EU Irányelv az jogszabály?

Kedves dr. Bubo,

Nagyon köszönöm a választ, fáradozást, + rászánt időt. most csak átfutottam, bővebben 1-2 nap múlva.
Köszönettel: Üdv.

Kedves BataG!

Bocsánat a késedelmes válaszért, remélem, még aktuális. Mint előrebocsátottam, nem vagyok a külföldi munkavállalás tudora, de a gyakorlatból, a csatlakozási szerződésből és a vonatkozó jogszabályokból a következőket lehetett kiolvasni:

1. A jogközelítés az nem a jogszabályok teljes egyezését jelenti, az egyes tagállamok saját érdekeiknek megfelelően választhatják meg az alkalmazott jogforrási szintet, és eszközöket, azzal a megkötéssel, hogy a cél nem sérülhet.
2. Azt a kérdést kell vizsgálni, hogy a kérdéses időszakban tagok voltunk-e az EU-nak. Mivel ez relatíve egyszerűen megválaszolható, arra is választ kapunk, hogy az irányelv teljeskörű alkalmazása is csak 2004. május 1-től kerülhet sor, illetve követelhető meg a tagállamoktól, ha nem lenne a Csatlakozási törvény X. mellékletének I. fejezet Személyek szabad mozgása (13) bekezdése…

A korábbi időszakra kizárólag a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások voltak érvényben, ezt az EU is támogatta. A csatlakozástól azonban az irányelv alkalmazása kötelezővé vált, az azonban nem csupán Brüsszel, de a többi tagállam idegeit borzolva, azt eredményezte volna (szerintük) hogy a kelet-közép-európai munkavállalók elárasztják a munkaerőpiacot, főleg a közvetlen környezetükben lévő országokban. Ezt megelőzendő a korábbi kontingensekre vonatkozó szabályokat tartották életben, 2 évre biztosan, azt követően a csatlakozástól számított 5 évig meghosszabbítható formában.

3. A csatlakozási törvény, amely mint törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés felülírja az Mt. és az Nmj. rendelkezéseit, a munkavégzés helye szerinti jog alkalmazását írja elő, tehát jelenleg a német szabályok szerint kell a munkaviszony tartalma tekintetében eljárni.

4. A Nmj. és az Mt. egyértelmű: a tartós külföldi szolgálat és a kiküldetés alatt a magyar jog alkalmazandó. Ha jól értelmezem a kérdést, a magyar munkáltató (1) kiküldi a munkavállalóját külföldre, ahol ő munkát végez egy másik munkáltatónál (2), miközben a munkaviszony megszüntetésének joga kizárólag 1.-t illeti meg, az pedig az Mt. szerint kirendelés, és az Nmj. 51. § (1) bekezdése vonatkozik rá.

5. Az 53/1999. (IX: 24. ) GM. rendelet mellékletei az engedélyek mintáit tartalmazzák, a kitöltési útmutató és egyéb adatok tájékoztatóban történő közzététele a Jat. 55. § (2) bekezdésének elviekben megfelel, igaz, azt a végrehajtó szerveknek, és nem állampolgárok/honosok tekintetében kell alkalmazni.

Remélem, nem trafáltam nagyon mellé.

Üdv.

dr. Budo

Kedves dr. Bubó!

Próbáltam a e-mailt, de nem ment. (szerkesztettség / olvashatóság miatt is talán az szerencsésebb. nademindegy.)

Akkor hát megkísérlem előadni a kérdésemet, előre is köszönöm a vele való foglalkozást, és előre is bocsánat az esetleges ’dedós’ (vagy nagyon laikus) megfogalmazásokért.

A kérdés: (előzmény / történés / direkt kérdés-föltevés … sorrendben)
Azt próbálnám vázolni/megmutatni, hogy szerintem egy részterületen Magyarország - noha az EU jogi normákhoz való közelítést vállalt, mégis – mintha éppen, hogy távolodott volna (, s lazított) jogi szabályozásában az adott részterületen.
Kérdésem kettős. Főként, hogy egyáltalán helyes-e a teória, … másrészt az, hogy ha igen, úgy abból származik, származhat-e valamiféle érvényesíthető kárfelelőssége a jogalkotónak.

Előzmények:
1.) - Magyarország az 1994. évi I. törvény 3.§ (1) ben elfogadta/vállalta, hogy „(…) jogszabályainak előkészítése, és megalkotása során biztosítani kell azoknak, az Európai Megállapodással való összhangját.”
2.) - Az Európai Megállapodás (szövege e tv. 2.§-ában) 67.Cikk-ében „a Felek elismerik, hogy Magyarország integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz.” Ugyanezen Cikk második mondatában Magyarország vállalta, hogy „biztosítja, hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek.”
3.) – Az Európai Megállapodás 68. Cikkében -~konkrétan deklarálva is – megjelenik, hogy „a jogszabályok közelítése” konkrétan mely területeken kívánatos, illetőleg mely területekre terjed ki. Ezek között egészen konkrétan említve szerepel „a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme”.
4.) - Magyarországnak 1989 óta van Németországgal átfogó kétoldalú megállapodása arra, hogy magyar cégek Németország területén magyar dolgozóikkal vállalkozási tevékenységet folytassanak, persze bizonyos korlátok között. (kontingentált vállalkozási export, 14/1989. MT. rendelettel kihirdetett Megállapodás, tipikus tucatpélda: hentesek, és építőipar)
Ebben kb. a magyar fél elfogadja, hogy Németország területén mind a német hatóságok engedélyeinek a beszerzése, mind a németországi előírt bérszint megtartása magyar dolgozók felé is, egyaránt kötelező.
5.) – Ennek a kormányközi Megállapodásnak (14/1989 MT. rendelet) a végrehajtására mindig a ~külker-gazdasági területet felügyelő tárca rendelete vonatkozott, általánosságban is előírva, hogy a fogadó órszág előírásait be kell tartani.
6.) – Az 1994. évi I. törvény megalkotásakor már érvényben volt a 8/1993. (IV. 9.) NGKM rendelet (~IV.15-től), melynek 1.§ (3) –ben említett 2.melléklete IV. rész 11. bekezdése második mondata, - mely nyilvánvalóvá teszi a jogalkotó álláspontját, és - az alábbi feladatot állapítja meg, ill. rója a területen lévő cégekre: „A célország külföldi munkavállalókra vonatkozó előírásainak betartása, illetve betartatása a szerződésben érintett, kontingentált vállalkozási exportot megvalósító, magyar fő- és alvállalkozók feladata.” (ezidőtájt, 1996 előtt, pl. ide tartozott főképpen a német (~minimál)bérezési szint megtartása, a vonatkozó német tarifaszerződések szerint)
(Összefoglalva: Magyarország tisztában volt vele, és elfogadta, hogy az adott (németországi) területen a német jog az irányadó, s mindezek betartására ösztökélte is a magyar cégeket az említett 8/1993. NGKM rendeleti bugyorban. Ez volt az az állapot, amely fennállt akkor, amikor ’jött’ a ’94. évi I. tv, amiben a közelítés lett válallva, azon belül is (egyebek mellett) különösen a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme esetében. Ehhez képest: …)

Történések:
7.) – 1996 év végén kijött a 96/71/EK … Irányelv, melyet Németország rögvest beépített (gondolom ők már eleve ennek az irányelvnek az alakításában is igencsak benne voltak), és
8.) – 1996. év végén kijött a ~ német kiküldetési törvény (Arbeitnehmer-Entsendegesetz, AEntG), mely egyértelműen vonatkozik a külföldről németországba kiküldött munkaerő-állomány alkalmazására is.
9.) – 1998. év végén kijött a német kiküldetési törvény (AEntG) azon módosítása, mely nagyon egyértelműen kimondja, hogy kötelezően vonatkozik a külföldi székhelyű cégek által Németország területére kiküldött munkavállalók alkalmazási, foglalkoztatási körülményeire is.(Ez nagyon ’beszigorított’ a magyar cégeknek, mert innentől a jogi alapja német felfogás szerint nem vitatható annak, hogy a pl. magyar vendégmunkásokra is a német tarifaszerződések 1:1-ben alkalmazandók Németorzságban.
Ésakkor …, mindennek (azért gondolom nyilvánvaló) tudatában …
10.) – jön a magyar 53/1999. GM rendelet (1999 ősz), mely az előző magyar szabályozást (8/1993 NGKM r.) hatályon kívül helyezi, és annak azt az idézett mondatát, mely előírja a német szabályozás alkalmazását („A célország külföldi munkavállalókra vonatkozó előírásainak betartása, illetve betartatása a szerződésben érintett, kontingentált vállalkozási exportot megvalósító, magyar fő- és alvállalkozók feladata.” ) kiveszi a miniszteri rendeleti szintből, és … átteszi egy „Tájékoztatóba”, tehát egy jogi irányítás egyéb eszköze szintű formulába, ami – tartok tőle – (a Jat. Szerint, + a talán 60/1992.Abh szerint) nem tartalmazhat rendelkezést, illetve ha tartalmaz is, ahhoz jogi köteléezőerő igencsak kérdéses, hogy kötődik-e, vagy kötődhet-e.
Ennyiben gondolom, hogy lazult a szabályozás, azaz, hogy ami előzőleg egy miniszteri rendeletben volt, az - ezzel az 1999. évi 53. GM rendeleti szabályozással - átkerült egy „tájélkozató” szintjére, és ezzel meglehet elveszítette az előzőekben megvolt jogi kötelező erejét, … azaz az érdekelt cégek számára lehetővé tette, hogy különösebb szankció-veszély nélkül mellőzhessék vagy kikerülhessék a számukra kellemetlen német munkajogi és bérezési előírások számonkérhetőp betartását.

Maga a kérdés: Azáltal, hogy a vázoltak szerint a Németországban legálisan dolgozó magyar cégek magyar munkavállalóira vonatkozó német szabályozás alkalmazására vonatkozó magyar jogi szabályozás a miniszteri rendeleti szintről a jogi irányítás egyéb eszköze szintjére tevődött át, az sérti-e Magyarországnek az Európai Megállapodásban (1994. évi I. tv.) vállalt kötelezettségeit, különös tekintettel az Európai Megállapodás 68. Cikkében vállalt azon kötelezettségeit, mely a jogszabályok közelítésére irányul, és pláne egyes részterületeken, mint pl. a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme. A kérdésfölvetést talán tovább indokolja az a tény, hogy a 96/71/EK … Irányelvet Magyarország talán csak 2001-es Munka Törvénykönyv módosításkor adaptálta, és hasonlóan a nemzetközi magánjogról szóló tvr. (Nmjtvr.) munkajogi része, mely – mint írtad kedves dr. Bubó, valóban, - szionte szó szerinti a fordítás ’beaplikálása’. A kettő közötti időszakban viszont, - tehát az 1999. ősz, és 2001. júliusa között - azáltal, hogy a laptetőn is idézett - , a német előírásokat alkalmazni rendelő - 8/1993 NGKM rendleti mondat kikerült a jogszabályi szintből, és mivel mind a Munka Törvénykönyve, mind a Nemzetközi magánjogi tvr.- egyéb szabályozás híján - a magyar jogot rendeli alkalmazni a kiküldetésben lévő magyar munkavállalóra (Nmj.tvr. 51. § (1) A munkaviszonyra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a munkát végezni kell. 52. § (2) szerint: „Ha magyar munkáltató dolgozója munkáját külföldön kiküldetésben vagy tartós külföldi szolgálatban végzi, a munkaviszonyra a magyar jogot kell alkalmazni.”) ezért mintha időlegesen a magyar jogrendből kikerült volna az a kötelező szabályozás, mely a németországi kiküldetésben lévő magyar dolgozókra a számukra lényegesen kedvezőbb német munkajogi- és-bérezési előírások betartását és betartatását rendeli, illetve kikényszeríthetővé teszi -----

• s ezéltal (szerintem) nem a harmonizáció felé tétetett egy nagy lépés, hanem éppen, hogy azzal szemben.

Jól látom-e?

A jog ismeri, és érzékeli-e az ilyenféle eltolódásokat, … ami tehát ugye – ha jól látom – nem direkt „ütközés”, hanem az „elmozdulás iránya” az ami nem a szerződésben (Európai Magállapodásban) vállalt ?

Na, … hát köszönöm, ha át-olvasod, és ha írsz rá valamit.
Egészen rövid meglátásod is köszönöm, köszönném, + megértem, ha mérsékelten olvasmányos a szöveg, … s így akár ’passzolásra’ kerül sor.

Még1szer köszöm.

Üdv: BataG

Szívesen segítek, de előrebocsátom, hogy nem vagyok szakértője a munkaerő szabad áramlásának. Ha megküldöd a kérdésedet, válaszolok.

Kedves dr. Bubo, félek, hogy hosszabb lenne, így... kérdésem: ... mehet e-mail-ben?

Egyébként a konkrét téma: 1994. évi I. tv.; EU csatl. szerződés X. melléklet (13) bek.; 96/71/EK Irányelv, és az időközi -1999-es - itthoni szabályozása a témának.

Oxygén, és köszönöm.

hanem, ... úgy Péntek, Szombaton. De köszönöm.

A 1994:I. törvény (Európai Megállapodás) alapján Magyarorszáég azt vállalta, hogy olyan jogszabályokat fogad el, amelyek összeegyeztethetők az EU jogszabályaival. Gyakorlatban ez a jogszabály tartalmának teljes átvételét jelentette. A csatlakozással annyi változott, hogy a kidolgozásban is részt vesz az illetékes tárca.

A csatlakozást megelőző közelítés tekintetében szakterületenként eltérő álláspontok és gyakorlati megoldások vannak: láttam olyat is, hogy a jogszabály a vonatkozó irányelv fordításának tekinthető, és olyat is, ahol a csatlakozásig teljesen más szabályozási tartalom jelent meg.

Talán segítene, ha a kérdés konkrétabb lenne, azaz a pontos jogszabályt vizsgálnánk, addi csak elvekről beszélgethetünk.

Köszönöm.

És ez állt a csatlakozás előtt, de már a jogharmonizálást vállaló időszakra is?
A tán 94. évi I. tv. utáni időszakra is?
Tehát az ez után kijött jogszabályokra (min. rendelet) az EU Irányelv jelentett annyit, hogy ahhoz ~csak közelíteni lehet, és azzal szembemenni nem? (2004. május előtt?)

Természetesen, az irányelv közösségi jogszabálynak tekinthető és a csatlakozási szerződésből adódóan a magyar jogalkotást is köti.

Az EU Bizottsága, Parlamentje és Tanácsa által kiadott irányelv - többek között - abban különbözik az azonos szervek által kiadott rendelettől, hogy az adott tagállam maga határozhatja meg azt a jogszabályi szintet (többet is), amelyek tartalma egyezik a közösségi jogszabály tartalmával. Az irányelv a tagállam számára határidőt szab az egyező tartalmú hazai szabályozás megalkotására.

Ezek alapján az adott tagállam egy irányelvet akár törvényi, kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti szinten is harmonizálhat. Ha az irányelv átültetésére sor került, akkor az állampolgárra, honos gazdálkodó szervezetre a hazai jogszabály irányadó. Probléma akkor merül fel, ha az átültetés nem egyeztethető össze az irányelvvel. Ekkor a Bizottság eljárást indíthat a tagállammal szemben, amely az Európai Bíróság előtt is végződhet, tagállami mulasztás jogcímen.

EU-s irányelv, az Európai Parlament és a Tanács irányelve az jogszabály-e, és köti e a magyar jogalkotást ? miniszteri rendeleti szinten is?
És a jogalklmazási és értelmezési kérdésékben számít-e az itthoni viszonyok között?