Csak egy érdekesség: Diszkriminációról van-e szó - külföldieknek magasabb a belépödíj a múzeumban

Udv!

Ez csak egy érdekesség. Igazából nem vagyok jogász, de egyrészt felháborítónak tartottam amit tapasztaltam, másrészt érdekelne, hogy ez jogilag megtehetö-e.

Szóval a Terror házán a belépö díjszabás így néz ki: 1000 Ft a belépö, diákonak 500 Ft, s angolul kírva hogy külföldieknek 3000 Ft, külföldi diákoknak 1500 Ft.

Csak kíváncsi vagyok ki mit szól ehhez.

Udv,

Tom

Kedves Tom!

A Terror Pláza nem egy szokványos múzeum, tudhatnád, hogy 'nagyon-nagyon alacsony' költségvetésből gazdálkodnak, ezért muszáj a külföldi látogatókat megcsapolni.

Ez egyébként általános jelenség, bár merre jársz, általában a külföldi látogatóktól többet kérnek. Lehet persze diszkriminatívnak tekinteni, de ilyen alapon a múzeumokban kétségbe lehetne vonni a diákkedvezmény létjogosultságát is pl. én egyetemi hallgatóként miért fizetek kevesebbet mint egy ugyanolyan korú ismerösöm , aki mondjuk nem jár egyetemre.

Leiterjakab!

Ne tereljük politikai meggyozodések fóruma felé ezt is...

Mindenesetre engem is érdekelne, hogy milyen jogon lehet két ember közt különbséget tenni:

• kereset alapján (pl. rendor bírság kiszabásakor)
• státusz alapján (ugyebár múzeumi belépo)
• életkor és nem alapján (kötelezo biztosítás, x év felettieknek 100% utazási díjkedvezmény MÁV-nál, Volán társaságoknál, BKV-n)
• lakhely alapján (köt. bizt., muszaki cikk kölcsönzés)

1. fiatalabb vezeto - nagyobb rizikó,
2. diák - alacsony kereset, ugyanakkor muvelése az állam, így elméletileg a közjó érdeke és jövoben megtérülo befektetése,
3. bolgár állampolgár - nem vehet szolgáltató által támogatott telefont, mert fennáll a veszélye, hogy lelép vele és nem lehet rajta az elofiz. díjakat behajtani
4. stb.

Tehát azt megértem, hogy milyen _OKBÓL_, de milyen _JOGON_ tesznek különbséget?

Köszi

UI: Nem e különbségtételek ellen ágálok, nagyrészt az én javamra döntenek, pusztán engem is érdekel.

A múzeumokba, állami fenntartású intézményekbe a belépő azért lehet a külföldieknek drágább, mert ők nem fizetnek ebben az országban adót, amiből egyébként az intézményt fenntartják.

A bírság, büntetés kiszabásakor azért lehet különbséget tenni a kereset (vagy más személyes tulajdonság) alapján, mert a büntetés célja elérése szempontjából ez szükséges lehet. Pl. egy minimálbérből élőnek a 10000 Ft-os bírság sokkal nagyobb visszatartó erő a jövőre nézve, mint egy 500000 Ft-ból élőnek. A bírságokat, büntetéseket kifejezetten kötelező az egyénre szabni.

A státusz alapján való különbségtetétel fő indoka általában az, hogy a külföldi nem, vagy nem olyan mértékben járul hozzá a hazai újraelosztáshoz, mint egy belföldi.

Életkor és nem alapján az állam szociális megfontolások alapján pozitív diszkriminációt alkalmazhat, ami a hátrányos helyzetet kompenzálhatja.

A biztosítási díj vagy a kölcsönzés más tészta, az piaci alapon működik, és a rizikófaktorok allapján szabják meg az árat.

A jog mindezt megengedi, sőt támogatja, gyakran az Alkotmány szintjén.

Úgy látom egészen érdekes témát sikerült elindítanunk, nekem is lenne még néhány megvitatandó megjegyzésem:

1.The big cat azt írja hozzászólás végén: 'A jog mindezt megengedi, söt támogatja, gyakran az Alkotmány szintjén'
 - szerintem azért mert a jog ezt vagy azt lehetö;vé tesz, ez még nem jelenti azt, hogy az igazságos is.

2. Érdekes lehet az is pl., hogy a bankoknak hitelbírálati joguk van, azaz dönthetnek abban, hogy kinek adnak kölcsön, kinek nem. Magánjogi szempontbó ez rendben van, a bank és az ügyfél között létrejövö szerzödés egy polgári jogi szerzödés, azaz érvényesül a magánautonómia egyik legfontosabb elve, a szerződési szabadság (eldönthetem, hogy kötök-e szerzödést vagy sem és milyen tartalommal stb.). Nem jogászi szemmel nézve persze rögtön szemet szúrhat: 'A bankok önkényesen válogatnak ügyfeleik között.'

 3. Az adózás szintén egy olyan kérdés, ahol felvetődhet a diszkrimináció szerepe. A közterhek viselésében kinek milyen mértékben kell résztvennie? Hogyan lehet a mindenkori pénzügyminisztérium adópolitikája alkotmányos?

 4. Munkavállalók: életkor, nem, stb.  Alkotmányos-e az, hogy egy ügyvédi iroda a ü.-jelölti állásra pályzókaz nyilatkoztatja arró, dohányoznak-e?
 
 4. Végül a pozitív diszkrimináció esete is megérhetne néhány hozzászólást: pl. Bush elnök pár hónapja bejelentette, támogatja azokat a követeléseket, melyek kifogásolják az amerikai egyetemi felvételi rendszer azon szabályát amely szerint a nem fehér származású (Afro-American, Native American stb.) diákok pozitív diszkrimináció alapján többlete pontokat kapnak a felvételin.
 Egyszóval van-e a pozitív diszkriminációnak létjogosultsága?
 
És persze sorolni lehetne még. kiváncsian várom mások véleményét.

Ui. Kedves Világesze, nem állt szándékomban politikai mezőkre terelni a kérdést, elnézésedet kérem.    

1. Természetesen, mivel a jog nem az igazság. És ha valami jogos, az nem biztos, hogy igazságos. Már csak azért is mert a jogi norma objektív körülmény, míg az igazságosság erkölcsi normája szubjektív körülmény. Ez egy megelehetősen mesze vazatő, és nagy szakirodalommal rendelkező téma, és szerintem minden elsőéves joghallgatónak ezt verik először a fejébe. Esetleg nyithatunk ennek egy témát az egyébben. A kérdés nem az igazságosságra hanem ajogosságra irányult.
2. Az arányos köteherviselés követelményét az adótörvények azért nagyjából teljesítik. Hiszen a legtöbb adónem az valaminek (az adónem tárgyának többnyire) arányában írja elő az adófizetést. Az ÁFA és a fogyasztási jelegű adók fogysztásarányosak, a jövedelmeadók, jövedelmearányosak, stb...
3. Ez már sokkal konkrétabb kérdés, és véleményem szerint nem is kell az Alkotmányig menni, ha ez döntési szempont, akkor simán ütközik a munkajogi diszkrimináció tilalmába. Ugyanis a munkahelyen tilthatja a dohányzást, de semmi köze hozzá, hogy egyébként dohányos-e.
4. Véleményem szerint a pozitív diszkriminációnak akkor van helye, ha
5. olyan negatív diszkrimináció van mely a társadalom egy csoportját a társadalmi tradíciókból következően érinti
6. a társadalom-fejlődés során az ilyen tradíció értékszempontból meghaladottá válik
7. a pozitív diszkriminációval elérendő cél össztársadalmi szinten nagyobb hasznot hajt mint a diszkriminatív állapot
8. nem teremt maga helyet tartósan új negatív diszkriminációt
9. méltányolható jogában nem korlátoz tartósan egy egy más társadalmi csoportot

Ezek jól láthatóan nem jogi, hanem társadalompolitikai, etikai, értékítéleti szempontok, és kifejezetten a saját véleményem. Jogi szempontok a pozitív diszkrimináció bevezetésében szerintem nem játszhatnak szerepet, mivel a jog csak eszköze, és nem inicializálója lehet a társadalompolitikának. Lehet még kritériumokat hozzátenni, vagy finomítani, esetleg értelmezni. Ez is megérne egy  külön topikot, mivel ennek Mo-on nagyon nagy szerepe lesz a következő években, a legkülönfélébb társadalmi csoportok egymáshoz mért esélyeinek kiegyenlítése során, és jelenleg egyedi megfontolások alapján, mindenféle 'teszt' nélkül  anagyobb lobbierővel bíró csoportok érdekei érvényesülnek tekintet nélkül arra, hogy azok milyen egyéb hatásokkal járnak.

Véleményem szerint az USÁ-ban a szinesbőrűek társadalmi beilleszkedésért és felemelésért indított pozitív diszkriminációnak sok olyan eleme volt, ami nem felel meg az általam jelzett kritériumoknak.