?
A PTK 9§-a szerint a magzat jogképessége a fogamzással keletkezik abban az esetben, ha élve születik. Ad absurdum, ha mondjuk valamiért nem sikerül a terhességmegszakítás és a baba mégiscsak megszületik, akkor a nőgyógyász emberölési kísérletért, az anya pedig felbujtóként állhat bíróság elé.
Visszatérve a témánkhoz:
A következő szakasz (PTK10§)már arról rendelkezik, hogy a gyámhatóság dolga gondnok kirendelése a magzathoz, ha érdekeit veszély fenyegeti különösen, ha a magzat és az anya között érdekellentét van.

Bocsi, hogy közbeokoskodok. De a jogszabály csak annyit irt, amit én beirtam. Nem irja, hogy a gondnok az anya nyilatkozatát pótolná, márcsak azért sem, merthogy nem az anya részére rendelem (hacsak nem hülyült meg az eljárástól, mert ez esetben neki is rendelek egyet), hanem a méhmagzat részére. Ez kb. azt jelenti, hogy a gondnok a még meg nem született méhmagzatot védi. De csak abban az esetben védi, ha élve meg is fog születni várhatóan. Mivel az anya a terhessége vége felé jár, valószinü, hogy meg is akarja tartani a gyerelet, tehát nem döntött ugy, hogy elveteti, mert azt kicsit korábban kellett volna.

Tehát ez esetben a jog ugy nyilatkozik, hogy amennyiben az anya és a méhmagzat közt érdekellentét van, a méhmagzat érdekeinek védelmére kirendelem. Azt már nem mondja meg, hogy a két ellentétes véleményből melyiknek kell érvényesülnie, és hogyan, csak következtetni lehet rá - ennyiből viszont tökéletesen igaza van bignek!!

De a következtetés nem jog, és szubjektiv. Tehát erre kb. elfelejtettek jogot alkotni. Ilyen esetben kizárólag a biróság mondhatná ki, hogy melyik érvényesüljön.
Jelen esetben az a tény, hogy az anya nem akarja elvetetni a gyermeket, mert akkor már el kellett volna. Most viszont veszélyezteti a döntésével. Tehát meggyőzhető arról, hogy amennyiben nem teszi, amit kellene, kiskoru veszélyeztetése miatt - majd miután élve mégiscsak valahogy megszületik az a méhmagzat - a gondnok fel fogja jelenteni, vagy mivel a gondnokrendelés hatálya itt mégmagzatról lévén szó a születésig tart, a gyámhivatal fogja feljelenteni. Az anya ez esetben erőteljesen reménykedhet abban, hogy mégsem születik meg élve, és abba, hogy nem születik meg élve, ő nem fog belehalni - az orvosok helyében ezt nem igérném meg neki.

Na igen. A jogszabály kicsit rossz. Nem nagyon gondolta végig a jogalkotó, hogy hogyan is akarja végrehajtani. Az viszont tuti, hogy végső esetben akár karhatalmi intézkedést is el lehet rendelni - kiváncsi vagyok, hogy a rendőr hogyan tartja a nőt a szülőasztalon, ha az ugy dönt, hogy márpedig ő szülés közben sétálni akar: ki a kórházból.

De kérni tényleg a gyámhivataltól kell ilyeneket, igy Zákány doktor ur tökéletesen jól érezte a gyámhivatali illetékességet.

Attól viszont erőteljesen a frász törne ki, ha pasik döntenék el, hogy egy méhmagzat ember-e vagy nem, tehát a nő elvetetheti vagy nem. Olvastam az abortusztörvény kapcsán született alkotmánybirósági határozatot, ahol elelmélkedtek erről, egy halom véleményben, és ellenvéleményben. Aztán megnéztem kik irták alá. Nő egy sem, egy halom pasi. Szerintem az, hogy valaki akar-e abortuszt vagy nem, kizárólag arra a valakire tartozik, senki másra. Ugyanis ha a gyerek apja nem akart abortuszt, huzott volna óvszert, hogy gyerek se legyen belőle. Másnak köze nincs hozzá, a nő meg néha hiába védekezik, akkor is terhes lesz (ráadásul nem biztos, hogy neki kellene viselnie a gyógyszerek mellékhatásait, illetve következményeit - jelenleg is tul sokan viselik már. Amig az orvostudomány nem képes biztonságos, kényelmes, mellék- és utóhatásoktól mentes megoldást kinálni, addig nincs joga ebbe senkinek sem beleszólni.)

Véleményem szerint a méhmagzat, amíg meg nem születik nem személy, hiszen csak az élveszületéssel válik visszamenőleg személlyé. A visszamenőleg itt nagyon fontos.

A gondnokrendelés lehetősége példaértékű per alapján a méhmagzatot nem illeti meg, ha az érdekellentét abban áll, hogy megszülessen-e a magzat vagy sem. tehát a magzatnak nincs joga megszületni a magyar jog szerint.

Egyébként pedig teljesen igazatok van, ha azt mondjátok, hogy a szabáylozás ellentmondásos, és emiatt végtelenségig vitatkozhatnánk itt.

Ez azért van, mert a jogalakotó abban a sarkalatos, jogon kívüli kérdésben nem kíván egyértelműen állást foglalni, hogy a magzatnak van-e élethez való joga, illetev az anya önrendelkezési joga és az előbb említett jog ütközése esetén melyiknek van abszolút elsőbbsége. Illetve a vonatkozó jogszabáylok, így a Ptk. mismásolása ellenére is kimondhatjuk, hogy állást fogallat. Az anya önrendelkezési jogát tekinti elsődlegesnek, a magzatot nem tekinti személynek, mert ha annak tekintené a magzat életének bármiylen erőszakos elvételét tiltania kellene.

Az, hogy joga van-e a magzatnak megszületni viszont nem jogi kérdés. Ez társadalmi, morális, erkölcsi kérdés.

Nem mint jogász, hanem mint egyszerű ember, úgy vélem, a törvénynek az élveszületettekkel teljesen azonosan, minden különbségtétel nélkül kellene a magzat életét védeni, az anya önredelkezési jogát a magzat élete tekintetében meg kellene szüntetni. De ez enm jogi véleméyn, és sokakkal ellentétben én együtt tudok élni azzal, hogy a véleményem kisebbségi, és másnak erről más véleménye lehet.

derill, szerintem rosszul látod a helyzetet. Itt nincs szükség gondnokrendelésre, az Eü. törvény az orvos számára írja elő, hpgy az általa alkalmazandó intézkedéshez mikor kell beleegyezés és mikor nem. Ha nem kell beleegyezés, akkor cselekdhet. Kész. Minek ide gondnok?

A törvényben egy szó sincs arról, hoyg a gondnok akkor védi amagzta érdekeit, ha várhatóan élve születik. Mindig védeni kell az érdekeit, de csak azokat amire jogigéyne is van. A magzatnak a magyar jog szerint és a már hivatkozott per szerint sincs joga a megszületéshez, ez ügyben gondnokot kirendelni nem lehet.

Nem hinném, hogy itt az akérdés, hoyg ki dönthesse el, hogy egy méhmagzat megszülessen-e vagy sem. A kérdés az, hogy legyen-e joga bárkinek ilyesmiben döntést hozni? Mo-on évente 3x annyi abortuszt végeznek, mint amennyien évenet örökbefogadásra állnak sorban. És még ha valakit esetleg nem fogadnak örökbe, vagy súlyosan sérülten születik, akkor is, ha a magzatot megöljük, megöljük a lehetőséget.

10 hónap letöltendő börtön(!)büntetést szabtak ki valakire mert halálra kínzott egy kutyát. Ez vérlázító, de ha kontrasztba állítjuk a több tízezernyi abortusszal , amit jogszerűen el lehet végezni...

A felelősség kérdéséhez pedig: amellett, hogy annál rongyabb embert nem ismerek, mint azt a féfit, aki teherbe ejt egy nőt, aztán abortuszra beszéli rá, a nők is tisztában vannak vele, a gyerek mitől születik, hogyan lehet védekezni ellene, és miylenek a védekezés esélyei. Ezzel a kockázattal élnek nemi életet, a következményeket mindkettőjüknek vállalni kell, és nem látom be, hogy egy ilyen abszolút felelősség esetében miért mentené fel a nőt a férfinak az aza esetleges szándéka, vagy cselekedete, hogy ő mégis lelép a felelősség elől.

Aki nem akar gyereket, és fél, hogy mégis becsúszik, és akkro majd abortuszra akar menni, az éljen úgy nemi éltetet, hogy abból ne lehessen gyerek.

Vigyázz, az Eü. tv. csak azt mondja meg, hogy mikor nincs szükség a beteg beleegyezésére (a jogalkotó ezzel azt akarta, hogy az orvos akkor is elvégezze a szükséges mütéteket, ha a beteg nem képes a hozzájárulás megadására, és a beleegyezésre jogosultak sem elérhetőek). Erre abból lehet következtetni, hogy szintén az Eü. törvény meghagyta az a lehetőséget is, hogy a beteg akkor is megtagadhatja a kezelést, ha az az életét menthetné meg. És itt jön be a magzat érdeke, aminek a védelmére a gondnok kirendelhető ilyen esetben. A törvényben tényleg nincs szó arról konkrétan, hogy csak ha élve születik (mármint ebben), igazából csak azért irtam kissé viccesen, mert a jogszabály ugy fogalmaz, hogy akkor jogképes, ha élve meg is születik. Nyilvánvalóan az a dolga a gondnoknak, hogy védje a méhmagzatot, mivel feltételezhető, hogy azért rendelték ki részére, mert már esélye van az élve megszületésre (eltelt az az idő, ami még lehetőséget adott volna az anyának a terhessége megszakitására. Ugyanakkor az anya még mindig sok mindnt tehet azért, hogy ez a terhesség megszakadjon, pl. gyógyszereket szed, iszik, kábitószerezik, nehéz tárgyakat emel stb. a nők iszonyatosan találékonyak, ha nem akarnak gyereket).

Nem azt irtam, hogy azért rendelik ki, hogy megszülethessen, ne keverd össze. Ez az egyetlen egyébként, ami miatt nem lehet kirednelni. Azért rendelik ki, hogy ha már tul van azon az időszakon, hogy az anya a terhességet megszakithassa, a lehető legjobb kezelést kaphassa az anya annak érdekében, hogy a magzat egészségesen szülessen meg, ha már az anya korábban ugy döntött, hogy nem veteti el.

A jog épp arról szól, hogy nem mindegy mire hivatkozol. Ha rossz a hivatkozási alap, elveszited a pert, ha jó, megnyered.

Az én további fejtegetésem az abortuszról egyáltalán nem ezzel függött össze, inkább azzal, hogy ne más döntsön az helyett, aki képes dönteni. Jelen esetben egyébként a kórház egyet tehet (és nem az orvos konkrétan). Megtagadja az ellátást, tehát nem fogadja a beteget, ha egyszer nem képes az ellátás biztositására. Jelen esetben pedig ez a helyzet. Amikor én szültem, a körzeti korházam nem fogadott, mert nem rendelkezett inkubátorral. Azonnal átirányitottak egy másik kórházba. Nem tudom mi lett volna, ha azt mondom nem megyek (azon felül, hogy akkor most nem lenne fiam). Ha nekem szivmütétre van szükségem, hiába megyek az urológiára, nem tudnak rajtam segiteni, nem fogják a szivmütétet végrehajtani. Azt hiszem ez nyilvánvaló.

Tehát itt épp erre az esetre találták ki a gondnokot.

Az abortuszról pedig annyit: látszik, hogy pasiként gondolkodsz. Egyetlen nőt sem érdekel, hogy hányan várnak örökbefogadásra, amikor ő nem akarja megtartani, kihordani a gyereket. Meg akar tőle szabadulni, mert nem akarja tönkretenni a saját életét. A mostani szabályok erre sajnos nem adnak lehetőséget, mivel le lehet ugyan mondani a gyerekről, azonban a gyereknek joga van ismerni a származását. Ez azt jelenti, hogy a nő, aki lemondott a gyerekről nyilvánvalóan az uj kapcsolatában nem fogja ezt közölni. Egyszer majd családot alapit, gyerekei lesznek. Aztán beállit egy gyerek, aki közli, hogy róla lemondott az anyja. A nőnek pedig tönkremegy a házassága, elitélik a gyerekei, tönkremegy az élete. Erre nem egy példa volt már. Ennyit a magyar jogról. A gyereknek joga van ismerni a származását, mig ez a szabály nem védi a nő, és annak gyerekei, férje jogát. Nem tudom Te mit szólnál ahhoz, hogy ha elveszel egy nőt, és egyszercsak kiderül, hogy ő valamikor tizenévesen lemondott a gyerekéről. Nem ilyennek ismerted meg.

Az irásodból az is látszik, hogy soha nem kerülhetsz ilyen helyzetbe, ezért beszélsz igy. Azt gondolom, ezt a lehetőséget akkor lehet csak egy nőtől elvenni, ha tényleg minden feltétele meg van annak, hogy csak akkor essen teherbe, ha tényleg akar. Ne kényszerüljön rá arra, hogy olyan gyógyszereket szedjen, amik tönkreteszik a szervezetét. Fogalmad nincs hány nő szenved olyan betegségektől, amiket ezeknek a fogamzásgátló módszereknek köszönhet.

Érdekelne, hogy az "éljen ugy nemi életet" mit takar. Ugyanis nem lehet ugy nemi életet élni. Ha ugy akar, akkor vegyük sorjára: a fogamzásgátlók kiesnek, minden módszere, ugyanis a gyógyszerek iszonyatosan károsak, az eszközök ugyszintén. Marad az óvszer, ami viszont elszakadhat. Tehát mire is gondoltál? Igten. Tényleg. Van egy ősi módszer, amit a primitivebb törzsek alkalmaznak. Átfurják a pasik himvesszejét, és betesznek egy bambusszálat, amivel elzárják az ondóvezeték utját azokban az esetekben, amikor nem akarnak gyereket. Harcolj érte, hogy vezessék be Mo-on is. Amig viszont nem vezetik be, és nem alkalmazzák a pasik, igenis joga van a nőnek ugy dönteni, hogy nem tartja meg a gyereket, ha egyszer nem tervezte.

Derill megértem a véleményedet, de tényleg nagyon sok oldala van ennek a dolognak, amit nem lehet figylemen kivül hagyni. Azzal teljes mértékben egyetértek, mint alant hivatkoztam is rá, hogy a magzat a nő teste, amig meg nem születik. Senki sem szólhat bele, hogy mit kezd vele ami meg nem születik a gyermek. Tényleg furcsa, hogy olyan öregurak hoznak alkotmánybírósági döntést ebben a kérdésben, akiknek végképp nincs kompetenciájuk döntést hozni. Másrészt viszont nem szabad elfeledkezni a dolognak arról a részéről sem, hogy ebben az esetben fel kell vállalni azt a döntést is, ami szerintem igencsak súlyos, hogy egy jövendőbeli embert ölnek meg. Rengeteg kép terjeng az abortuszról, van egy nagyon hires kép, mikor a magzat (kb. 3 hónapos) kinyúl és megfogja az orvos ujját. Tehát a dolognak ez az oldal fennáll, akárhogy is szépitjük a dolgot az abortusz gyilkosság is. Az az anya, aki meri vállalni, hogy mesgzüli a gyermekét, és utána lemond róla, amjd 10 év múlva visszajön a gyermek csak saját döntésével szembesül, mig ezt az abortusz esetében el lehet kerülni.
Mindenesetre azt kell hogy mondjam, hogy férfiként nem igazán szerencsés ha véleményt nyilvánitanék ebben a kérdésben. Röviden a véleményem, mivel a nő szüli meg a gyermeket egyedül az ő döntése hogy dönt és miért teszi ezt.

Nézetem szerint a magzat -minden ellentétes jogi nézet dacára- fogantatása pillanatától kezdve ember; természetes személy. Ezt emlékezetem szerint a perui Ptk. el is ismeri. Tehát én a kánonjog és a perui Ptk. nézetén vagyok. A portio mulieris-szel nem értek egyet. És még a római jog másik nézete: "Nasciturus pro iam nato habetur, quotiens commodis ipsius quaeritur" sem teljes egészében vállalható nekem, de az bizonyos, hogy már részbeni elismerése a magzat emberi személy voltának.

Ha valaki azt a véleményt képviseli, hogy a magzatot semmiképpen sem szabad megölni, azt kétféle értelmes okból teheti.
1/Nincs olyan biológiai tényező, mely alapjában véve, lényegileg megkülönbözteti a 3 napos és a 40 hetes méhmagzatot. Persze utóbbi nagyobb, fejlettebb, de a fejlődése folyamatos, nincsenek benne olyan cezúrák, melyek alapján ilyen distinkciót tehetnénk.
2/Hívő keresztények az emberi életet szentnek tekintik, és a "szent" pont azt jelenti, minden körülmények között védendő, sérthetetlen. Persze az egyház konzekvens álláspontja a fogamzásgátlás, sőt az önkielégítés tilalma is.
Barátságos államunk azonban laikus állam, többségében istenfélő szorgos magyar népünk pedig erősen visszasírja a halálbüntetést, helyesli az euthanasiát és a terhességmegszakítást is.
A laikus állam törvényei pedig a közvéleményhez tendálnak.

Kedves Legislator!
Ha tényleg csak a perui Ptk ismeri el a magzatot embernek, akkor nincs olyan nagy baj a magyr jogi szabályozással. Persze lehet hogy más jogszabály Peruban is lehetővé teszi a terhességmegszakítást, miért lenne ott ellentmondásmentes a joganyag.
Én úgy gondolom több emberi nyomorúság származik abból, ha nem kívánt babák születnek, mint amennyit lendítenek a demográfiai mutatókon.
Ad Big Cat: nincs biztos fogamzásgátló módszer.
Ad Derill: nem minden fogamzásgátló módszer egészségkárosító.
Amit a himvesszőről írtál hülyeség kb. olyan mint a viccben : nem Moszkvában, hanem Leningrádban és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak... stb. ismered ugye.
Egyébként én azt hittem Te fiú vagy a Big meg lány

Hát ugy látom erőteljesen tévedtél. Derill női név.

Tényleg van biztos fogamzásgátló módszer: nem kell kefélni.

Amikor én anno elkezdtem szedni az Ovidont, arra is azt mondták, hogy nincs egészségkárositó hatása. Aztán ugyanezt irták az Anteovinra. Majd volt valami más (nem emlékszem a nevére, valami női név volt), arra is ezt irták, később azt, hogy májelváltozásokat okoz.

Most viszont nem buvárkodhatom, mert az a szemétláda fogamzásgátló haemangiomát varázsolt a májam főütőerére, ami önmagában is nagy baj, de a buvárkodást kizárja. Ha ezt akkor előre tudom, inkább a szexről is lemondtam volna.

A viccet félretéve: ha van biztos fogamzásgátló módszert, akkor alkalmazzák a pasik. Lehet, hogy oltári nagy baromság amit irtam, nem vagyok orvos, én is csak a National Geographic-ban láttam.

De nem is érdekel, hogy egy pasi hogyan védekezik, ha nekem nem kell. És az sem érdekel, hogy minek tekintik a magzatot, ha én nem akarom megtartani. Egyetlen nő sem tekinti embernek, és gyilkosságnak sem, ha egyszer nem akarja megtartani. Egy tumornak tekinti, amire semmi szüksége nincs.

Tehát oldják meg a pasik a fogamzásgátlást, és akkor járhat a szájuk, hogy szerintük mi a helyzet az abortusszal. Vagy oldja meg az orvostudomány, hogy ne a nő, hanem a pasi essen teherbe. Mihelyt megoldotta, egy szavam sem lesz az abortusz mellett.

Amig viszont a nőnek kell védekeznie, és akarata ellenére mégis teherbe eshet, addig a nők joga eldönteni, hogy meg akarják tartani a gyereket vagy sem, függetlenül attól, hogy embernek tekinti más vagy nem.

És még csak nem is összességükben a nők, hanem mindig az egyedi nő a saját ügyét. Ugyanis láttam már apácákat, gyermektelen vénlányokat is harcolni az abortusz ellen.

Egyetlen nőt sem érdekel, hogy ember-e a magzat, ha egyszer nem akarja megtartani.

Akinek a vallása nem engedi meg, az tartsa meg, akinek meg megengedi és nem akarja megtartani vetesse el. Ezt sem jogi, sem más eszközökkel nem tudja senki megakadályozni. Ha egy nő meg akar szabadulni a gyerektől, meg fog. Akár abortusszal, akár anélkül. Ezt az anélkült akarták megakadályozni, amikor megengedték. Portugáliában tilos az abortusz.

Most a nők hajókon végeztetik el. Ez is egy megoldás, de nem biztos, hogy a legjobb. Akinek ugyanis nincs pénze rá, az másképp próbálja megoldani, mint ahogy történt nálunk is. Haltak is meg jópáran vérmérgezésben. És persze csak a nők haltak. A pasik meg most pálcát törnek felettük, hogy ez a bünti.

Volna pár ötletem, hogy az ilyen pasikat mivel büntetném.

Azt hiszem ez a vita lassan kezd átmenni jogi sikról a nemek közötti harcba :). Ezen a ponton azt hiszem teljesen mit mond a jog, és azt hiszem helytelen lenne itt kogens rendelkezéseket előírni, hogy a magzattal hogy és miképpen bánhat a nő. Sem a jognak, sem az egyháznak nincs joga beleavatkozni ebbe a kérdésbe, olyan szinten tekinthető magánügynek ez. Változnak az idők, nagyon helyesen elmúlt már az az idő mikor a kánonjog szabályozta ezt, meglehetősen helytelenül (nem beszélve pl. a válás tilalmáról). Nem szeretem én sem mikor szenteskedő öregemberek tartanak vitát a témában, papolva az élet szentségéről, az igaz keresztény erkölcsökről. Mindenkinek teljes mértékében a magánügye hogy mit tesz vagy mit nem tesz ebben a kérdésben.

Helyes:))) Rexor imádlak:)))

"Egyetlen nőt sem érdekel, hogy hányan várnak örökbefogadásra, amikor ő nem akarja megtartani, kihordani a gyereket. Meg akar tőle szabadulni, mert nem akarja tönkretenni a saját életét. A mostani szabályok erre sajnos nem adnak lehetőséget, mivel le lehet ugyan mondani a gyerekről, azonban a gyereknek joga van ismerni a származását. Ez azt jelenti, hogy a nő, aki lemondott a gyerekről nyilvánvalóan az uj kapcsolatában nem fogja ezt közölni. Egyszer majd családot alapit, gyerekei lesznek. Aztán beállit egy gyerek, aki közli, hogy róla lemondott az anyja. A nőnek pedig tönkremegy a házassága, elitélik a gyerekei, tönkremegy az élete. Erre nem egy példa volt már. Ennyit a magyar jogról. A gyereknek joga van ismerni a származását, mig ez a szabály nem védi a nő, és annak gyerekei, férje jogát. Nem tudom Te mit szólnál ahhoz, hogy ha elveszel egy nőt, és egyszercsak kiderül, hogy ő valamikor tizenévesen lemondott a gyerekéről. Nem ilyennek ismerted meg."

Sajnálom, de számomra az ilyen gondolkodásmód mélységes erkölcsi nihilről árulkodik. megölni valakit, azért mert esetleg, majd kényelmetlenségem lesz belőle? Akkor miért nem engedéylezzük a gyilkosságot is, azoknak, akik valaki élő ember létezése miatt kerülhetnek kellemetlen helyeztbe? Mégis miylen méltányolható érdek állhat szembe a magzatnak ahhoz fűződő érdekével, hogy az általa kapott (és nem kért) életlehetőséget tartalommal tölthesse meg.

Egy nőnek, a nemi erőszakot kivéve, minden lehetősége megvan, hogy aterjességet elkerülje. MINDEN!

Van egy még ősibb mószer, ne éljen nemi életet, ha nem akar gyereket, ha meg mégis él, akkor vállalja a kockázatot. Vagy ne közösüljön. Ezek közül egyik sem fájdalmas, veszélyes, avgy ilyesmi.

Az, hogy egy magzatnak meg kell születni, és hogy ezt a jogank abszolút módon védenie kellene nem férfi, hanem emberi gondolkodás. a feleségemnek ugyanez a véleménye.

A te gondolkodásmódóüd a kérdésben viszont tipikusan női. Mindemnben a gonosz férfiak a hibásak, a nők csak áldozatok, és a kéynelmük érdekében joguk van gyilkolni is. EZ UNDORÍTÓ!

Az a baj ebben akérdésben, hogy a nők a kényelmük védelmében iygekeznek beállítani az abortusz kérédését oylannak, mintha ez valamiféle férfi-női szembenállás lenne. És sajnos sikeresek.

Pedig ez az ügy magzat és szülő közötti szembenállás ügye, semmi más.

Én nem avgyok különösebben vallásos, templomot belülről szinte csak esküvőn, kiránduláson látok, de az erkölcsi (és az alkotmánybíróság által álatámasztott jogi is) érzékem azt diktálja, hogy nincs oylan méltányolható érdek, amely egy élet önkényes elpusztítását lehetővé tenné. A probléma az, hogy a mai magyar jog nem tekinti életnek a magzat életét. És ebben súlyosan inkonzekvens.

Persze mindig lehet jönni a tönkretett élet ócska érvével. Ki döntheti el, hogy majdan tönkrette életetk lesznek belőle? Ki az aki veszi magának a bátorságot, és kiírt egy lehetőséget? A kényelméért.

És nem értek egyet, ez nem magánügy. A magzat nem az anya tulajdona, nem tehet vele azt amit akar, és ezt a jog is támogatja azártal, hogy még gondnok is rendelhető neki. Persze ez igen félresikerült jogszabály. Ha valaki, aki döntésképessége birtokában van, és terhes lesz, annak viselnie kell a következményelet, és nincs joga az élet lehetőségét elvebbi attól, aki nincs ebben adöntési helyeztben.

Sajnálom, de az a véleményem, hogy aki abortuszban közreműködik, az gyilkos. És úgy is kellen kezelni.

Rengeteg kímélő megoldás van, ami jó kompromiszsum az anyának és agyereknek is, de persze nincs oylan megoldá, ami teljesen tehermentesítené az anyát, de ő mégis felelőssége tudatában élt nemi életet, és ezt nem rázhatja le egy törvényesített gyilkossággal.

Szó nincs férfi-női szembenállásról. Arról van szó, hogy olyanba ne szóljanak bele a pasik, ahol kizárólag az ő kényelmükről van szó.

Még Te mondod, hogy mi kényelmi kérdést csinálunk belőle, amikor a pasik totál a nőkre hagyják a védekezést? Pedig már rég feltalálták azt a fogamzásgátlót, amit a pasik szedhetnek. Csak nem terjedt el, mert nem hajlandóak szedni.

Épp ezért irtam, hogy ha Ti megoldjátok a védekezés gondját, egy szavam sem lesz az abortusz mellett.

Ebből csak a pasik, és egyes aggszüzek csinálnak szülő-magzat közti ellenállást. Védekezzenek a pasik, és akkor megszünik ez az általuk kreált ellenállás.

Csak számukra ember az a magzat.

A nő számára, ha nem kell neki, csak egy tumor. Egy férfi sosem lesz képes a nő érzéseinek az átélésére, csak ha ő maga lesz egyszer ugy terhes, hogy nem akarta. Természetesen könnyen beszélsz, hisz tudod, hogy ez lehetetlen.

Ez olyan mint a rákos daganat. Ha a pasi rákos lesz, ő is igyekszik megszabadulni a daganattól. A nő is igyekszik, és a nem kivánt terhesség számára nem magzat, hanem egy rákos daganat.

A tönkretett élet itt nem a magzat életéről szól, hanem az anyáéról. Aki karriert akar, aki élni akar, aki még tanul, vagy akinek csak olyan a szociális helyzete, hogy nem engedheti meg magának, hogy gyereket szüljön. Akitől a pasi lelép könnyedén, miután kikélyelegte magát az ágyban. Vagy még ez sem kell, bár ez jellemző. Elég annyi, hogy a nő nem akar gyereket. Még nem, vagy már nem, vagy sosem akart, vagy sosem fog akarni.

Örülök, hogy nem értesz egyet Big, ez esetben ha majd Te terhes leszel, Te ne vetesd el.

Viszont ne szólj bele abba, amit sosem fogsz érteni, sosem fogsz érezni, sosem fogsz elszenvedni, sosem fogsz átélni, és amihez semmi közöd.

Ez olyan, mintha én azért küzdenék, hogy minden pasinak kössék el a herezacskóját, hogy ne legyen képes megtermékenyiteni a nőket.

Pedig ez valamivel reaálisabb dolog lenne, mivel ez nem veszélyeztet másokat. Mig a fogamzásgátló, amit a nőnek szednie kell, a későbbi esetleges terhességet is veszélyezteti.

Köttesd el magad, és harcolj ezért, hogy minden pasit elkössenek, és ezzel megoldva az abortusz kérdés. Amikor meg majd gyereket akar a pasi, spermabankból megoldja a dolgot, vagy oldja meg az orvostudomány, hogy bármikor visszaforditható legyen a folyamat.

Ehelyett nők millióit nyomoritanak meg azok a rohadt fogamzásgátló tabletták, az ilyen eszement elvek miatt.

Ez nem a magzatról szól. Ez kizárólag a nőről szól.

A magzat nem az anya tulajdona, és nem is akarja megtartani, tehát kiveteti. Te meg Big azt csinálsz vele amit akarsz. Tartsd meg nyugodtan.

A döntésképesség birtoklása nem jelenti azt, hogy azt is megválaszthatta, hogy terhes akart-e lenni.

Sőt, épp arról szól, ha nem vetted volna észre, hogy nem választhatta meg, mert nincs olyan mazohista nő, aki heccből veti magát az abortusznak. Épp azért teszi, mert nem akarta a terhességet, mégis terhes lett.

Viselje tehát a pasi a következményeket, védekezzen, és akkor nem lesz terhes a nő. Ha viszont nem tette meg, akkor ne szóljon bele, ha a nő nem akarja megtartani, mert köze nincs hozzá.

Szerintem az a gyilkos, aki tönkreteszi ilyen elvekkel, és esetleg ennek megfelelő szabályozásssal nők millióinak az életét.

A vegetáriánusok szerint mellesleg mindenki gyilkos, aki állatot eszik. Szerintem meg lehetne mindenki gyilkos, aki élőt eszik. Tehát nyugodtan éhen lehet dögölni, mert minden élt valamikor.

Ez mind nézőpont kérdése, és mindig a Tiedhez hasonló elvek miatt került vissza Európa a sötét középkorba, amikor egyesek jogot formáltak maguknak ahhoz, hogy mások jogait a saját elmebeteg ötleteik miatt korlátozzák. Szerintem az elmebetegeket is elmebetegként kell kezelni. Biztos helyre bezárni őket.

A pasi is felelőssége tudatában él nemi életet, csak ezek után az összes felelősséget a nőre akarja háritani.

Na ez az igazi gyilkosság, amikor élve eltemetik a nőt, és ráadásul még őt is hibáztatják érte.

Továbbra is várnám a kérédsemre a választ: Mi az a méltányolható érdek (ha tetsózik, a szegény magukra hagyott, tönkretett nőknél) ami megengedi, hogy egy élet kehetősésgét gyilkossággal szüntessük meg?

Ez egy szimpla kérdés, szipmla válasz igényel, nincs szükség ködöüs öszseesküvésleméletre, amia szernecsétlen nők kihasználásáról szól.

Egyébként pedig a jog, mint te is tudod, a szülőt akár ad absurdum a saját élete feláldozásra is kötelezi a gyermek érdekében. Vajon amagzat miért külömbözik ettől? A törvény nem engedi meg (egyébként nagyon helyesen), hogy akár egy többszörös tömeggyilkos életét is elvegyék, miért lehet az ártetlen, védekezésre képtelen életeket kényelmi szempotok alapján elvenni?

Másik súlyosan demagóg felvetésed a védekezés miatti felelősségről szól? Miért is kellene ebbek csak a férfiak vállán nyugodni? Miért? Egyébként, hogy elmondjam, mi a feleségemmel közösen védekezümnk, és nem szed semiféle fogamzásgátlót, mert az káros lehet az egészségére, és később gyerekete akarunk, amiben ez kockázati tényező lehet.

A felelősség közös, de személyenként abszolút, és így relatíve az anyának több jut, a férfiak könnyebben kimenekülnek belőle. De ez miért lenne ok a törvényes gyilkolásra? Miért?

A gyilkolás engedélyezése helyett a jognak olyan környezet kellene teremteni, amiben a férfiak sokkal nehezebben bújhatnának kia afelelősség alól, és az ugyanúgy felelős nők, pedig sokkal több és hatékonyabb segítséget kapnának.

De bármenyi ködös ideát is vonulattazs itt fel az idejétmúlt "elnyomott nők" ideologiából, ez nem változtat azon, hogy mégiscsak az abortuszal életek lehetőségét veszik el, ráadsul védtelen, és döntésképtelen lényektől, és ezzel szemben csak a potenciális szülők kényelmi szempontjai állnak.

Nem hinném, hogy az életet védeni középköri gondolkodás lenne, sokkal inkább a sötét középkor jellemzős az, ha valaki a tömeges szabad gyilkolást támogatja.

MINDENKI (aki megfelő belátási képességel rendelkezik) FELELÕS A TETTEIÉRT! Ez abszolút jogelv, és nincs mire hivatkozni. Sőt, saját felróható magatrtásásra előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.

Szóval tényleg csak arra első kérésésemre adj ésszerű, és egyszerű választ, nevezd meg azt a méltányolható érdeket, amely szembenáll az élettel.