Hogy mennyire bonyolult lehet néha a tulajdoni hányad és a tényleges használat közötti eltérés, azt a következő példa illusztrálhatja. A történet úgy 25 évvel ezelőtti.
Az egyik nagynéném a férje ágáról rászállt 80 nm -es lakásban lakott. Mellette egy 40 nm-es un. leválasztott lakás. Ez a két ingatlan 'képződmény' úgy 40 éve jött létre, maga az ingatlan most cirka 100 éves a félidőben volt egy bővítés, de a két lakás ami majd tökéletesen szétválasztott.... minden külön, a tulajdoni lapon a sok öröklés lemondás folytán 24/24 törtben szerepelt, a nagynéni 16/24, a másik tulaj, egy unoka öcs pedig 8/24 arányban. Probléma semmi.... egy darabig. Az unoka öcs titkos reménye az volt, hogy a nagynéni ráhagy mindent.
Ettől függetlenül a 40 nm -ét ami 33 % és a 8/24 hányad szintén 33 %, tehát fedte a tul - hányad a tényleges állapotott, az adásvételibe csak 7/24 et írtak. Az újtulaj különösebben nem foglakozott vele, sőt ha belegondolunk az általa megvettnél több birtokába jutott. Az új helyzet :nagynéni 16/24,
új tulaj 7/24,
.unoka öcs 1 /24
Matematikailag minden stimmel. csakhogy a nagynéninek nem akaródzott a meghalás, sőt úgy gondolta, hogy más, az ő ágából valónak adja az egész obere vancott.
Az unoka öcs elvesztette a türelmét és állandóan szólítgatta a nagynénit, hogy fizesse ki azt az 1/24- et rész. Ami alapjában véve nem is létezett, csak egy, vagy tudatos vagy véletlen folytán került be az adásvételibe.
Majd a tulajdoni lapra.
Mert az unokaöcs ténylegesen eladta a 40 nm -ét azt a 8/24 részt azt a 33 % -át, de az adásvételibe csak az került, hogy 7/24 -et adott el, az pedig 29 %.
Hogy véletlen vagy tudatos volt nem derült ki soha, a nagynéni sokára , de meghalt az új örökös pedig simán elküldte az újra próbálkozását. Mondta adja el ő megveszi ad érte 100 ft -ot. Aztán az unoka öcs is belátta nincs tovább értelme a próbálkozásnak.