Tisztelt Fórumozók!
Három éve váltam el férjemtől, aki sokszor bántott engem, meg is vert többször, fojtogatott, de főleg lelkileg bántott. Már a különélésünk alatt derült ki, hogy a volt férjemnek személyiségzavara van. Beszéltem a pszichiáterével, aki azt mondta, hogy ez egy olyan betegség, ami kisgyermekkorban alakul ki, általában nevelési hiba eredménye, a kezelést ő csak elkezdheti, de nem biztos, hogy sikeres lesz, ez a férjemen is múlik. Ha együttműködik, akkor is legalább 5-6 év, mire meggyógyul, de a gyógyulásnak is csak 50 % az esélye. A volt férjem tudomásom szerint egy évig járt hozzá, gyógyszert nem volt hajlandó szedni.
Tavaly a volt férjem a gyámhivatalhoz fordult a kapcsolattartás bővítése miatt. Azt szeretné, ha kéthetente egy hétvégét nála töltene a gyerek, az óvodából szerdánként ő akarja elhozni, valamint a szünidők felére tart igényt. Én kértem a gyámhivatalnál, hogy mielőtt döntés születik, vizsgálja meg igazságügyi pszichiáter szakértő a volt férjemet, hogy hol tart most a betegsége, mert én úgy érzékelem, hogy nem sikerül az indulatait megfelelően kezelnie, főleg váratlan helyzetekben, illetve konfliktushelyzetben. A férjem persze azt állította, hogy neki semmi baja nincs, és különben sem volt olyan nagy dolog, amit csinált. A gyámhivatal elutasította a kérésemet, hogy vizsgálja meg a volt férjemet egy szakértő, helyette arra köteleztek, hogy a gyermeket vigyem el a Nevelési Tanácsadóba, hogy vizsgálják meg, milyen a kapcsolata a szülőkkel. El is mentünk, egyszer a volt férjem vitte el, egyszer én. A vizsgálat eredménye az lett, hogy velem kiegyensúlyozott, jó és megfelelő a kapcsolata, de amikor az apja vitte el, akkor a gyermek agresszív, dezintegrált lett, és az apa nem tudta ebből az állapotból kihozni. Végül a gyermekpszichológus azt javasolta, hogy vizsgáljon meg minket, szülőket pszichiáter, azt mondta azért engem is, mert ő nem utasíthat vizsgálatra, ez önkéntes alapon megy. Most már a volt férjem is beleegyezett a pszichiátriai vizsgálatba, ide is elmentünk külön-külön. A pszichiáter csodálkozott, hogy mit keresek én ott, mondtam nem tudom, de azért megvizsgált, ami abból állt, hogy el kellett mesélnem, hogy mi történt, ő pedig megállapította, hogy normális vagyok.
Most olvastam a volt férjemről írt szakvéleményt. A volt férjem azt mondta a pszichiáternek, hogy ő nem bántott engem, nem volt agresszív (pedig dehogynem). Ő már jobban kezeli az indulatait is. A pszichiáter pedig leírta a szakvéleményében, hogy a volt férjem már jobban kezeli az indulatait. Semmilyen tesztet, vagy egyéb vizsgálatot nem végzett, leírta amit a volt férjem mondott, valamint beszélt a korábbi kezelőorvosával, ebből megállapította, hogy a volt férjem alkalmas a gyermek nevelésére. Én azért kértem a szakértői vizsgálatot, hogy megnyugodjak, hogy ha elviszi a gyereket hosszabb időre, akkor nem fogja bántani, mert már meggyógyult, vagy legalábbis gyógyulgat. De ez a szakértői eredmény így nem nyugtatott meg, továbbra is félek, hogy ha hosszabb ideig lesz nála a gyerek (aki most öt éves), akkor egy idő után a volt férjemnél elszakad a cérna és bántani fogja a gyereket is.
A gyámhivatalnál az ügyintéző hölgy azt mondta, hogy adjam oda a gyereket, aztán ha azt veszem észre, hogy bántja az apja, akkor jöjjek vissza. De én úgy gondoltam, hogy inkább előre kellene kizárni azt, hogy veszélyes-e az apa, vagy sem.
Az lenne a kérdésem, hogy van-e értelme új szakértői véleményt kérnem (hiszen az apa hazudott a vizsgálaton), vagy mi egyebet tehetnék, hogy tisztázzam, hogy az apa valóban gyógyul-e vagy sem? Egyébként pedig valóban csak ennyi egy igazságügyi szakértői vizsgálat, hogy leírják a kérdésekre adott válaszokat? Nem kell valami egyéb vizsgálattal alátámasztani a véleményt?