Kedves Dr. Attika!
Sokat gondolkodtam azon, hogy sértő, primitív és diplomás emberhez nem méltó hozzászólásodra reagáljak, és végül úgy döntöttem, hogy megteszem.
Az eset egy jó barátomról szól, aki magyar származású ugyan, de Ausztriában született és ott nőtt fel. Az egyetemet Bécsben és Szegeden végezte, de rá kellett döbbennie, hogy Ausztriával, Németországgal, Hollandiával, Franciaországgal, USA-val (és még lehetne sorolni) szemben az ügyvédjelölti és ügyvédi tevékenységhez is hazai állampolgárság kellett még anno 5-6 éve. Nem volt mit tenni kényszerhelyzetben volt, így felvette a magyar állampolgárságot. Valójában soha nem akarta, mert „Ausländer-ként” nagyon jól elvolt itt Magyarországon, de furcsa módon az akkori jogszabályok, sőt még a mai jogszabályok is magyar, illetve most már EU-s állampolgársághoz kötik a 100% privátszférában mozgó ügyvédi szolgáltatást – ez Európában majdnem hogy egyedi eset. Minden esetre ez az ismerősöm visszatér Ausztriába, valamint most már elegendő az osztrák állampolgárság is. Soha nem érzelmi alapon kötődött az állampolgársághoz, hanem egyszerűen eszköz volt.
Valakit butának és más nemzet seggét nyaló egyénnek nevezni, mert nem tart igényt a magyar állampolgárságra véleményem szerint azon felül, hogy maximálisan intoleráns, primitív és diplomás emberhez nem méltó. Mi alapján veszed a bátorságot, hogy ezt kijelentsd egy másik emberről? Azt hiszed csak az a jó ember, aki piros, fehér, zöldre festi a homlokát és az ágya felett ott lobog a Nagy-Magyarország poszter?
Az ismerősöm élete nagy részét Ausztriában töltötte, ott járt óvodába, általános iskolába, gimnáziumba és az egyetemet is részben ott végezte. A katonai szolgálatot is ott teljesítette. Ettől függetlenül szereti Magyarországot és szeretett itt dolgozni, de ennyi nem több. Nem kell ahhoz patriótának lenni, ha valaki itt akar élni. Miből gondolod, hogy neki Magyarországhoz erősebb kötődése kellene hogy legyen? A szülei miatt? Innen látszik, hogy fogalmad sincs az emigrációról és az emigrációban élő emberekről.
Megcáfolom azt a kijelentésedet is, hogy aki Ausztriában vagy Németországban Ausländer az az is marad örökre. Életem első 28 éve során, miközben még kint éltem Németországban, Ausztriában és Amerikában nagyon sok magyarral ismerkedtem meg és azt tapasztaltam, hogy volt köztük egy réteg (a többség), akik be akartak illeszkedni. Megtanulták nyelvet, baráti társaságukban sok volt a német, osztrák, amerikai. Ezek az emberek többnyire boldogan élnek ott ahol éppen vannak. De van egy másik réteg, akik már eleve úgy érkeztek az országba, hogy elejétől fogva elutasították a németeket, osztrákokat. Nem haverkodtak velük, nem akarták soha megtanulni a nyelvet rendesen, mert úgy gondolták, hogy úgy is csak magyarokkal ismerkednek majd. Na ezek az emberek tényleg Ausländer-ek és azok is maradnak. De nem azért mert őket bárki kirekesztette volna, kirekesztették saját magukat a viselkedésükkel, a passzív hozzáállásukkal.
Na de vissza az eredeti témához. Mielőtt megint úgy döntesz, hogy lesüllyedsz egy faragatlan szakmunkás szintjére és sértegetnél bárkit is, elmondom, hogy van fordított példa is arra, hogy valaki magyarnak vallotta magát, annak ellenére, hogy szülei nem voltak azok. Talán az egyik legnépszerűbb példa a nagyra tartott magyar költőtök Petőfi Sándor. Nagy magyar patrióta volt, miközben édesapja nem magyar, hanem szerb nemzetiségű volt, édesanyja nem magyar, hanem tót nemzetiségű volt. Akkor ezek szerint Petőfi is buta, más nemzet seggét nyaló valaki volt, hisz csupán a származása szempontjából nem sok köze volt a magyarokhoz. Vagy belátod, hogy erősebb kötődést jelenthet egy adott országban való élet, egy adott országban való szocializáció. Ezen gondolkodj el egy kicsit, mielőtt tuskó módon nekirontasz másnak.
