Állampolgárságról való lemondás

Tudja-e valaki, hogy a magyar állampolgárságról hogyan lehet lemondani ha valakinek van még egy másik állampolgársága is? A törvényi rendelkezést ismerem, tehát tudom, hogy ebben az esetben le lehet mondani az állampolgárságról, mivel nem áll fenn a hontalanság veszélye. De inkább a gyakorlati tényezőkre lennék kíváncsi. Milyen dokumentumokat kell beadni? Mit és hogy kell igazolni, stb.?

Kedves Law 1!

A köztársasági elnökhöz címzett lemondó nyilatkozattal teheted meg. Ehhez szükséges, hogy igazold, hogy más állampolgársággal rendelkezel.

A belügyminiszter teszi meg a szükséges javaslatot, illetve állapítja meg, hogy a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak-e.

A köztársasági elnök okiratot állít ki, az aláírás dátuma lesz az állampolgárság megszűnésének dátuma.

Egy éven belül még kérhető az állampolgárság visszaállítása.

Köszi szépen. Még egy kulcsfontosságú kérdésem van: mivel igazolod a másik állampolgárságot? Útlevél elég, vagy kell állampolgársági bizonyítvány?

Kedves Law 1!

A belügyminisztériumtól telefonon érdeklődd meg, hogy elfogadják-e igazolásnak az útlevelet.
Gondolom, hogy hivatalból ellenőrzik a beadványod valóságalapját.

Law,
tényleg vissza akarsz menni? De miért?
Most biztos nagyon indiszkrét vagyok, de érdekel.
Amúgy meg nincs meg az aktuális emailcímed, de neked megvan az enyém, írsz?
Monogram

Aki állampolgárságáról lemond az lemond arról is, hogy "korábbi " nemzetéhez valaha is tartozzon. Ilyet csak buta, az életet nem ismerő, alapvetően más nemzet "seggét" nyaló ember tesz. Az ilyen ember jogilag igen, de lelkileg sehol sem lesz "állampolgár"?
Tud valaki olyan személyről, aki német állampolgárságáról lemondott és felvette a MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT?
A német azért lényeges, mert ott tudom, hogy, ha valaki külföldi, akkor az "auslander" és bármit tesz is csak másodosztályú.................

Kedves Dr. Attika!

Sokat gondolkodtam azon, hogy sértő, primitív és diplomás emberhez nem méltó hozzászólásodra reagáljak, és végül úgy döntöttem, hogy megteszem.

Az eset egy jó barátomról szól, aki magyar származású ugyan, de Ausztriában született és ott nőtt fel. Az egyetemet Bécsben és Szegeden végezte, de rá kellett döbbennie, hogy Ausztriával, Németországgal, Hollandiával, Franciaországgal, USA-val (és még lehetne sorolni) szemben az ügyvédjelölti és ügyvédi tevékenységhez is hazai állampolgárság kellett még anno 5-6 éve. Nem volt mit tenni kényszerhelyzetben volt, így felvette a magyar állampolgárságot. Valójában soha nem akarta, mert „Ausländer-ként” nagyon jól elvolt itt Magyarországon, de furcsa módon az akkori jogszabályok, sőt még a mai jogszabályok is magyar, illetve most már EU-s állampolgársághoz kötik a 100% privátszférában mozgó ügyvédi szolgáltatást – ez Európában majdnem hogy egyedi eset. Minden esetre ez az ismerősöm visszatér Ausztriába, valamint most már elegendő az osztrák állampolgárság is. Soha nem érzelmi alapon kötődött az állampolgársághoz, hanem egyszerűen eszköz volt.

Valakit butának és más nemzet seggét nyaló egyénnek nevezni, mert nem tart igényt a magyar állampolgárságra véleményem szerint azon felül, hogy maximálisan intoleráns, primitív és diplomás emberhez nem méltó. Mi alapján veszed a bátorságot, hogy ezt kijelentsd egy másik emberről? Azt hiszed csak az a jó ember, aki piros, fehér, zöldre festi a homlokát és az ágya felett ott lobog a Nagy-Magyarország poszter?

Az ismerősöm élete nagy részét Ausztriában töltötte, ott járt óvodába, általános iskolába, gimnáziumba és az egyetemet is részben ott végezte. A katonai szolgálatot is ott teljesítette. Ettől függetlenül szereti Magyarországot és szeretett itt dolgozni, de ennyi nem több. Nem kell ahhoz patriótának lenni, ha valaki itt akar élni. Miből gondolod, hogy neki Magyarországhoz erősebb kötődése kellene hogy legyen? A szülei miatt? Innen látszik, hogy fogalmad sincs az emigrációról és az emigrációban élő emberekről.

Megcáfolom azt a kijelentésedet is, hogy aki Ausztriában vagy Németországban Ausländer az az is marad örökre. Életem első 28 éve során, miközben még kint éltem Németországban, Ausztriában és Amerikában nagyon sok magyarral ismerkedtem meg és azt tapasztaltam, hogy volt köztük egy réteg (a többség), akik be akartak illeszkedni. Megtanulták nyelvet, baráti társaságukban sok volt a német, osztrák, amerikai. Ezek az emberek többnyire boldogan élnek ott ahol éppen vannak. De van egy másik réteg, akik már eleve úgy érkeztek az országba, hogy elejétől fogva elutasították a németeket, osztrákokat. Nem haverkodtak velük, nem akarták soha megtanulni a nyelvet rendesen, mert úgy gondolták, hogy úgy is csak magyarokkal ismerkednek majd. Na ezek az emberek tényleg Ausländer-ek és azok is maradnak. De nem azért mert őket bárki kirekesztette volna, kirekesztették saját magukat a viselkedésükkel, a passzív hozzáállásukkal.

Na de vissza az eredeti témához. Mielőtt megint úgy döntesz, hogy lesüllyedsz egy faragatlan szakmunkás szintjére és sértegetnél bárkit is, elmondom, hogy van fordított példa is arra, hogy valaki magyarnak vallotta magát, annak ellenére, hogy szülei nem voltak azok. Talán az egyik legnépszerűbb példa a nagyra tartott magyar költőtök Petőfi Sándor. Nagy magyar patrióta volt, miközben édesapja nem magyar, hanem szerb nemzetiségű volt, édesanyja nem magyar, hanem tót nemzetiségű volt. Akkor ezek szerint Petőfi is buta, más nemzet seggét nyaló valaki volt, hisz csupán a származása szempontjából nem sok köze volt a magyarokhoz. Vagy belátod, hogy erősebb kötődést jelenthet egy adott országban való élet, egy adott országban való szocializáció. Ezen gondolkodj el egy kicsit, mielőtt tuskó módon nekirontasz másnak.

Egy két dolog mielőtt elszabadulnának az indulatok. Egyrészt van némi igazság abban amit Law mond, hiszen nem lehet megítélni valakit, anélkül, hogy ismernénk az összes tényt (pl. Kertész Imre is "európai" polgárnak vallotta magát, amin többen igencsak megsértődtek).

Petőfivel való példálódzás nem szerencsés, mert igaz ugyan, hogy édesapja szerb nemzetiségű (és a nemzetiséget kihangsúlyoznám) volt, édesanyja pedig szlovák (itt is a nemzetiséget hangsúlyoznám ki), de pl. itt már az édesapa is tudatosan magyarnak vallotta magát. Ha nemzetiségről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy annak az államnak a polgára ahol él, ugyanakkor történelmi, kultúrális, nylevi értelemben tartozik egy másik csoporthoz. Ahogy pl. az erdélyi magyarok is román állampolgárok, de magyar voltukat és a m magyarsághoz való tartozásukat senki nem kérdőjelezi meg.

Röviden véleményem szerint az állampolgárság önmagában csak egy körítés, dísz, ettől függetlenül és enélkül is érzeheti magát magyarnak valaki (ha jól tudom Liszt Ferenc, aki magyarul sem beszélt, mégis magyarnak tartotta magát, és rengeteg magyar vonatkozású műve volt)

Én úgy szoktam megközelíteni, hogy az állampolgárság jogi státus, a nemzetiséghez való tartozás érzelmi státus. és ebbe belefér az is, hogy valakinek az érzelmi státusához hozzátartozik, hogy a jogi státusával is kifejezze a nemzethetóz tartozást, de ez szubjektív, és bármennyire is tiszteletreméltó, azért nem lehet azt mondnai, hogy márpediga nemzetiséghet, nemzethez való tartozást kötelező jogi státussal is kifejezésre juttani, mert különben mindenfjata alja ember lehet csak.

Kedves Law1!
Ezesetben jogos a kritikád. Indulatos hozzászólásomat az okozta, hogy nem régen hallani lehetett, hogy egyes polgártársaink nem csak az országot kívánják elhagyni, hanem nem kérnek annak az államnak az állampolgárságából sem, amelyik nem tud házat ,lakást, magas fizetést biztosítani a számukra. Azt gondoltam egy ilyen ügyben serénykedsz. Bocs mégegyszer.

Renben, felejtsük el.

Elfelejtettem.

Üdvözlet!

Szeretném, ha valaki válszt tudna adni egy igen lényeges kérdésre, ha valaki le szeretne mondani az egyik állampolgárságáról akkor, hogyan szerezze be azt az íratot, amely azt bizonyítja, hogy egy banknak sem tartozik?

Nem hinném, hogy az állampolgárságból való elbocsátásnak feltétele, hogy a kérelmezőnek ne legyen kölcsöntartozása.

Én sem hiszem.

Nem is feltétele, de a román alkotmány szerint biztosítékot kell adni arra, hogy valahogyan rendezi majd, de igazából nem ez lett volna a kérdés.A román nagykövetségen adtak a kérelmezőnek egy listát, hogy milyen papírokat kell beszereznie és köztük volt az is, hogy kell egy igazolás a román bankoktól, hogy nincsen tartozása.És ezt hogyan lehet megszerezni, mert ha esetleg lenne tartozása, ha azt rendszeresen fizeti, akkor nem jelenik meg az ún. "BAR"listán, akkor, hogyan igazolja, hogy nincsen hitele. És ami a legfurfangosabb, hogy nem engedik enélkül az igazolás nélkül, hogy lemondjon az állampolgárságáról.

Ja, román jog. Ezt mintha elfelejtetted volna közölni.

Szóval akkor senki sem tud segíteni?!

Hogy írják románul, hogy "jogi fórum"? És aztán .ro

Tulajdonképpen nem én lennék akit ez érdekel,hanem egy kedves ismerősömet. Azt hittem ez a fórum arra készült, hogy megvitassuk azokat a dolgokat, amelyek másokat foglalkoztatnak és esetleg tanácsot kapjanak. De úgy látszik a lap a funkcióját nem éri el, most már látom ez is olyan semmitmondó, tartalmatlan és inkább csak mások "nyomorán" nevető és jól szórakozó jogászok vagy nem jogászok fóruma.

Ember! A magyar egyetemek jogtudományi karain még fakultatív tárgyként sem tanítják a román állampolgársági jogot. (Gondolom, ők is így vannak a magyarral.) Honnan kellene tudnunk, hogy ez a bankos bizbasz igaz-e vagy nem?

Azon persze ellamentálhatnánk, hogy egy ilyen előírás - ha létezik egyáltalán - helyes-e vagy nem. De azzal az ismerősöd aligha lenne beljebb.

Nem hiszem, hogy okot adtujnk a gorombáskodásra. A "köszönömre" inkább.

Tisztelt "cardio"!
Ez a fórum alapvetően jogászok szakmai fórumának készült, de átalakult jogkereső emberek tanácsadó helyének. Ami nem baj, mert a jogászi eskünk is kötelez arra, hogy a megszerzett jogi tudásunkat embertársaink szolgálatára hasznosítjuk. Én magam is ezen esküm szellemében válaszolok e fórumon.
Üdvözlettel:
Dr. Béres-Deák Attila

Cardio! Röviden a kérdésedre a válasz, hogy ezt nem a magyar, hanem a román jogszabályok rendezik, így sajnos magyar jogász nem nagyon fog tudni segiteni ebben a kérdésben. A jog kicsit úgy működik, hogy "hány ház, annyi szokás". Maga a szabályozás, amit emlitettél kicsit azért érdekes, mert magyar jopg szerint csak annyit követelnek meg az embertől, hogy ne legyen köztartozása, az egyéb kötelezettségek nem relevánsak.

Köszönöm a válaszokat mindenkinek, én magam is jogászhallgató vagyok, és elnézést szeretnék kérni, 09. 01-i felháborodásomért, de annyira rossz nézni, hogy elvesznek az emberek a jog útvesztőiben. Leírom, röviden a történetet, ami miatt ennyire elkapott a hév. Nagyon jó barátnőm egy fegyveres szervnél dolgozik, imádja a munkáját, de egy bevizsgálás alkalmával kiderült, hogy kettős állampolgár (még gyermekkorában jöttek át a szüleivel és vették fel a magyar állampolgárságot), így sürgősen le kell mondania a román állampolgárságáról, hiszen így nem maradhat tovább a kötelékbe. Így gondoltam írok ezen a fórumon, hiszen önök sokkal tapasztaltabbak, jártasabbak vagy esetleg találkoztak már hasonló problémával és valaki esetleg támpontot tudna adni, hogy ő merre indulna el, hogyan szerezhetné meg a bankoktól ezen kivonatokat. Szóval nem jogi tanácsadás kellene, csak egy ötlet.

Idézet a román alkotmányból:
B. Az állampolgárságról való lemondás jóváhagyása útján

27. szakasz. – Alapos indokok esetén jóváhagyható a román állampolgárságról való lemondása annak a 18. életévét betöltött személynek, aki:

1. nem szerepel gyanúsítottként vagy vádlottként valamely bûnügyben, vagy nem kell letöltenie bûnügyi büntetést;
2. nincsenek vagyonjogi kötelezettségei az állammal vagy az országbeli jogi, illetve természetes személyekkel szemben, vagy ha vannak ilyen kötelezettségei, ezeket teljesíti vagy megfelelô garanciákat szolgáltat teljesítésük érdekében.