Tibor vagyok, 30 éves szombathelyi fiatalember, aki felesége eltűnése óta egyedül neveli 9 éves Tibor Dániel nevű gyermekét. Egy éve, barátnőmmel, valamint az Õ kislányával együtt pályáztunk egy önkormányzati lakásra, melyben e 4 személy részére kértünk lakást. Pályázatunk sikeres volt, így beköltözhettünk egy frissen átadott, frissen, állami támogatással épült, gyönyörű egy plusz két fél szobás lakásba. Köszönet érte az önkorményzatnak, és természetesen az államnak is.
Az önkormányzat a lakásbérleti szerződésben a lakás bérlőjeként kizárólagosan az együttköltöző hölgyet jelölte meg. Tette pedig ezt minden előzetes egyeztetés vagy kérdés nélkül. Véleményem szerint ezzel egyértelműen sértette jogaimat, férfi voltom miatt hátrányos megkülönböztetésben részesített.
Ez ügyben felkerestük az önkormányzat lakásirodáját, ahol kértük/kértem a bérlő megváltoztatását, melyet azzal az indoklással utasítottak el, hogy ha az együttköltözők nem házastársak, a gyermekek védelme érdekében a bérlő mindíg a hölgy. (???) Mégegyszer említem, az én fiamat én nevltem, neki nam Õ az anyja.
KI VÉDI AZ ÉDESAPA ÁLTAL EGYEDÜLT NEVELT GYERMEK ÉRDEKEIT ???
Kapcsolatunk ez év januárjában megszakadt, mivel barátnőm (élettársam?) minden előzetes bejelentés, tudtom, és elfogadható indok nélkül, két napos munkából fakadó távollétem alatt visszaköltözött a szüleihez.
Az önkormányzati hivatal lakásirodáját kértem, hogy azt a lakást, melyben így kettesben maradtunk kisfiammal, az én nevemre átírni szíveskedjenek, és tegyék lehetővé annak további bérlését.
Az önkormányzat ezt a kérést a fentt említett és más okokra hivatkozva megtagadta, és teszi ezt azóta is minden fórum ahova fordulok. Hol az igazság?
Barátnőm azóta szeretné elcserélni ezt a lakást egy kisebbre, amihez ezt ki kell ürítenie. Mivel én a lakást gyermekemmel együtt elhagyni nem akartam (nem tudtam), ezért bírósághoz fordult. A tárgyaláson egyebek között a tanúvallomásokból is egyértelművé vált, hogy a lakás kizárólagos bérleti jogát jogsértő módon juttatták barátnőm kezébe. Ennek ellenére, mivel a rendelkezési jog is Õt illeti, a bíróság elsőfokon meghozta azt a döntést (szept 16-án), hogy a lakást kiskorú gyermekemmel együtt el kell hagynom.
Tudom hogy fellebbezni fogok, a legvégsőkig harcolni fogok ez ellen, gyermekem érdekeit szem előtt tartva, mint számomra a legfontosabbat. Mégis arra kérem, segítsen, merre tovább??? Hol az igazság? Az egyenlőség? Az alapvető jogok?
A lakás kiürítésére vonatkozó per valóban kizárja, hogy a hátrányos megkülönböztetés miatt én Önhöz, vagy bármely más fórumhoz forduljak?
Minden választ, segítséget előre is köszönök.
